627
Miért nincs Higgs bozonra szükség a tehetetlenség indoklásához?
-
Gézoo #547 Ó, egyetértek! Máshol.. de beszéljük róla.. Nagyon szuper téma! Én a bentonitokkal foglalkoztam "behatóbban".. :) gondolom érted azt, hogy miért említettem..
A mikrohullámú "cuccos" nagyon érdekes világ.. Szinte külön fejezete lehetne a fizikának. Viszont erről is "ott" lenne érdemes beszélgetni. -
forrai #546 Mikrohullámú antennákkal is foglalkozol?
Valaha volt egy ilyen témám: a zeolitok szárítása, volt szabadalom is belőle. Roppant érdekes volt. A zeolitok kiváló abszorberek, mert a vízmolekulákat fogva tartják. (Molekula szűrők)
De erről máshol kellene beszéljünk.
Ezt a témát pedig egyelőre ejteném, szerintem mind a kettőnknek van min gondolkodni. -
Gézoo #545 Igazából azért nem furcsa, mert a kisugárzó csillagok részecskéi pont a látható és az infra tartományban sugározzák a legtöbb fotont.
(Nem véletlen, hogy a képalkotó szervünk ezért érzékeny ebben a sávban..)
A másik, hogy legyünk őszinték! Az optikai sávú detektálási módszereink sokkal kifinomultabbak, jobb hatásfokúak mint pl. a rövidhullámú tartományú detektoraink..
Persze odaát éppen tegnap ecseteltem, hogy azt tanítjuk még a mai napig is, hogy gyűrű kizárja a belsejéből az erővonalakat..
Pedig ez kamu..Hatalmas kamu.. Miután az erővonalak azoknak a sugárzásoknak az eredőid mutatják amik a gyűrű belsejében Lenz törvényének értelmében egyenlő nagyságúak és egymással ellentétes hatásúak.
Azaz dehogy zárja ki.. Csak az erőhatások eredője nulla..
Persze ilyen értelemben az erővonalakat valóban kizárja, de nem úgy, mint ahogyan és amiért tanítjuk.
Így aztán akinek nem mondjuk el ezt így, az természetesen rossz konstrukciójú antennákat fog tervezni. Naná, hogy nem is lesznek olyan érzékenyek mint ami kellene a fény sávjánál kisebb energiájú sugárzások detektálásához..
Ami pedig a folyamatos, és diszkrét problémát illeti..
Csak látszólag olyan nagy az eltérés.. Hiszen a fotonok árama folyamatos..
Mint már oly' sokszor leírtam, hogy a fotonok "lánca" egymást a keltendő hullámhossznyi távolságon követi..
Nyilván -mondhatnád,- mert a képződésüknél lengő elektron csak a gyorsulási, azaz a lengési szakaszokon fog sugározni ebben a tartományban..
Azaz a kisugárzó elektronok pakolják ki ilyen távolságra a fotonokat egymástól naná, hogy ezen a távolságon követik egymást is.. mint egy lánc, mint egy folytonos szalag.. -
forrai #544 uwu....
Most először bizonyosodhattatok meg, hogy én mindenkivel úgy levelezek, ahogyan hozzám fordul!
Csak az imént irtam Gézoonak, had idézzem ide, (mert olyan megható voltam)
"Nézd, én meggyőzhető vagyok, sőt azt is elfogadhatom,..."
Gondoltátok volna ezt rólam? Ugye hogy nem! Pedig ilyen vagyok, amikor tárgyilagos...
Vegyétek tehát fel ti is ezt a stilust, hogy tudományosan jól nyomorgassatok meg! Mert akkor kiélvezhetitek, ahogyan zavarodottságomban halkan nyűszitek, bocsánatért esedezek, és visszadok minden pénzt, amit eddig kerestem csalárd eszközökkel.
-
forrai #543 Egyébként vannak kisebb frekvenciájú és nagyobb hullámhosszúságú infra és fénysugárzások is, mint a példádban. Mi pedig valamiért pont azokat érzékeljük, és nem a rádióhullámokat. Nem furcsa ez neked? -
forrai #542 Nézd, én meggyőzhető vagyok, sőt azt is elfogadhatom, hogy valójában ez az Olbers paradoxon megoldása, amit írsz. Hogy vannak olyan távoli csillagok is, amelyek foton "csomagjai" mégis kikerülik a Földet.
