5627
-
sakkay #4578 Igaz és ezzel együtt továbbra is tartom, hogy a jelenlegi állapotához képest nagyságrendekkel élethűbb "szimulációt" lehet csinálni a programból. Most megnéztem a dei modod, egész jó dolgok vannak benne. De pár dolog pl. Az egység méretezések nem tetszenek. Pl. Róma, Makedónia stb. esetében tök biztos adatok vannak koronként és hát van vele gond. -
sakkay #4577 Én sohasem töltök vissza, így legalább egy kicsit nehezebb. Milyen fokon nyomtad végig Karthágót? -
#4576
Asszem alacsony XP-sek, ezért elég könnyű leadarálni őket. -
uwu420 #4575 De egyszer van, csak ha rögtön kilépsz akkor az gyakorlatilag nem történt meg...
Véletlen szerűen adja be az eseményt, csak egy idő után meguntam, és inkább végig csináltam. Ijesztő volt ahogy az a sok sereg megjelent, de tényleg nem volt gáz, pár kör alatt elfogynak. -
#4574
Nem csak egyszer van polgárháború? Nálam is sétagalopp volt, mondjuk mert elég messze dobta ki a fővárostól a csapatokat, a gall-germán vidék határán. Gyorsan odaért anno 4-5 légió és erőlködés nélkül vertem le őket. -
uwu420 #4573 Túl vagyok az első polgárháborúmon. Mikor elkezdődött azt hittem nehezebb lesz, közbe csak egy kis kergetőzés az egész. Miután visszafoglaltam a fővárost elkezdett éhen halni az ellenség, és egyre könnyebbek lettek a csaták. Vagy 10 várost elfoglaltak, de max 3-4 körig volt az övék mindegyik.
Mielőtt megpróbáltam volna nem akartam polgárháborúzni, alt+F4-et nyomtam mikor beadta, és vissza töltés után meg lehetett úszni. Kár volt vele bajlódni...
Egyébként sokkal könnyebb a játék mint a Shpgun 2 volt. De lehet hogy csak Chartago-val ilyen könnyű, ki fogom próbálni a többit is. Jobb lenne ha lenne egy kis kihívás, bár az hogy ilyen hosszú eleve kihívás, mert végig kell csinálni és ahhoz elszántság kell :)
-
Drapedro #4572 "A gallok és a belgák egyébként ostrom esetén azonos harcmodort alkalmaznak: először seregestül körülözönlik az erődítményeket, köveket hajigál¬nak rá, s mikor már egyetlen védő sem mutatkozik, „teknősbéka”-alakzatba állnak, úgy gyújtják fel a kapukat, úgy rombolják le a falat. Ezúttal könnyű dolguk volt, a dárdát és a követ annyi rengeteg ember hajigálta, hogy senki sem maradhatott meg az erődítmények tetején."
Ugye rémlik ez az ostrom megoldás, mint általános lehetőség. A szokás szerint phalanxba tömörülő helvétekkel vívott összecapásról szóló részt most nem is idézem. Nyilván nem görög phalanx, de valószínűleg leginkább erre emlékeztette a rómaikat. Ellenszere a dárda, ami nem kaszásként aratott, hanem a pajzsokba fúródva ellehetetlenítette a pajzshasználatot, és annyi volt a pazsfalnak. -
