6424



A topikban a személyeskedés, trollkodás nem elfogadott. A téma a magyar őstörténelem!
Mindenki szíveskedjen forrást, bizonyítást bemutatni az érvelésénél. (az értelmetlen vitákat kiküszöböli)



Akit sérelem ért, az lehetőleg ne álljon le vitázni a másik féllel, hanem írjon nekem (Zenty) privát üzenetet.
  • TDantes
    #1035
    Van. Igen érdekes dolog. Talán egy a vándorlás idejéből hátra maradt, törzs.

    Julianus barát is írt Magna Hungaria-ról
  • TDantes
    #1034
    Én is ismerem a verset. Na és? Akkor sem volt olyan hogy Magóg. Az egy legenda
  • TDantes
    #1033
    Árpád népét sehogysem nevezték, mert nem egy időben éltek. Ez biztos hogy nem igaz. Kicsit helyesbítsd .
  • Zenty
    #1032
    de most ugrott be Kazahsztánba van Madjar is.
  • BaLTáSGYiLKoS
    #1031
    Ady Endre: Góg és Magóg…



    (elemzési vázlat)



    I. Motívumelőzmények

    II. A fontosabb szimbólumok (kulcsszavak) felsorolása és értelmezési lehetőségei

    III. A szoros értelemben vett elemzési vázlat


    I. Motívumelőzmények





    1. Ady a Budapesti Napló szerkesztőségében írta 1905 decemberében a Bilek. c. cikkét. Ennek egy részletét közöljük itt: „Góg és Magóg népét érckapukkal zárták el, de Góg és Magóg legalább döngethette ezt az érckaput. A mi népünk ezt sem teheti. Ennek leszelik a karját, hogy a pokol kapuit ne is döngethesse.”

    2. A „Pusztaszer átka” kifejezés már megjelent az Ismeretlen Korvin-kódex margójára c. írásában is.

    3. A „Mit sem remélve, mit sem várva” motívum 1900-ban, a Még egyszer c. kötet címadó költeményében is megjelent.



    II. A fontosabb szimbólumok (kulcsszavak) felsorolása és értelmezési lehetőségei





    1. Góg és Magóg



    a) Nagy Sándor idejében volt egy nép, amelyet nem lehetett másképp legyőzni, csak úgy, hogy csellel egy völgykatlanba csalták, majd a katlan kijáratait érckapukkal zárták le. Vezéreik Góg és Magóg voltak.

    b) Góg és Magóg mondai (bibliai) nevek. Góg Izrael ellenségeinek a fejedelme. Magóggal együtt az Istenellenes hatalmak jelképe. Isten mindkettőjüket össze fogja törni a világ végén. (Mózes I.; Ezékiel; Apokalipszis)

    c) Anonymus szerint Jáfet fiáról, Magógról nevezték el a magyar népet. (Magóg óriás volt.) (Gesta Hungarorum)



    2. Kárpátok, Verecke híres útja

    a) A magyarok hazáját védő hegység, keresztül kellett jönniük a honfoglalóknak ezen a hegyen.

    b) „Verecke” hozzátartozik a szimbólumhoz, az a szoros, amelyet át kellett lépniük a honfoglalóknak.



    3. „Ősmagyar” idők és dalok – „új idők új dalai”; Dévény



    a) Az ősmagyarok pogány dalai közül leginkább ünnepi dalokról (regölésekről) tudunk (azok maradtak fenn), ezek pogány rítusokhoz kötődnek, vagy harcokhoz, esetleg egyéb szertartásokhoz, pl. esküvőkhöz, évszakok váltásához, betegségek elűzéséhez, stb.

    b) Az új idők új dalai Ady szerint kettős értéket képviselnek: részben a legősibb emlékeinkhez (identitásunk eredetéhez) való visszatérést, részben jövőbe tekintést. Szembeszállást mindenféle közepes divattal és hazafias szólammal, konkrét esetben a népnemzeti irodalommal.

    c) Az „új dalok” paradox honfoglalást képviselnek. Nem Keletről jön a dalnok, hanem Nyugatról, Dévény felől. Ez tehát egy új, kulturális honfoglalás.