Többféle megoldás vizsgálható tehát, hiszen ugyanúgy elfogadható a diszkrét vizsgálati módszer a maga helyén, ahogyan a folytonos is a maga helyén.
Csakhogy ezen a helyen én a folytonosra tippelek.
Milyen példaképpen egy, a diszkrét és a folytonos közötti jellemző különbség? Hát az, ha valaki tömeggel számol (ami diszkrét paraméter), vagy pedig sűrűséggel (ami folytonos, vagy fajlagos paraméter).
Erre mutattam a gravitációs példát.
-
Gézoo #541 "Arra meg nem válaszoltál, hogyan láthatjuk akárhonnan ugyanazt a csillagot, ha annak kibocsátásai diszkrétek."
Ez egy nagyon jó felvetés! Nekem is szöget ütött a fejembe, amikor az antenna méréseket végeztem, hogy hogyan terülhet ki a térbe úgy a mező, hogy minden pontján, a sugárzási gömb felületének irányába, vagy akár sugár irányba mozgunk a térerősség pontosan hullámhossznyi távolságokon azonos értékű..
Na igen. Amíg összesen egyetlen egy elektron kisugárzásaként értelmeztem a létrehozott teret.
Csakhogy amikor az adóteljesítményt elektronszámra fordítottam, rá kellett döbbennem, hogy már a piciny 1 A áramban (1 A= 1C/sec) minden másodpercben tíznek a tizenkilencedik hatványával leírandó elektronszám sugároz..
Hiszen egyetlen elektronnak csupán Q=-1,6e-19 C töltése van.
Azaz amikor egy adóállomás kW és MW kimenő teljesítményű áramát, és ezzel a sugárzó felszín millimétereinek Avogadro féle összefüggésből ismert elektron darabszámát nézzük, akkor a másodpercenként kilépő fotonok száma tíznek a negyvenedik-ötvenedik hatványával jellemezhető..
Pedig ez "csak" egy földi adóállomásnak a csillagokhoz viszonyítva eltörpülő energiája okozta-keltette foton szám..
Amikor egy csillag által kisugárzott fotonok számát nézzük, akkor azt kapjuk, hogy még a sok milliárd fényéves sugarú gömb felszínének minden egyes négyzetmilliméterére is fotonok milliói-milliárdjai jutnak..
Azaz bármelyik pontról nézzük, minden pontra özönlenek a fotonok még a nagyon nagyon távoli csillagokról is..
"amíg a háromdimenziós tér sincs normálisan megfogalmazva. "
Nos, igazából ezt kellene megnézned..: a téridőről lévő részt nézd meg..
A térbeli távolságok az idő -- helyesebben a folyamatok helyén mérhető időlassulás - mértékének függvényében kihatnak a tárgyak méretére is.
És természetesen a távolság mérés hibájára-pontosságára azáltal, hogy ugyanazon fényút szakaszt a különféle hosszúnak stopperelve, különféle hosszúságúnak képzelünk.. -
forrai #540 Na elég, ezt itt kibeszéltük. -
forrai #539 Mondtam, hogy süket vagy. Javasolnám, magadtól kérd, hogy törüljék ki, mert nem illik ide. Én nem kérhetem, mert nem engedi a meggyőződésem, hogy mindenki úgy érvényesüljön, ahogy akar és, tud. -
uwu 80 #538 -
forrai #537 Nem vagyok az, és a tiéd sem vagyok!
Mert van két fogalom, amit különböző szituációkban, csak külön szoktak említeni! Ne hágdd meg ezt a szabályt!
"„Az egész élet bennem zihál,
Minden, mi új, felém üget,
Szent zűrzavar az én sok álmom,
Neked minden álmod süket," (Ady)
Látjátok, elismerem, hogy zűrzavar van a fejemben, hiszen azért én is résztvettem képzésen...
De ti meg azt ismerjétek el, hogy nektek meg minden álmotok SÜKET! -
#536
Zűrzavar csak a te és a "haverod" fejében van. -
forrai #535 Más az dimenzió, ami m, m^2,m^3 és kg, mint az a dimenzió, amiről fizikai értelemben beszélhetünk.
Ha megnézed a r=(X^2+Y^2+Z^2)^0,5 az egy térbeli hosszúság, ami csak egy dimenzió, a hosszúság. A tér, amelyet ez meghatároz, ennek a hosszúságnak egy lehetősége, ami a határozatlanságából eredő tulajdonsága.
