Dojcsák Dániel
Világszerte pánik a zeneiparban
Úgy tűnik a zeneipar világszerte kezd rájönni arra, hogy nagyon kicsúsztak a dolgok a kezeik közül. Néhányan még mindig a rendszabályozáson törik a fejüket, de több kiadó és szerző úgy véli, látja a fényt az alagút végén. A CD lemez halott, a digitális terjesztés pedig még csecsemőkorban van. Többek között ez is kiderült a Brüsszelben tartott szerzői jogi csúcskonferencián, ahol személyesen győződhettünk meg arról, mit gondolnak a nagy nemzetközi vezetők.
A brüsszeli Sheraton Hotel & Towers-ben tartott konferencia szervezője az 1926 óta létező CISAC (International Confederation of Societies of Authors and Composers) volt, akik 114 ország 217 szerzői közösségét fogják ernyőjük alá, így képviselve közel 2,5 millió alkotót világszerte. A konferencia célja, hogy a teljes ipar végre elkezdjen egymással kommunikálni, hiszen a digitális korban elengedhetetlen egy ilyesfajta konszenzus.
Christian Bruhn professzor, a CISAC elnöke megnyitó beszédében elmondta, hogy a szerzők teszik a dolgukat ahogy eddig is, az ipar többi szereplőjének pedig az a feladata, hogy az ő műveiket a piacon értékesítse. A szerzők elemi részesei a láncnak, így nélkülük biztosan nem lenne sem legális eladás, sem illegális letöltés sem. A mostani rendszer igaz, hogy egy régóta létező, kipróbált modell, csak egy probléma van vele, hogy mára már nem működik.
A szerzők szerint a technológia elvérzett és érdekes tényként veszik tudomásul, hogy az online intellektuális javak használatának növekedésével párhuzamosan nő a szerzők online szerzett bevétele is. Ez nyilván azt jelenti, hogy a klasszikus formáknak mára végleg befellegzett, és a kiadók vagy képesek lesznek összeszedni magukat és valamilyen működő rendszert létrehozni, vagy a szerepük erősen megkérdőjeleződik.
A konferencia során az egyik leglekesítőbb beszéd az első napon a British Telecom (UK) vezérigazgatójának (Ben Verwaayen) szájából hangzott el, aki szerint a fent említett 100 éves modell helyett itt van az idő újakat kipróbálni. Ő nem mint szerző vagy kiadó látja a piacot, így nyugodtan bevallhatta, hogy a tortát szerinte meg kell osztani a felhasználókkal. A kiadósdi nagyon jó dolog volt, amihez könnyen hozzá is lehetett szokni, hiszen begyűjtötték a pénzt, eladták a zenét és a szerzőnek semmi felelőssége nem volt benne. Mára viszont a technológia beelőzte őket, és az emberek ahelyett, hogy egy új modellben működnének közre, a régi még mindig erőltetett modell ellen használják az újdonságokat.
"A vevők többé már nem passzívak. Eddig lustán feküdtek a fotelben, most pedig felkeltek." - mondta Verwaayen. Persze a BT vezér megnyugtatta a zenészeket, hogy nem csak ők szívják a fogukat hanem mindenki a világon, szinte minden egyes iparág. A megoldás: szét kell szedni a mostani értékláncot darabjaira, majd összerakni úgy, hogy működőképes legyen újabb száz évre.
Az idők során az emberek egyre többet és többet fogyasztottak, lenyeltek mindent, amit a szájukba adtak. A jövőben viszont szinte biztosan valamivel kevesebb lesz a fejenkénti kvóta, és az és-és típus helyett pedig megjelenik a vagy-vagy magatartás. A jó hír számukra viszont, hogy ma sokkal több pénz van az iparágban mint eddig bármikor eddig, csak kicsit másképp van elosztva és ehhez kell hozzászokni, felnőni hozzá.
