1002
-
haxoror #42 A repülés is szórakoztató mese volt Ikarusszal.
A mai tudásunk szinte semmi, ami ma biztosnak tűnik az pár évtized múlva már simán lehet hogy túlhaladott téveszme lesz. -
r4pt0r #41 Fogalmazok máshogy, az a része kipusztul amelyik függ a mai technikától, és azok életben maradnak akik el tudják látni magukat bármikor.
A lényeg hogy lehet nem pusztul el mindenki, de nem fogják elérni azt hogy az űrben öljék egymást. :P -
haxoror #40 Az emberiség még akkor sem tudná magát kiirtani ha akarná. -
#39
Starshatter: Gathering Storm is egész jó realitás szempontjából. -
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#38
Yupp, de az Andromeda-törzs egy kissé más szemszögből közelít ehhez a témához... -
#37
A legszebb az, hogy az ember valamiért imád versengeni, és innen csak egy lépés a harc. Egyszerű dolgokról van szó, lásd még ki szabja meg a szabályokat a világűrben, kinek kell kihez alkalmazkodnia, utána a kolóniák esete, ez megint elég példákkal bír, hiszen a legtöbb kolónia előbb-utóbb fellázadt valamilyen módon a "gyarmati" uralom ellen és így tovább.
Valahogy én nem tudok hinni a Star Trek hangulatú gyönyörű, békés és harmonikus jövőképben... -
#36
-
#35
Erről az "ember előbb írtja ki magát" mondatról az Andromeda törzs jutott eszembe. Láttátok? -
#34
"kételkedem benne, hogy az emberiség békésen fogja a világűrt használni eonokon át"
Nem valószínűsíthető idegen fajjal való találkozás a most elérhető méretekben, és bár olyan jól állna az ember, hogy önmagával harcoljon űrben.. -
#33
Az FTL-t én olyasminek tartom, mint a Szent Grált. Mesének jó. :)
Már az is szép eredmény, ha sikerül megközelíteni a fénysebességet (mondjuk a c 10%-át elérnénk). 4 fényév 40 év alatt még mindig nem olyan rossz teljesítmény, főleg ha globálisan nézzük a kolonizációt. Kicsit el vagyunk kényelmesedve azzal kapcsolatban, hogy itt a Földön, Földi léptékkel mire vagyunk képesek, és elvárjuk ezt nagyobb léptékekben is.
Az űrbéli drón flotta viszont nem balgaság, de ezeknek nagyon magas szintű automatizációra lenne szükségük, hiszen nincs minden esetben idő arra, hogy megvárják a parancsokat.
A nagy csatahajók létjogosultsága az, hogy nagyobb terhet vihetsz, egy pár km vastag páncélt átütni már például nem egyszerű feladat... -
r4pt0r #32 Szerintem az emberiség előbb kiírtja magát minthogy bármilyen csatát vívnánk egymással az űrben.
Nem vagyok szakértő a témában, de az űrben szerintem igen is van helye a nagy hajóknak. Már csak a rászerelhető fegyverek, hajtóművek miatt is. -
haxoror #31 Én mindig valahogy úgy képzeltem hogy az űr-hadviselésnek akkor lesz igazán értelme ha már lesz valami okunk arra hogy a világűrben rendszeresen mászkáljunk ami alapból feltételez valami FTL vagy térugrás technológiát (szinte lehetetlen hogy egy nap ne találnánk fel valami ilyesmit, az emberiség még olyan szinten gyerek kategória hogy a jelenlegi tudásunk mellett is gyakorlatilag bármi lehetséges a nem is olyan távoli jövőben)
...ha már van FTL onnantól "viccesé" válik minden, az FTL rakéta még az előtt becsapódik hogy a cél egyáltalán érzékelhetné a kilövését, a teleport meg majdnem ugyan az, egyszer csak megjelenik egy bomba a hajó közepén és szia!
Szerintem amikor kirajzunk pont hogy a kisebb, olcsó (és AUTOMATA!) hajóknak lesz értelme, védeni a szétszórt kolóniákat a nem éppen jószándékú de fölöttébb illegális fajtársainktól akik pont a kalózos tevékenységük miatt valószínűleg nem éppen high-tech cuccokkal fognak rohangálni, lásd Szomália manapság.
világűr -> végtelen nyersanyag -> robotikai mennyország, mindent automatizálni amit csak lehet!