A téridő pedig ennek a kibővítése egy másik dimenzióval, az idővel, amit ehhez át kell számolni valamely komplex átsámítási tényezővel.
Így hát a "téridő" szerintem egy "hosszidő".
De erről még leszokhatom...
-
uwu 80 #534 Jézusom.
Kurvanagy rendetlenség van a buksidba.
-
forrai #533 Egyébként a vegyes vektor szorzatra is azt mondják, hogy az skalár.
De csak akkor az, ha mind a három vektor határozott irányú! Mert ha nem, akkor sorrendjük cserélődhet, és irányt válthat, ami már vektor tulajdonság.
A fizikában pedig ez igen gyakori.
Vagyis amíg a matematikában sincs rend, mi várható a többitől?
-
uwu 80 #532 omg
(x,y,z,t)
fura mi? -
forrai #531 Nem tudok hozzászólni a téridőhöz, amíg a háromdimenziós tér sincs normálisan megfogalmazva. Nem beszélve arról, hogy a három dimenzió is valójában csak egy: a hosszdimenzió, a többi pedig annak tulajdonságai: a felület, és a tér.
Ha pedig a térnek lehet irányítottsága, márpedig vektorformában felírva van neki (/-), akkor az is valamiféle vektor, és nem skalár.
Szóval én nem szívesen beszélek mindenféle terekről, e tekintetben nagy a zűrzavar.
-
forrai #530 Pontosan azért, mert senki se tudhatja, hogy merre járt, beszélhetünk vektormezőről!
Mert egyetlen "eredő" vektor megszámlálhatatlanul sok varációból adódhat ki, mint valamaly végtelen halmaz: ezt hívjuk mezőnek.
Azonban ebbe a mezőbe kerülve egy tömegtöltés abban "rendet teremt", mégpedig olyant, amilyet ő akar. Ami belé van plántálva (csak találgatható hogyan, és ki által)? Mert ez a tömegtöltés tudata, ahogyan bárminek is van tudata.
Arra meg nem válaszoltál, hogyan láthatjuk akárhonnan ugyanazt a csillagot, ha annak kibocsátásai diszkrétek.
Ha nem folytonos vektormezőt, hanem csak kis pottyantásokat küld bizonyos irányokba, és nem mindenfelé?
(A fénysebesség egyébként ennek a vektormezőnek a terjedési sebessége bármely irányba.) -
Gézoo #529 Nem igényli végtelen sok test feltételezését.. Még akkor sem, ha a kisugárzott energiák soha nem nyelődnének el másik részecskében.
Sok-sok nagyságrenddel eltér a rel.Doppler okozta impulzus "ereje" és a MEF-ek energiája..
Egyszerűen érthető, ha belegondolsz, hogy bármekkora nagy lehet az erő, ha nem végez elmozdítást-munkát..
Vagy ha mégis, akkor a munkához tartozó időpillanat végtelenül parányi.. Mindkét esetben nincs, vagy nincs munkaként értékelhető nagyságú hatása az erőnek.
Arról már nem is szólva, hogy a MEF egyaránt megfelel a gravitáció E=G'*(ró)*R vektor alakjának, ha térfogat ekkor V=4*(PI)/3*(R1xR2)*R3 alaknak,
vagy éppen így E=G*m/R^2 skalár alaknak..
És!
Mindezek mellett Einstein téridő görbületének..
És még sőtebb!
A téridő görbületben fénysebesség közeli sebességgel mozgó testek téridő görbületeinek is.
A Higgs mező értelmezéséről már nem is szólva.. amit a MEF elv teljesít.
Azaz ennél szélesebb körben, mérésekkel igazoltan érvényes elvet nem ismerünk..
-
forrai #528 Azt is láthatjuk, ha valamely közeg hullámként továbbit egy hatást.
A kinetikus gázelmélet, mint analógia, nem rossz ötlet.
De nehezen tudom elképzelni, hogy valamely csomagok ide oda pattognak a falon, vagy elnyelődnek benne.
A magyarázatod, hogy a MEF ek nagyon picik, meg nemcsak mennek, de jönnek is, szerintem nehezebben igazolható, mint az, hogy egy töltés ugyanannyi gyorsulási vektort bocsát ki magából, mint amennyit elnyel, vagyis hogy nemcsak forrás, de nyelő is. Így egyfajta eloszlási (~áramlási) modellt alkot, ami a gravitáció és a tér vektoriális felirása esetén teljességgel igazolható.