Drapedro #4571 "Afranius kettős arcvonalba állította öt legióját, a segédcsapatokat tartalékként a harmadik sorba helyezte. Caesar hármas csatarendet alakított: az elsőben öt legiójának négy-négy cohorsa, mögöttük tartalékként három-három cohors, és ezek mögött minden legióból ismét ugyanennyi cohors állott; az íjászok és a parittyások az arcvonal közepén helyezkedtek el, a lovasság az oldalakat fedezte. Ilyen felállításban mindkét fél azt hitte, hogy elérte kitűzött célját: Caesar azt, hogy nem kénytelen megütközni, a másik azt, hogy meggátolja Caesar munkálatait. Így mégis elhúzódott az ügy, a csatasorok naplementéig állásaikban maradtak, azután mindkét fél visszavonult a táborba. Másnap Caesar folytatta a megkezdett sáncmunkákat, az ellenség a Sicoris folyóban gázló után kutatott, amin át lehet kelni. Caesar, amint ezt észrevette, átküldte a folyón a könnyű fegyverzetű germánokat és a lovasság egy részét, és a partokon sűrűn egymás mellett őrséget állított fel." -
Drapedro #4570 "Az ellenség száma gyarapodott, mert a táborból a városon át erősítést kapott, hogy a fáradt cohorsokat pihentekkel váltsák fel. Caesar is rákényszerült, hogy ugyanezt tegye: a kimerült cohorsokat visszavonja, és frisseket küldjön a helyükre. Így folyt a harc öt órán keresztül megszakítás nélkül; a mieinket súlyosan szorongatta a túlerő, hajítófegyvereik már elfogytak, ezért a hegynek fel, kivont karddal rohamozták meg a cohorsokat, néhány katonát megöltek, a többit pedig megfutamították. A cohorsokat a városfalakig szorították vissza, és mert a rémület sokat bekergetett a városba, a mieink könnyen biztosíthatták maguknak a visszavonulást. Lovasságunk pedig, noha mélyebben fekvő terepen helyezkedett el, bátran felkaptatott a magaslatra, és a két csapat közé ugratva segítette és fedezte a mieink visszavonulását. Így folyt az ütközet váltakozó sikerrel. A mieink közül az első összecsapás alkalmával hetvenen estek el, köztük Q. Fulginius, a tizennegyedik legio hastatus centuriója, aki kiemelkedő bátorságával közkatonából küzdötte fel magát erre a rangra. Több mint hatszázan megsebesültek. Afranius katonái közül megölték T. Caeciliust, a rangelső centuriót, rajta kívül négy centuriót és több mint kétszáz harcost." -
Drapedro #4569 "A küzdelem közvetlenül a tábor előtt, mindenki szeme láttára zajlott le. Könnyen levonhattuk a britannusok harcmodorából a tanulságot: ilyesfajta ellenséggel szemben a mieink meglehetősen tehetetlenek, mert súlyos fegyverzetük miatt nem képesek üldözni a menekülőket, de különben sem volna merszük a hadijelvényektől elszakadni; lovasságunknak szintén kockázatos küzdelembe bocsátkoznia, hiszen a britannusok gyakran cselből futamodtak meg, s ha már elég messze elcsalogatták lovasainkat a legiók mellől, szekereikről leugrálva gyalogosan fordultak ellenük - vagyis a küzdelem nem azonos fegyvernemek között folyt; csupán a tisztán lovassági harc járt mind az üldözőre, mind a menekülőre nézve teljesen egyenlő esélyekkel. Ehhez járult, hogy a britannusok sohasem tömött sorokban harcoltak, hanem elszórtan, egyik csapattest nagy távolságra a másiktól; sőt, megfelelően szétosztva még tartalék osztagokat is helyeztek el, hogy folytonosan válthassák egymást, és a kifáradt harcosok helyébe mindig pihent, friss erők állhassanak."
