Gyurkity Péter
Hatalmas óceán a Szaturnusz holdján
Az Enceladus vastag jégtakarója alatt óceán rejtőzik, így az égitesten kialakulhatott az élet.
A Cassini űrszonda friss adataira támaszkodva egy olasz-amerikai kutatócsapat folyékony víz jelenlétét jelentette be, amely valóságos óceánt alkot a Szaturnusz holdjának felszíne alatt. Az ehhez szükséges ásványok is jelen lehetnek, így az élet kialakulását is lehetségesnek tartják.
Az Enceladus hosszú ideje a szakemberek fókuszában van, mivel sokan a folyékony víz jelenlétét sejtették a holdon, amely a rendkívül vastag jégtakaró alatt lenne megtalálható. Most a Cassini űrszonda adatai alapján visszaigazolták ezt a feltevést, hozzátéve, hogy ez gyakorlatilag egy óceánt alkot a jég alatt, nagyjából a Felső-tó méretének felel meg, és közvetlenül érintkezik az alatt lévő sziklás anyagból álló, szilikátokban gazdag maggal, amelynek révén az élet kialakulásához szükséges ásványok is megtalálhatók lehetnek a vízben - vagyis a holdon akár élet is lehet.
Az 1789-ben felfedezett Enceladus esetében a legnagyobb problémát (a távolság mellett) a mintegy 30-40 km vastag jégtakaró jelenti, ám most gravitációs mérésekkel sikerült kimutatni a víz jelenlétét. Korábban már szemet szúrt a holdon megfigyelhető gejzírszerű tevékenység, amely különösen a déli-sark környékén mutatkozik, így nem meglepő, hogy az említett óceán is itt rejtőzik a jég alatt - a két megfigyelés között a tudósok azonban egyelőre nem tudnak párhuzamot vonni, bizonyíték ugyanis nem áll rendelkezésükre. A kilövellésekre minden bizonnyal a Szaturnusz gravitációs vonzása a magyarázat, ez magához húzza a holdon található jeget, feltörve azt, így a víz utat talál magának a felszínre.
Az Enceladus saját Holdunk méretének mintegy egyhetedét teszi ki, így a szakemberek eleinte nem gondolták, hogy bármilyen meglepetést rejthet - az ilyen kis égitestek kialakulásukat követően gyorsan kihűlnek, nincs meleg magjuk. A Cassini sorrendben három átrepülése során gravitációs méréseket végzett, ebből kiderült, hogy a jégnél sűrűbb anyag rejtőzik a felszín alatt, a legvalószínűbb magyarázat pedig a folyékony víz jelenléte. A szonda ezt követően a Szaturnusz egyéb holdjait veszi célkeresztjébe, hogy rajtuk is hasonló méréseket végezzen.
A Cassini űrszonda friss adataira támaszkodva egy olasz-amerikai kutatócsapat folyékony víz jelenlétét jelentette be, amely valóságos óceánt alkot a Szaturnusz holdjának felszíne alatt. Az ehhez szükséges ásványok is jelen lehetnek, így az élet kialakulását is lehetségesnek tartják.
Az Enceladus hosszú ideje a szakemberek fókuszában van, mivel sokan a folyékony víz jelenlétét sejtették a holdon, amely a rendkívül vastag jégtakaró alatt lenne megtalálható. Most a Cassini űrszonda adatai alapján visszaigazolták ezt a feltevést, hozzátéve, hogy ez gyakorlatilag egy óceánt alkot a jég alatt, nagyjából a Felső-tó méretének felel meg, és közvetlenül érintkezik az alatt lévő sziklás anyagból álló, szilikátokban gazdag maggal, amelynek révén az élet kialakulásához szükséges ásványok is megtalálhatók lehetnek a vízben - vagyis a holdon akár élet is lehet.
Az 1789-ben felfedezett Enceladus esetében a legnagyobb problémát (a távolság mellett) a mintegy 30-40 km vastag jégtakaró jelenti, ám most gravitációs mérésekkel sikerült kimutatni a víz jelenlétét. Korábban már szemet szúrt a holdon megfigyelhető gejzírszerű tevékenység, amely különösen a déli-sark környékén mutatkozik, így nem meglepő, hogy az említett óceán is itt rejtőzik a jég alatt - a két megfigyelés között a tudósok azonban egyelőre nem tudnak párhuzamot vonni, bizonyíték ugyanis nem áll rendelkezésükre. A kilövellésekre minden bizonnyal a Szaturnusz gravitációs vonzása a magyarázat, ez magához húzza a holdon található jeget, feltörve azt, így a víz utat talál magának a felszínre.
Az Enceladus saját Holdunk méretének mintegy egyhetedét teszi ki, így a szakemberek eleinte nem gondolták, hogy bármilyen meglepetést rejthet - az ilyen kis égitestek kialakulásukat követően gyorsan kihűlnek, nincs meleg magjuk. A Cassini sorrendben három átrepülése során gravitációs méréseket végzett, ebből kiderült, hogy a jégnél sűrűbb anyag rejtőzik a felszín alatt, a legvalószínűbb magyarázat pedig a folyékony víz jelenléte. A szonda ezt követően a Szaturnusz egyéb holdjait veszi célkeresztjébe, hogy rajtuk is hasonló méréseket végezzen.