Gyurkity Péter
Csatahajókkal spórolna az USA
Az új rombolók nagyon sokba kerülnek, így egyesek ehelyett a régi csatahajókat hívnák vissza.
Az amerikai haditengerészet minden lehetséges eszközzel igyekszik megőrizni első helyét a tengereken, a gazdasági válság azonban az ő mozgásterüket is leszűkíti. Sokan kizárólag a technikai fölény megőrzésétől remélik a jelenlegi pozíciók megtartását, avagy lassabb, fokozatosabb feladását, mások azonban inkább spórolnának.
Az újgenerációs fejlesztések egyike a Zumwalt-osztályú romboló, amely külsejét tekintve inkább egy szögletesre sikerült atomtengeralattjáróra, mintsem hagyományos felszíni egységre emlékeztet. Ennek első példányát tavaly októberben bocsátották vízre, újítást pedig nemcsak minden korábbinál nagyobb mérete, hanem a rendkívül modern fegyverrendszer (amelynek révén az irányított lövedékek a több mint 80 mérföldre lévő célpontokat is eltalálják) által is magával hoz. Problémát jelent azonban a költség, amely hajónként 3 milliárd dollárra rúg, emiatt is építenek mindössze három példányt belőle - ezek közül az első 87 százalékban kész, a hadrendbe állítás azonban csak a szükséges tesztek után, 2016-ban érkezhet el.
A haditengerészet eközben energiafüggőségét is igyekszik csökkenteni, amellyel nemcsak tisztább, de elsősorban számukra hazai forrásokra támaszkodnának nagyobb erővel. Megjelenik itt az alternatív energia felhasználása, az úgynevezett "zöld" csapásmérő erők felállítása, ezzel együtt pedig nyilván az olaj arányának csökkentése, de legalább ilyen fontos lenne a létszám lefaragása is, amely szintén a válság, a két háború, valamint az USA lassú visszaszorulása miatt is szükséges.
Átmeneti megoldást jelentene egyes vélemények szerint a régi Iowa-osztályú csatahajók visszahívása, amelyekből még négy áll rendelkezésre, igaz, többnyire múzeumként szolgálva a látogatóknak. A 16 hüvelykes lövegekkel felszerelt, több alkalommal modernizált óriások jóval nagyobb, mintegy 2000 főnyi legénységet igényelnek, lövedékeik nem irányítottak (hatótávolságuk még radarrendszerrel kiegészítve is 19-20 mérföld), viszont jóval olcsóbbak lennének, mint az új rombolók, nem beszélve a karbantartási és javítási kiadásokról.
Visszahozatalukat már a tengerészgyalogság is többször kérte, ők szívesen vennék a tengeri tüzérség támogatását a parton küzdő egységek fedezéséhez, bár mivel az USA már nem szívesen küldi saját katonáit a különböző konfliktusokba, felmerül a kérdés, hogy erre mennyiben lesz igény. A visszahívás valószínűleg csak a rombolókra vonatkozó program teljes törlése esetén következne be, bár mivel azokból eredetileg 32 példányt terveztek, a megmaradt 3 nem biztos, hogy elegendő lesz.
Az amerikai haditengerészet minden lehetséges eszközzel igyekszik megőrizni első helyét a tengereken, a gazdasági válság azonban az ő mozgásterüket is leszűkíti. Sokan kizárólag a technikai fölény megőrzésétől remélik a jelenlegi pozíciók megtartását, avagy lassabb, fokozatosabb feladását, mások azonban inkább spórolnának.
Az újgenerációs fejlesztések egyike a Zumwalt-osztályú romboló, amely külsejét tekintve inkább egy szögletesre sikerült atomtengeralattjáróra, mintsem hagyományos felszíni egységre emlékeztet. Ennek első példányát tavaly októberben bocsátották vízre, újítást pedig nemcsak minden korábbinál nagyobb mérete, hanem a rendkívül modern fegyverrendszer (amelynek révén az irányított lövedékek a több mint 80 mérföldre lévő célpontokat is eltalálják) által is magával hoz. Problémát jelent azonban a költség, amely hajónként 3 milliárd dollárra rúg, emiatt is építenek mindössze három példányt belőle - ezek közül az első 87 százalékban kész, a hadrendbe állítás azonban csak a szükséges tesztek után, 2016-ban érkezhet el.
A haditengerészet eközben energiafüggőségét is igyekszik csökkenteni, amellyel nemcsak tisztább, de elsősorban számukra hazai forrásokra támaszkodnának nagyobb erővel. Megjelenik itt az alternatív energia felhasználása, az úgynevezett "zöld" csapásmérő erők felállítása, ezzel együtt pedig nyilván az olaj arányának csökkentése, de legalább ilyen fontos lenne a létszám lefaragása is, amely szintén a válság, a két háború, valamint az USA lassú visszaszorulása miatt is szükséges.
Átmeneti megoldást jelentene egyes vélemények szerint a régi Iowa-osztályú csatahajók visszahívása, amelyekből még négy áll rendelkezésre, igaz, többnyire múzeumként szolgálva a látogatóknak. A 16 hüvelykes lövegekkel felszerelt, több alkalommal modernizált óriások jóval nagyobb, mintegy 2000 főnyi legénységet igényelnek, lövedékeik nem irányítottak (hatótávolságuk még radarrendszerrel kiegészítve is 19-20 mérföld), viszont jóval olcsóbbak lennének, mint az új rombolók, nem beszélve a karbantartási és javítási kiadásokról.
Visszahozatalukat már a tengerészgyalogság is többször kérte, ők szívesen vennék a tengeri tüzérség támogatását a parton küzdő egységek fedezéséhez, bár mivel az USA már nem szívesen küldi saját katonáit a különböző konfliktusokba, felmerül a kérdés, hogy erre mennyiben lesz igény. A visszahívás valószínűleg csak a rombolókra vonatkozó program teljes törlése esetén következne be, bár mivel azokból eredetileg 32 példányt terveztek, a megmaradt 3 nem biztos, hogy elegendő lesz.
van nekem jobb dolgom is mint téged emlékeztetni folyamatosan a vita régebbi részeire, itt a fórum semmibe se kerül visszaolvasni legalább annyira vennéd a fáradságot hogy felületesen átnézed az eddig leírtakat még időre se megy.