-
Drapedro #4568 Szerintem nem fogtok dűlőre jutni, mert mindenre lehet példát találni. Nincs sablon arra, hogyan folytak, vagy hogyan kellett folyniuk az ókori csatáknak. Nem mindegy,milyen korszakot néz az ember, illetve milyen harcmodorban küzdő ellenfelek találkoztak egymással, milyen szituációban. Szerintem szinte bizonyos, hogy az olyan, egy nagy felvonulásból és összecsapásból álló ütközetek, mint Cannae, vagy Gaugamela a legritkábbak voltak. Pl. Ceasar műveit olvasva, sokkal inkább napóleoni típusú hadjáratok bontakoznak ki, vonulással, csatakereséssel, csata elkerüléssel, sorozatos, napokon át tartó csatározásokkal, majd újabb vonulással, újabb csatározással, utánpótlás szervezéssel és biztosítással. Gyakran kisebb, inkább provokatív kis csatározások, utánpótlást-vizet szállító vagy őrjáratból visszatérő egységeken való rajtaütések vezettek hirtelen kibontakozó, vagy inkább elfajuló ütközetté attól függően, hogy valamelyik oldal látott-e a kialakuló helyzetben lehetőséget. Aztán az órákig tartó harc sokszor inkább már csak az ebből adódó káosz felszámolásáról, veszélybe került egységek kimentéséről, visszavonulásuk biztosításáról szólt. Az is kiderül ezekből a leírásokból, hogy amíg lehetett, az a fél, akinek helyzete kezdett kedvezőtlenebbé válni, inkább visszavonult, amíg tehette, hogy máshol, máskor próbálkozzon. A visszavonulások sem jártak feltétlenül nagy veszteséggel, és az üldözés sem volt kockázatoktól mentes. Nagyobb seregek totális megsemmisítése is úgy vált leginkább lehetővé, hogy valamelyik fél a napokon, heteken sőt hónapokon át tartó vonulások/visszavonulásokba és az ütközetekbe megfáradva, élelem és vízkészletét felélve, a másik fél manőverei által sarokba szorítva kénytelen volt végső, minden erőforrást bevető csatát vállalni, de nem egyszer előtte megpróbált kegyelmet kérve tárgyalni. A hadvezér feladata sem abból állt döntően, hogy a csatatéren rohangálva buzdítson, hanem hogy a hadjárat alatt fenntartsa a morált. Az ismeretlen létszámú és harcmodorú germánok ellen vonuló nagy római légiók is inkább tűnnek az ismeretlen ellenségtől remegő nyuszik gyülekezetének, akiket a hadvezérnek kellett meggyőzni arról, hogy ismeri az ellenfelet, felmérte erejüket, azok is csak emberek és nem túlvilági démonok, és tudja, mit kell csinálni velük szemben, kész terve és stratégiája van. Ez kellett ahhoz, hogy harcba menjenek a katonák, és ha minden jól ment, legközelebb még inkább hittek a vezérnek. Ez a hit a morál, ami sokszor járt a béka segge környékén a harcoló felek katonáinak soraiban. Mindezt viszont elég nehéz lemodellezni, ezért pl. a Rome2 is az egyszeri, mindent eldöntő ütközeteket veszik mintául,állandó értékekkel, mesterséges morál rendszer stb., ahol tényleg menetelő, tömött alakzatba és sorokba rendeződött egységek vonulnak. De pl. arról, hogy hogyan harcoltak a rómaiak, és azt hogyan modellezi a Rome 2, nincs értelme beszélni és vitatokozni. A római polgárháborúban még a különböző helyeken (hispánia, germánia stb) szolgáló római légiók sem ugyanúgy harcoltak, mert átvették azokat a taktikákat, amit velük szemben sikeresen alkalmaztak a helyi törzsek. Így pl. volt olyan harcmodorban küzdő légió, amelyik nem zárt alakzatban, hanem szétszóródva vonult harcba, és színlelt visszavonulásokkal operált. Küldök néhány érdekes szemelvényt, amit Boronkai Iván és Ürögdi György jegyzetelt ki Ceasar műveiből, és ami árnyalja mindazt, amiről eddig írtatok (alakzat, hadrend, veszteségek, ütközetek iidőtartama stb.). -
uwu420 #4567 Azért a lándzsafal meg a pajzsfal két eléggé eltérő dolog. -
sakkay #4566 Melyik kor csontvázainak elemzése ez a modell? -
sakkay #4565 Félreértettél. A leírt "nyomással áttörés" a hoplita harcászat ismérve. Ott is nem állandóan. Valahogy úgy lehet elképzelni mint egyfajta pulzálást-valószínűleg voltak erre parancsszavak jel hangok, és a fennmaradó időben ment az alapharc esetleg a pihenés. Az áttörés pontját általában a vezérek még a csata előtt megpróbálták kijelölni. Ez az autentikus hoplita stratégia. Sok köze nincsen a rómaihoz.Félre ne érts, nem okoskodni akarok. Sok dolgot olvasok a témában, ha van új akkor egyből próbálom megszerezni, és ebből merítek. -
Szpecnyaz #4564 Nyilván megoszlanak a vélemények arról hogy ez miképpen működhetett. De most a nyomást nem feltétlenül pajzzsal kell elképzelni (kivéve a görögöknél). A görögöknél eleve nem is össze vissza lökdösték egymást, hanem egy ütemdal alapján történt az előrenyomulás.
