teddybear#26
Épp az, hogy az egészségi szint is alacsonyabb volt.
Az ókortól egészen az újkorig a gyerekek 60%-a nem élte meg az 5 éves kort. Jópár nép addig nem is adott nekik nevet, mert egy névtelen kisgyerek elvesztését könnyebb volt elviselni. Így jártak el a perzsák, de az észak-amerikai indiánok egyes törzsei is.
A középkori pestisjárványokat sem illene elfelejtened. Meg az éhínségeket, és az azt kísérő kannibalizmust. Egy rossz termésű év, és egész országrészek haltak ki.
Írországban a krumplikór miatt vagy 1 millióan haltak éhen, további fél millió a legyengült szervezete miatt betegségekben halt meg. Becslések szerint kettő, kettő és fél millió ír vándorolt ki más országokba.
1841-ben, a krumplikór előtt több mint 8 millióan éltek Írországban, most napjainkban még alig haladja meg a 4 milliót a lélekszám.
Azonkívül, több helyen is szokás volt az öregek körében az önkéntes halálba menés szűkösebb időben. Erről íródott a Sokan voltunk című novella is. A "fölös" öregek különféle önkéntes halálnemekbe menekülve kímélték meg az eltartásuk nehézségeitől az utódaikat. Felmentek a Büdösbe, mint a novellában, vagy szándékosan a halálba éheztették magukat, esetleg szándékosan halálra fagyasztották magukat, vagy például Japán egyes szigetein csónakba szálltak, és nem jöttek vissza.