Nem hiszem hogy a nagy csatahajóknak bármi létjogosultsága lesz, persze ki tudja mit hoz a jövő.
-
#30
Volt még egy, hasonlóan jó, ez pedig az I-War, illetve annak folytatása. Ez is elég jó megközelítést adott az űrharcról, legalábbis ami a mozgást illeti, ugyanis newtoni és kepleri fizikát használt. Ellenben sajnos a játszhatóság és látvány miatt a fegyverek lőtávja korlátozott, de még így is nagyon szórakoztató tud lenni, ajánlom mindenki figyelmébe, akit érdekelnek az ilyesmik.
Persze az űrhajózás összetettségét igazán az Orbiterben lehet átérezni. :) -
#29
Nem. Az energiapajzsnak ugyanakkor egy vonulata van, a mágneses "erőtér", mint a Föld Van Allen öve, ami elviekben megvalósítható mesterségesen is, igaz igen erős elektromágneses rendszer kellene hozzá.
Ez a töltött részecskéktől óvja a testet (legyen bolygó, vagy űrhajó), és egyfelől óv a napszéltől, a kozmikus sugárzástól, illetve a töltött részecskékkel operáló fegyverektől (Praticle Projection Canon - PPC). Utóbbira példát még nem tudok, elviekben egy részecskegyorsító, mint az LHC Franciaországban/Svájcban, de hogy mennyire működne, és milyen hatásfokkal, őszintén szólva nem tudom.
Energiapajzsként még fel lehetne fogni egy mesterséges gravitációt létrehozó eszközt, ami kvázi egy gravitációs falat hozhatna létre. Ám ennek létjogosultsága (mennyire lenne képes lefékezni egy több km/s relatív sebességgel bíró lövedéket) és életképessége vitatható - ám mint elméleti lehetőség, azért ezt is meg kell említeni. -
#28
-
#27
Ezért írtam, hogy a lézerfegyverek viszonylag rövid távra hatásosak, 500km a világűrben nem távolság, ha 1x sor kerül űrharcra (márpedig kételkedem benne, hogy az emberiség békésen fogja a világűrt használni eonokon át), akkor ott bizony elég messziről fognak lövöldözni egymásra. A lézer esetén ahhoz, hogy több tízezer vagy százezer km távolságból is megfelő fókusz legyen, kellene egy áttörés a megfelelő tükrök és optikák terén.
Egyébként érdekességként: a YAL-1A programot kvázi kivégezték, jelentősen túlköltekeztek, sokéves csúszás után volt az első sikeres tesztlövészet, stb. -
#26
Én egy játékra emlékszem (na jó kettő, de az folytatás volt), ami valós (relatív) sebességekkel játszott, és úgy lehetett benne űrcsatázni is: a Elite II: Frontier, és a Frontier First Encounters.
Ott nagyon jól kijött a hajtóművek ereje, a turret jellegű fegyverek hatásossága, az, hogy a hajótest fordulásával a sebességvektor még nem változott... gyakorlatilag újra kellett tanulni az egész, már megszokott Elite-jellegű űrcsatázást, mert (főleg nagy hajóval, és ahhoz képest gyengébb hajtóművekkel) lehetetlen volt egyáltalán utánafordulni egy gyorsabb, méretéhez képest erősebb hajtóművel rendelkező gépnek (külön mutatta a haladási irányt, a hajó orrának irányát a nézethez képest) - ott maradtak a rakéták és a lövegtornyok, amíg a nagy hajó az ötödik napi gyorsítás után "utazott" a Jupiter irányába, kikapcsolt hajtóművekkel. -
#25
És felkínálod a saját segged, vagy csak arcoskodsz?! -
#23
"mert azokban nincs robbanóanyag..."
