Berta Sándor
Az emberek kiszámíthatatlanok
A nagy adatmennyiségek még nem jelentenek automatikus garanciát a sikerre.
Konrad Paul Liessmann filozófus egy bécsi rendezvényen meglehetősen szkeptikusan nyilatkozott az algoritmusokkal és a trendkutatással kapcsolatban. A szakember szerint hiába keletkeznek nagy adatmennyiségek és ezekből hiába lehet pontosabb előrejelzéseket készíteni, az emberek alapvetően kiszámíthatatlanok.
Az óriáscégek, például az Amazon által alkalmazott algoritmusok az önbeteljesítő jóslatok elve alapján működnek és a múltbéli dolgokból igyekeznek a jövőre következtetni. Mindez azonban kizárja a változásokat és az innovációkat. Az innovációs erő pontosan azt jelenti, hogy egy társaság tud reagálni a váratlan új dolgokra. A problémát azonban jelenleg a bevált sémák jelentik, amikhez ragaszkodnak a cégek. Jó példa erre az Amazon rendszere, amely állandóan filozófiai könyveket ajánl neki, miközben ő a bűnügyi regények iránt érdeklődik.
A választási eredmények előrejelzése ugyanígy nem valósítható meg és senki sem tudja, hogy a prognózisok nyilvánosságra hozatala vajon hatással van-e és ha igen, milyen mértékben a későbbi valódi választói magatartásra. A felhasználók számos szempont alapján dönthetnek. Lehet az is, hogy valaki azt akarja, hogy ne egy bizonyos párt vagy képviselő nyerjen és ezért tudatosan a másikra szavaz, miként az is, hogy a győztesek táborába akar tartozni.
Liessmann kitért a problémára olyan szempontból is, hogy felelevenítette a Különvélemény című filmet. Azt mondta a közönség tagjainak, hogy képzeljék el, hogy jön valaki és letartóztatja őket, mert egy algoritmus megállapította, hogy fél év múlva nagy pénzügyi csalást fognak elkövetni. Egy másik felhozott példa az Apple Watch volt, amely elemzi a viselője viselkedését, szokásait és ezután például több sportolást javasol. A gond csak az, hogy ha ezek az adatok egy betegbiztosítóhoz vagy munkaadóhoz kerülnek, akkor a következmények között lehet a drágább biztosítás éppúgy, mint a kirúgás a vélt egészségügyi kockázatok miatt. Nem az a fontos, hogy mennyi adatot gyűjtenek a cégek, hanem az, hogy mihez lehet kezdeni ezekkel az információkkal.
Az egyetemi professzor végül megdicsérte Max Schrems hallgatót, amiért sikerre vitte a Safe Harbour megállapodás elleni ügyet. Hozzátette, hogy ma divat azt mondani, hogy semmit sem lehet tenni az amerikaiak adatgyűjtéseivel szemben, de a 19. században egy ilyen tett automatikusan hadüzenetet jelentett volna.
Konrad Paul Liessmann filozófus egy bécsi rendezvényen meglehetősen szkeptikusan nyilatkozott az algoritmusokkal és a trendkutatással kapcsolatban. A szakember szerint hiába keletkeznek nagy adatmennyiségek és ezekből hiába lehet pontosabb előrejelzéseket készíteni, az emberek alapvetően kiszámíthatatlanok.
Az óriáscégek, például az Amazon által alkalmazott algoritmusok az önbeteljesítő jóslatok elve alapján működnek és a múltbéli dolgokból igyekeznek a jövőre következtetni. Mindez azonban kizárja a változásokat és az innovációkat. Az innovációs erő pontosan azt jelenti, hogy egy társaság tud reagálni a váratlan új dolgokra. A problémát azonban jelenleg a bevált sémák jelentik, amikhez ragaszkodnak a cégek. Jó példa erre az Amazon rendszere, amely állandóan filozófiai könyveket ajánl neki, miközben ő a bűnügyi regények iránt érdeklődik.
A választási eredmények előrejelzése ugyanígy nem valósítható meg és senki sem tudja, hogy a prognózisok nyilvánosságra hozatala vajon hatással van-e és ha igen, milyen mértékben a későbbi valódi választói magatartásra. A felhasználók számos szempont alapján dönthetnek. Lehet az is, hogy valaki azt akarja, hogy ne egy bizonyos párt vagy képviselő nyerjen és ezért tudatosan a másikra szavaz, miként az is, hogy a győztesek táborába akar tartozni.
Liessmann kitért a problémára olyan szempontból is, hogy felelevenítette a Különvélemény című filmet. Azt mondta a közönség tagjainak, hogy képzeljék el, hogy jön valaki és letartóztatja őket, mert egy algoritmus megállapította, hogy fél év múlva nagy pénzügyi csalást fognak elkövetni. Egy másik felhozott példa az Apple Watch volt, amely elemzi a viselője viselkedését, szokásait és ezután például több sportolást javasol. A gond csak az, hogy ha ezek az adatok egy betegbiztosítóhoz vagy munkaadóhoz kerülnek, akkor a következmények között lehet a drágább biztosítás éppúgy, mint a kirúgás a vélt egészségügyi kockázatok miatt. Nem az a fontos, hogy mennyi adatot gyűjtenek a cégek, hanem az, hogy mihez lehet kezdeni ezekkel az információkkal.
Az egyetemi professzor végül megdicsérte Max Schrems hallgatót, amiért sikerre vitte a Safe Harbour megállapodás elleni ügyet. Hozzátette, hogy ma divat azt mondani, hogy semmit sem lehet tenni az amerikaiak adatgyűjtéseivel szemben, de a 19. században egy ilyen tett automatikusan hadüzenetet jelentett volna.