Újjáépíti a nanotechnika sérült testrészeinket

Ezzel egyetértek!
Kiegészíteném azzal, hogy a jó alkalmazkodás, lehet túlzott alkalmazkodás is. Ilyenkor ha a környezet megváltozik, a faj nagy bajban van. Tehát pontosan arról van szó, hogyha a körülmények ismét kõkoriak lennének a népesség hirtelen arra a szintre ahol akkor volt, vagy még sokkal lentebb a kihalásig csökkenne.

Így van az eszünk tette lehetõvé, hogy fajunk fennmaradjon. Ennek segítségével a számos más hátrányunkat pótolni tudtuk fegyverekkel, sajátos vadásztaktikákkal, védekezéseinkel, és a csoportos összmunkával. Hideg és ragadozók ellen tûzgyújtás és ruha, élelemszerzéshez csapdák, állatok hangutánzása, csalogatása, fegyverek használata, stb.. A modern ember (ami már megegyezik a ma élõkkel is) kb. 150-200 ezer éve él a Földön, nagyobb társadalmakat ehhez képest csak 6-8ezer éve alakítottak ki.
Sokkal könnyebb az életünk a modern eszközök, gépek, áram mellett élni, sokkal több lehetõségünk van az életben is, kényelmesebb, ettõl függetlenül természetben is megéltek az emberek "pár" évig. 75 ezer évvel ezelõtt körülbelül valaminek köszönhetõen 2-3ezer fõre szorult le a modern emberek száma - akik genetika és régészet alapján Afrikában éltek, akik azután néhány ezer év alatt gyakorlatilag benépesítették az egész bolygót minden körülmények között (sarkvidék környékétõl kezdve). A ma élõ népeknél is - ami tény, hogy ma már tényleg nagyon kevés van, az életük jórésze a rituálékról, táncokról, közösségi "játékokról" szól, és nem arról, hogy "hú már nem bírom ezt a szar helyzetet".

A csimpánz egyébként szintén él egyedül, tény, hogy mivel elsõsorban növényevõk, azt egyedül is meg tudják szerezni. Kisebb testü állatokat viszont csapatban ejtik el õk is!

Az eszkimók a felmelegedés miatt ma már nem tudnának megélni semmiképpen a modern technika nélkül, tudtommal már lakásokban laknak, és kapnak segélyszállítmányokat is, áramuk is van, stb..

Az ember is csak az alkalmazkodó képesség egyik igen jól sikerült változata. Van állat ami jól szagol van ami jól lát vagy gyorsan fut. Nekünk meg van eszünk amivel gépeket építünk és a segítségükkel nagy ívben leszarhatjuk hogy mi se gyorsan nem futunk se jól nem látunk stb.

A kõkorszaki szinten élõ embereket, nem igazán nevezhetjük mai embernek a szó olyan értelmében ahogy én használtam.
Ezentúl pedig:
Az eszkimó, az eszkimó társadalom tagja.
A társadalom alapegységei, család, törzs náluk is fellelhetõ. azonkívül használják az addigi vívmányaikat amelyeket csak közösen tudnak elõállítani. És egyre inkább függnek õk is a technikától, mert egyre inkább használják. És egyre kevesebb természeti nép van. Szinte már csak kuriózumként élnek.

Tehát az ember közösen elõállított termékek, eszközök nélkül életképtelen. A természeti népek emberei pedig igen is függnek egymástól, magányosan nem élnek.

Még ha egy csimpánzt nézel a saját természetes környezetében megél akár egyedül is. Ebbõl következik, ember természetes környezete a társadalom.

Azt azért remélem elhiszed, hogy akik olyan körülmények között nõnek is fel, egy nagyon picit jobban bírják az olyan körülményeket! :D Gondolj az eszkimókra például, azok is valószínûleg több mint 50e évig éltek ott mindenféle modern eszközök nélkül, de ugyanez Szibériára is igaz, pedig ott cseppet hidegebb is van idõnként, mint Bakonyban! :-)

Azzal én is tisztában vagyok, hogy ha most így odaköltöznék vagy elmennék téli sátorozni kb. 2 napig sem bírnám ki, valószínûleg nem csak reumás fájdalmaim lennének. De ez nem cáfolja meg azt, hogy többszázezer évig éltek így az emberek, és még máig is vannak. Csodálom, hogy nem azt bizonyítod, hogy nem élhettek így emberek csak 5-6 évig :P

A mai ember csak a társadalom által életképes. A társadalmon kívül, annak minden vívmánya nélkül napok alatt elpusztul. (az úgynevezett "túlélõk" is csak a társdadalom által létrehozott eszközök segítségével élhetnek túl, kés, ruha, stb.)