A tradícionális lövedéket erre értettem :D Szakzsargonhoz hülye vagyok. -
#22
Pont az ellen ér valamit, mert abban van robbanóanyag. A HEAT (kumulatív elven működő) lövedékek és hagyományos tüzérségi lövedékek ellen jó. Az RPG is ilyen sőt, talán az összes kézi páncéltörő eszköz. A SABOT és minden más nyíllövedék ellen érdekes, mert azokban nincs robbanóanyag... -
#21
Nem rossz. Viszont ahogy elnéztem, egy tradícionális lövedék ellen nem érne semmit. -
Jimmyke #20 Sajnos egyből a Moonraker ugrott be erről a topicról :D -
#19
Mondjuk. Határeset. -
#18
Legalább a gömbje szépen csillog :] -
#17
Aa scifi-kben gyakran előkerülő, és teljesen természetesnek vett "pajzs"-hoz hasonló technológiát sikerült már létrehozni (függetlenül attól, hogy mennyire kis méretben és korlátozott ideig) ??? -
#16
500 vs. 300'000. 
A YAL-1 tesztje volt. Max. 14 lövésnyi szufla van benne egy felszállás alatt...
-
#15
Olvastam mostanában hogy valahol egyszer kipróbáltak repülő lézerágyút, 500 km távolságból szedett le egy rakétát asszem. -
#14
Természetesen könnyebb eltalálni, de a gigászi távolságok miatt csaknem elkerülhetettlen, hogy irányított lövedékekről beszéljünk. A lézerfegyvereknél is kell(ene) egy technológiai áttörés, hiszen egy fénysugarat úgy fókuszálni hogy a célfelületen kellő hatást érjen el, nem egyszerű dolog, egy, a Földről a Holdra "kilőtt" lézernyaláb a Hold felszínén már több tíz méter átmérőjű minimum, és egyben ezzel arányosan az átadott energia is nagyobb felületen oszlik szét.
De most legyen egy olyan lézerágyúnk, ami még mindig képes arra, hogy nagy energiát kis felületre adjon le, ekkor is egy Föld-Hold távolságú csatánál bő másodperc, amíg a célhoz ér, és már a célzásnál a célpont pozicíójáról ugyanennyivel régebbi információnk van!
De még így is jobban megéri a lézernyaláb késedelmével foglalkozni, mint azzal, hogy a vadászgépeink hogy fognak odaérni a célhoz a nélkül, hogy út közben szétlőjék őket, illetve egyáltalán ott legyen a célpont, ahova a vadászok elindultak. Nevezetesen a Holdról elindult egy vadászgép a Föld körül mondjuk 1000km magasan keringő űr-csatahajó felé. A vadászgép 1G-s végig gyorsulással halad (ez már igen fejlett hajtómű a mai tudásunk alapján), ez is cirka 7 órás utat takar. Namost a csatahajónak van 7 órája, hogy észlelje, kilője elhárító rakétáit a célpontra, vagy, ha nincs is fegyvere, de képes szintén 1G gyorsulásra tartósan, akkor elkezdhet menekülni, és a vadászgép innentől kezdve bajban lesz, ha el akarja érni. -
#13
Nos, igen. Ezért írtam, hogy komolyan fikcionálni kell ahhoz, hogy ez ember valódi - de legalábbis a filmélmények alapján elképzelt - csatajeleneteket lássunk magunk előtt.
A középkori és újkori csatahajók által belénk ivódott, már-már klasszikus - [háborúkkal kapcsolatban kissé perverz ezt a szót használni] - csaták mintájára elképzelni egy űrbeli harcot csak úgy tudok, ha minimum valamelyik fizikai fogalmat szándékosan elfelejtem.
-
#12
A Battlestar Galactica-ban például nagyon tetszett a valódi 3D-s környezet megjelenítése. Emlékeztetőül: amikor a tárgyaláshoz megérkezik a hajó, a semleges peremvidéken lévő állomásra, az emberek követével, és a dokkoláskor ráfordul a dokkolóra.
Egen, az a nyitójelenet eszméletlenül jól sikerült, nagy szívfájdalmam, hogy hozzá hasonlóak nem nagyon voltak később a sorozatban...
Vagy az atombombák emlegetése - nem holmi fézer, plazma és ionágyú stb.
Igen, ez a másik pozitívuma, hogy e téren sem akar túl futurisztikus lenni.
Számos [legfőképp ugye a korai években készült epizódok, filmek esetében] jelenetnél mosolygunk kicsit, de ugyanakkor, beleélve már egészen hihetővé válhat az, hogy egy Klingon Héja álcázni képes magát, vagy hogy egy Romulán Drone-t millió kilométerekről (több tucat fényévről) lehet agyhullámokkal vezérelni...