A kiadók legnagyobb missziója jelenleg a kalózipar elleni kereszteshadjárat, de a nyúzás ellenére biztosan mindigis létezni fog ez a terület, ahogyan létezett a kazettás magnós időkben is, tehát felesleges az energiákat erre pazarolni. Olyat kell hozzáadni a termékekhez, ami értékesebbé teszi őket a szimpla másolatoknál. Ez természetesen ma már nem a CD tok és a borító, hanem valami másnak kell lennie.
A mai korban csak annyi az újdonság, hogy felgyorsult a változás sebessége. Minden pontosan ugyanolyan, mint régen, csak gyorsabban történnek a dolgok. Ma minden felhasználó és vállalat részese kíván lenni a szerzői jogi iparnak. Sokan azt gondolják, hogy technológiával el lehet érni bármit is, bár a BT vezér szerint ez a harc nem is intellektuális, nem is technológiai, hanem inkább intézményrendszerek csatája.
Egy korábbi Intel szlogennel példálózva (Intel Inside) arra mutatott rá, hogy amennyiben sikerül valahová becsomagolni a terméket, akkor már mindegy mi van benne, az el van adva. Ebből kifolyólag a szolgáltató úgy látja, hogy a megoldást a kapcsolt üzleti modellek jelentik majd, ami esetenként akár általánydíjas licencelést is jelenthet majd mondjuk egy szélessávú internetszolgáltatás mellé téve. A zeneipar legnagyobb baja, hogy semmit nem változott 50 éve és nem tud érdemben elszakadni a fizikai adathordozó képétől, mint termék.
Ben Verwaayen előadása után kérdéseinkre válaszolva elmondta, hogy szerinte az említett általánydíj lehet a megoldás, de míg a bitek és byte-ok esetében ezt könnyű megoldani, addig a kreatív tartalmak esetén igen rizikós lehet, ráadásul még nincsenek meg rá az ipari szabványok sem. Ennek ellenére, ha pénzt lát benne valaki, akkor igenis meg fogja csinálni. A p2p-vel kapcsolatos kérdéseinkre Verwaayen azt válaszolta, hogy természetesen lehetségesnek tartja, hogy a most működő illegális torrent oldalak mintájára létrejöjjenek legális források, sőt ő már biztos benne, hogy ez hamarosan meg is fog történni. Szerinte is adott a lehetőség már jó ideje erre, csak a szereplők nem állnak a helyzet magaslatán, hiányzik az üzleti modell. A szoftveres piacon ez már működik is, de a zene esetén számos további kérdés vetődik még fel, amiről inkább a kiadókat kell kérdezni. A konferencián elhangzott beszédeket és beszélgetéseket természetesen nem lehet teljességében feldolgozni egy írásban, de néhány figyelemreméltóbb részletet mégis érdemes kiemelni. A francia Vivendi például egy teljesen új, főként filmekre koncentráló modellben látja az első lépést a jövő felé. Sylvie Forbin alelnök szerint hamarosan bemutatnak egy legális letöltő oldalt, ahonnan első körben mobil eszközökre lehet majd filmeket, offline- és online játékokat letölteni. Ezzel az új szolgáltatással kezdik el megalapozni a következő évek stratégiáját, melyben többek közt szerepel a közösségi szájtok bevonása is.
Nem egy rivális MySpace/YouTube szolgáltatásban gondolkodnak, de mindenképp egy fizetős közösségi hálót hoznának létre, aminek a lényege, hogy az új koncepciókat minél gyorsabban be lehessen ültetni a köztudatba. Az elképzelésük lényege a felhasználókkal való együttműködésen alapul, ahol egy csoport megoszthat bármilyen tartalmat egymás között (függetlenül mindenféle licencektől), ha pedig kitalál valamilyen új dolgot, akkor azt meg is valósíthatja.
Az oldal célja, hogy minél fogyasztóbarátabb legyen, de ennek ára van: fizetni kell érte, mint bármely klasszikus privát klub tagságáért. A kiadók számára ebben a modellben az lehet majd fájdalmas, hogy 50 millió eladott lemezen ezen túl nem fognak milliárdokat keresni, sőt, előbb-utóbb a lemezeken semmit nem fognak keresni, hanem egy (fi)x összegért a neten keresztül juthat hozzá mindenki a vágyott tartalmakhoz.