Az általam említett modell akár egyetlen testre is érvényes, megállja a helyét.
A tied viszont végtelen sok test létezését igényli, amelyek fotont sugároznak vissza, ugyanannyit, mint amennyi kilép.
Én tehát azt állitom: a képleted valszeg jó. A hozzáadott értelmezés viszont nem.
És mindez azt bizonyítja, hogy:
1, A matematika feltalálta a vektoragebrát.
2, A fizika a gravitációt.
És most egymásra hivatkozva nem használják azokat.
A gravitáció E=G*m/R^2 skalár alakban a diszkrét vizsgálati módszert képviseli. A térfogat ekkor V=4(PI)/3*R^3
A gravitáció E=G'*(ró)*R vektor alakban pedig a folytonost. A térfogat ekkor V=4*(PI)/3*(R1xR2)*R3
A két szemléleti mód pontosan azonos számszerű eredményt ad.
Azonban az értelmezés alapvetően más!
-
Gézoo #527 "1. Ha vektorokról, vektormezőkről beszélünk, az folytonos, többnyire valamilyen hullámjelenség, és betölti a teret, s így nincs helye a vákuumnak...
2. Ha részecskéről, és "csomagról" beszélünk, az direkt, és többnyire valamilyen sugárzás, amely leginkább egy üres térben (vákuumban) terjed."
Nos ez nem egészen van úgy..
Először is a haladó hatáskeltőt és a hatáskeltő forráshoz viszonyítva állót
külön kell választani.
A hatáskeltő mozgásának iránya jellemezhető vektorral.. de az is csak feltételes módban, miután senki nem tudja azt, hogy merre járt a születési helyétől a célállomásig.. Csupán feltételezzük, hogy a számunkra legrövidebbnek látszó "torony irányt menti" utat választotta.
(Erről a Nobel díjas Feynmann többször írt.. érdemes megszívlelni..)
A másik, az álló amire hat a mozgó hatás.. Nyilván sz eredő hatása folyamatosan áramló foton trilliárdoknak, statikus eredő erőben egyesül.
Amely erőt szintén lehet vektorral jellemezni.
Sőt!
Ha mozgatjuk a próbatestet, és a rá ható erők egyeneseit, mint erővonalaknak
a területegységre eső hányadát vizsgáljuk akkor megkapjuk a fluxus fogalmát.
Egyébként pedig.. Ha nem csak részben hatna például a gravitáció egy-egy atomra, akkor ezek az atomok mint elnyelők látványosan szigetelnék a grav. mezőt.. Ilyenről pedig nem tudunk..
Összefoglalva: Mindkettőt lehet vektorosan is leírni, de nem lehet egyetlen vektormezőbe összefoglalni a két, egymástón nemében, fogalomkörében is eltérő vektorteret.
(illetve lehetni lehet, de az olyan elemi matek hiba lenne, mint pl. a nálunk lévő gumilabdával szorozni a szomszéd medencéjének vízmolekuláit.., lehet, de teljesen értelmetlen..)
-
forrai #526 Tisztázzunk valamit!
Van folytonos, és direkt vizsgálati szemléleti mód!
1. Ha vektorokról, vektormezőkről beszélünk, az folytonos, többnyire valamilyen hullámjelenség, és betölti a teret, s így nincs helye a vákuumnak...
2. Ha részecskéről, és "csomagról" beszélünk, az direkt, és többnyire valamilyen sugárzás, amely leginkább egy üres térben (vákuumban) terjed.
A két, esetenként (de nem minden szempontból) egyenértékű vizsgálati módszer közül én az elsőt, te a másodikat propagálod.
De én azt állítom, hogyha valamely csillag bármely "sugárzása" pl. a gravitáció nem tölti ki a teret, akkor az nem is mindenhol érzékelhető, "holt" terei vannak! Így mi sem tudhatunk róluk, igazi "sötét tömegek".
Ez ugyan lehetne jó bizonyiték a sötét tömegekre, de nem igaz, mert két méterrel arrébb akkor más és más csillagokat érzékelnénk. Márpedig a Föld kering, mi pedig ugyanazokat látjuk. Tehát a fény és a gravitáció nem terjedhetnek diszkrét csomagokként. Hasonló ez, mint az Olbers paradoxon.