Én is akartam lenni dakota indián, sátorban lakni télen-nyáron, musztángon lovagolni, tábortûzön sütött bölénypecsenyét enni, szembenézni a grizzlyvel egy szál tõrrel. Mentségemre legyen akkor én tíz éves voltam, és akkor halomszám olvastam az indiánregényeket.

Aztán késõbb kitapasztaltam a téli sátorozás "örömeit". Katona koromban kitelepültünk egy hónapra a Bakonyba a rohampálya mellé. Sátorban aludtunk, össze is szedtem egy olyan reumás derékfájást, ami még most is vissza-visszatér, a gyógykezelés ellenére.

Szóval én felébredtem az ábrándokból. Nem volt élvezetes.

Arisztotelész is írt ilyent az Utópia címû mûvében, ahol a birkapásztorok ráérõ idejükben filozófiai mûvek tekercseit olvasgatják, és magasröptû társalgást folytatnak. Mindenkinek legalább három rabszolgája van, és senki sem végez kétkezi munkát(természetesen a rabszolgákon kívül, rájuk nem vonatkozik ez az utópia).
Késõbb is el-elfantáziálgatnak a filozófusok a tökéletes társadalomról, de valahogy sohasem jön össze. A pásztorokról rendre kiderül, hogy erõsen alul iskolázottak filozófusnak, a filozófusokról meg hogy túl hülyék a birkákhoz, nem lehet rájuk bízni.

"A krumplikór meg mi? :o Nem hallottam még róla, pedig világjárványokról írtam egyszer ilyen beadandót.. :|"

krumplikór/burgonyavész

Pont most néztem meg a Repo Men-t, tök jól passzol a hír a filmhez :D Bár ott mesterséges szervek voltak nem élõk de nagy vonalakban az átfedés megvan, remélem pár évtized múlva ezt is magunk mögött tudhatjuk. Nem sok betegség és fogyatékosság maradna talpon az emberiség ellen ha képesek lennénk komplett szöveteket regenerálni... Inkább ilyen kutatásokba tolnák a pénzt a hadiipar helyet... Bár akkor meg mivel lövöldöznénk ugyebár... :P

"A középkorban a higiénia hiányában az emberek együtt éltek a halálos járványokkal. A 13. században a pestis tizedelte a világot. A patkánybolhák terjesztette kór a fémhajók megjelenésével vált ritkábbá, mert a vízi jármûvekrõl eltûntek a patkányok. A pestis azonban ma is létezik, egyedi megbetegedések elõfordulnak Indiában, Kazahsztánban. Az Újvilág felfedezése után vagy ötven évig óriási kanyarójárványok tomboltak Amerikában, mert kiderült, hogy az indiánok sosem találkoztak még az emberi kanyaróvírussal, így nem is tudtak ellene védekezni. A 19. században a sárgaláz végzett nagy pusztítást. Az eredetileg afrikai betegséget a rabszolgahajók vitték át Amerikába. Manapság Afrikában egyre csökken a sárgalázzal fenyegetõ területek nagysága, Dél-Amerikában viszont nõ. Az elsõ világháború után több mint húszmillióan estek áldozatul az 1918 és 1920 között tomboló spanyolnátha nevû influenzajárványnak. A betegség elõbb Európát, majd az egész Földet beterítette. Feltételezések szerint a Föld akkori lakosságának a fele megfertõzõdött. Hazánkban húszezren haltak meg."

