Hunter

Újjáépíti a nanotechnika sérült testrészeinket

A ModPolEUV EUREKA projekt keretében dolgozó európai kutatócsoport a legmodernebb orvostudomány és a nanotechnológia legfrissebb fejlesztéseinek összeházasításával kidolgozott egy új módszert a test sérült részeinek újjáépítésére.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint világszerte 322.000 ember hal bele évente súlyos égési sérülésekbe, pedig az esetek többségénél sebészi beavatkozással elkerülhető lenne a halál. Amikor az égés következtében a bőr nagy területen roncsolódik, szó szerint új bőrt kell növeszteni a páciens saját bőrsejtjeiből. A bőr képződéséhez szükséges hosszú idő azonban fokozott fertőzés- és kiszáradás veszélynek teszi ki a beteget, ezért a sejttenyésztés felgyorsításához a specialisták polimer anyagokat használnak.

Néhány évvel ezelőtt a tudósok felismerték, hogy a szintetikus polimerek az emberi sejtek tenyésztése mellett a szaporításukban is alkalmazhatók. A polimer alapú funkcionális anyagok az anyagtudományi kutatások középpontjába kerültek, felfedezték, hogy a nanoszerkezetek fontos hatást gyakorolnak a sejtvonalak fejlődésére, taglalta a projekt előéletét Johannes Heitz professzor, az osztrák Linzi Egyetem vezető kutatója, a projekt főkoordinátora.

Sok esetben azonban az anyag szerkezetének hibái elnyújthatják a sejtképződési folyamatot és könnyen előfordulhat, hogy a sejtek szabálytalanul fejlődnek, ami használhatatlanná teszi az új bőrt. A projektben résztvevő osztrák, cseh és lengyel tudósokból álló csapatnak sikerült a nanoszerkezetű anyagok előállításának egy új és egyszerű módját kifejleszteniük, ami hatékonyabb fejlődést biztosít az emberi sejtek számára.

Mindezt egy új lézeralapú technikával, az EUV-vel (Extrém Ultraibolya) valósították meg, amit a varsói Katonai Műszaki Egyetem munkatársai fejlesztettek ki. Egy EUV fénysugarat egy speciális tükörrel a polimerfelületre irányítva új típusú polimer anyagok hozhatók létre. A folyamat kulcsa a technika rendkívül nagy fokú, 10-20 nanométeres precizitása, ami valóban innovatív a hagyományos eljárásokkal maximálisan elérhető 100 nanométeres szinthez viszonyítva. Az EUV technika pontosságának köszönhetően megőrizhető az anyag szerkezete is, ami a korábbi polimer módosító módszerekről nem igazán lehetett elmondani. "Ha az anyagot emberi sejtek tenyésztéséhez akarjuk használni, elengedhetetlen a szabályos szerkezet" - tette hozzá Dr. Henryk Fiederowicz, a Katonai Műszaki Egyetem professzora.