A rómaiakra meg van egy rakás teória, de kb mindegyikben vannak ellentmondások.
Én speciel az alakzat tolóereje nélkül nem igen tudom elképzelni azt hogy hogyan mehetett az előre nyomulás, meg az első sorokból történő felbomlás megakadályozása. -
#4563
A toló hatás miatt harcolni nem volt esélyük. De facto fegyvert használni. Amikor elöl-hátul két raklappal nyomnak össze, akkor te nem "lépkedsz" sehova, de nem is igen csapkodsz, főleg nem lándzsával. Erre vonatkozott az "egyéni harcászat" kifejezésem (elismerem, rossz választás volt), magyarán, hogy egyáltalán kardot/lándzsát tud emelni a kolléga, nem pedig arra, hogy a széles mezőn három négyzetméternyi területet elfoglaltak maguknak párban, és keringtek egymás körül karddal. "Pajzsfalszerű" (egy szó) támadásokat nem lándzsával látsz, hanem dán fejszével, karddal, seaxszal, satöbbivel, ahol a fegyver külső köre éppen csak annyit enged meg, hogy közvetlen közelről benyúlhatsz vele perem mögé. Wolin erre vonatkozott, de Magyarországon is épp elég állat foglalkozik ilyennel. És mégegyszer mondom: vágott lábsérülések. A post mortem keletkezés nem plauzibilis, mert ha meg akarod ölni a földön fekvő sebesültet, akkor nem a sípcsontját kezded el vagdosni, ha meg nyomva vagy, akkor ritkán hajolgatsz le cipőfűzőt kötni. Ilyen sérüléseket ráadásul csuklóból nem okozol, csak strukturálisan közel kifogástalan helyzetből, ahhoz pedig teljes test kell. Ezek nem könyvek. Ezek csontvázak. Logikailag nem zárható ki, hogy szőrtelenítés közben vágták meg magukat, de hát...
Hovatovább önellentmondásba keveredtek akkor, amikor azt mondjátok, a legionáriusok az újabb kutatások szerint válthatták egymást. Hogyan, ha nyomva voltak? Ők lehet, hogy már más harcmodort követtek (már csak a scutum umbóján a markolat helyzete miatt is), de az ellenfelet a passzírozásban semmi nem akadályozta, nemde? A "balra hárít, jobbra szúr" is problémás, amikor egy betonfalat kéne időlegesen megnyitnod.
Hovatovább ilyen logika alapján az első vonalból sérülten kikeveredni, tehát túlélni sem lehetett. Mégsem szórványlelet emlékeim szerint a gyógyulófélben lévő vágott sérülés.
Szándékosan a legvégére hagytam azt, hogy én ugyan nem háromszáz, csak száz emberrel küzdöttem, és nem pajzzsal, de hosszúkarddal, és az is mocskosul igaz, hogy az egyéni harcászatot (ezúttal a fogalmat jól használva) el lehet felejteni, de csapatszinten manőverezni, HA volt oldalt hely, lehetett, a "sérülteket" ki lehetett hozni, és aki "nyomott", ha a hülyéjének lokálisan még sikerült is, az meghalt, mivel három oldalról kapott az arcába.
Végül, csak hogy tiszta legyen: Nem azt állítom, hogy nem fordult elő. Azt kérdőjelezem meg, hogy ez a hosszútávú taktikai cél volt.
Mondjuk, amíg még a történelemkönyvek is, fogalmazzunk finoman, ellenőrizhetetlen, vagy eddig még soha nem reprodukált dolgokat írnak, vagy keverik az ok-okozatokat abban az öt mondatban, amit a harcászatra szánnak, addig nem lep meg, hogy olyan emberekkel találkozom, akik szerint mittudomén, a hosszúkard "öt kiló volt és kaszálva vívtak vele", még akkor is, ha a kezébe adok egyet és az orra alá tolok három gigabájtnyi konzisztens, korabeli anyagot, aztán megfogjuk azt a szart, és három órán keresztül élőben prezentáljuk, hogy hogyan működik a dolog.
De azt hiszem, befejezem, mert emlékszem, még a pilumban sem tudtunk megegyezni, még úgy sem, hogy videót linkeltem, mivel időgépem meg nincs.