Én párszáz, vagy maximum 1-2 ezer fõs természetben élõ népcsoportokról, õsemberekrõl, bennszülöttekrõl beszélek, míg te továbbra is felhozod példának a perzsákat, írországot. Észak-amerikai indiánok már joggal kerülhet ide, de az utánról beszélsz, miután az Európaiak odavittek jónéhány vírust, amik ellen egyáltalán nem voltak védettek? :-D

Említed a középkori pestisjárványokat. Hogyan is terjedt át az emberekre? Bolhák, legfõképpen patkánybolhák. Mikor terjedtek legerõsebben az ilyen betegségek? Középkori háborúk idején, ami egyben éhinséget is hozott, meg éppenséggel más még kellemetlenebb körülményeket.
Nem állítom, hogy a vírusok CSAK a civilizált körülmények között tudtak akár halálhoz vezetõ betegségeket okozókká kifejlõdni, de hihetetlen mértékben növeli az esélyét. Az evolúció úgy ahogy más élõlényekre, a vírusokra is pontosan igaz, ha nem tud tovább terjedni de a gazdaszervezet elpusztul, akkor az a vírus "nem életképes". A többezer/százezer fõs létszámú városok, ahol sok ember élt közelebb egymáshoz, ahova állatok is kerültek (patkányok például, ugye tudod miért írom) mint állandó élõsködõk, ideális körülményeket teremtett akár ilyen halálos kimenetelü vírusok terjedésének is. Pláne a többezer fõs férfiakból áll katonaság, háborúk miatt legyengült, éhezõ emberek között.

A krumplikór meg mi? :o Nem hallottam még róla, pedig világjárványokról írtam egyszer ilyen beadandót.. :|

"Az ókortól egészen az újkorig a gyerekek 60%-a nem élte meg az 5 éves kort."
És az õskort miért nem írtad? :P Miért halt meg ennyi gyerek? Többnyire betegségek, fertõzések, szülésnek nem megfelelõ körülmények biztosítása, szülõ rossz egészségi állapota vagy betegsége? Semmelweis elõtt a civilizált embereknek nem volt természetes az, hogy pl. szülés elõtt kezet kellene mosni, pl. az orvosoknak boncolás vagy betegek kezelése, vagy akár állatok simogatása után.

Ma is élnek - bár már érintetlenül egy sem (hiszen akkor hogyan tudnánk róluk?) bennszülött életformához valamilyen szinten ragaszkodó törzsek, már sokkal nehezebb körülmények között (SZibéria, Afrika, Ausztrália), mégis tudjuk életmódjukból, hogy életük nagy részét a rituálék, táncok, közösségi beszélgetések töltik ki. Mindenképpen nézd meg ha még nem láttad a Baraka - Világok arca -t, nemtudom milyen kategóriába lehet sorolni, mert nincs benne szöveg meg ismeretterjesztés, csak bemutat különbözõ helyszíneket, jeleneteket is ilyen népek életébõl, és kontrasztba is állítja a mai felgyorsult világgal, kötelezõ darab!

Épp az, hogy az egészségi szint is alacsonyabb volt.
Az ókortól egészen az újkorig a gyerekek 60%-a nem élte meg az 5 éves kort. Jópár nép addig nem is adott nekik nevet, mert egy névtelen kisgyerek elvesztését könnyebb volt elviselni. Így jártak el a perzsák, de az észak-amerikai indiánok egyes törzsei is.

A középkori pestisjárványokat sem illene elfelejtened. Meg az éhínségeket, és az azt kísérõ kannibalizmust. Egy rossz termésû év, és egész országrészek haltak ki.

Írországban a krumplikór miatt vagy 1 millióan haltak éhen, további fél millió a legyengült szervezete miatt betegségekben halt meg. Becslések szerint kettõ, kettõ és fél millió ír vándorolt ki más országokba.
1841-ben, a krumplikór elõtt több mint 8 millióan éltek Írországban, most napjainkban még alig haladja meg a 4 milliót a lélekszám.

Azonkívül, több helyen is szokás volt az öregek körében az önkéntes halálba menés szûkösebb idõben. Errõl íródott a Sokan voltunk címû novella is. A "fölös" öregek különféle önkéntes halálnemekbe menekülve kímélték meg az eltartásuk nehézségeitõl az utódaikat. Felmentek a Büdösbe, mint a novellában, vagy szándékosan a halálba éheztették magukat, esetleg szándékosan halálra fagyasztották magukat, vagy például Japán egyes szigetein csónakba szálltak, és nem jöttek vissza.

