Miért nincs Higgs bozonra szükség a tehetetlenség indoklásához?
-
forrai #515 Kétségkivül, a tudományban ma már annyi megválaszolatlan, vagy nem jól megválaszolt kérdés van, hogy joggal merül fel kivülállókban is a kétkedés, és készteti őket saját út keresésére.
Felmerül azonban a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy olyan alapok, mint pl. a "tehetetlenség" a mai napig megoldatlanok? Hogy a választ ma már valamely részecske formájában keresik? De még sorolhatnám tovább, sőt néhányat le is irtam.
Minek a jele ez? Talán csalás, butaság, fantáziátlanság, vagy éppen az érdektelenség, vagy a megszokás csupán, amit tudati vakságnak, szellemi tehetetlenségnek is szoktam nevezni?
Természetemnél fogva én az emberek jóakaratát hiszem, ezért csak az utóbbi tényezőkre szoktam gondolni, persze néha erősebb képi összhatást is megemlítve, az alábbi definicióval összhangban.
"A szellemi tehetetlenség a korábbi, és az új ismeretek egymásra hatása, amely a változás ellen hat"
Régóta ismert ez a meghatározás (ha nem is volt ilyen, rám jellemzően tömören, és összefogottan leírva).
Mindenesetre meglehetősen analog a fizikai tehetetlenség itt adott meghatározásával is.
Ilyenkor lehet előny az is, ha valakinek a feje nincs megtömve annyira ismeretekkel, s emiatt kicsit tehetősebb (Pontosabban kevésbé tehetetlen). Azonban csak akkor, ha kellően motivált, és kreatív ahhoz, hogy az informatikai forradalom után elérhető milliárd információt megszűrje, a szükségeseket befogadja, feldolgozza, és szintézist tegyen.
Ezt hivom "emberközösségi tudatnak", amely billiószor nagyobb, mint egyetlen emberé, de amelyben minden eleme valamilyen szempontból meghatározó.
(Ami pedig nagyon érdekes, hogy ez a hatalmas tudat is tudatosan lett létrehozva. Akár hiszik, akár nem!)