A NASA Cassini űrszondája elképesztő sebességgel mozgó napszél részecskéket észlelt a Szaturnusz közelében, egy igen ritka betekintést nyújtva a tudósoknak abba a jelenségbe, ami jellemzően csillagrobbanásokkor alakul ki.

A részecskék egy heves napkitöréssel indultak útjukra, majd hamarosan végigszántották a Szaturnusz mágneses mezejét. A találkozás során, amit a Cassini még 2007 februárjában észlelt, egy lökéshullám alakult ki, ami a Naprendszerben még soha nem észlelt energiaszintekre gyorsította a részecskéket. Hasonló lökéshullámokat eddig csak a nagytömegű csillagok robbanásainak, az úgynevezett szupernóváknak az utóhatásainál tapasztaltak, amik az égitest környezetében található részecskéket közel fénysebességre gyorsítják.

A kutatók szerint a szupernóva lökéshullámok az elsőszámú forrásai a galaxisunkat átható, és a Föld légkörére folyamatosan záporozó kozmikus sugárzásnak. Mivel a távoli szupernóvák és lökéshullámaik tanulmányozása egyáltalán nem egyszerű feladat, ezért a tudósok egyfajta alternatívaként üdvözölték a Cassini észleléseit. "A Cassini gyakorlatilag lehetőséget adott arra, hogy a szupernóva lökéshullám természetét helyben, a saját naprendszerünkben tanulmányozhassuk, áthidalva a szakadékot a távoli nagy energiájú asztrofizikai jelenség között, amit általában csak közvetetten tudunk tanulmányozni" - nyilatkozott Adam Masters, a japán Űr- és Asztronautikai Tudományok Intézetének kutatója, a Nature Physics szaklapban megjelent tanulmány szerzője.


A szaturnuszi lökéshullám a gyűrűs bolygó esetében valaha észlelt legerősebb lehetett és arra utal, hogy bizonyos lökéstípusok meglepően hatékony részecskegyorsítók lehetnek, összegeztek a kutatók.

A 3,2 milliárd dolláros Cassini küldetés a NASA, az ESA és az olasz űrügynökség közös projektje. A szonda 1997-ben hagyta el a Földet és 2004-ben érte el a Szaturnuszt, küldetését 2017-ig hosszabbították meg.