Amiket leírtál teljesen igazak, és ha megnézed ezeknek nem írtam én sem az ellenkezõjét, DE a természetben élõ népeknél ez nem így megy. Egyrészt sokkal egyszerûbb körülmények között élnek/éltek, közösen tevékenykedtek, mindenkinek meg volt a feladata, ruházatok, ágynemûk is sokkal egyszerûbbek voltak, mint a nagyszüleinké, a kaja is abból állt, hogy felvágták a levadászott, vagy csapdábaejtett állatokat, megsütötték és megették, és nem csináltak belõle olyan ételeket, mint nagyszüleink. Általában nyilván olyan helyeken éltek, ahol közel volt a víz (folyó, patak mentén), így a fürdés is megoldott, mosás is, szappant nem tudom készítettek-e.
Télen mondjuk nyilván nehezebb volt a dolguk, de errõl szól az életük, hogy megtanulják a leghatékonyabb életmódot, csapdák állításával, télen is megtalálható növények, stb..

Hát ha édes-bús múltbavágyódást látsz a hozzászólásomban az elhiszem, hogy fura érzés lehet, informatikus meg zenész létemre elhiheted, hogy mennyire vágynék rá. De ha már 200-300 évvel ezelõttrõl van szó, már nem biztos hogy egyértelmûen tudnék választani, melyik a rosszabb :-P (Egészség szempontjából egyértelmûen a természeti élet, de túl sok mindenre nincs lehetõség - pl. fejlõdés, mûvészet, stb).

Megint kevered a valóságot a vágyálmaiddal. Ez az édes-bús múltbavágyódás egészen fura számomra. Valahogy meg vagytok gyõzõdve arról, hogy az olyan jó volt. Én viszont sokat kérdezõsködtem a családom idõsebb tagjaitól, hogy is éltek akkor.
Sokat meséltek, és olyasmit, amirõl ezek szerint ti nem tudtok.

Vegyük például nagyanyámat. Nevelte a gyerekeket, hét volt neki, abból hat nõtt fel. Naponta fõzött, a maradékot nem tudta eltenni késõbbre, mert nem volt hûtõ. Kézzel mosott, mert nem volt mosógép. A vizet kézzel húzta hozzá a kútból. Az iváshoz a három utcányira lévõ artézi kútból hordták.
Nem volt tévé, rádió, villany sem volt a faluban. Azt csak az ötvenes években vezették be.
Saját kezével varrta meg nagyapa és az egész család ruháját. Pulóvert kötött, ágynemût varrt. Tollat fosztott a párnához, dunyhához. Az õ anyja még maga fonta a fonalat ahhoz azt általa szõtt vászonhoz, amiben jártak.
Etette a háziállatokat, kapálta, gyomlálta a konyhakertet. Besegített a földeken a nagyobb munkákba. Kapálás, aratás.
Segített a ház javításában, minden tavasszal kimeszelte.
Befõzte a kertben leszedett gyümölcsöt.
Megfejte a tehenet, sajtot, vajat túrót csinált.

Szóval igencsak sok dolga volt. Persze ez már nektek eszetekbe sem jut.

Szerintem a neandervölgyi emberekre is kevés az a 21, de ne felejtsd el, hogy õk ki is haltak úgy 50e évvel ezelõtt! :D Míg a kb. 150-200e éve létezõ modern ember már képes volt a fejledtebb gondolkodásra, tanításra, tapasztalatok továbbadására, sokkal hatékonyabb védekezés és vadászat elsajátítására, technikák kifejlesztésére.
Ma már kevés természetben élõ - érintetlen népcsoport van, de vannak azért a múltból feljegyzések ilyen törzsek életmódjairól, és abból azért kiderül, hogy ennyire azért messze nem éltek nehezen. Heti 2-3 szertartásos vadászat elég volt ellátni a kisebb törzseket + idõnként gyûjtögetés illetve télire felhalmozás, kifinomult csapdák felállításával is ejtettek zsákmányokat (õk is tudtak már hatékony csapdát állítani).
Mindig azt a példát hozom fel, a Túlélés törvényeiben amikor a szibériai, 90 éves rangidõs mutatja meg hogyan állítanak fel csapdát, a bushmanokkal is találkozott, és stb.. Van egy jó könyv is, amit konkrétan én sem olvastam, csak tanárunk beszélt róla, a "Kõkor elveszett civilizációi", ami nem egy fantáziakönyv hanem jópár évig beköltözött egy ilyen törzshöz és az életüket meséli el.

