SG.hu
Európa idegesen figyeli a kínai szélturbina-gyártók terjeszkedését
Az olcsó technológia és a nemzetbiztonsági félelmek közé szorult európai zöldenergia-stratégia, a dekarbonizációs célok megvalósítása egyre bonyolultabb a globális verseny és a protekcionizmus árnyékában.
Európa nagy tétekkel játszik a szélenergiában. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében az Európai Unió arra vállalt kötelezettséget, hogy 2030-ra nagyjából megduplázza, azaz 425 gigawattra növeli a szélerőművi kapacitását. Nagy-Britannia ugyaneddig az évig 50 gigawatt tengeri szélerőművi kapacitást szeretne elérni, ami négyszeres bővítést jelent. Azt gondolhatnánk, hogy a kontinens gyártói már dörzsölik a tenyerüket az előre látható megrendelések miatt. Ehelyett inkább idegesek.
Az elmúlt két évtizedben Európa napelemgyártóit megtizedelték az olcsó importtermékek, a szélturbinagyártók azonban továbbra is erősek. A a BloombergNEF kutatócsoport adatai szerint a három legnagyobb vállalat, a Vestas, a Siemens Gamesa és a Nordex mindegyike nagyobb telepített kapacitással rendelkezik Kínán kívül, mint bármely más cég, beleértve az amerikai GE Vernovát is. Az elmúlt évek azonban nehezek voltak számukra. Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója elvágta az acélellátást, amely kulcsfontosságú alapanyag, és felhajtotta az árát, ami súlyosan rontotta a nyereségességet. Gyártási hibák további károkat okoztak. A magasabb kamatlábak és az Egyesült Államokban az elnök ellenszenve miatt a fejlesztők több nagy tengeri szélerőmű-projektet töröltek, és megrendeléseket mondtak vissza. Németország legutóbbi tengeri szélerőmű-aukciója érdeklődők hiányában meghiúsult.
Decemberben az Ananym Capital befektetőcég részesedést vásárolt a Siemens Gamesa anyavállalatában, a Siemens Energyben, és felszólította őket arra, hogy válasszák le a nehézségekkel küzdő szélenergia-üzletágat. Most az iparág újabb fenyegetéssel néz szembe, ezúttal Kína felől. Egészen a közelmúltig a kínai versenytársak megelégedtek hatalmas és folyamatosan bővülő belföldi piacukkal, ahol különféle támogatásokból profitáltak, és védelmet élveztek a nyugati riválisokkal szemben. A brüsszeli Bruegel agytröszt adatai szerint 2024-ben Kína adta a globálisan telepített új szélerőművi kapacitás több mint 70 százalékát.
Az utóbbi időben azonban ez a piac egyre kevésbé vonzó. A központi kormányzat fokozatosan megszüntette a szélerőmű-fejlesztők támogatását, ami nyomást gyakorolt a beszállítók áraira. Más iparágakhoz hasonlóan a túlkapacitás itt is leszorította az árréseket. Szintén a Bruegel adatai szerint 2024-ben Kínában 99 gigawattnyi turbina gyártására volt kapacitás, de csak 87 gigawattot telepítettek. A kínai turbinagyártók működési árrései az értékcsökkenés és amortizáció előtti eredményt tekintve a 2021-es átlagos 18 százalékról 2024-re 10 százalékra estek vissza, és évek óta először a európai versenytársak szintje alá csúsztak.
Ez arra ösztönözte az olyan kínai gyártókat, mint a Goldwind és a Mingyang, hogy a külföld felé forduljanak. A Wood Mackenzie tanácsadó cég szerint 2025-ben 9 gigawattnyi kapacitást telepítettek külföldön, szemben a 2024-es 2 gigawattal és a 2023-as 1 gigawattal. Eddig elsősorban úgynevezett perempiacokra összpontosítottak, például Egyiptomra és Kelet-Európára - jegyzi meg Oliver Metcalfe a BloombergNEF-től. Ugyanakkor egyre nagyobb teret nyernek a kontinens nyugati, nagy piacain is.
Szeptemberben az Octopus, Nagy-Britannia legnagyobb áramszolgáltatója megállapodást kötött a Mingyanggal 6 gigawattnyi szélenergia-fejlesztésről. A következő hónapban a kínai gyártó bejelentette, hogy akár 1,5 milliárd fontot is befektetne egy skóciai gyár építésébe. A Mingyang képviseletében Chao Zhang azt mondta, hogy az offshore lehetőségek bősége és a kiszámítható szabályozás miatt Nagy-Britannia számukra természetes központ a helyi jelenlét kiépítéséhez.
