MTI
A korai társadalmakban még alig létezett háború
A primitív emberi társadalmakban még alig létezett háború: a kutatók új elmélete szerint a legtöbb halállal végződő erőszakos eset a közösségen belüli egyének konfliktusaiból, nem pedig egy másik csoporttal szembeni egységes erőszakos fellépésből fakadt.
A finnországi Abo Academy University szakemberei szerint az eredmények azt sugallják, hogy a háború nem az emberi természet része, hanem sokkal inkább egyfajta viselkedésforma, amelyet a történelem folyamán sajátítottunk el. A tanulmányt a Science című tudományos folyóiratban közölték.
"Ez a kutatás megkérdőjelezi azt az elmélete, amely szerint a háború mindig is jelen volt az ősi múltunkban" - húzta alá Patrik Soderberg, a tanulmány egyik szerzője. A kutatók a világ különböző tájain élő, a modern világtól elszigetelt törzsekre alapozták eredményeiket. Ezek a vadnövényekkel és vadállatokkal táplálkozó csoportok, amelyeket az elmúlt évszázadban tanulmányoztak a kutatók, úgy élnek, mint a több ezer évvel ezelőtti vadászó-gyűjtögető közösségek.
"Olyasfajta társadalmak ezek, amelyek nem mezőgazdaságra vagy háziállatokra támaszkodnak: ezek primitív társadalmak" - idézte Soderberget a BBC. A kutatók a korai társadalmak mai megfelelőiként tekintettek ezekre a törzsekre és azokat a dokumentált eseteket vonták górcső alá, amelyek során erőszakos halál történt. Összesen 148 ilyen halálesetet találtak, ám ezek közül nagyon kevés volt, amelyért háború volt a felelős.
Az eredmények azt sugallják, hogy ezeknél a mai törzseknél a halált okozó erőszakos esetek többségét az emberölés, kisebb hányadát a családi viszály és elenyésző százalékát a háború kategóriájába lehet sorolni. Az esetek több mint felében egyetlen személy volt az elkövető, 85 százalékukban az áldozat ugyanazon közösségből került ki, mint a gyilkosa, és az esetek majdnem kétharmada baleset, családon belüli vita, csoporton belüli kivégzés vagy egyének közötti ellentét - például egy nő miatti versengés - következménye volt.
A kutatók elismerték, hogy a mai törzsek nem tökéletes megfelelői a korai közösségeknek, de úgy vélték, jelentős hasonlóságokat mutatnak velük és ezáltal értékes betekintést engednek az emberiség múltjába. "Mindez megkérdőjelezi azt az elméletet, amely szerint az emberi természet a kezdetektől fogva a háborúskodás jelenlétében formálódott, és hogy a háború hajtóerő volt az emberi evolúcióban" - mutatott rá Soderberg. A szakember úgy véli, hogy a háború gyakorlata később alakult ki: ahogy a vadászó-gyűjtögető törzsek elkezdtek áttérni a mezőgazdasági termelésre, egyre inkább területhez kötöttek lettek és jóval komplexebb társadalmakat alkottak. Soderberg szerint az emberek letelepedését követően a háború egyre dominánsabbá vált.
A finnországi Abo Academy University szakemberei szerint az eredmények azt sugallják, hogy a háború nem az emberi természet része, hanem sokkal inkább egyfajta viselkedésforma, amelyet a történelem folyamán sajátítottunk el. A tanulmányt a Science című tudományos folyóiratban közölték.
"Ez a kutatás megkérdőjelezi azt az elmélete, amely szerint a háború mindig is jelen volt az ősi múltunkban" - húzta alá Patrik Soderberg, a tanulmány egyik szerzője. A kutatók a világ különböző tájain élő, a modern világtól elszigetelt törzsekre alapozták eredményeiket. Ezek a vadnövényekkel és vadállatokkal táplálkozó csoportok, amelyeket az elmúlt évszázadban tanulmányoztak a kutatók, úgy élnek, mint a több ezer évvel ezelőtti vadászó-gyűjtögető közösségek.
"Olyasfajta társadalmak ezek, amelyek nem mezőgazdaságra vagy háziállatokra támaszkodnak: ezek primitív társadalmak" - idézte Soderberget a BBC. A kutatók a korai társadalmak mai megfelelőiként tekintettek ezekre a törzsekre és azokat a dokumentált eseteket vonták górcső alá, amelyek során erőszakos halál történt. Összesen 148 ilyen halálesetet találtak, ám ezek közül nagyon kevés volt, amelyért háború volt a felelős.
Az eredmények azt sugallják, hogy ezeknél a mai törzseknél a halált okozó erőszakos esetek többségét az emberölés, kisebb hányadát a családi viszály és elenyésző százalékát a háború kategóriájába lehet sorolni. Az esetek több mint felében egyetlen személy volt az elkövető, 85 százalékukban az áldozat ugyanazon közösségből került ki, mint a gyilkosa, és az esetek majdnem kétharmada baleset, családon belüli vita, csoporton belüli kivégzés vagy egyének közötti ellentét - például egy nő miatti versengés - következménye volt.
A kutatók elismerték, hogy a mai törzsek nem tökéletes megfelelői a korai közösségeknek, de úgy vélték, jelentős hasonlóságokat mutatnak velük és ezáltal értékes betekintést engednek az emberiség múltjába. "Mindez megkérdőjelezi azt az elméletet, amely szerint az emberi természet a kezdetektől fogva a háborúskodás jelenlétében formálódott, és hogy a háború hajtóerő volt az emberi evolúcióban" - mutatott rá Soderberg. A szakember úgy véli, hogy a háború gyakorlata később alakult ki: ahogy a vadászó-gyűjtögető törzsek elkezdtek áttérni a mezőgazdasági termelésre, egyre inkább területhez kötöttek lettek és jóval komplexebb társadalmakat alkottak. Soderberg szerint az emberek letelepedését követően a háború egyre dominánsabbá vált.