A Természetben Élõ Emberek rövidebb ideig éltek, mint a letelepedett földmûves közösségek tagjai.

A régészeti adatok szerint a neandervölgyiek várható élettartama alig 21 év volt. A legtöbb csontvázon sok sérülés nyomát találták, balesetek, harcok nyomát. Sóval nem volt könnyû életük.

Ennek fõleg a bizonytalan élelmiszerellátás, és persze a minimális szociális ellátás volt az oka. Magyarul, ha az élelem kevés, akkor elõször az erõsek esznek, azok, akik esetleg képesek további élelmet szerezni. A sor végén az idõsek, sebesültek, betegek és a gyengék álltak, nem is éltek sokáig.

Az élelemet pedig nehéz volt megszerezni. Vadászni nem mindig lehet, télen sokkal nehezebb, pedig ráadásul télen több táplálékot igényel az ember. Növényeket gyûjteni a hó alól szinte lehetetlen, nem véletlen, hogy a legtöbb állat elvándorol délre, vagy téli álmot alszik.

A földmûves viszont tartalékot tud felhalmozni. Részben közvetlenül a megtermelt növényekbõl, részben a háziállatokban. De a természeti csapásoktól õk sem voltak védve.

A 19. században volt egy négy éves aszály, ami éhínséget okozott az egész országban. Túléltük, de azért sokan meghaltak. Egy vadászközösségnek marad ilyenkor az elvándorlás, vagy az elpusztulás.

Ráadásul, ha az is problémát okoz, hogy mit egyek holnap, nem fogok semmi olyannal foglalkozni, ami nem az élelem elõteremtéséhez tartozik. Különben éhen halok.

Bár nem sokan értenek velem egyet (sõt egyenesen lehülyéznek miatta), én úgy gondolom, hogy a civilizációk kialakulása (sok ember egy területre koncentrálódva, az állattenyésztés terjedése, szinte állandó lakhely nem megfelelõ higiéniai körülmények között - mint pl. tudjuk hogy hogy végezték el a dolgukat is :D, ill. ami a legjelentõsebb a nagyobb, hosszan tartó háborúk) hozta magával az emberek számára akár halálos vírusok ill. káros baktériumok evolúcióját is. A természetben élõ népek szerintem is eléltek 70-100 évig is akár, hiszen egész életük arról szólt, hogy megtanulják az idõsebbektõl a régmúlt tapasztalatokat, hogy hogyan kell életben maradni a természetben, megvédeni magukat minden veszélytõl, mit kell csinálni ha ilyen vagy olyan tünetek jelentkeznek (természetese nem vitaminok meg antibiotikumok, hanem némi "mágia" mellett természetben fellelhetõ élelmiszerek, gyógynövények keveréke, amikben megvolt a szükséges hatóanyag, kitapasztalgatták).

Az orvostudomány valóban nem arra koncentrál, hogy az egészséget megõrizzük, de ha rákeresel neten, rengeteg információt lehet találni, hogy hogyan kell megõrizni! :D Az orvostudomány a hibákat próbálja kezelni, sajnos mint tudjuk többnyire nem tud jobbat, mint kezelni a tüneteket, gyógyszerekkel pótolni a rendellenességeket.
Tény, hogy lehet és kellene is sok mindenen változtatni az emberek életminõségét tekintve, gondolok itt pl. olcsóbb sportolási lehetõségekre, rendezvényekre. Kínában pl. rendszeres látvány a parkokban, hogy idõsebbek csoportokban jógáznak (thai chi vagy más), vagy játszanak (mozognak), nálunk ezt már csak a kicsi gyerekek csinálják.

