A labdarúgás világában 2026-ra eljutottunk oda, hogy a játékvezetés technikai értelemben pontosabb, mint valaha. Ha valaki kételkedne ebben, elég átnézni az angol Premier League vitatott ítéleteinek listáját: a hibák többsége ma már csak marginális tévedés.

A technológia terjedésével a kirívó bakik szinte eltűntek, nagyjából olyan ritkák, mint a Manchester United valóban sikeres igazolásai. Gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy Anglia egy az 1986-os világbajnokságon Diego Maradona által kezezéssel szerzett gólhoz hasonló igazságtalanság miatt essen ki, legfeljebb egy másik, ugyanilyen fájdalmas módon búcsúzik majd. Mégis, a szurkolók hangulata nem lett jobb. Sőt, sokak szerint rosszabb, mint valaha. Egyre többen panaszkodnak arra, hogy a döntések következetlenek, életszerűtlenek, és elveszik a játék lendületét. Angliában a felháborodás különösen felerősödött, amikor a játékvezetők majdnem hat percig elemeztek egy Manchester City-gólt, amelyet végül érvénytelenítettek (egyébként helyesen). Chris Sutton korábbi játékos és kommentátor erre úgy reagált: „Szerintem vége a játéknak.”

A mondat pontosan tükrözi azt az érzést, amely sok futballszurkolóban megfogalmazódik, még akkor is, ha racionálisan tudják, hogy a döntés szabályos volt. Felmerül a kérdés, hogy nem pusztán nosztalgiáról van-e szó. Lehet, hogy Sutton és sok más drukker elfelejti, mennyire dühösek voltak korábban a tisztán emberi hibák miatt. Sutton maga is annyira feldühödött egyszer fia egyik utánpótlásmeccsén, hogy bevonult a pályára reklamálni. Hasonló jelenség figyelhető meg más területeken is, amikor az emberek statisztikák ellenére panaszkodnak például a közbiztonság romlására. A futballszurkolók esetében azonban nem csak képzelgésről van szó. A videóbíró, vagyis a VAR jó példája annak, hogy a technológiai fejlődés nem csak előnyökkel jár.

A VAR bevezetésével a döntések pontossága nőtt, de maga a döntéshozatal élménye romlott. A technológia sosem semleges eszköz: nem egyszerűen javítja azt, amit az ember csinál, hanem átalakítja a folyamatot. Ahogyan az azonnali üzenetküldés vagy a fitneszalkalmazások is megváltoztatták a mindennapi viselkedést, úgy a videóbíró is átformálta a futball természetét. A valódi fejlődés sokszor nehezen megfogható. A VAR legnagyobb problémája az, hogy egyetlen értéket emelt piedesztálra: a pontosságot. 2019-ben azért vezették be, mert ezt követelték a szurkolók és az edzők. Közben azonban magától értetődőnek vették azokat az elemeket, amelyek addig a játék részei voltak: a gyorsaságot, az egyszerűséget és a spontaneitást.

Vannak területek, például az orvosi diagnosztikában, ahol a pontosság mindennél fontosabb. A sportban viszont a nézők sokszor hajlandók elfogadni a kisebb tévedéseket, ha cserébe megmarad az érzelmi töltet. A Premier League-ben a múlt idényben minden huszonötödik gólt utólag vett el a VAR. Ez már elegendő ahhoz, hogy a szurkolók ne merjék azonnal felszabadultan ünnepelni, amikor a labda a hálóba kerül. Egy 2024-es felmérés szerint az angol élvonal drukkereinek kétharmada úgy érzi, hogy a videóbíró rontotta a futball élvezhetőségét, még akkor is, ha sokan elismerik, hogy bizonyos részfeladatokat, például a kezezések kiszűrését jól végzi.

Ebben az értelemben a VAR sokban hasonlít az online társkereséshez. A társkereső alkalmazások egy konkrét problémára adtak választ: a szűkösségre. Lehetővé tették, hogy az egyedülállók sokkal több potenciális partnerrel találkozzanak. Közben azonban figyelmen kívül hagytak más tényezőket. Kiderült, hogy a végtelen választék és a folyamatos lapozás embertelenítő hatású, és arra ösztönöz, hogy az emberek inkább rövid kalandokat keressenek tartós kapcsolatok helyett. A futballban is hasonló történt: a technológia megváltoztatta a szabályok értelmezését. A VAR előtt a játékvezetőknek csak annyi döntést kellett meghozniuk, amennyit emberi szemmel észlelni lehetett. Ma minden kulcsmozzanatot elemzésnek vetnek alá.


Daisy Christodoulou technológiai szakíró szerint a lassított felvételek használata arra kényszerítette a futball irányítóit, hogy egyre bonyolultabb iránymutatásokat dolgozzanak ki. A játék egyre inkább jogászkodóvá vált, és néha olyan menekülést kínál a hétköznapok elől, mint egy adóbevallás kitöltése. Sokak számára az is zavaró, hogy a VAR rendszeresen megszakítja a játékot. Ez is tipikus technológiai mellékhatás. Az üzenetek elvonják a figyelmet munka közben, az egészségügyi nyomkövetők ugyan ígérik, hogy egészségesebbé tesznek, de közben szorongást is kelthetnek, mert olyan számokra irányítják a figyelmet, amelyek nem mindig lényegesek. A VAR esetében a megszakítások megtörik a ritmust, és csökkentik az élményt.

A videóbíró körüli viták egy másik fontos tanulságra is rávilágítanak: a közönség sokkal kevésbé tolerálja a technológia hibáit, mint az emberieket. Az önvezető autók balesetei nagyobb felháborodást keltenek, mint a hagyományos közlekedési balesetek. Az MI-hez köthető tévedések, például amikor egy rendőrség téves chatbot-információt közöl, kétszeres súllyal esnek latba. A technológia tökéletességet ígér, ezért a rossz használata már-már erkölcsi vétségnek tűnik. Nem meglepő tehát, hogy a futballszurkolók is csatlakoztak a technológiaellenes hullámhoz. Sokan a VAR teljes eltörlését követelik, ahogyan egyesek felhagynak az online társkereséssel is.

Pedig nem minden probléma megoldhatatlan. Lehetne például az alapjátékvezető döntését gyakrabban érvényben hagyni, vagy bevezetni egy fellebbezési rendszert, amilyet a krikett használ. Ebben az esetben a fellebbezések okos beosztása a játék részévé válna, és új taktikai elemet adna a mérkőzésekhez. A VAR története emlékeztet arra, hogy az új technológiák mindig váratlan kompromisszumokkal járnak. Az emberek nem képtelenek értékelni a fejlődést, de az gyakran nem abban a formában jelenik meg, ahogyan azt a döntéshozók elképzelték, vagy ahogyan azt eredetileg maguk a szurkolók követelték.