A történet itt azonban még nem ér véget. Az EUV technikával felépített nanoszerkezeteknek képesek befolyásolni az organikus sejtek viselkedését, amivel az alkalmazott polimerfelülettől függően különböző sejttípusok tenyészthetők, vagyis szinte bármilyen emberi sejt előállítható, amit a test különböző területeihez alakíthatnak. Az így készült transzplantátumok hatékonyabbak lennének a jelenleg alkalmazottaknál, az EUV technika ugyanis jelentősen csökkentené a kilökődés esélyét, mivel az új anyagok tökéletes kapcsolatot alakítanak ki a beteg testének adott részeivel.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • toto66 #37
    Ezzel egyetértek!
    Kiegészíteném azzal, hogy a jó alkalmazkodás, lehet túlzott alkalmazkodás is. Ilyenkor ha a környezet megváltozik, a faj nagy bajban van. Tehát pontosan arról van szó, hogyha a körülmények ismét kőkoriak lennének a népesség hirtelen arra a szintre ahol akkor volt, vagy még sokkal lentebb a kihalásig csökkenne.
  • Balumann #36
    Így van az eszünk tette lehetővé, hogy fajunk fennmaradjon. Ennek segítségével a számos más hátrányunkat pótolni tudtuk fegyverekkel, sajátos vadásztaktikákkal, védekezéseinkel, és a csoportos összmunkával. Hideg és ragadozók ellen tűzgyújtás és ruha, élelemszerzéshez csapdák, állatok hangutánzása, csalogatása, fegyverek használata, stb.. A modern ember (ami már megegyezik a ma élőkkel is) kb. 150-200 ezer éve él a Földön, nagyobb társadalmakat ehhez képest csak 6-8ezer éve alakítottak ki.
    Sokkal könnyebb az életünk a modern eszközök, gépek, áram mellett élni, sokkal több lehetőségünk van az életben is, kényelmesebb, ettől függetlenül természetben is megéltek az emberek "pár" évig. 75 ezer évvel ezelőtt körülbelül valaminek köszönhetően 2-3ezer főre szorult le a modern emberek száma - akik genetika és régészet alapján Afrikában éltek, akik azután néhány ezer év alatt gyakorlatilag benépesítették az egész bolygót minden körülmények között (sarkvidék környékétől kezdve). A ma élő népeknél is - ami tény, hogy ma már tényleg nagyon kevés van, az életük jórésze a rituálékról, táncokról, közösségi "játékokról" szól, és nem arról, hogy "hú már nem bírom ezt a szar helyzetet".

    A csimpánz egyébként szintén él egyedül, tény, hogy mivel elsősorban növényevők, azt egyedül is meg tudják szerezni. Kisebb testü állatokat viszont csapatban ejtik el ők is!

    Az eszkimók a felmelegedés miatt ma már nem tudnának megélni semmiképpen a modern technika nélkül, tudtommal már lakásokban laknak, és kapnak segélyszállítmányokat is, áramuk is van, stb..

  • karesz6 #35
    Az ember is csak az alkalmazkodó képesség egyik igen jól sikerült változata. Van állat ami jól szagol van ami jól lát vagy gyorsan fut. Nekünk meg van eszünk amivel gépeket építünk és a segítségükkel nagy ívben leszarhatjuk hogy mi se gyorsan nem futunk se jól nem látunk stb.
  • toto66 #34
    A kőkorszaki szinten élő embereket, nem igazán nevezhetjük mai embernek a szó olyan értelmében ahogy én használtam.
    Ezentúl pedig:
    Az eszkimó, az eszkimó társadalom tagja.
    A társadalom alapegységei, család, törzs náluk is fellelhető. azonkívül használják az addigi vívmányaikat amelyeket csak közösen tudnak előállítani. És egyre inkább függnek ők is a technikától, mert egyre inkább használják. És egyre kevesebb természeti nép van. Szinte már csak kuriózumként élnek.

    Tehát az ember közösen előállított termékek, eszközök nélkül életképtelen. A természeti népek emberei pedig igen is függnek egymástól, magányosan nem élnek.

    Még ha egy csimpánzt nézel a saját természetes környezetében megél akár egyedül is. Ebből következik, ember természetes környezete a társadalom.
  • Balumann #33
    Azt azért remélem elhiszed, hogy akik olyan körülmények között nőnek is fel, egy nagyon picit jobban bírják az olyan körülményeket! :D Gondolj az eszkimókra például, azok is valószínűleg több mint 50e évig éltek ott mindenféle modern eszközök nélkül, de ugyanez Szibériára is igaz, pedig ott cseppet hidegebb is van időnként, mint Bakonyban! :-)