A szintén francia Pascal Rogend (SACD) kitért arra is, hogy a mostanság még mindig TV alapú hirdetési tortát is át kell szeletelni és a büdzséket át kell tolni az internetre. A legjobb működő példa a Joost, ami már beta állapotban is több kiadó érdeklődését keltette fel. Eddig az új technológiák kizárólag a telekom cégeknek hoztak profitot, de ennek vége kell hogy legyen, és mindenkinek részesülnie kell belőle a békesség kedvéért. Ráadásul, ahogy a new yorki jogász, Steve Gordon elmondta: a felvételek készítésének költsége folyamatosan csökken, hiszen egyre több tartalom mellett egyre olcsóbb szoftverekkel, és egyre olcsóbb terjesztési költségekkel lehet számolni. A régi időkben 50 000 dollár befektetés megtérüléséhez legalább ugyanannyi darab lemezt kellett eladni a nullszaldóhoz, de egy p2p hálózaton való terjesztés mellett ugyanehhez a szinthez elég 3000 albumnyi zenét értékesíteni.
Susanna Cope (a konferencia általam Musinger Ágnes-díjasának választott előadója) látszólag nem érti még mindig a lényeget. Felismerte, hogy az internet egy globális dolog, de a jogosítások miatt mindenképpen szegregálná a közösségeket, a területeket. Jól látja, hogy Európa szerzői jogilag egy igazi dzsungel (biztosan nem hallott még a Lévai Katalin-féle anyagról), de abban szinte biztosan téved, hogy emiatt a közösségeket osztályozni (!) kell, szét kell választani őket, legalábbis addig, amíg a verseny le nem nyomja az árakat.
Mark Selby, a Nokia képviselője eleinte szimpatikus gondolataiban arról beszélt, hogy manapság egyre nagyobbak és egyre szebbek, olcsóbbak az óriáskijelzők (LCD/plazma TV), az emberek többsége mégis komolyabb érdeklődést mutat a mobil eszközeik apró kijelzőjén való multimédiafogyasztásra. Ez a Nokiának mindenképp jó hír, hiszen abban a világban ahol 4 milliárd embernek van fogkeféje, ott nemsokára 3 milliárd embernek lesz mobiltelefonja. Lesznek olyan mobilkészülékek, amiket elhanyagolható mennyiségben használnak majd csupán hanghívásra és a fókusz a tartalmon lesz.
Selby szerint a megosztás demokratizálódása kedvez a felhasználók által gyártott tartalom terjedésének (amit egyébként ő egy "undorító kifejezésnek" tart), így a jövőben az olyan készülékek lehetnek sikeresek, amik veszik ezt az akadályt is. Egy anekdotát mesélt el Henry Fordról: az első T-modell kiadásakor megkérdezték Fordot, hogy végzett-e piackutatást az emberek között, hogy lesz-e igény erre az újfajta járműre. Erre az öreg csak annyit mondott: Igen végeztünk, de csak gyorsabb lovakat akarnak! Jelenleg a gyorsabb ló a tartalmak újabb technológiákkal való megvédése, de aki azt hiszi, hogy ez működik, az szálljon le a földre.
A beszélgetésekből egyébiránt kiderült, jelenleg a zeneipar valóban el lehet keseredve, hiszen a mostani helyzetben a hardvergyártók és a telekom cégek zsírosra keresik magukat az ingyenesen (illegálisan) letölthető zenéken és filmeken, míg az azt létrehozó réteget képviselő kiadók meg senyvednek és kénytelenek évről-évre nagyobb csökkenést elkönyvelni. A DRM ugyan pengeélen táncol jelenleg, de mindenképp túl fog élni, igaz a célja később nem a másolásvédelem, hanem a jogosítás lesz. Egyelőre viszont mindenki szkeptikus: a szakértő közönség kérdéseiből kiderült, hogy a lánglelkű reformerekkel nagyon sokan nem értenek egyet. A lengyel, olasz, francia, angol, szenegáli stb. küldöttek nagyrésze elkeseredett volt, és nem győzte meg őket a lelkesítő beszéd.
