Berta Sándor
Kockázatot jelenthetnek a hálózatba kötött autók
A közeljövőben a telefonok és a televíziók után az autók, a kávéfőzők és más eszközök is "okossá" válhatnak. Az új lehetőségek egyúttal új kockázatokat is jelentenek.
Christie Dudley, a Santa Clara University IT-biztonságkutatója az autókba 3-4 év múlva beépítendő, Digital Short Range Communication (DSRC) technológián alapuló rendszerektől tart. A DSRC-re épülő megoldások azon túl, hogy biztonságosabbá, gyorsabbá és rugalmasabbá teszik a közlekedést, hiszen tájékoztatják a vezetőt a meglévő és a kialakuló dugókról, útépítési munkákról, komoly problémákat is okozhatnak. A DSRC-rendszerek hatótávolsága 380 méterig terjed és lehetővé teszik nem csak a járművek közötti, hanem a gépkocsik és az infrastruktúra közötti kommunikációt is. Így például az útpadkában elhelyezhet egység közvetve jelezheti az autósnak az esetleges közeli útlezárást, aki másik sávba válthat vagy alternatív útvonalat kereshet.
"A DSRC bevezetésének és alkalmazásának egyik fő oka a biztonság" - emelte ki a szakember. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a halálos kimenetelű autóbalesetek 25 százalékát meg lehetne előzni, s ebben ez a technológia is főszerepet játszhatna azáltal, hogy figyelmeztető feliratokat vagy hangjelzéseket közvetít a vezetőknek. Michigan államban több ezer gépkocsi bevonásával tesztelték a technológiát. Miután ez a próbaidőszak lezárul, a DSRC zöld utat kap. A következő 3-4 évben ezek a rendszerek az új járművek alapfelszerelései közé tartoznak majd, a projektben az összes nagy amerikai, európai és ázsiai gyártó részt vesz, s már a szükséges hardverek is készülnek. Németországban már alkalmazzák a DSRC-t, míg az Amerikai Egyesült Államok közlekedési minisztériuma még fontolgatja, hogy kötelezővé teszi a használatát.
Az autók folyamatosan rövidtávú kommunikációval közlik a helyzetüket egymással és az intelligens lámpákkal
A DSRC-egységekkel felszerelt autók minden tizedmásodpercben továbbítják a jelentéseiket, így a rendszer hatótávolságán belül bármely másik gépkocsit tudnak figyelmeztetni a lehetséges veszélyekre. Bár a járműveket nem látják el külön azonosítóval, de a továbbított üzenetek titkosítva vannak, méghozzá az illetékes közlekedési hatóság által kiállított tanúsítvánnyal. Ennek alapján lehetőség nyílik az egyes autók azonosítására, így az emberek nem közlekedhetnének anonim módon.
Dudley azt javasolta a gyártóknak, hogy a tanúsítványokat bizonyos időközönként újítsák meg, például minden 100 kilométer vagy minden elindulás után, de a gyártók a biztonsági kérdések helyett sokkal inkább azzal foglalkoznak, hogy a DSRC és a tanúsítványok segítségével személyre szabott reklámokkal áraszthatják el a vezetőket. Emellett felmerült az is, hogy a rendőrség ellenőrzésekre használhatja az üzeneteket, megállapítható például, hogy ki hajtott túl gyorsan vagy ment át a piroson. További aggályokat vet fel, hogy a rendszer nem igazán védett, így a hackerek könnyen hamis üzenetekkel áraszthatják el, aminek beláthatatlan következményei lehetnének.
Christie Dudley, a Santa Clara University IT-biztonságkutatója az autókba 3-4 év múlva beépítendő, Digital Short Range Communication (DSRC) technológián alapuló rendszerektől tart. A DSRC-re épülő megoldások azon túl, hogy biztonságosabbá, gyorsabbá és rugalmasabbá teszik a közlekedést, hiszen tájékoztatják a vezetőt a meglévő és a kialakuló dugókról, útépítési munkákról, komoly problémákat is okozhatnak. A DSRC-rendszerek hatótávolsága 380 méterig terjed és lehetővé teszik nem csak a járművek közötti, hanem a gépkocsik és az infrastruktúra közötti kommunikációt is. Így például az útpadkában elhelyezhet egység közvetve jelezheti az autósnak az esetleges közeli útlezárást, aki másik sávba válthat vagy alternatív útvonalat kereshet.
"A DSRC bevezetésének és alkalmazásának egyik fő oka a biztonság" - emelte ki a szakember. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a halálos kimenetelű autóbalesetek 25 százalékát meg lehetne előzni, s ebben ez a technológia is főszerepet játszhatna azáltal, hogy figyelmeztető feliratokat vagy hangjelzéseket közvetít a vezetőknek. Michigan államban több ezer gépkocsi bevonásával tesztelték a technológiát. Miután ez a próbaidőszak lezárul, a DSRC zöld utat kap. A következő 3-4 évben ezek a rendszerek az új járművek alapfelszerelései közé tartoznak majd, a projektben az összes nagy amerikai, európai és ázsiai gyártó részt vesz, s már a szükséges hardverek is készülnek. Németországban már alkalmazzák a DSRC-t, míg az Amerikai Egyesült Államok közlekedési minisztériuma még fontolgatja, hogy kötelezővé teszi a használatát.
Az autók folyamatosan rövidtávú kommunikációval közlik a helyzetüket egymással és az intelligens lámpákkal
A DSRC-egységekkel felszerelt autók minden tizedmásodpercben továbbítják a jelentéseiket, így a rendszer hatótávolságán belül bármely másik gépkocsit tudnak figyelmeztetni a lehetséges veszélyekre. Bár a járműveket nem látják el külön azonosítóval, de a továbbított üzenetek titkosítva vannak, méghozzá az illetékes közlekedési hatóság által kiállított tanúsítvánnyal. Ennek alapján lehetőség nyílik az egyes autók azonosítására, így az emberek nem közlekedhetnének anonim módon.
Dudley azt javasolta a gyártóknak, hogy a tanúsítványokat bizonyos időközönként újítsák meg, például minden 100 kilométer vagy minden elindulás után, de a gyártók a biztonsági kérdések helyett sokkal inkább azzal foglalkoznak, hogy a DSRC és a tanúsítványok segítségével személyre szabott reklámokkal áraszthatják el a vezetőket. Emellett felmerült az is, hogy a rendőrség ellenőrzésekre használhatja az üzeneteket, megállapítható például, hogy ki hajtott túl gyorsan vagy ment át a piroson. További aggályokat vet fel, hogy a rendszer nem igazán védett, így a hackerek könnyen hamis üzenetekkel áraszthatják el, aminek beláthatatlan következményei lehetnének.