Ha viszont folytonosak (mert ez a tapasztalat), akkor mégsem létezhetnek emiatt "sötét tömegek", és nyilván vektormezőről, folytonos vizsgálati szempontról van szó.
Nagyjából olyan vita ez, mint amit a reneszánsz festők folytattak: melyik sportág a nemesebb: a festészet, vagy a szobrászat?
Leonardo a festészetet, Michelangelo a szobrászatot tartotta nagyobbnak. Végül azonban az is elkezdett festeni, elragadva még az idősebb Leonardótol is a festői ecsetet. Nyilván ő, vagy más is úgy látta, hogy akkor és ott valamiért a festészet szükségesebb?
Így van ez itt is.
Ebben az ügyben itt és most nem a diszkrét, hanem a folytonos szemlélet a fontosabb!
Aki pedig azt mondja, hogy mindez csak filozófálás, az igazat mond.
De aki azt mondja, hogy ez offtopik, az már nem.
-
Gézoo #525 "Meg azt is, honnan jött az E=m*c^2"
Innen: E=m*c² ahogyan Lebegyev, majd én levezettük..
Úgy indul, hogy:
"Kezdjük azzal, hogy egy L hosszúságú hasáb, amelynek A az alapjának területe:
V=L*A térfogatú..
Nyilván ahhoz, hogy ebből a V térfogatból az összes foton elérhesse az A felületet, t=L/c idő kell.. (miután c=L/t vagy másként L=c*t)
Azaz az A felületen ébredő F erőt megmérve p=F*A nyomást mérünk.. azaz a fotonok okozta nyomás nagyságát megmérjük, akkor ebből ki tudjuk számolni az egyes fotonok impulzusát, energiáját..
Erről szól a jelzett levezetés. " -
Gézoo #524 "Ha a fény, és a gravitáció pusztán valamiféle részecskeként, vagy energia csomagként röpdösne a vákuumban, akkor az "sugárzásként" holt tereket nyitna, ahol ezek a részecskék nem érzéklődnek, és amely holt terek tágulnak. Így lehet, hogy a csillagok nagy részét nem is láthatnánk (ami jó igazolása lenne a sötét tömegeknek). Azonban különböző léptékeket tekintve mégse lenne igaz, ahogyan a sötét tömeg se."
Ezt kifejthetnéd.. Miért ne lehetne igaz? Hiszen ezt látjuk. Szuper vákuumon átküldünk egy fotont. Előtte látjuk a kisugárzót, mögötte látjuk a befogadón létrejövő hatását, de a kettő között semmi..
Se mágneses, se elektromos térerősség amik egymásba átalakulhatnának.. Semmi.. -
forrai #523 Ha a fény, és a gravitáció pusztán valamiféle részecskeként, vagy energia csomagként röpdösne a vákuumban, akkor az "sugárzásként" holt tereket nyitna, ahol ezek a részecskék nem érzéklődnek, és amely holt terek tágulnak. Így lehet, hogy a csillagok nagy részét nem is láthatnánk (ami jó igazolása lenne a sötét tömegeknek). Azonban különböző léptékeket tekintve mégse lenne igaz, ahogyan a sötét tömeg se.
Akkor viszont nem marad más hátra, minthogy azt higyük, hogy az útjuk során tovább osztódnak. Tehát kétszeres távolságon négyfelé! De akkor inkább nevezhetők vektoroknak, vagy folytonos mezőknek, ami pont így viselkedik, és nem diszkrét elemeknek, mint a foton, és a gravitron.
Én nem tudom elképzelni se azokat, sem a vákuumot, amiben terjednek szerinted.
A különbséget ebben látom, mert a képleted amúgy talán jó lehetne mind a kettőre.
- Azt mondod: impulzus...
- Én meg azt kérdezem: hát az meg miféle szerzet?
- Azt mondod: a tömeg és a sebesség szorzata.
- Én meg azt kérdem: hát azok meg mifélék?
- Meg azt is, honnan jött az E=m*c^2
- Azt mondod, az nem igaz?
Kopogtatnak, nyitom az ajtót- belép az atombomba, megemeli a kalapját, bemutatkozik: Kéremszépen én az Atombomba vagyok, de valaki azt mondta rám, hogy nincs is E=m*c^2.
Ühüm -bühüm...
-
forrai #522 Gézoo
Abban teljesen egyetértünk eddig, hogy a tehetetlenséget nem valamiféle Higgs bozon okozza, hanem valamely a klasszikus fizikában ismert hatás.