    4. A „Vazul”-história



    a) A történelmi legenda szerint Szt. Imre halála után István (de főképpen Gizella) megpróbálta biztosítani, hogy ne Koppány rokonai legyenek az uralkodók, ezért István üzent Vazul gyerekeinek, hogy hagyják el az országot (-- ők el is mentek, de később visszahívták őket), magát Vazult pedig megvakíttatták és fülébe forró ólmot öntetettek, hogy alkalmatlanná tegyék az uralkodásra. Vazul halála után Gizella jelöltje és rokona, Doszpot Péter lett rövid ideig az uralkodó. Érdekes összefüggés, hogy később az összes Árpád-házi király mind Vazul leszármazottja. Vazul tehát a történelmi tények szerint a RÉGInek, a képviselője.

    b) Ady másképp kezeli a legendát, arra használja, hogy a „MÁS”-ságot képviselő, „ÚJ”-at hozó, a kor szokásaitól eltérő magyarságtudatú alkotó küzdelmének jelképévé tegye Vazul szenvedéseit. Arról van szó, hogy a lírai hős akkor is kitart eszméi mellett, ha úgy cselekszenek vele, mint Vazullal. Az átértelmezés hősi dalnokká is teszi „Vazult”, aki nem a régit, hanem éppen az újat képviseli.



    5. „száll új szárnyakon a dal”



    a) A legkézenfekvőbb értelmezési lehetőség a francia szimbolizmusból adódik. Baudelaire Az albatrosz c. költeményében a matrózok az „ég hercegét”, egy csodálatos madarat megsebesítenek, és a hajó padlójára letéve szórakoznak a kínlódásán. A madár ugyanis, amelyik a levegőben gyönyörűen repült, lépni sem tud a hajópadlón hatalmas szárnyaitól.

    b) „A költő is ilyen, e légi herceg párja, kinek tréfa a nyíl, s a vihar dühe szép, de itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja, s megbotlik óriás két szárnyában, ha lép.” (Baudelaire: Az albatrosz – utolsó szakasz)

    c) Így függ össze Adynál is az égi, ünnepi (költői, vágy) világ a földi, hétköznapi (profán, valóságos) világgal.



    6. Pusztaszer



    a) Ópusztaszerre történik itt utalás. Érdekes módon nem pozitív kicsengésű annak a helységnek a neve, ahol az első magyar országgyűlés volt.

    b) Adynál nyilvánvalóan az elvetendő, újat befogadni képtelen konzervativizmus szimbóluma lett. Valamilyen RÉGI magyarságtudat jelképe, mellyel „Góg és Magóg fia”, az „új, az énekes Vazul” konfliktusban áll. Pusztaszer átka nagyon erős, a lázadó, újat akaró magyaroknak nem sok esélyük van „vele” szemben.



    7. További kulcsszavak: hiába; mégis; új; dal.






    III. A szoros értelemben vett elemzési vázlat



    1. A költemény az 1906-ban kiadott Új versek cím nélküli prológusa (előhangja).

    2. A történelmi háttér: a magyar gazdaság, társadalom és kultúra elmaradott, félfeudális állapota. A változás kívánása és lehetetlensége nyomja rá bélyegét minden újat akaró szándékra. Jellemző a hazafias szólamok pufogtatása, irodalmunkban az elavult magyarkodás és a provinciális (szűklátókörű), nép-nemzeti szemléletmód.

    3. Ady egyéni sorsában fontos mozzanat Léda megjelenése és a párizsi utak. Látókörtágulást eredményeztek nála. Ady európai művésszé válhatott, és megtanulhatta a francia szimbolizmus fogásait, azonkívül európai nézőpontból „ráláthatott” saját hazájának elmaradottságára.

    4. A költemény tartalma – szerepvállalás; intellektuális lázadás; egy új hazaszeretet szemléletmódja a régivel szemben.

    5. Jól definiálható szimbólumrendszer adja a befogadónak a konkrét-egyedi érzéki benyomásokat és a súlyos absztrakciókat egyszerre.

    6. A képek szorosan kötődnek a magyar történelemhez, de azonnal át is értelmezik az arról való tudásunkat.

    7. A lírai én azonosulásai: Góg és Magóg fia, honfoglaló, lázadó dalnok, újító, új, énekes Vazul, „én”.

    8. A lírai hőssel, az „én”-nel szembenálló „te” és „ti” képzetei: kapu, fal, síró-rívó magyarok, kínzó hóhérok, a „régi” képviselői, Pusztaszer, konzervatív magyarságtudat.

    9. Király István szerint „A magyar Ugar ellen törő érzelmi forradalom a művészet nevében vette kezdetét.” „Az én és a ti konfliktusa a dal és Pusztaszer konfliktusává absztrahálódik.”

