MTI
160 éve halt meg Louis Daguerre, a fényképezés úttörője
160 éve, 1851. július 10-én halt meg Louis Jacques Mandé Daguerre francia festő, az első gyakorlatban is használható fényképészeti eljárás, a dagerrotípia egyik feltalálója.
1787. november 18-án született a Párizs környéki Cormeilles városkában. Eleinte adótiszt volt, majd festeni kezdett, s mivel a színház vonzotta, a díszletfestésre specializálódott. Később még többet akart a szemnek nyújtani és megalkotta a kép idő- és térbeli változását érzékeltetni képes, a korban igen népszerű diorámát. A képet egy olajjal, viasszal átitatott, áttetsző vászonra festették, e mögött további színezett, vékony selyemből készített vásznakat mozgattak zsinóron, így a megvilágított képben érzékelhető lett a felhők mozgása avagy a vihar.
Daguerre további babérokra vágyott, így a világ valós képmásának rögzítésén kezdett dolgozni. A festők már a középkortól ismerték a camera obscurát, a sötétkamrát: a zárt doboz egyik oldalán egy kis lyukat hagytak, és az ezzel szembeni homályos üvegen fordított állású kép keletkezett. Ennek rögzítésére először Joseph Nicefore Niépce volt képes, aki a kamera képét fényre keményedő bitumennel bevont üveglapra vetítette és - igaz, ötnapos exponálási idővel - fixálta.
Daguerre és Niépce 1829-ben tízéves partnerségi megállapodást kötött, ám Niépce 1833-ban váratlanul meghalt, így nem arathatta le sem az erkölcsi, sem az anyagi elismerést találmányáért. Megtette ezt helyette Daguerre, aki 1837-ben állt elő az első, gyakorlatban is használható fotográfiai eljárással. A művelet során az ezüsttel bevont rézlemezt jódgőz fölött tették érzékennyé, majd a lemezt a kamerába helyezve következett a 3-30 perces expozíció. A képet 60 Celsius fokon, higanygőz segítségével tették láthatóvá, majd - mivel még nem volt stabil -, tömény nátrium-kloriddal (konyhasóval) fixálták.
A dagerrotípia közvetlenül pozitív képet adott, amelyen a jobb- és a baloldal fel volt cserélve, és nem volt reprodukálható. Az első dagerrotípia 1837-ben készült és a feltaláló műtermét ábrázolja, ezen kifejezetten apró részletek is megfigyelhetőek. Daguerre találmányát 1839. január 9-én mutatták be a francia akadémiának, és a lenyűgözött tudós társaság azonnal javasolta a kormánynak, hogy vegyék meg az eljárást. Ez 200 ezer frankjába került az adófizetőknek, Daguerre és később Niépce fia is gavalléros életjáradékot kapott. A dagerrotípia (amelyet a lovagiatlan Daguerre magáról nevezett el) szinte hónapok alatt világszerte elterjedt; Amerikában a távírót feltaláló Morse népszerűsítette, Magyarországon a leghíresebb ilyen kép Petőfi Sándorról készült.
A dicskórusba csak Angliából vegyültek disszonáns hangok, ugyanis a fényképezés titkára - még az is lehet, hogy a franciáknál korábban - Henry Talbot is rájött. Az ő módszere még rövidebb expozíciót igényelt, és ő alkalmazta először az előhívást és a papírra fényképezést, továbbá a modern fényképészetet megalapozó pozitív-negatív eljárást. A vita Daguerre-t nem zavarta: megkapta a Becsületrendet, fényképezőgépeket gyártott, fotótanfolyamokat szervezett 1851. július 10-én bekövetkezett haláláig. Találmánya nem sokkal élte túl: az ekkor már legalább olyan jó minőségű, de sokszorosítható képet szolgáltató Talbot-módszer teljesen kiszorította.
 Louis-Jacques-Mandé Daguerre |
Daguerre további babérokra vágyott, így a világ valós képmásának rögzítésén kezdett dolgozni. A festők már a középkortól ismerték a camera obscurát, a sötétkamrát: a zárt doboz egyik oldalán egy kis lyukat hagytak, és az ezzel szembeni homályos üvegen fordított állású kép keletkezett. Ennek rögzítésére először Joseph Nicefore Niépce volt képes, aki a kamera képét fényre keményedő bitumennel bevont üveglapra vetítette és - igaz, ötnapos exponálási idővel - fixálta.
Daguerre és Niépce 1829-ben tízéves partnerségi megállapodást kötött, ám Niépce 1833-ban váratlanul meghalt, így nem arathatta le sem az erkölcsi, sem az anyagi elismerést találmányáért. Megtette ezt helyette Daguerre, aki 1837-ben állt elő az első, gyakorlatban is használható fotográfiai eljárással. A művelet során az ezüsttel bevont rézlemezt jódgőz fölött tették érzékennyé, majd a lemezt a kamerába helyezve következett a 3-30 perces expozíció. A képet 60 Celsius fokon, higanygőz segítségével tették láthatóvá, majd - mivel még nem volt stabil -, tömény nátrium-kloriddal (konyhasóval) fixálták.
A dagerrotípia közvetlenül pozitív képet adott, amelyen a jobb- és a baloldal fel volt cserélve, és nem volt reprodukálható. Az első dagerrotípia 1837-ben készült és a feltaláló műtermét ábrázolja, ezen kifejezetten apró részletek is megfigyelhetőek. Daguerre találmányát 1839. január 9-én mutatták be a francia akadémiának, és a lenyűgözött tudós társaság azonnal javasolta a kormánynak, hogy vegyék meg az eljárást. Ez 200 ezer frankjába került az adófizetőknek, Daguerre és később Niépce fia is gavalléros életjáradékot kapott. A dagerrotípia (amelyet a lovagiatlan Daguerre magáról nevezett el) szinte hónapok alatt világszerte elterjedt; Amerikában a távírót feltaláló Morse népszerűsítette, Magyarországon a leghíresebb ilyen kép Petőfi Sándorról készült.A dicskórusba csak Angliából vegyültek disszonáns hangok, ugyanis a fényképezés titkára - még az is lehet, hogy a franciáknál korábban - Henry Talbot is rájött. Az ő módszere még rövidebb expozíciót igényelt, és ő alkalmazta először az előhívást és a papírra fényképezést, továbbá a modern fényképészetet megalapozó pozitív-negatív eljárást. A vita Daguerre-t nem zavarta: megkapta a Becsületrendet, fényképezőgépeket gyártott, fotótanfolyamokat szervezett 1851. július 10-én bekövetkezett haláláig. Találmánya nem sokkal élte túl: az ekkor már legalább olyan jó minőségű, de sokszorosítható képet szolgáltató Talbot-módszer teljesen kiszorította.