A brüsszeli Sheraton Hotel & Towers-ben tartott konferencia szervezője az 1926 óta létező CISAC (International Confederation of Societies of Authors and Composers) volt, akik 114 ország 217 szerzői közösségét fogják ernyőjük alá, így képviselve közel 2,5 millió alkotót világszerte. A konferencia célja, hogy a teljes ipar végre elkezdjen egymással kommunikálni, hiszen a digitális korban elengedhetetlen egy ilyesfajta konszenzus.
Christian Bruhn professzor, a CISAC elnöke megnyitó beszédében elmondta, hogy a szerzők teszik a dolgukat ahogy eddig is, az ipar többi szereplőjének pedig az a feladata, hogy az ő műveiket a piacon értékesítse. A szerzők elemi részesei a láncnak, így nélkülük biztosan nem lenne sem legális eladás, sem illegális letöltés sem. A mostani rendszer igaz, hogy egy régóta létező, kipróbált modell, csak egy probléma van vele, hogy mára már nem működik.
A szerzők szerint a technológia elvérzett és érdekes tényként veszik tudomásul, hogy az online intellektuális javak használatának növekedésével párhuzamosan nő a szerzők online szerzett bevétele is. Ez nyilván azt jelenti, hogy a klasszikus formáknak mára végleg befellegzett, és a kiadók vagy képesek lesznek összeszedni magukat és valamilyen működő rendszert létrehozni, vagy a szerepük erősen megkérdőjeleződik.
A konferencia során az egyik leglekesítőbb beszéd az első napon a British Telecom (UK) vezérigazgatójának (Ben Verwaayen) szájából hangzott el, aki szerint a fent említett 100 éves modell helyett itt van az idő újakat kipróbálni. Ő nem mint szerző vagy kiadó látja a piacot, így nyugodtan bevallhatta, hogy a tortát szerinte meg kell osztani a felhasználókkal. A kiadósdi nagyon jó dolog volt, amihez könnyen hozzá is lehetett szokni, hiszen begyűjtötték a pénzt, eladták a zenét és a szerzőnek semmi felelőssége nem volt benne. Mára viszont a technológia beelőzte őket, és az emberek ahelyett, hogy egy új modellben működnének közre, a régi még mindig erőltetett modell ellen használják az újdonságokat.
"A vevők többé már nem passzívak. Eddig lustán feküdtek a fotelben, most pedig felkeltek." - mondta Verwaayen. Persze a BT vezér megnyugtatta a zenészeket, hogy nem csak ők szívják a fogukat hanem mindenki a világon, szinte minden egyes iparág. A megoldás: szét kell szedni a mostani értékláncot darabjaira, majd összerakni úgy, hogy működőképes legyen újabb száz évre.
Az idők során az emberek egyre többet és többet fogyasztottak, lenyeltek mindent, amit a szájukba adtak. A jövőben viszont szinte biztosan valamivel kevesebb lesz a fejenkénti kvóta, és az és-és típus helyett pedig megjelenik a vagy-vagy magatartás. A jó hír számukra viszont, hogy ma sokkal több pénz van az iparágban mint eddig bármikor eddig, csak kicsit másképp van elosztva és ehhez kell hozzászokni, felnőni hozzá.
A kiadók legnagyobb missziója jelenleg a kalózipar elleni kereszteshadjárat, de a nyúzás ellenére biztosan mindigis létezni fog ez a terület, ahogyan létezett a kazettás magnós időkben is, tehát felesleges az energiákat erre pazarolni. Olyat kell hozzáadni a termékekhez, ami értékesebbé teszi őket a szimpla másolatoknál. Ez természetesen ma már nem a CD tok és a borító, hanem valami másnak kell lennie.