Abban is egyetértünk, hogy amit a fizika e tárgyban eredményként felmutatott Newton óta, és jelenleg tesz kutatás címén, az lehervasztó.
Hogy pedig ennek milyen hatása van a fizika többi ágára, és más tudományágakra, arról nem is beszélek.
-
forrai #521 Az a "parányi jó, ami benne volt", óriási jóvá-rosszá nőtte ki magát, attól függően, ki mire, és hogyan használja?
Most jön számotokra az unalom:
Leonardo "Utolsó Vacsora" képén két kés látható.
- Az asztal jobb oldalán, Simon előtt, épségben, egyenesen, az egyik, amelyik láthatóan a "jó kés".
- A másik, a "gonosz" kés Péter kezében (állitólag, mert nem az ő kezében van): ami azonban jól láthatóan, csudával határos módom kettétört még a levegőben- hiszen a vége kajla! Isten tehetett csak ilyen csodát, hogy talán megakadályozzon azzal egy gonosz cselekedetett, amely Judás ellen irányult? Hogy az hamarosan megcselekedhesse rögtön utána a saját gonosztettét?
Leonardo ezen képe a jóról- gonoszról szólt, hiába próbálnak mást abba belemagyarázni!
Mi viszont mindenfélét látunk abban a képben, csak azt nem, amire ő gondolt. Erre nagyon hajlamosak vagyunk a tudományban is! Ami persze szintén szolgálhat jóra, és gonoszra.
Hát ezért kellett elviselnetek ezt a történetet. (Ami rajta van a honlapomon)
-
forrai #520 Bizony uwu.
Gézoo-t én nagyon okosnak tartom, magamat meg szintén. Sőt néha a legokosabbak közé sorolom magunkat!
Neked pedig ünnepélyes csöndben, tátott szájjal (később bezárhatod, ha eszel) kellene reánk figyelj, és nem hülyézni, ahogyan teszed!
Mert fontos dolgokról beszélünk...
-
uwu 80 #519 Ha annyira zavar hogy hülye vagy, nem ám az a módja a helyzet tompításának, hogy okosnak tartott embereket lehülyézel. Tanulni kellene. -
uwu 80 #518 A gradinst skalártéren lehet értelmezni, és egy olyan vektorteret jelent ami megmutatja a skalártér változásait.
Az időnek így aztán nehéz lenne gradienst számolni, merthogy nem egy másik térben elhelyezett skalármennyiség, hanem egy másik dimenzió.
Gradiense a hőmérsékletnek, páratartalomnak, meg hasonlóknak van, amikből hozzá lehet rendelni egy-egy skalár értéket a tér minden pontjához.
Csak gondoltam szólok, mielőtt nagyon belelovalod magad, hogy okos vagy. XD
Rohadtul bírom mikor okoskodva halandzsáztok, és ti se tudjátok miket mondtok. ÉS a közbe a tudósokat hülyézitek bekker, ez a hihetetlen. -
uwu 80 #517 LOL
Nem tudom hogy mit képzelsz a gradiens szó jelentéséről, de egész biztos nem azt mint amit valójában jelent. -
Gézoo #516 Na jó, az idézett mondatomban kicsit elvetettem a sulykot.. Viszont ha azt látjuk, hogy Einstein túlbonyolította, a hívői meg még tovább folytatták a hagyományt, elrontva azt a parányi jót ami összesen volt benne, akkor kinyílik a bicska a zsebben.
Hiszen, ha nem azt nézte volna a kortárs és az utókori tudós társadalom, hogy vagy vakon elhinni, vagy cáfolni.. hanem kiemelni a lényeget és azt hasznosítani, akkor ma nem a Higgs kergetése lenne a fő téma, hanem például az, hogy az idő gradienseket úgy is létre lehet hozni, hogy azokkal valóban lehessen "téridő" ugrásokat végezni. -
forrai #515 Kétségkivül, a tudományban ma már annyi megválaszolatlan, vagy nem jól megválaszolt kérdés van, hogy joggal merül fel kivülállókban is a kétkedés, és készteti őket saját út keresésére.
Felmerül azonban a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy olyan alapok, mint pl. a "tehetetlenség" a mai napig megoldatlanok? Hogy a választ ma már valamely részecske formájában keresik? De még sorolhatnám tovább, sőt néhányat le is irtam.
