teddybear#24
Megint kevered a valóságot a vágyálmaiddal. Ez az édes-bús múltbavágyódás egészen fura számomra. Valahogy meg vagytok győződve arról, hogy az olyan jó volt. Én viszont sokat kérdezősködtem a családom idősebb tagjaitól, hogy is éltek akkor.
Sokat meséltek, és olyasmit, amiről ezek szerint ti nem tudtok.
Vegyük például nagyanyámat. Nevelte a gyerekeket, hét volt neki, abból hat nőtt fel. Naponta főzött, a maradékot nem tudta eltenni későbbre, mert nem volt hűtő. Kézzel mosott, mert nem volt mosógép. A vizet kézzel húzta hozzá a kútból. Az iváshoz a három utcányira lévő artézi kútból hordták.
Nem volt tévé, rádió, villany sem volt a faluban. Azt csak az ötvenes években vezették be.
Saját kezével varrta meg nagyapa és az egész család ruháját. Pulóvert kötött, ágyneműt varrt. Tollat fosztott a párnához, dunyhához. Az ő anyja még maga fonta a fonalat ahhoz azt általa szőtt vászonhoz, amiben jártak.
Etette a háziállatokat, kapálta, gyomlálta a konyhakertet. Besegített a földeken a nagyobb munkákba. Kapálás, aratás.
Segített a ház javításában, minden tavasszal kimeszelte.
Befőzte a kertben leszedett gyümölcsöt.
Megfejte a tehenet, sajtot, vajat túrót csinált.
Szóval igencsak sok dolga volt. Persze ez már nektek eszetekbe sem jut.