    Azzal én is tisztában vagyok, hogy ha most így odaköltöznék vagy elmennék téli sátorozni kb. 2 napig sem bírnám ki, valószínűleg nem csak reumás fájdalmaim lennének. De ez nem cáfolja meg azt, hogy többszázezer évig éltek így az emberek, és még máig is vannak. Csodálom, hogy nem azt bizonyítod, hogy nem élhettek így emberek csak 5-6 évig :P
  • toto66 #32
    A mai ember csak a társadalom által életképes. A társadalmon kívül, annak minden vívmánya nélkül napok alatt elpusztul. (az úgynevezett "túlélők" is csak a társdadalom által létrehozott eszközök segítségével élhetnek túl, kés, ruha, stb.)
  • teddybear #31
    Én is akartam lenni dakota indián, sátorban lakni télen-nyáron, musztángon lovagolni, tábortűzön sütött bölénypecsenyét enni, szembenézni a grizzlyvel egy szál tőrrel. Mentségemre legyen akkor én tíz éves voltam, és akkor halomszám olvastam az indiánregényeket.

    Aztán később kitapasztaltam a téli sátorozás "örömeit". Katona koromban kitelepültünk egy hónapra a Bakonyba a rohampálya mellé. Sátorban aludtunk, össze is szedtem egy olyan reumás derékfájást, ami még most is vissza-visszatér, a gyógykezelés ellenére.

    Szóval én felébredtem az ábrándokból. Nem volt élvezetes.

    Arisztotelész is írt ilyent az Utópia című művében, ahol a birkapásztorok ráérő idejükben filozófiai művek tekercseit olvasgatják, és magasröptű társalgást folytatnak. Mindenkinek legalább három rabszolgája van, és senki sem végez kétkezi munkát(természetesen a rabszolgákon kívül, rájuk nem vonatkozik ez az utópia).
    Később is el-elfantáziálgatnak a filozófusok a tökéletes társadalomról, de valahogy sohasem jön össze. A pásztorokról rendre kiderül, hogy erősen alul iskolázottak filozófusnak, a filozófusokról meg hogy túl hülyék a birkákhoz, nem lehet rájuk bízni.
  • kisemlős #30
    "A krumplikór meg mi? :o Nem hallottam még róla, pedig világjárványokról írtam egyszer ilyen beadandót.. :|"

    krumplikór/burgonyavész
  • wormwood777 #29
    Pont most néztem meg a Repo Men-t, tök jól passzol a hír a filmhez :D Bár ott mesterséges szervek voltak nem élők de nagy vonalakban az átfedés megvan, remélem pár évtized múlva ezt is magunk mögött tudhatjuk. Nem sok betegség és fogyatékosság maradna talpon az emberiség ellen ha képesek lennénk komplett szöveteket regenerálni... Inkább ilyen kutatásokba tolnák a pénzt a hadiipar helyet... Bár akkor meg mivel lövöldöznénk ugyebár... :P
  • Balumann #28
    "A középkorban a higiénia hiányában az emberek együtt éltek a halálos járványokkal. A 13. században a pestis tizedelte a világot. A patkánybolhák terjesztette kór a fémhajók megjelenésével vált ritkábbá, mert a vízi járművekről eltűntek a patkányok. A pestis azonban ma is létezik, egyedi megbetegedések előfordulnak Indiában, Kazahsztánban. Az Újvilág felfedezése után vagy ötven évig óriási kanyarójárványok tomboltak Amerikában, mert kiderült, hogy az indiánok sosem találkoztak még az emberi kanyaróvírussal, így nem is tudtak ellene védekezni. A 19. században a sárgaláz végzett nagy pusztítást. Az eredetileg afrikai betegséget a rabszolgahajók vitték át Amerikába. Manapság Afrikában egyre csökken a sárgalázzal fenyegető területek nagysága, Dél-Amerikában viszont nő. Az első világháború után több mint húszmillióan estek áldozatul az 1918 és 1920 között tomboló spanyolnátha nevű influenzajárványnak. A betegség előbb Európát, majd az egész Földet beterítette. Feltételezések szerint a Föld akkori lakosságának a fele megfertőződött. Hazánkban húszezren haltak meg."