Gyurkity Péter
Hatalmas óceán van a Szaturnusz holdján
Erre a következtetésre jutottak a szakemberek az eddigi adatokból, de még nincs vége a munkának.
A területtel foglalkozók eddig is jól tudták, hogy az Enceladus geológiai értelemben aktív hold, a korábbi megfigyelésekből pedig a szakemberek azt a következtetést vonták le, hogy a déli sarki régióban egy felszín alatti óceán táplálja az itt látott gőzt és egyéb szivárgásokat. Most az adatok elemzése elvezetett oda, hogy már egy globális óceánról írnak.
A NASA oldalán közzétett bejegyzésben (amely egy, az Icarus magazinban megjelent részletes tanulmányra hivatkozik) arról olvashatunk, hogy a több évig tartó megfigyelés, valamint az ennek köszönhető adatsor már egy globális óceán jelenlétére utal, ami elsősorban a gravitációs információkból következik. A hold ugyanis a Szaturnusz körüli pályájának egyes részein eltérő sebességgel halad, a gázóriás picit odébb is rángatja azt, a kapott eredményekből pedig egyértelmű, hogy a felszínt borító jég nem ér le a kőzetmagig, vagyis folyékony víz van alatta.
A Cassini szonda 2004 közepe óta kering a hold körül, bőven volt tehát idő a megfigyelésekre és az adatok kiértékelésére, amíg azonban a korábbi modell és a déli sarki területen látott szivárgások alapján kizárólag itt tartották valószínűnek az óceán jelenlétét, a most közzétett tanulmányban már egy globális óceánról írnak, amely a jég alatt mindenhol megtalálható. Amennyiben ugyanis a jég egészen a magig lenyúlna, vagyis a két réteg közvetlenül összeérne, a pályában látható rángás jóval kisebb mértékű lenne, tehát jelen kell lennie egy azokat elválasztó óceánnak, bár az még a kutatók számára sem világos, hogy ez pontosan miért maradna meg folyékony állapotban.
A Cassini mindenesetre október 28-án egészen közel merészkedik a felszínhez, ennek során alig 49 kilométeres távolságból szemléli majd meg a legaktívabb régiót, vagyis további adatokkal bővülhet a tudástár.
A területtel foglalkozók eddig is jól tudták, hogy az Enceladus geológiai értelemben aktív hold, a korábbi megfigyelésekből pedig a szakemberek azt a következtetést vonták le, hogy a déli sarki régióban egy felszín alatti óceán táplálja az itt látott gőzt és egyéb szivárgásokat. Most az adatok elemzése elvezetett oda, hogy már egy globális óceánról írnak.
A NASA oldalán közzétett bejegyzésben (amely egy, az Icarus magazinban megjelent részletes tanulmányra hivatkozik) arról olvashatunk, hogy a több évig tartó megfigyelés, valamint az ennek köszönhető adatsor már egy globális óceán jelenlétére utal, ami elsősorban a gravitációs információkból következik. A hold ugyanis a Szaturnusz körüli pályájának egyes részein eltérő sebességgel halad, a gázóriás picit odébb is rángatja azt, a kapott eredményekből pedig egyértelmű, hogy a felszínt borító jég nem ér le a kőzetmagig, vagyis folyékony víz van alatta.
A Cassini szonda 2004 közepe óta kering a hold körül, bőven volt tehát idő a megfigyelésekre és az adatok kiértékelésére, amíg azonban a korábbi modell és a déli sarki területen látott szivárgások alapján kizárólag itt tartották valószínűnek az óceán jelenlétét, a most közzétett tanulmányban már egy globális óceánról írnak, amely a jég alatt mindenhol megtalálható. Amennyiben ugyanis a jég egészen a magig lenyúlna, vagyis a két réteg közvetlenül összeérne, a pályában látható rángás jóval kisebb mértékű lenne, tehát jelen kell lennie egy azokat elválasztó óceánnak, bár az még a kutatók számára sem világos, hogy ez pontosan miért maradna meg folyékony állapotban.
A Cassini mindenesetre október 28-án egészen közel merészkedik a felszínhez, ennek során alig 49 kilométeres távolságból szemléli majd meg a legaktívabb régiót, vagyis további adatokkal bővülhet a tudástár.