A kínai turbinagyártók azonban már most politikai ellenállásba ütköznek. Augusztusban a német Luxcara vagyonkezelőt nyomás alá helyezték, hogy mondjon le egy Mingyanggal kötött megállapodásról, amely Németország északi partjainál létesítendő szélenergia-fejlesztéshez szállított volna berendezéseket. A szerződést végül a Siemens Gamesa kapta meg.
A protekcionizmus csak részben magyarázza a történteket. Nagy-Britanniában például az ellenzéki Konzervatív Párt azt állította, hogy a Mingyang letelepedésének engedélyezése elfogadhatatlan kockázatot jelentene a nemzetbiztonságra. Az egyik aggodalom az, hogy a kínai tengeri szélerőművi berendezéseket európai haditengerészeti műveletek megfigyelésére lehetne használni. Egy másik félelem szerint Kína képes lenne leállítani szélerőműparkokat az elektromos hálózat destabilizálása érdekében, például távoli szoftverfrissítéseken vagy a létfontosságú funkciókat vezérlő beágyazott chipeken keresztül.
Számos ellenérv is létezik. Szigorú adatkezelési szabályokat lehetne előírni a szélerőműparkok számára. A hálózatüzemeltetők már most is rendelkeznek olyan módszerekkel, amelyekkel kimaradások esetén stabilizálni tudják az áramellátást. Emellett ott van az a tény is, hogy Európa saját turbinagyártói már most is használnak kínai alkatrészeket, például lapátcsapágyakat és hajtóműveket, amelyeket az ország óriási mennyiségben állít elő. Henrik Andersen, a Vestas vezérigazgatója szerint sok ilyen alkatrész európai gyártása egyszerűen túl drága lenne. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy alapos ellenőrzésnek kell alávetni a nagyobb biztonsági kockázatot jelentő elemeket, például a chipeket és szenzorokat.
Egyesek úgy vélik, hogy a protekcionizmus és a biztonsági aggályok végül megakadályozzák majd, hogy Kína turbinaóriásai meghódítsák a kontinenst. A Wood Mackenzie szakértője, Endri Lico úgy számol, hogy 2025-ben a kínai gyártók a Kínán kívüli globális piac mintegy 18 százalékát szerezték meg, ami háromszorosa a 2024-es aránynak. Európában azonban, ahol jelenlétük továbbra is korlátozott, egyértelmű politikai jelzést kaptak arra vonatkozóan, hogy nem szívesen látják őket. Ez pedig még nehezebbé teszi a dekarbonizációs célok elérését.
Európa nagy tétekkel játszik a szélenergiában. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében az Európai Unió arra vállalt kötelezettséget, hogy 2030-ra nagyjából megduplázza, azaz 425 gigawattra növeli a szélerőművi kapacitását. Nagy-Britannia ugyaneddig az évig 50 gigawatt tengeri szélerőművi kapacitást szeretne elérni, ami négyszeres bővítést jelent. Azt gondolhatnánk, hogy a kontinens gyártói már dörzsölik a tenyerüket az előre látható megrendelések miatt. Ehelyett inkább idegesek.
Az elmúlt két évtizedben Európa napelemgyártóit megtizedelték az olcsó importtermékek, a szélturbinagyártók azonban továbbra is erősek. A a BloombergNEF kutatócsoport adatai szerint a három legnagyobb vállalat, a Vestas, a Siemens Gamesa és a Nordex mindegyike nagyobb telepített kapacitással rendelkezik Kínán kívül, mint bármely más cég, beleértve az amerikai GE Vernovát is. Az elmúlt évek azonban nehezek voltak számukra. Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója elvágta az acélellátást, amely kulcsfontosságú alapanyag, és felhajtotta az árát, ami súlyosan rontotta a nyereségességet. Gyártási hibák további károkat okoztak. A magasabb kamatlábak és az Egyesült Államokban az elnök ellenszenve miatt a fejlesztők több nagy tengeri szélerőmű-projektet töröltek, és megrendeléseket mondtak vissza. Németország legutóbbi tengeri szélerőmű-aukciója érdeklődők hiányában meghiúsult.
Decemberben az Ananym Capital befektetőcég részesedést vásárolt a Siemens Gamesa anyavállalatában, a Siemens Energyben, és felszólította őket arra, hogy válasszák le a nehézségekkel küzdő szélenergia-üzletágat. Most az iparág újabb fenyegetéssel néz szembe, ezúttal Kína felől. Egészen a közelmúltig a kínai versenytársak megelégedtek hatalmas és folyamatosan bővülő belföldi piacukkal, ahol különféle támogatásokból profitáltak, és védelmet élveztek a nyugati riválisokkal szemben. A brüsszeli Bruegel agytröszt adatai szerint 2024-ben Kína adta a globálisan telepített új szélerőművi kapacitás több mint 70 százalékát.
