Gyurkity Péter
Alakul a közös európai harckocsi
A német-francia összefogás eredményeként jön létre a fejlesztés, a következő évtizedben.
A közös európai védelmi keretrendszer kialakítása kapcsán visszatérő kritika, hogy nemcsak az egységes hadsereg, de annak feltételei is hiányoznak (arról nem is beszélve, hogy nagyhatalmi érdek valójában nem fűződik egy ilyen platform létrehozásához). Ilyen érzékeny pont volt eddig a harckocsik eltérő és különálló jellege, ez azonban az elkövetkező években változhat, legalábbis ezt vetíti előre a most aláírt megállapodás.
A francia és a német védelmi minisztérium jelentette be, hogy aláírták a keretmegállapodást, amelynek eredményeként létrejöhet majd a közös nehéz szárazföldi rendszer, mégpedig a meglévő Leopard-2 és Leclerc harckocsik lecserélésének céljával. A Main Ground Combat System (MGCS) néven futó projekt azért is fontos, mert a jelenleg használt típusokat még a nyolcvanas években fejlesztették ki, így ideje lenne már a cserének, annál is inkább, mert az amerikai, az orosz, valamint a kínai fél is erősen dolgozik ezen. Hátráltató tényező volt eddig a európai hadiipari összefogás hiánya (ez ugyanis leginkább csak papíron létezett), a megállapodás révén viszont létrejöhetnek a konkrét eredmények, bár a hadrendbe állítást csak a következő évtized közepére, éppen 2035-re tervezik. Ehhez persze szükség lesz a nagyobb lépések végrehajtására, amelyekből most ötöt sorolnak fel.
Első körben a pontos alkalmazási igények felmérése a legfontosabb tényező, ezt követi a koncepció kialakítása, majd pedig a konkrét fejlesztési munka és a technikai jellemzők demonstrálása, hogy végül az integráció és a teljes rendszer bemutatása, illetve a legyártás is megvalósuljon. Érdemes gyorsan megjegyezni, hogy az első két lépésen már túl vagyunk, bár a felső szintű igényekre vonatkozó, kétoldalú egyeztetés még hiányzik innen. A két ország fele-fele arányban állná a később aláírandó, a kialakítással kapcsolatos szerződések költségeit, egyelőre azonban a két évet igénybe vevő részletes tanulmány körvonalazása van soron, amely meghatározza a létrejövő szellemi tulajdon pontos megoszlását és jövőbeni felhasználását. Erre vonatkozóan írtak most alá egy másik megállapodást, amely az Implementing Arrangement 1 nevet kapta meg.
A konkrét terméktől tehát még picit messze vagyunk, meglátjuk, miként alakul majd a projekt az elkövetkező években.
A közös európai védelmi keretrendszer kialakítása kapcsán visszatérő kritika, hogy nemcsak az egységes hadsereg, de annak feltételei is hiányoznak (arról nem is beszélve, hogy nagyhatalmi érdek valójában nem fűződik egy ilyen platform létrehozásához). Ilyen érzékeny pont volt eddig a harckocsik eltérő és különálló jellege, ez azonban az elkövetkező években változhat, legalábbis ezt vetíti előre a most aláírt megállapodás.
A francia és a német védelmi minisztérium jelentette be, hogy aláírták a keretmegállapodást, amelynek eredményeként létrejöhet majd a közös nehéz szárazföldi rendszer, mégpedig a meglévő Leopard-2 és Leclerc harckocsik lecserélésének céljával. A Main Ground Combat System (MGCS) néven futó projekt azért is fontos, mert a jelenleg használt típusokat még a nyolcvanas években fejlesztették ki, így ideje lenne már a cserének, annál is inkább, mert az amerikai, az orosz, valamint a kínai fél is erősen dolgozik ezen. Hátráltató tényező volt eddig a európai hadiipari összefogás hiánya (ez ugyanis leginkább csak papíron létezett), a megállapodás révén viszont létrejöhetnek a konkrét eredmények, bár a hadrendbe állítást csak a következő évtized közepére, éppen 2035-re tervezik. Ehhez persze szükség lesz a nagyobb lépések végrehajtására, amelyekből most ötöt sorolnak fel.
Első körben a pontos alkalmazási igények felmérése a legfontosabb tényező, ezt követi a koncepció kialakítása, majd pedig a konkrét fejlesztési munka és a technikai jellemzők demonstrálása, hogy végül az integráció és a teljes rendszer bemutatása, illetve a legyártás is megvalósuljon. Érdemes gyorsan megjegyezni, hogy az első két lépésen már túl vagyunk, bár a felső szintű igényekre vonatkozó, kétoldalú egyeztetés még hiányzik innen. A két ország fele-fele arányban állná a később aláírandó, a kialakítással kapcsolatos szerződések költségeit, egyelőre azonban a két évet igénybe vevő részletes tanulmány körvonalazása van soron, amely meghatározza a létrejövő szellemi tulajdon pontos megoszlását és jövőbeni felhasználását. Erre vonatkozóan írtak most alá egy másik megállapodást, amely az Implementing Arrangement 1 nevet kapta meg.
A konkrét terméktől tehát még picit messze vagyunk, meglátjuk, miként alakul majd a projekt az elkövetkező években.