A mai korban csak annyi az újdonság, hogy felgyorsult a változás sebessége. Minden pontosan ugyanolyan, mint régen, csak gyorsabban történnek a dolgok. Ma minden felhasználó és vállalat részese kíván lenni a szerzői jogi iparnak. Sokan azt gondolják, hogy technológiával el lehet érni bármit is, bár a BT vezér szerint ez a harc nem is intellektuális, nem is technológiai, hanem inkább intézményrendszerek csatája.
Egy korábbi Intel szlogennel példálózva (Intel Inside) arra mutatott rá, hogy amennyiben sikerül valahová becsomagolni a terméket, akkor már mindegy mi van benne, az el van adva. Ebből kifolyólag a szolgáltató úgy látja, hogy a megoldást a kapcsolt üzleti modellek jelentik majd, ami esetenként akár általánydíjas licencelést is jelenthet majd mondjuk egy szélessávú internetszolgáltatás mellé téve. A zeneipar legnagyobb baja, hogy semmit nem változott 50 éve és nem tud érdemben elszakadni a fizikai adathordozó képétől, mint termék.
Ben Verwaayen előadása után kérdéseinkre válaszolva elmondta, hogy szerinte az említett általánydíj lehet a megoldás, de míg a bitek és byte-ok esetében ezt könnyű megoldani, addig a kreatív tartalmak esetén igen rizikós lehet, ráadásul még nincsenek meg rá az ipari szabványok sem. Ennek ellenére, ha pénzt lát benne valaki, akkor igenis meg fogja csinálni. A p2p-vel kapcsolatos kérdéseinkre Verwaayen azt válaszolta, hogy természetesen lehetségesnek tartja, hogy a most működő illegális torrent oldalak mintájára létrejöjjenek legális források, sőt ő már biztos benne, hogy ez hamarosan meg is fog történni. Szerinte is adott a lehetőség már jó ideje erre, csak a szereplők nem állnak a helyzet magaslatán, hiányzik az üzleti modell. A szoftveres piacon ez már működik is, de a zene esetén számos további kérdés vetődik még fel, amiről inkább a kiadókat kell kérdezni. A konferencián elhangzott beszédeket és beszélgetéseket természetesen nem lehet teljességében feldolgozni egy írásban, de néhány figyelemreméltóbb részletet mégis érdemes kiemelni. A francia Vivendi például egy teljesen új, főként filmekre koncentráló modellben látja az első lépést a jövő felé. Sylvie Forbin alelnök szerint hamarosan bemutatnak egy legális letöltő oldalt, ahonnan első körben mobil eszközökre lehet majd filmeket, offline- és online játékokat letölteni. Ezzel az új szolgáltatással kezdik el megalapozni a következő évek stratégiáját, melyben többek közt szerepel a közösségi szájtok bevonása is.
Nem egy rivális MySpace/YouTube szolgáltatásban gondolkodnak, de mindenképp egy fizetős közösségi hálót hoznának létre, aminek a lényege, hogy az új koncepciókat minél gyorsabban be lehessen ültetni a köztudatba. Az elképzelésük lényege a felhasználókkal való együttműködésen alapul, ahol egy csoport megoszthat bármilyen tartalmat egymás között (függetlenül mindenféle licencektől), ha pedig kitalál valamilyen új dolgot, akkor azt meg is valósíthatja.
Az oldal célja, hogy minél fogyasztóbarátabb legyen, de ennek ára van: fizetni kell érte, mint bármely klasszikus privát klub tagságáért. A kiadók számára ebben a modellben az lehet majd fájdalmas, hogy 50 millió eladott lemezen ezen túl nem fognak milliárdokat keresni, sőt, előbb-utóbb a lemezeken semmit nem fognak keresni, hanem egy (fi)x összegért a neten keresztül juthat hozzá mindenki a vágyott tartalmakhoz.
