MTI

A Photoshop árnyéka

Aris Messinis francia riporter fantasztikus fotót készített a líbiai polgárháborúban: olyan jót, hogy senki sem akarta elhinni valódiságát.

Az AFP hírügynökség fotósa 2011. október 10-én, a Szirt városáért folyó harcok idején a felkelők támadását kísérte. Az AK-47-es gépkarabélyokból és géppisztolyokból tüzelő harcosok között egy gitárját pengető zenészt örökített meg. A felvétel szenzációt keltett a világhálón, de az AFP Facebook-oldalán a kommentárok zöme kétségbe vonta, hogy a jelenet valós. Egyesek csak annyit írtak be: Photoshop! Vagyis az internetezők azzal vádolták a fotóst, hogy a számítógépes programmal retusálta a felvételt, gitárt varázsolva egy géppisztoly helyére. Marie-Lys Lubrano, egy ismert újságírónő azonban a fotós védelmére kelt. "A jelenet szürreálisnak tűnhet, de jól visszaadja a hihetetlen líbiai légkört. Én is láttam a fronton bizarr trubadúrt, aki líbiai és francia zászlókat lengetett a tűzvonalban" - írta a Facebookon.


A hírügynökség végül interjút készített saját fotósával a felvétel elkészítésének körülményeiről, és közzétette a vitatott felvételt megelőző és követő, eredetileg mellőzött fotókat - így bizonyította, hogy a gitáros valóban ott volt a helyszínen. "Ezt meg kellett tennünk - magyarázta Patrick Baz, az AFP közel-keleti fotóigazgatója a Le Monde című lapnak nyilatkozva-, mert manapság az embereknek nem az az első reakciójuk, hogy ez igen, micsoda remek felvétel, hanem az, hogy a kép bizonyára fotomontázs."

Az internetezők ma már az ismert médiumok által közzétett felvételekkel kapcsolatban is gyakorta hangoztatnak kételyeket, például az árnyékok formájára vagy a pixelek számára hivatkozva. Szeptemberben a Reuters hírügynökség ugyancsak Líbiában készült felvétele váltott ki szkeptikus kommentárokat a világhálón: a képen egy mankóra támaszkodó, ugyanakkor aknavetőből tüzelő férfi volt látható.


Fred Ritchin, a New York-i Egyetem vizuális kultúra szakának professzora szerint a bizalmatlanság a digitális technológia következménye. "Az ezüst-nitrátos fotón a dolgoknak nyoma volt, a digitális felvétel viszont kreáció. A pixelt nem lehet az ezüst-nitrát szemcséhez hasonlítani: olyan digitális mozaikról van szó, amelyben könnyű felcserélni egy vagy több elemet. Oda a képek szavahihetősége" - vélekedett Ritchin.

A képek manipulációja persze nem a digitális technológiával kezdődött. A korábbi fotókat is gyakran meghamisították, például politikai célokból. A szovjet rendszerben nem egyszer eltüntették a sajtófotókról a kegyvesztetté vált személyiségeket. Kínában a Mao Ce-tungról készült felvételeket mindig úgy retusálták, hogy a lehető legkedvezőbb képet mutassák a "nagy kormányosról". A digitalizálással persze a beavatkozás rendkívül egyszerűvé vált a nem profik számára is - néhány klikkelés, és az esetleg kellemetlen részlet eltűnik.

A világhálón számtalan olyan hamis felvétel kering, amelyet az internetezők viccből tesznek fel a webre. Az egyik legismertebb trükkös képen 2001. szeptember 11-én egy turista mosolyog a Világkereskedelmi Központ tetején, miközben a terroristák által eltérített repülőgépek egyike éppen becsapódik az épületbe. Patrick Baz megfogalmazása szerint "felnőtt egy olyan új nemzedék, amely virtuális világban él a képernyője előtt. Számára a háború olyan, mint egy videojáték, a képeknek nincs kapcsolatuk a valósággal".

Az általános kétely légkörében a hagyományos média nehezen tudja meggyőzni hitelességéről a közvéleményt. Ebben az is közrejátszik, hogy a manipulációtól ez a média sem tudott megszabadulni. 2006-ban a Reuters egyik külsős fotósa, Adnan Hadj precedenst teremtett. Egy amerikai blog bebizonyította, hogy manipulálta egyik, izraeli bombatámadást megörökítő felvételét: "felerősítette" a robbanások füstfelhőjét. A hírszolgálati iroda archívumának vizsgálata bebizonyította, hogy más felvételeket is módosított, mindig abból a célból, hogy látványosabbá tegye őket.


