Gyurkity Péter
2016-ban jön az elektromágneses ágyú
Az amerikai haditengerészet két év múlva kerítene sort az első éleslövészetre a tengeren.
A Navy már a kétezres évek óta fejleszti saját railgun megoldását, amely tulajdonképpen egy évszázados ötletre épül, több előnyt kínálva a hagyományos fegyverekkel szemben. Ezen előnyök között az alacsonyabb költség és a nagyobb hatékonyság szerepelnek kiemelt helyen, bár az illetékesek nyilván leginkább a hajók tűzerejét növelnék. Két éven belül sort keríthetnek az első éleslövészetre.
A railgun elektromágneses impulzusokkal gyorsítja fel a vezető anyagból készült lövedéket, amely súlya, valamint kiemelkedően nagy sebessége miatt a megszokottnál jóval pusztítóbb rombolást vihet véghez. Itt a rakétákhoz fogható sebességeket érhetnek el, akár a hangsebesség hétszeresét is túllépve, ám a költségek terén szinte össze sem hasonlítható a két fegyver, elsősorban amiatt, hogy utóbbinál tömör lövedéket használhatnak. Az elmúlt években több prototípust is kipróbáltak, ám az első, 64 megajoule-os példányok csak nagyjából egy évtizeden belül jelenhetnek meg a szolgálatban lévő hajókon.
A mintegy 25 ezer dollárt kóstáló fejlesztés a tervek szerint 200 km-es távolságra röpítheti lövedékét, percenként akár 10 lövést adva le. A haditengerészet a legegyszerűbb változatot próbálná ki, ebben a vezető anyag egy azzal ellentétes töltésű sínpár mentén gyorsul fel - lehetőség van a nem mágneses lövedékek alkalmazására is. A végleges változat által elérendő 5800 m/s-os sebesség mellett szeretnék a pontos célzást is biztosítani, így azt tekintenék sikernek, ha egy 5 méteres célpontot akár 370 km távolságból is sikerülne eltalálni. A célzásban egyébként drónok segédkeznének, amennyiben külső körülmények akadályozzák azt.
A rendelkezésre álló példányokat egyelőre a szárazföldön, Virginia államban tesztelik, a 2016-os éleslövészet során a már említett 200 km-es hatótávolság elérése lesz a cél. A fegyvert egy Spearhead-osztályú csapatszállító katamaránon (joint high speed vessel, JHSV) helyezik majd el a tesztelés alatt, ennek mérete elég arra, hogy a szükséges energiaellátó berendezéseket is el tudják helyezni rajta.
A Navy már a kétezres évek óta fejleszti saját railgun megoldását, amely tulajdonképpen egy évszázados ötletre épül, több előnyt kínálva a hagyományos fegyverekkel szemben. Ezen előnyök között az alacsonyabb költség és a nagyobb hatékonyság szerepelnek kiemelt helyen, bár az illetékesek nyilván leginkább a hajók tűzerejét növelnék. Két éven belül sort keríthetnek az első éleslövészetre.
A railgun elektromágneses impulzusokkal gyorsítja fel a vezető anyagból készült lövedéket, amely súlya, valamint kiemelkedően nagy sebessége miatt a megszokottnál jóval pusztítóbb rombolást vihet véghez. Itt a rakétákhoz fogható sebességeket érhetnek el, akár a hangsebesség hétszeresét is túllépve, ám a költségek terén szinte össze sem hasonlítható a két fegyver, elsősorban amiatt, hogy utóbbinál tömör lövedéket használhatnak. Az elmúlt években több prototípust is kipróbáltak, ám az első, 64 megajoule-os példányok csak nagyjából egy évtizeden belül jelenhetnek meg a szolgálatban lévő hajókon.
A mintegy 25 ezer dollárt kóstáló fejlesztés a tervek szerint 200 km-es távolságra röpítheti lövedékét, percenként akár 10 lövést adva le. A haditengerészet a legegyszerűbb változatot próbálná ki, ebben a vezető anyag egy azzal ellentétes töltésű sínpár mentén gyorsul fel - lehetőség van a nem mágneses lövedékek alkalmazására is. A végleges változat által elérendő 5800 m/s-os sebesség mellett szeretnék a pontos célzást is biztosítani, így azt tekintenék sikernek, ha egy 5 méteres célpontot akár 370 km távolságból is sikerülne eltalálni. A célzásban egyébként drónok segédkeznének, amennyiben külső körülmények akadályozzák azt.
A rendelkezésre álló példányokat egyelőre a szárazföldön, Virginia államban tesztelik, a 2016-os éleslövészet során a már említett 200 km-es hatótávolság elérése lesz a cél. A fegyvert egy Spearhead-osztályú csapatszállító katamaránon (joint high speed vessel, JHSV) helyezik majd el a tesztelés alatt, ennek mérete elég arra, hogy a szükséges energiaellátó berendezéseket is el tudják helyezni rajta.