A tekintélyre hivatkozás önmagában pedig érvelési hiba, nem végkövetkeztetés. -
Szpecnyaz #4562 És a poén az hogy semmi katonai tapasztalata nem volt. De az újszerű nézőpontjával mégis hatalmasat alkotott. -
sakkay #4561 Na pl. éppen ő az egyik a nagy öregek közül, aki nem csak a magasból nézte a hadtörténelmet, hanem feltette a kérdést:de hogyan használták? Mit érezhettek? Milyen sérülést okozott stb..lement a csatatérre". -
Szpecnyaz #4560 Ja sajnos :(.
Kár mert egy zseni volt a fickó, mindig olyan dolgokra világított rá amikre nem is gondoltam volna. Nem véletlen hogy a legnagyobb hatású hadtörténsznek tartják. -
sakkay #4559 Na?! Végre valaki. Tudtad , hogy nemrég halt meg az öreg? Az összes könyvét olvastam. -
sakkay #4558 Igen. Pont ott jöttek elő ezek a dolgok amikor nem egyén hanem tömeg küzd egymással. Vannak videók amikor 2-300 ember csap össze éppen középkori páncélzatban. Nem látni szép egyéni viadalokat, annál inkább "pajzsfal szerű támadásokat. Pedig ott ugye nem is az a jellemző 
.
-
Szpecnyaz #4557 A hátul állók folyamatosan nyomultak előre, ergó az előttük lévőnek is menni kellett. Aki meg elől állt, nos ők megszopták, mert a toló hatás miatt esélyük se volt megfutamodni. Csak a hátul lévők tudtak megfutni. Ebben rejlett a mély alakzatok ereje.
Érdemes elolvasni John Keegan: A csata arca c. könyvét, ott az Agincourti csatára levonatkoztatva nagyon jól ki van ez fejte. -
#4556
Most őszintén, Te ezt el tudod képzelni? :) Még kerámiafestéseken is csak laza alakzatokat láttam. A középkorral jobban tisztában vagyok, ezt elismerem, viszont oda van is ember, aki kipróbálja ezeket a dolgokat, például a lengyelországi Wolinban tartott összeröffenésen a korszak révén még mindig többen használnak kerekpajzsokat. A "nyomás" annyiban érvényesül, hogy a pajzzsal próbálod minél nagyobb szögét lefogni az ellenfél fegyverének, ehhez nyilván elnyomod. Ez középkori vívókönyvekben is ismert technika, még bucklerrel is. Ez nem jelenti azt, hogy a hátadban kilenc ember szándékosan azon szorgoskodott volna, hogy felkenjen az ellenfél pajzsfalára. Ez ellehetetleníti az egyéni harcászatot, ehhez nincs szükség emberre, akkor inkább beleviszel a tömegbe egy faltörő kost. Hadd mutassak rá arra is, hogy a legnagyobb számú dokumentációt ismert harctéri sérülésről Visby adta (azért hoztam ezt fel, mert "a tűzfegyverekig"), ahol felül vannak reprezentálva a láb-, és általában a végtagsérülések. Nem szúrtak. Vágottak. Ennek oka első körben a páncélozatlanságban keresendő ugyan, de ez akkor is problémás lett volna, ha nincsen mozgástér.
Az úszás szakkifejezéseit is meg lehet tanulni könyvből. Úszni nem feltétlenül. -
#4555
Tegnap feltettem a Tridef 3d nevű programot és kipróbáltam 3d-ben 3d tv-n a játékot. Elég komoly így, mindennek van mélysége, jobb mint egy 3d-s film.
Tridef tud amúgy half és rendes frame packed 3d-t is, ha van rá lehetőségetek, próbáljátok ki, nem bonyolult.
Kép 1, Kép 2, -
Szpecnyaz #4554 Pedig a lőfegyverekig pont az egyes alakzatok által kifejtett nyomóerő (óthismos) volt a lényeg. Egy hoplita falanxban a pajzsukkal nyomták előre az előtük állót. -
#4553
Átnyomják? Ezt azért én nem így gondolom.