Az AFP is továbbított - akaratlanul - hamisított felvételeket. 2008-ban, amikor az iráni kormány rakétakísérleteket hajtott végre, a francia hírügynökség átvette a Sepah News hivatalos iráni fotóügynökség képeit, amelyeken négy rakéta egyidejű indítása látható. Ám egy ugyanakkor, ugyanott készült videón csak három startolását lehetett észlelni. A negyedik rakétát propagandacélból hamisították rá a felvételre, hogy annak nagyobb hatása legyen. Mire az AFP felfedezte a csalást és visszavonta a fotót, az már több nagy világlap címoldalára került.


Még a fotózsurnalizmus legtekintélyesebb díjait kiadó World Press Photo is vesztett aurájából, amikor 2010-ben a sport kategóriában díjazott Stepan Rudik egyik felvételéről kiderült, hogy a szerző a Photoshop program segítségével letörölt egy lábat, amely a háttérben rontotta az összhatást. Ennek az esztétikai javításnak nem volt hatása a kép mondanivalójára, de megtörte azt a tabut, hogy a retusálás során - ha lehet is javítani például a kép fényességén vagy kontrasztjain -, nem szabad semmit sem hozzáadni az eredeti képhez, illetve semmit sem lehet elvenni abból. Az Adnan Hadj esete után több médium meg is változtatta a Photoshop alkalmazására vonatkozó szabályait.

Az amatőr fotók és a képmegosztó portálok új információs forrásokat biztosítottak a médiának, ami jól érzékelhető volt az arab tavasz idején, a tüntetők által készített fotók révén. Ám ugyanakkor a médiára sok millió kétes eredetű kép is zúdult. A képügynökségek úgy próbáltak védekezni, hogy felszerelték magukat a Tungstene nevű elemző programmal, amely jelzi, ha a képet manipulálták. Az AFP ezzel az eszközzel derítette ki, hogy az a felvétel, amelyen Oszama bin Laden véres holtteste volt látható, durva hamisítás. Ezt a programot akkor használja a hírügynökség, amikor felmerül a trükközés gyanúja. A líbiai gitáros esetében azonban ilyesmiről szó sem lehetett. "Arisnak egyéb dolga is volt a fronton, mint ilyesmit fabrikálni a számítógépével" - hangsúlyozta a Le Monde-nak Patrick Baz.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Yodafon #25
    Az igazi Guitar Hero
  • biz11 #24
    hát akár gránátvető akár aknavető, az árnyékán semmi se nagyon látszik, úgy tűnik, mintha csak az ember árnyéka vetődött volna a földre. márpedig akármilyen fegyver volt, vmi csőnek azért illett volna lennie, ami azért szélesebb mint az emberünk feje...
  • _Atti_ #23
    lol azért az a füst elég átlátszó:D
  • G_ArchAngel #22
    RPG - Rocket Propelled Grenade, NEM kezi panceltoro, mert nem kotelezo kezbol inditani.
  • Hoz_Hun #21
    Szerintem csak a megnevezésen megy a vita. Az hogy mire használják, abban egyetértetek szerintem. Az RPG az páncéltörő, páncélozott célpontokra. Az aknavető az gyalogság ellen bevetendő. Mindkettő egyfajta gránát, csak más a célfelhasználása, a kilövés (meghajtás) módja.
    Legalább is szerintem, de én is laikusnak számítok.
  • Hoz_Hun #20
    Olvasd már el mit írt le előtted. "Az aknavető rövid csövű, kis gáznyomással működő,..." tehát gáznyomással működő! A cöffenés nem egy kis kilövőtöltet, hacsak a gáznyomást nem nevezzük annak.
  • Guren #19
    az a füst annyira gagyi. látszik, hogy ugyanazt a darabot pakolta egymás mellé többször D:
  • viasz #18
    Te mit nem értez ezen? :))
    RPG – Rucsnoj Protyivotankovij Granatomjot, magyarul: kézi páncéltörő gránátvető
    Mint laikus: Az RPG az egy nagyobb teljesítményű gránátvető. Legalábbis ahhoz képest amit te magyarázol.
  • sanyicks #17
    Nem vagyok szakmabeli, de elég egyértelmű. A cöffenés egy kis kilövőtöltettől lehet ami kb annyi lehet mint egy hagyományos lövedéké. Az RPG viszont több másodpercig kap meghajtást(mint hasonlóak, pl a LAW, Carl Gustav, vagy AT4 stb). Míg egy gránátvetővel az életbe nem kopogsz be egy páncélos belsejébe, és tökmáshogy kell célozni is vele. Az RPG szerűségek kb olyan pályán mennek mint egy normál lövedék, a gránátvető meg sokkal ívesebb. A működését a leírásokból tudom, meg az egyetlen harci szimulátor sorozatból (a bohemia interactive játékai), de ezeket a legtöbb hagyományos játékban is általában nagyjából jól modellezik.
    Gránátvető és RPG nagyon különböző dolog. Eleve már látszik az erősségük közötti különbség hogy ha rpg és hasonló mögé áll valaki kilövéskor az nagy valószínűséggel súlyos sérüléseket kap, míg a gránátvetővel máshogy nem is lehet lőni, mert sima kézifegyverként használják, nem csap ki hátra. Egy gránátvető egy puki az rpghez képest.
  • DontKillMe #16
    Nem véletlenül hoztam fel kimondottan az RPG-t és ha újra elolvasod a kommentem, láthatod, hogy nem is véletlen, hogy az a neve a közfelfogásban. Talán, mert orosz és jelen pillanatban is a legjobb ebből szintén ez és még ugyanaz a cég is gyártja. Az amcsi tankok elején (is) nem véletlenül van "pót páncél". :). Na de ne kanyarodjunk el.