Mindenesetre, az embereknek kellene saját maguknak jobban odafigyelni az egészségére, semmiképpen nem ellustulni, elhízni, figyelni a megfelelõ táplálkozásra és stb.

Ez amit leírtál, tulajdonképp nem igaz.

"Egy csomó ember egészséges életet élt az elõzõ évezredekben, elélt 90-100 évig, mások persze nem"

Annyira nem, hogy az 1837-es elsõ népszámlálás adatai szerint Magyarországon mintegy 20 ezer 80 éven felüli személy élt, több mint 18 millió állampolgárból.
A születéskor várható élethossz, mintegy 38-40 év volt. A csecsemõhalandóság meghaladta a 20%-ot. Az analfabetizmus 60% feletti volt, az emberek többsége semmilyen iskolát nem végzett el. Szervezett formában az egyházi iskolákon kívül szinte semmilyen képzésben sem részesültek.

Szóval nem volt az a kor annyira fenékig tejfel, mint ahogy elmondod. A törzsadatok aztán lényegében egészen a Második Világháború utánig nem változtak. Akkor, mivel a lakosság átlag életszínvonala az ország egészére kiterjedõ szociális, mûvelõdésügyi, és egészségügyi reformok miatt jócskán megemelkedett, a várható életkor mintegy 25 évvel nõtt meg.

Szerintem ott a gáz, hogy az orvostudomány nem arra koncentrál, hogy hogyan legyünk egészségesek.

Egy csomó ember egészséges életet élt az elõzõ évezredekben, elélt 90-100 évig, mások persze nem. Azt tudjuk, hogy milliók haltak bele a pestisbe, himlõbe, járványokba, és ezeknek a megbetegítõ tényezõknek az ismert része, hogy hat. De arról már kevesebbet tudunk, hogy aki egészséges maradt, miért maradt az.
Persze jó a genetikája, meg erõs a keringése, de ezek csak általános lózungok.

Nem az a lényeg, hogy miben betegszik meg a szervezet, hanem hogy miért nem képes magától meggyógyulni?

ez õrület hol tart már a technika

Ha elvágod a kezed és megnézed, hogyan forr össze a seb, na akkor láthatsz nano technológiát élesben mûködni. Igaz, bio-nano, de gondolom ráfoghatjuk, hogy mûködik és nano. nono, nana, ...

A homeopátia hatásköre sajnos messze nem lépi át azt, amire azt lehetne mondani, hogy nem placebo. Aki foglalkozott (vagy netán tanult is) agykontrollal, az sejti hogy milyen határokra gondolok.
A placebohatás nem arról szól, hogy "háhá a hülye azthitte, hogy hat pedig nem is", hanem arról, hogy sokkal jobban bízunk a gyógyulásban, ha külsõ segítséget kapunk, megállapítják hogy ez segíteni fog. Ez pedig erõs hatással van a szervezetünk, agyunk mûkökédésére (pl. dopamin mennyiség nöekedése, hormonok, és stb.).

Ez a hatás nem lebecsülhetõ egyáltalán, és talán jobb is, ha nem szûnik meg a homeopátia, talán emberek élete is múlik rajta. Az sem árt ha több van, ha valaki nagyon beteg, akkor hajlamos azonnal várni a hatását, de ha több mindent kipróbál idõvel idõ után sok eséllyel eléri a gyógyulást :P Ezért is van, hogy sok gyógyult rákos beteg is van, és ki erre, ki arra eszküszik... persze arról nem lehet tudni, hogy akik kipróbálták azokat a módszereket, hányan nem jártak sikerrel. Attól hogy senki sem panaszkodik nem biztos, hogy minden ejtõernyõ tökéletes ugyebár :D

Sajnos azonban az agykontroll sem - nemhogy a homeopátia és más alt. gyógyászat, nem tud mit kezdeni (vagy legalábbis nem tudja megoldani) a vírusokkal, komolyabb érrendszeri és szervi betegségekkel, és sérült terrészekkel sem. Így tehát elég sok mindent kellene bizonyítani ahhoz, hogy a modern, hagyományos orvostudományt kuruzslásnak lehessen mondani :P
Habár... :
"Domján László:
1989-ig hagyományosan gondolkozó orvos (belgyógyász és reumatológus) voltam, s ha valaki azt mondja nekem, hogy képzelõdéssel meg lehet növeszteni egy rövidebb lábat, kinevetem. Ma tanítom, mert kiderült, hogy mégis lehet. Azóta megtapasztaltam, hogy másképp mûködik a világ."

