teddybear#31
Én is akartam lenni dakota indián, sátorban lakni télen-nyáron, musztángon lovagolni, tábortűzön sütött bölénypecsenyét enni, szembenézni a grizzlyvel egy szál tőrrel. Mentségemre legyen akkor én tíz éves voltam, és akkor halomszám olvastam az indiánregényeket.
Aztán később kitapasztaltam a téli sátorozás "örömeit". Katona koromban kitelepültünk egy hónapra a Bakonyba a rohampálya mellé. Sátorban aludtunk, össze is szedtem egy olyan reumás derékfájást, ami még most is vissza-visszatér, a gyógykezelés ellenére.
Szóval én felébredtem az ábrándokból. Nem volt élvezetes.
Arisztotelész is írt ilyent az Utópia című művében, ahol a birkapásztorok ráérő idejükben filozófiai művek tekercseit olvasgatják, és magasröptű társalgást folytatnak. Mindenkinek legalább három rabszolgája van, és senki sem végez kétkezi munkát(természetesen a rabszolgákon kívül, rájuk nem vonatkozik ez az utópia).
Később is el-elfantáziálgatnak a filozófusok a tökéletes társadalomról, de valahogy sohasem jön össze. A pásztorokról rendre kiderül, hogy erősen alul iskolázottak filozófusnak, a filozófusokról meg hogy túl hülyék a birkákhoz, nem lehet rájuk bízni.