    Ha annyira "szakmabeli" vagy, akkor gondolom ezt a kijelentésed is meg tudod magyarázni:

    "A gránátvető megint más, az a karabélyokra szerelhető vagy néha kilön fegyveres gránátköpködő, ami nem ilyen nagy robajjal indul, hanem csak egy cöffenéssel, és erősen ballisztikus pályán közlekedik"

    -Kérdés: Szerinted az a cöffenés mitől van?
    -Kérdés 2: "Rambós" filmeken kívül és FPS játékon szintén kívül láttál e ilyet működés közben és tudod e, hogyan működik? :).

    A gránátvető akkor is gránátvető, ha gépkarabély-kiegészítőként funkcionál és akkor is, ha azt RPG-nek hívják. Az aknavető meg nyilván nem véletlenül az, ami.
    Tehát mégegyszer:

    "RPG – Rucsnoj Protyivotankovij Granatomjot, magyarul: kézi páncéltörő gránátvető


    Az aknavető meg ugye:

    "Az aknavető rövid csövű, kis gáznyomással működő, rendszerint elöltöltő, indirekt célzású löveg, amely alacsony kezdősebességgel, magas ballisztikus lövedék-röppályán lövi ki lövedékét, az aknagránátot, amely – az ágyú, vagy a tarack lövedékéhez viszonyítva – rövid hatótávolságon belül csapódik be. A csöves tűzfegyverek kategóriájába tartozik, a 19. század végén jelent meg, így a legfiatalabb tüzérségi fegyverek egyike. Legfőbb jellemzője a cső hossza, amely kisebb mint a cső átmérőjének 15-szöröse, azaz 15 űrmérethossznál rövidebb. Felépítésénél fogva az aknavető – ahogy elődje, a mozsár is – csak felső szögcsoporttal tüzel, ezáltal terephajlatok, akadályok vagy építmények mögött elhelyezkedő célpontok támadására ideálisan alkalmazható.
    Az aknavetővel való lövészet megörökölte elődje nevét és minden 45 fok feletti (felső szögcsoportbeli) tüzelést „mozsárlövészetnek” neveznek, amit mozsárral, tarackkal, aknavetővel egyaránt lőhetnek"

    Persze ettől függetlenül a lövedéküket lehet gránátnak is hívni, de az eszköz ettől még aknavető.

    Persze vannak kivételek, de pont ezek erősítik az (alap)szabályt.
    ;).
    Béke.