Gyurkity Péter
2006: új utakon a félvezetőipar
Az ágazat előtt álló technológiai kihívásokról, a gyártók lehetőségeiről és a valószínű útitervről szól az ITRS idei összegzése, amelyben minden eddiginél nagyobb szerepet jósolnak a nanotechnológiának.
Az International Technology Roadmap for Semiconductors (ITRS) névre keresztelt összeállítás elsősorban a félvezetőgyártóknak szóló útmutató, amely felsorolja a kihívásokat, összegzi az ágazat jelenlegi helyzetét, és egyben kijelöli a valószínű utat. Az idei kiadás – összhangban a korábbi megfigyelésekkel és jóslatokkal – a nanotechnológiára történő váltás fontosságára hívja fel a figyelmet, mivel a szilícium alapú technológia a végét járja, és a fejlődés üteme legfeljebb még egy évtizedig tartható.
Némi idő tehát van még a szilícium kifutásáig, addig is tovább lehet csökkenteni a már amúgy is végletekig leszorított csíkszélességet. Több alkalommal hírt adtunk a legújabb 65 nanométeres gyártástechnológia térhódításáról, amely rövid időn belül az asztali számítógépekben is megjelenik. Ebben szokás szerint az Intel jár elöl, amely már bemutatta Yonah kódnevű mobil processzorának egy-, illetve kétmagos változatát (Core Solo és Core Duo), az asztali vonalon pedig jön a Presler, a némileg lebutított Cedar Mill, majd a Conroe. Ezen három mag révén válik teljessé az újabb generációváltás, magunk mögött hagyva a jelenlegi 90 nanométeres technológiát. Némileg lemaradva követi őket az AMD, amely azonban tokozást és a memóriaszabványt vált, órajelben azonban nem sok előrehaladást érhet el – igaz, nincs is rá nagy szüksége.
Ami a középtávú terveket illeti: mindkét processzorgyártó dolgozik a 45, 32, illetve 22 nanométeres technológiákon, ez azonban a félvezetőgyártók szakértői szerint csak ideig-óráig nyújthat megoldást. A debütálást illetően már megoszlanak a vélemények: a Bell Labs igen korai megjelenést és gyors fejlődést ígér, míg Gordon Moore, az Intel egykori társalapítója, és a róla elnevezett törvény megalkotója viszont már korántsem ilyen derűlátó. Szerinte a két megoldás ötvözése kínál megoldást, míg a teljes váltás egyelőre a tudományos fantasztikum kategóriájába sorolható. Mindenesetre a figyelem egyre inkább ez utóbbi körül összpontosul: ezt tartja járható – pontosabban az egyedül választható – útnak az ITRS idei jelentése, és hasonlóan vélekedik a kérdésben Paolo A. Gargini, az Intel technológiai stratégiájáért felelős igazgató is.
Utóbbi a New York Times-nak adott válaszában kiemelte, hogy belátható időn belül valóban szükséges lesz váltani. „A jelentés legfontosabb üzenete, hogy szélesebb körben gondolkodunk. Ha figyelembe vesszük, hogy jóslatai 10-15 évre szólnak, most kell igazán sürgetnünk az új technológiát” - hangsúlyozta a szakember.
Elmondása szerint az Intel célja az elkövetkező 10 évben olyan chipek kifejlesztése, amelyek a jelenlegi egy milliárd helyett több, mint egy billió tranzisztort tartalmaznak - ez csíkszélességben 10, vagy ennél is kevesebb nanométert jelent. Ígéretes területnek nevezte a tranzisztorokkal kapcsolatos kutatásokat, amelyek arra irányulnak, hogy a jelet az elementáris részecskék szintjén továbbítsák a perdület (spin) hullámok közvetítésével, illetve a HP kvantumszakemberei által folytatott kutatásokat. Ezek sikeres lezárásával valóra válhat az említett terv, de csak évek múlva, amikor már rendelkezésre áll majd a szükséges gyártástechnológia.
Az International Technology Roadmap for Semiconductors (ITRS) névre keresztelt összeállítás elsősorban a félvezetőgyártóknak szóló útmutató, amely felsorolja a kihívásokat, összegzi az ágazat jelenlegi helyzetét, és egyben kijelöli a valószínű utat. Az idei kiadás – összhangban a korábbi megfigyelésekkel és jóslatokkal – a nanotechnológiára történő váltás fontosságára hívja fel a figyelmet, mivel a szilícium alapú technológia a végét járja, és a fejlődés üteme legfeljebb még egy évtizedig tartható.
Némi idő tehát van még a szilícium kifutásáig, addig is tovább lehet csökkenteni a már amúgy is végletekig leszorított csíkszélességet. Több alkalommal hírt adtunk a legújabb 65 nanométeres gyártástechnológia térhódításáról, amely rövid időn belül az asztali számítógépekben is megjelenik. Ebben szokás szerint az Intel jár elöl, amely már bemutatta Yonah kódnevű mobil processzorának egy-, illetve kétmagos változatát (Core Solo és Core Duo), az asztali vonalon pedig jön a Presler, a némileg lebutított Cedar Mill, majd a Conroe. Ezen három mag révén válik teljessé az újabb generációváltás, magunk mögött hagyva a jelenlegi 90 nanométeres technológiát. Némileg lemaradva követi őket az AMD, amely azonban tokozást és a memóriaszabványt vált, órajelben azonban nem sok előrehaladást érhet el – igaz, nincs is rá nagy szüksége.
Ami a középtávú terveket illeti: mindkét processzorgyártó dolgozik a 45, 32, illetve 22 nanométeres technológiákon, ez azonban a félvezetőgyártók szakértői szerint csak ideig-óráig nyújthat megoldást. A debütálást illetően már megoszlanak a vélemények: a Bell Labs igen korai megjelenést és gyors fejlődést ígér, míg Gordon Moore, az Intel egykori társalapítója, és a róla elnevezett törvény megalkotója viszont már korántsem ilyen derűlátó. Szerinte a két megoldás ötvözése kínál megoldást, míg a teljes váltás egyelőre a tudományos fantasztikum kategóriájába sorolható. Mindenesetre a figyelem egyre inkább ez utóbbi körül összpontosul: ezt tartja járható – pontosabban az egyedül választható – útnak az ITRS idei jelentése, és hasonlóan vélekedik a kérdésben Paolo A. Gargini, az Intel technológiai stratégiájáért felelős igazgató is. Utóbbi a New York Times-nak adott válaszában kiemelte, hogy belátható időn belül valóban szükséges lesz váltani. „A jelentés legfontosabb üzenete, hogy szélesebb körben gondolkodunk. Ha figyelembe vesszük, hogy jóslatai 10-15 évre szólnak, most kell igazán sürgetnünk az új technológiát” - hangsúlyozta a szakember.
Elmondása szerint az Intel célja az elkövetkező 10 évben olyan chipek kifejlesztése, amelyek a jelenlegi egy milliárd helyett több, mint egy billió tranzisztort tartalmaznak - ez csíkszélességben 10, vagy ennél is kevesebb nanométert jelent. Ígéretes területnek nevezte a tranzisztorokkal kapcsolatos kutatásokat, amelyek arra irányulnak, hogy a jelet az elementáris részecskék szintjén továbbítsák a perdület (spin) hullámok közvetítésével, illetve a HP kvantumszakemberei által folytatott kutatásokat. Ezek sikeres lezárásával valóra válhat az említett terv, de csak évek múlva, amikor már rendelkezésre áll majd a szükséges gyártástechnológia.