A szintén francia Pascal Rogend (SACD) kitért arra is, hogy a mostanság még mindig TV alapú hirdetési tortát is át kell szeletelni és a büdzséket át kell tolni az internetre. A legjobb működő példa a Joost, ami már beta állapotban is több kiadó érdeklődését keltette fel. Eddig az új technológiák kizárólag a telekom cégeknek hoztak profitot, de ennek vége kell hogy legyen, és mindenkinek részesülnie kell belőle a békesség kedvéért. Ráadásul, ahogy a new yorki jogász, Steve Gordon elmondta: a felvételek készítésének költsége folyamatosan csökken, hiszen egyre több tartalom mellett egyre olcsóbb szoftverekkel, és egyre olcsóbb terjesztési költségekkel lehet számolni. A régi időkben 50 000 dollár befektetés megtérüléséhez legalább ugyanannyi darab lemezt kellett eladni a nullszaldóhoz, de egy p2p hálózaton való terjesztés mellett ugyanehhez a szinthez elég 3000 albumnyi zenét értékesíteni.
Susanna Cope (a konferencia általam Musinger Ágnes-díjasának választott előadója) látszólag nem érti még mindig a lényeget. Felismerte, hogy az internet egy globális dolog, de a jogosítások miatt mindenképpen szegregálná a közösségeket, a területeket. Jól látja, hogy Európa szerzői jogilag egy igazi dzsungel (biztosan nem hallott még a Lévai Katalin-féle anyagról), de abban szinte biztosan téved, hogy emiatt a közösségeket osztályozni (!) kell, szét kell választani őket, legalábbis addig, amíg a verseny le nem nyomja az árakat.
Mark Selby, a Nokia képviselője eleinte szimpatikus gondolataiban arról beszélt, hogy manapság egyre nagyobbak és egyre szebbek, olcsóbbak az óriáskijelzők (LCD/plazma TV), az emberek többsége mégis komolyabb érdeklődést mutat a mobil eszközeik apró kijelzőjén való multimédiafogyasztásra. Ez a Nokiának mindenképp jó hír, hiszen abban a világban ahol 4 milliárd embernek van fogkeféje, ott nemsokára 3 milliárd embernek lesz mobiltelefonja. Lesznek olyan mobilkészülékek, amiket elhanyagolható mennyiségben használnak majd csupán hanghívásra és a fókusz a tartalmon lesz.
Selby szerint a megosztás demokratizálódása kedvez a felhasználók által gyártott tartalom terjedésének (amit egyébként ő egy "undorító kifejezésnek" tart), így a jövőben az olyan készülékek lehetnek sikeresek, amik veszik ezt az akadályt is. Egy anekdotát mesélt el Henry Fordról: az első T-modell kiadásakor megkérdezték Fordot, hogy végzett-e piackutatást az emberek között, hogy lesz-e igény erre az újfajta járműre. Erre az öreg csak annyit mondott: Igen végeztünk, de csak gyorsabb lovakat akarnak! Jelenleg a gyorsabb ló a tartalmak újabb technológiákkal való megvédése, de aki azt hiszi, hogy ez működik, az szálljon le a földre.
A beszélgetésekből egyébiránt kiderült, jelenleg a zeneipar valóban el lehet keseredve, hiszen a mostani helyzetben a hardvergyártók és a telekom cégek zsírosra keresik magukat az ingyenesen (illegálisan) letölthető zenéken és filmeken, míg az azt létrehozó réteget képviselő kiadók meg senyvednek és kénytelenek évről-évre nagyobb csökkenést elkönyvelni. A DRM ugyan pengeélen táncol jelenleg, de mindenképp túl fog élni, igaz a célja később nem a másolásvédelem, hanem a jogosítás lesz. Egyelőre viszont mindenki szkeptikus: a szakértő közönség kérdéseiből kiderült, hogy a lánglelkű reformerekkel nagyon sokan nem értenek egyet. A lengyel, olasz, francia, angol, szenegáli stb. küldöttek nagyrésze elkeseredett volt, és nem győzte meg őket a lelkesítő beszéd.