Minek a jele ez? Talán csalás, butaság, fantáziátlanság, vagy éppen az érdektelenség, vagy a megszokás csupán, amit tudati vakságnak, szellemi tehetetlenségnek is szoktam nevezni?
Természetemnél fogva én az emberek jóakaratát hiszem, ezért csak az utóbbi tényezőkre szoktam gondolni, persze néha erősebb képi összhatást is megemlítve, az alábbi definicióval összhangban.
"A szellemi tehetetlenség a korábbi, és az új ismeretek egymásra hatása, amely a változás ellen hat"
Régóta ismert ez a meghatározás (ha nem is volt ilyen, rám jellemzően tömören, és összefogottan leírva).
Mindenesetre meglehetősen analog a fizikai tehetetlenség itt adott meghatározásával is.
Ilyenkor lehet előny az is, ha valakinek a feje nincs megtömve annyira ismeretekkel, s emiatt kicsit tehetősebb (Pontosabban kevésbé tehetetlen). Azonban csak akkor, ha kellően motivált, és kreatív ahhoz, hogy az informatikai forradalom után elérhető milliárd információt megszűrje, a szükségeseket befogadja, feldolgozza, és szintézist tegyen.
Ezt hivom "emberközösségi tudatnak", amely billiószor nagyobb, mint egyetlen emberé, de amelyben minden eleme valamilyen szempontból meghatározó.
(Ami pedig nagyon érdekes, hogy ez a hatalmas tudat is tudatosan lett létrehozva. Akár hiszik, akár nem!)
-
forrai #514 "Szerencsére mi már tudjuk, hogy a relativitás mint modell nem más, mint a jeltovábbítási sebesség okozta mérési hiba kompenzálására készült függvényeket: hamisan, félrevezetően, és mondjuk ki: gonosz-csaló módon kitekert félremagyarázására épített csalás."
Gézoo.
Ilyesmit még én se írok, pedig én sem kimélem a tudományt!
Amit az elődök egy ismeretlen, új világra elsőként rátekintve esetleg még, pl. információ hiányában nem tudhattak jól, azt nem lehet így minősíteni.
Sokkal inkább minősíthetők azok az utódaik, akik szervilista módon igazodtak, nem csiszolták a megtalált gyémántott tovább, és akiknél az üzleti érdek is inkább felfedezhető.
Éppen így Kolumbuszról is mondhatná valaki, hogy gonosz, csaló módon járt el, azt hazudva, hogy Indiát keresi, és találta meg!
Vagy én reám, hogy anyagi érdekből irtam a defeiniciót a tehetetlenségről.
Vagy végül rólad is, ha kiderül valamiről, hogy tévedtél?
-
forrai #513 A gradiensnek két vége van, egy előző, és egy utána jövő.
Az időgradiens is ilyen.
Vagyis a
"Tehetetlenség a saját test tömegvonzása önmagára, egy korábbi állapot, és a következő egymásra hatása"
Most várom a te definiciód, hogy tiszta legyen as partvonal.
Mert a képlet, ahogyan irod te is, lehet ugyanaz: a képlet a gyakorlat, amellyel számolunk.
Az értelmezés viszont, ami az elmélet inkább, lehet százféle egy képletre is.
Itt pedig most értelmeznénk inkább, ami az elmélet.
Mikor először olvastam, csak az első lap volt rajta, ami nehezen volt értelmezhető.
Most van rajta egy kommentár is látom, azt még nem olvastam.
Majd azután folytatom.
-
Gézoo #512 Gyorsulás nélkül nincs erőhatás.. ( Azaz a gyorsulások igazából az idő múlásának sebesség gradienseit okozó hatások. )
"merthogy ugyanazon vonatkozási rendszer részei."
Nos, nem ugyanazon.. Akkor lehetne ugyanazon, ha az idő múlása azonos sebességű lenne és(!) nem gyorsulnának..
"Egyébként a képlet, amit levezettél, egy az egyben az Einstein féle 1/(1-(v/c)^2)^0,5 szorzó egyedi kibontása."
Amit a fényórában a virtuális fényutak arányaiként levezettem arról szól, hogy:
1. Az ezt a képletet használó minden elmélet a virtuális fénysebességek arányát alkalmazza akár tagadja, akár elismeri.
2. Lorentz és Einstein is a virtuális fénysebességekkel manipulálva egészen mást állítottak.
3. A jeltovábbító jelenség és a relatív jelenség aránya mekkora mértékű statikus mérési hibát okoz.
És ez a legutóbbi a lényeg.