:|

Tudom, és nem is teleportál... Csak "humorizáltam". :)

Nem önmagától teleportált itt a DNS hanem combosabb tekercsek segítségével..ha a cikket elolvasod.

Lehetséges, hogy a HIV teleportáció útján fertõz? :D

Mostantól nem merek majd uszodába menni, mi lesz, ha a sejtjeimben lévõ DNS molekulák úgy döntenek, hogy kiteleportálnak a medencébe? :D

A genetika történetében elég sok érdekes elmélettel találkoztam, ezek szerint mégsem voltak annyira meredekek(?)

Ha ez mûxik, akkor a homeopátia nem humbug, meg úgy a XX. szd orvostudománya viszont nagyjából kuruzslás.

De épp ezért ez "nem igaz". Hogy nézne már ki, hogy a gyógyszerkutatóktól kezdve az orvosokig mindenki elismerje, hogy tévúton járt eddig, aki csak az EÜ-ben dolgozik.
<#hehe>

Vagyis 1E-9...

Ez is a nanotechnológia egyik ága, sokkal hétköznapibb technikák tartoznak ide, nem feltétlenül kell rögtön 10E-9m mérettartományú robotokra gondolni. :)
A cím annyiban megtévesztõ, hogy nem újjáépít, tehát tényleg nem nanorobotokról van szó... csak egy nanotechnológiával elõállított polimer "szövet"-rõl, ami organizátorként, és - gondolom - felületként, sejtadhéziós rendszerként szolgál az emberi szövetet felépítõ sejtekrendszernek. Tehát passzívan segíti a szervek/szevezet regenerációs folyamatát.
Nem hangzik annyira sci-finek... :)

Egyébként csak simán "resistance is futile". A magyar szinkron mondja azt, hogy "minden ellenállás hasztalan". :)

Tesla szerint egy megfelelõ elektromágneses hullámmal a jövõben tárgyak is továbbíthatóak lesznek, akár csak ma az elektromosság (1890 körül).

persze..de azért, ha bolondjából ki tudna hozni belõle valamit..azért az komoly lenne :)

A tudomány alapjában véve sötétben tapogatózás. De néhányan véletlenül megtalálják a villanykapcsolót. Luc Montagnier is ilyen szerencsés volt. De most egy másik szobába ment, ahol úgy tûnik pofára esett. :)

bexartok nem tuti, de azért érdekes...<#felkialtas>

Szóval azért nagyon nagy túlzás a cikk címe... NEM a testrészeinket építi újjá, csak a bõrt, és NEM újjáépíti, csak SEGÍTI gyorsabban regenerálódni. Az építés az lenne, ha egy nanit a helyére vinne egy sejtet. De erre nincs is szükség, vakvágány és értelmetlen agyszülemény volna, mert a test eleve ott fejleszti a megfelelõ sejtet, ahol annak lennie kell, amennyiben ehhez megkapja a megfelelõ segítséget. Pont errõl írnak a cikkben.

futile, egyébként ja :)

Nyugi, ez nem a Végtelen Határok, ez nem nanotechnológia, szóval nincsenek mikroszkopikus robotok. :D

Sajnos egyelõre csak egyszerûbb struktúrákat tudnak létrehozni, pl. bõrt, fülkagylót, az orr porcos részét, esetleg egyes kisebb csontokat.

Az lenne az igazi, ha már komplett szerveket is tudnának csinálni, mondjuk vesét. A transzplantáltaknak vagonnyi gyógyszert kell beszedni, hogy a szervmûtét után egyáltalán életben tudjanak maradni. Ha saját sejtekbõl tudnának pótszervet csinálni, ezeknek a gyógyszereknek a többségére nem lenne szükség.

We are the Borg. All resistance is futily.

Már itt tartunk?:)