Nos ez az, ahol már nehéz elvonatkoztatni a valós ismereteinktől. Ahogy lent is leírtam, egy űrhajó külső burkolatát nem csak optikailag kell láthatattlanná tenni valamilyen módon (nevezzük fényhajlításnak), de azt is meg kell oldani, hogy a hőmérséklete ne legyen kiugró. A James Webb űrteleszkóp például olyan érzékeny lesz, hogy egy ezred (kelvin) foknyi különbséget megláthat. Ennyire közel kellene lennie a hajó felszíni hőmérsékletének a "háttérben" lévő világűrnek, esetleg égitesteknek hőmérsékletéhez.
A fényévekről gondolatirányított drón pedig pláne nehezen elképzelhető, hiszen alapból FTL kommunikációt feltételez. -
#11
Felülről lefelé.
-
#10
Ebben (#1) a hozzászólások hogyan vannak időrendben? Lentről fölfele olvasandó, vagy fordítva? -
#9
Igen. Valahogy így gondolkodhattak az ős, és az újkori BSG esetében is.
Azt azért nem szabad elfelejtenünk, hogy filmekről, filmsorozatokról beszélünk, illetve - pontosítok - azokból kerültünk a témához, így a fikciónak komoly szerepe van az egész koncepció, az űrbeli hadviselés vizsgálatában.
S akkor említettem volt ugye, ott vannak a berögződések - a több erősebb, "sok lúd disznót győz", a nagyobb hatalmasabb stb.
Pedig, egyetlen komolyabb, célzott lövéssel akár egy egész bolygót meg lehet semmisíteni... [Star Trek: Enterprise, Xindi technológia]
-
#8
Persze, csak ez ugrott be nekem elsőre az olvasottak után :)
A tengeri harcot is úgy képzelték el korábban, hogy hatalmas hajók, hatalmas ágyúkkal puffogtatják egymás hatalmas páncéljait és a méret az ami számít. Aztán jött a kis elsővh-s, faépítésű kétfedeles gép, és hazavágta a csatahajók királyát a pici kis ajándékcsomagjával.
Űrben persze mások a szabályok, de valamennyire ott is igaz, hogy ami nagy, azt könnyebb eltalálni. -
#7
Szerintem:
Az űrsorozatokban - főképp ugye azokban, melyek nem egy fix helyen játszódnak [lásd Caprica] - azért tűnik cikinek egy-egy űrháborús jelenet, mert a mai mércével mérjük őket.
Ha elszakadunk a valóságtól és/vagy a jelenleg ismert fizikai, technikai korlátainktól, akkor számos, elég komoly fantáziával megalkotott történetben fellelhető űrharc tűnhet elfogadhatónak [persze, az űrben hallható és terjedő hangoktól most tekintsünk el].
A Battlestar Galactica-ban például nagyon tetszett a valódi 3D-s környezet megjelenítése. Emlékeztetőül: amikor a tárgyaláshoz megérkezik a hajó, a semleges peremvidéken lévő állomásra, az emberek követével, és a dokkoláskor ráfordul a dokkolóra.
Vagy a fékezőrakéták használata - mellyel valószerűbbé igyekeztek tenni [és persze, a réginek megfelelővé] a jeleneteket...
Vagy az atombombák emlegetése - nem holmi fézer, plazma és ionágyú stb.
A Star Trek-ek 24. századbeli szak- és katonai zsargona, a harcászata igen komoly elvonatkoztatást követel meg a nézőtől.
A kézi, mindentudó kütyüktől a millió kilométernyire is életjeleket fogó érzékelőkön át, a "le/átsugárzásig", a polarizáláson át az ion/plazma/foton torpedókig...
Számos [legfőképp ugye a korai években készült epizódok, filmek esetében] jelenetnél mosolygunk kicsit, de ugyanakkor, beleélve már egészen hihetővé válhat az, hogy egy Klingon Héja álcázni képes magát, vagy hogy egy Romulán Drone-t millió kilométerekről (több tucat fényévről) lehet agyhullámokkal vezérelni...
-
#6
Beszarás, hogy milyen topikok nyílnak itten. Követem. :) -
#5
+fav :D -
#4
Az tengeri harc esete. :)
A világűrben nem kormánylapátokkal kormányoznak. :) -
#3
:o -
#2
Bismarck vs. swordfish