"hogy ez miért van így?"
Pedig ez is benne van.. Egyszerű!
Az energia azon az oldalon ér többet ahol az időegység rövidebb a másik oldalihoz viszonyítva.
Mert ebben az esetben ugyanakkora energia adagból nagyobb erő-hőmérséklet-stb. jelenik meg.. Pontosan úgy mint kék és vörös eltolódásnál.. -
forrai #511 "Gondold csak végig! Ha minden részecske saját maga az okozója a kisugárzással, éppen a kisugárzás pillanatában azoknak a jelenségeknek amiket tapasztalunk..."
Oké, oké végiggondoltam.
Azzal tökéletesen egyetértek veled, és magam is régóta hangoztatom, hogy ez a probléma a relativitás elméletének olyan viszonylata, ami mindeddig nem volt benne. Vagy pedig nem is relativitás elméleti, hanem klasszikus fizikai.
Mert a relativitás elméletének három féle viszonylata van, több alanyra. De olyan egy sincs, amikor csak egy fény, (vagy gravitáció) forrás, és egy megfigyelő van, akik együtt haladnak! Sőt, a fény(gravitáció) forrása a megfigyelő fenekébe van dugva, hiszen ő érzékeli a gyorsulást. Ez tehát egy negyedik eset lenne, amiben talán egyetértünk.
Csak abban van a különbség köztünk, amikor azt írod, hogy "éppen a kisugárzás pillanatában"!
Ezzel ugyanis azt állitod, hogy a fény, és a megfigyelő relatív sebessége dv= c-v=c, merthogy ugyanazon vonatkozási rendszer részei. Vagyis a v=0, és v/c=0, továbbá (1+/-v/c)^2)^0,5=1, mert a saját vonatkoztatási rendszerében a megfigyelő sebessége definició szerűen nulla (v=0), a fény meg c sebességű.
A saját térbeli koordináta rendszerben tehát a vizsgálatod értelmetlen.
Az egyetlen értelmes vizsgálati szituáció ilyenkor csak IDŐBELI lehet!
Hiszen te is irtál a téridőről! Abba pedig benne van az idő is! De minek, ha soha se használjuk elemzésre?
Egyébként a képlet, amit levezettél, egy az egyben az Einstein féle 1/(1-(v/c)^2)^0,5 szorzó egyedi kibontása. Ezt levezethetem, ha akarod, akár itt is. Így a képleted akár minden excel nélkül is bizonyíthatóan PONTOS!
Egyuttal pedig nagyon szimpatikus is nekem, mert én is pont azt vallom, hogy a képleteket nem egyszerűsíteni, hanem éppen szétbontani kell! Mert akkor mutatják meg a struktúrájukat, igazi arcukat! Így hát összességében tetszik.
Ha azért volt olyan excel eredményed is benne, amelyik nem volt pontos, az csakis azért lehetett, mert a bevezetett k tényeződ éppen a fénysebesség felével (k=c/2) kellene, hogy egyenlő legyen! De mert te ahhoz kerülő uton, adott pontosságú fénysebességből jutottál, a visszaszámolt eredményed azért nem pontosan egyező! Törbe csaltad magad!
Egyébként megszámoltam: te vagy az első, aki egy 33 értékes jegyű fizikai állandót mutatott be. El nem tudom képzelni, hogy jutottál hozzá: egy közönséges számítógép legfeljebb 15 értékes jegyet mutat a tizedes vessző után.
Egyéb érdekes dolgokat, jót és ellentmondót is látok, azokról is levelezhetnénk, de inkább külön.
Látod, rövid idő alatt is elmélyültem a munkádban, amit nagyon értékesnek, és egyedinek tartok.
Azonban az nem válaszol azokra a kérdésekre, amire viszont én keresem a választ: hogy ez miért van így? Mi a mechanizmusa? Amelyekre a választ én a vektorelmétben keresem. -
forrai #510 Nagyon köszönöm. Még soha senki nem tapsolt nekem!
(elérzékenyülés= (ühüm- bühüm)^2)
-
#509
Csak hogy ne az legyen irigy vagyok. 
-
forrai #508 Immovable
Ha egyszer nekem is tapsikolnál, nagyon elérzékenyülnék...