Az utóbbi időben azonban ez a piac egyre kevésbé vonzó. A központi kormányzat fokozatosan megszüntette a szélerőmű-fejlesztők támogatását, ami nyomást gyakorolt a beszállítók áraira. Más iparágakhoz hasonlóan a túlkapacitás itt is leszorította az árréseket. Szintén a Bruegel adatai szerint 2024-ben Kínában 99 gigawattnyi turbina gyártására volt kapacitás, de csak 87 gigawattot telepítettek. A kínai turbinagyártók működési árrései az értékcsökkenés és amortizáció előtti eredményt tekintve a 2021-es átlagos 18 százalékról 2024-re 10 százalékra estek vissza, és évek óta először a európai versenytársak szintje alá csúsztak.
Ez arra ösztönözte az olyan kínai gyártókat, mint a Goldwind és a Mingyang, hogy a külföld felé forduljanak. A Wood Mackenzie tanácsadó cég szerint 2025-ben 9 gigawattnyi kapacitást telepítettek külföldön, szemben a 2024-es 2 gigawattal és a 2023-as 1 gigawattal. Eddig elsősorban úgynevezett perempiacokra összpontosítottak, például Egyiptomra és Kelet-Európára - jegyzi meg Oliver Metcalfe a BloombergNEF-től. Ugyanakkor egyre nagyobb teret nyernek a kontinens nyugati, nagy piacain is.
Szeptemberben az Octopus, Nagy-Britannia legnagyobb áramszolgáltatója megállapodást kötött a Mingyanggal 6 gigawattnyi szélenergia-fejlesztésről. A következő hónapban a kínai gyártó bejelentette, hogy akár 1,5 milliárd fontot is befektetne egy skóciai gyár építésébe. A Mingyang képviseletében Chao Zhang azt mondta, hogy az offshore lehetőségek bősége és a kiszámítható szabályozás miatt Nagy-Britannia számukra természetes központ a helyi jelenlét kiépítéséhez.
A kínai turbinagyártók azonban már most politikai ellenállásba ütköznek. Augusztusban a német Luxcara vagyonkezelőt nyomás alá helyezték, hogy mondjon le egy Mingyanggal kötött megállapodásról, amely Németország északi partjainál létesítendő szélenergia-fejlesztéshez szállított volna berendezéseket. A szerződést végül a Siemens Gamesa kapta meg.
A protekcionizmus csak részben magyarázza a történteket. Nagy-Britanniában például az ellenzéki Konzervatív Párt azt állította, hogy a Mingyang letelepedésének engedélyezése elfogadhatatlan kockázatot jelentene a nemzetbiztonságra. Az egyik aggodalom az, hogy a kínai tengeri szélerőművi berendezéseket európai haditengerészeti műveletek megfigyelésére lehetne használni. Egy másik félelem szerint Kína képes lenne leállítani szélerőműparkokat az elektromos hálózat destabilizálása érdekében, például távoli szoftverfrissítéseken vagy a létfontosságú funkciókat vezérlő beágyazott chipeken keresztül.
Számos ellenérv is létezik. Szigorú adatkezelési szabályokat lehetne előírni a szélerőműparkok számára. A hálózatüzemeltetők már most is rendelkeznek olyan módszerekkel, amelyekkel kimaradások esetén stabilizálni tudják az áramellátást. Emellett ott van az a tény is, hogy Európa saját turbinagyártói már most is használnak kínai alkatrészeket, például lapátcsapágyakat és hajtóműveket, amelyeket az ország óriási mennyiségben állít elő. Henrik Andersen, a Vestas vezérigazgatója szerint sok ilyen alkatrész európai gyártása egyszerűen túl drága lenne. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy alapos ellenőrzésnek kell alávetni a nagyobb biztonsági kockázatot jelentő elemeket, például a chipeket és szenzorokat.
Egyesek úgy vélik, hogy a protekcionizmus és a biztonsági aggályok végül megakadályozzák majd, hogy Kína turbinaóriásai meghódítsák a kontinenst. A Wood Mackenzie szakértője, Endri Lico úgy számol, hogy 2025-ben a kínai gyártók a Kínán kívüli globális piac mintegy 18 százalékát szerezték meg, ami háromszorosa a 2024-es aránynak. Európában azonban, ahol jelenlétük továbbra is korlátozott, egyértelmű politikai jelzést kaptak arra vonatkozóan, hogy nem szívesen látják őket. Ez pedig még nehezebbé teszi a dekarbonizációs célok elérését.