Játsszunk el a gondolattal. Ha Te akár hoplita, akár falangitész vagy, hajlandó vagy-e csatába menni azzal a tudattal, hogy a mögötted álló X ember bele fog tolni az előtted álló lándzsafalba? :)
A hadviselés ezen területe a középkorban egyszer újra előkerült, egész elfogadhatóan mutatja be az Alatriste c. film. Épeszű élőlény, akár ló, akár ember, akár eukarióta, vagy megáll a fegyver külső körén, vagy befut ugyan, de nem "nyomni", ahhoz a lándzsa nem effektív. Gladiussal, falcatával stb. még lehet alakítani valamit, de akkor minek viszel lándzsát in da förszt plész?
Érdemes meghallgatni ezt az úriembert is. Nem mondom, hogy az észrevételei kritizálhatatlanok (a többi videó némelyikével nem értek egyet), de általában a felvetései között nem egy a jogos. Ez is, pölö. -
Szpecnyaz #4552 Még annyi hogy ami itt kérdés hogy mennyi szünetet tartottak harc közben. Mert lehet hogy többször egymásnak mentek rövid ideig, aztán kis pihi, majd újra harc. Amíg valaki meg nem tört. -
Szpecnyaz #4551 Am helytálló amit írsz. Én is erre gondoltam, csak lusta voltam ennyire részletesen kifejteni 
.
-
Szpecnyaz #4550 Az általam írt dolgokat vonatkoztatják a római harcászatra is. Bár leginkább azért mert mást nem tudnak elképzelni.
Am töri szakos vagyok, szóval az évek során elég sok ókori és középkori forráson rágtam át magam. Szvsz egyik se túl pontos, mindegyik közös toposzokból építkezik, jelentősen túloznak. Sokszor építkeznek korábbi művekre, már az ókorban is. Egy rakás történet író van aki rém elfogult, állandóan ellent mondanak egymásnak, ha nem toposzokról van szó. Nem véletlen hogy nagyon óvatosan használják ezeket a komoly hadtörténészek. -
sakkay #4549 Az első mondatokra reagálva pedig, az ókoriak közül sok esetben nagyon pontos szám adatokat sorolnak, és néha még a csata közben is ki lehet venni idő és veszteségi adatokat. A középkori leírások az adatok tekintetében legtöbb esetben teljesen irreális, és alapvetően homályos információkat tartalmaznak. Tisztelet a kivételnek. -
sakkay #4548 Az utolsó mondatra reagálva:nagyon nem így van. Amit te mondasz az konkrétan a hoplita harcászat jellemzője a városállamok csatáiban. Amin alapvetően éppen Spárta változtatott annyiban, hogy nem hagyták abba a harcot félelemből vagy fáradságból. Persze ez előfordult más korban is de leírom mi a lényeg. Pár jellemző e korból...
A felek arra törekedtek , hogy átnyomják egymás vonalát. Természetesen e közben ment a folyamatos döfködés stb. de a nyomás volt a lényeg. Általánosságban elmondható hogy a mélyebb sorok előnyben voltak,mert a hátsó sorok nyomták az előtte lévőket. Iszonyat fontos volt a kiképzés és az erőnlét.(érdekes módon pl. erről a harci stílusról sokat tudunk) A kiképzés jó része éppen ezért arról szólt, hogy a falanx tartsa a vonalat-és az egyéni harcosok maradjanak talpon..akkora nyomásban talpon maradni és harcolni nem volt egyszerű.
Na most ha sokáig tartott a harc ez kb. miután összeértek a sorok 10-15
(a játékban ez általában 2-4 perc)
percnél tovább, a felek azt kockáztatták ha átszakad a soruk nem tudnak elmenekülni..így a fáradsággal együtt arányosan csökkent a harci kedv. Ha viszont átszakadt a sor a támadó miután benyomult a szakadásba, kétoldalt hátba támadta a még harcoló ellenséget. (A villámháború egyik alapvető célja is pont ez,csak úgy megemlítem.) Az üldözés nem tartott az első időkben sokáig így is egyértelműen nagyobb volt a vesztesége az elmenekült félnek. Na ezen (is) változtatott Spárta, ők ameddig tudták üldözték az ellent, borzalmas veszteséget okozva ezeknek. A legerősebb csapatokat mindig jobb oldalra rakták-gondolom erről már hallottál miért. A következő állam aki ezen taktikán nagyot változtatott a Thébai,Epameinóndasz-al az élen, de nem akarok itt nagyon (tovább) okoskodni..
-
Szpecnyaz #4547 Igazából a középkorból sincs kevesebb leírás a csaták menetét illetően (szvsz, bár középkorból nem vagyok annyira penge). Csak annyi hogy a harc menetét illetően ugyan annyira homályosak mint az antik kollégáik.
Meg ami a harc menetét illetően tényleg bizonytalan, az az általad is említett dolog. Ami igazából elég baj, mert most már kb lehetetlen megmondani hogy pl harc közben milyen veszteségek voltak stb.
Pl sok mindenki panaszkodott amiatt hogy a vanila játékban villám gyorsan megfutottak az egységek. Amit igazából ma a hadtörténet pont reálisnak tart. Legalábbis abból a szempontból hogy a csaták során valszeg minimális veszteség után bomlott meg a morál. -
sakkay #4546 Nézd meg a listát, a művek nagyságát és pontosságát úgy nagy átlagban. Sok esetben bele sem érdemes menni az adott író képzettségébe.ókori, középkori.
De.
-
#4545
Nem. -
sakkay #4544 Na most ha a konkrét-összeértek a sorok és akkor mi történik-részben igaz. De nem az a kérdés, hogy tartották e a sort hanem az, hogy az egyes harcosok hogyan végezték a soron belül a munkát, hogyan volt-vagy volt-e egyáltalán váltás stb. Na ezzel (ami kevésbé ismert)nincs is gondom a játékban. Amúgy az elmúlt években nagyon sok új adat jött elő -e téren is. A gondom a játékban onnan ered, hogy nem lehet leszimulálni mondjuk egy csata menetét, mert mire beindulna(amúgy a motor fizikailag már most képes lenne a tömegharc szimulálására) már vége is van. Ezt a készítők is tudták, hogy régen is voltak ilyen gondok(tw játékokban), ezért volt a cél a kevesebb de nagyobb-és hosszabb csaták létrehozása. Ez egyenlőre nem sikerült. -
sakkay #4543 Már megint csak kötözködsz. A középkor és az ókor között van pár nagy különbség. Egy részt pl. csata leírás és elemzés gyakorlatilag alig van. Legalábbis az ókori történészekhez örténetírókhoz képest. Lehet csak nekem tűnik így , de gyakorlatilag a középkorban nem nagyon voltak olyanok, akik a történelmet kutatták. Az ókorban ez már ismert szakma volt'. -
Szpecnyaz #4542 Igazából gőze sincs a történészeknek arról hogyan is nézett ki pontosan egy csata. Csak találgatnak. -
#4541
Akkor miért van az, hogy már a középkori harcászatot illetően is főleg csak találgatások vannak...?
Attól, hogy egymás mellé rakod a két változatot és kijelented, hogy neked az új tetszik, attól még semmi sem validálja, hogy az a jobb vagy valóságos... -
sakkay #4540 A fizikai modellezés-már amennyiben a harcra gondoltál-valóban van pár nem egyértelmű dolog, de az , hogy túl hiányos lenne, igencsak nem gondolnám. Ha a megfelelő korabeli történelmi könyveket olvasod, iszonyat pontos és aprólékos leírásokat találsz a harc minden aspektusáról. Arról nem beszélve , hogy vannak olyan események, napok, amit szinte óráról órára ismerünk, már ami a Görög-római világot illeti. De nem akarok belemenni, majd egy fél év múlva mellérakjuk a vanilla, meg az egyik jobb mód verzióját és meglátod miről beszélek 
. Főleg ha elolvasod mire alapozták a változtatásokat.
Amúgy emlékezetem szerint már volt hasonló beszélgetésünk. Inkább azt mond meg mikor lesz leárazva a minyó!
-
#4539
A realitás elég vicces kijelentés egy olyan korról, amiről elég hiányos infók állnak rendelkezésre. Fizikai modellezés terén vagy a történelmi hitelességgel van a bajod? Mert az első esetén infóhiány van + fantázia a második esetben meg modellezésbeli kompromisszum...