    10. A költemény feltűnő szerkezeti-formai jellemzői:

    - a kettős és hármas motívumkapcsolatok: Góg és Magóg; kaput, falat; „szabad-e Dévénynél betörnöm”; „sírva, kínban, mit se várva”; „mégis győztes, mégis új, és magyar”;

    - a többször ismételt és ritmikailag is hangsúlyozott szavak: én, mégis, új, dal;

    - expresszív állítmányok (igék) és szókapcsolatok: hiába döngetek; ősmagyar dal rivall; Dévénynél betörnöm; új időknek új dalai; öntsetek; legyek; tiporjatok; száll; elátkozza százszor Pusztaszer…

    - a különleges (szimbolikus és szecessziós) szószerkezetek miatt minden szó sokkal többet jelent önmagánál;

    - belső rímek vezetik az olvasó figyelmét az összefüggésekre: döngetek-tőletek; Verecke-fülembe; ősmagyar-dal rivall; sírva-kínban;

    - hangszimbolika és egyéb hanghatások, pl. alliterációk: mégis megkérdtem; fülembe forró; t, p, k és r hangok („Tiporjatok reám durván, gazul”); az utolsó sorok sziszegői á és é hangokkal együtt: „Mégiscsak száll új szárnyakon a dal, s ha elátkozza százszor Pusztaszer, mégis győztes, mégis új, és …”

    - a költemény a szokásos Ady-féle ritmust és rímtechnikát mutatja: zökkentett (hangsúlyokkal tűzdelt) jambusok és félrím (x a x a );

    - egy versszak egy mondat.



    Szakaszonként a lírai hős cselekvésképzeteit a következő összefüggések jellemzik:

    1. a tehetetlenség, de le nem győzöttség aktivitása;

    2. az új honfoglalás lehetőségei;

    3. a lázadó, újat akaró próféta (vezér) szerepének vállalása (sőt követelése);

    4. az egyén a dalban, a művészetben talál menedéket és fegyvert a lázadásához.



    A költemény leginkább az Ady-féle „mégis-morál” első összegzése, mely bevezető (prológus) nem csupán a korszaknyitó Új versek (1906) kötethez, hanem az egész Ady-költészethez.

  • Zenty
    #1030
    LOl ezt még nem is láttam :D
  • TDantes
    #1029
    Magari?

    Jól van. De akkor ha a magyar név ilyen ősi, és még az indiánok is innen vették egy hely nevét(Dél Amerikai Magari)

    Akkor hogy lehet az, hogy maga a magyar nép, csak egy törzsről a megyerről kapta a nevét, és azt megelőzően soha semelyik külföldi forrás, nem hivatkozik ránk magyarként?


    Márpedig ha a magyar szó, ilyen ősi, és a világ minden táján vannak ,,magyar" nevű városok, akkor ezen a néven kellet volna ismerniük a külföldieknek.
    De nem így volt.
  • ahddub
    #1028


    sákh, sikh, s.ákh, s.ekh, shakh, shikh, shúkh, SUBAR, SUBUR, SHAKH, SHUBUR, SHUBURA, UKUR

    így nevezték árpád népét a sumérok!
  • BaLTáSGYiLKoS
    #1027
    ez is véletlen?
  • TDantes
    #1026
    Ez a könyv micsoda?

    Nyitra az a Jordán fordítottja? Milyen nyelven a fordítottja?
    Meg Magóg ősi magyar király? Magóg csak egy legenda.
  • BaLTáSGYiLKoS
    #1025
    forrás
  • TDantes
    #1024
    Rendben, mondtam, hogy bizonyára rosszul emlékszek
  • TDantes
    #1023
    Ha a szabírok Mezopotámiában voltak, akkor hogyan kerültek évezredekkel később, úgy az 5-6 század környékén a Pusztába?

    Oké, hogy szabírok. De két dolog van

    Egy az 5-6 . században élő szabírok nem hasonlítanak semennyire sem a sumerokra.

    Kettő, több ezer év telik el a sumerok és a szabírok között...közben mit csináltak? Rendben, ők mentek Mezopotámiába, és aztán évezredekkel később mint török eredetű nép bukkannak fel?
  • Proview
    #1022
    A földrajzi nevekhez érdekesség:

    Paposi-Jobb Andor: Tamana (előadás)
    Tamana kutatásTamana- szavak múltja és jelene
  • BaLTáSGYiLKoS
    #1021
    "A kerekes szekér célszerű kialakítása, elterjedése a sík, fátlan vidékeken kezdődhetett, ahol nem ütközött természeti akadályokba. E csoda megteremtői a sumérok (Mezopotámia) voltak, akiknek később (i. e. 4000) a ló háziasítása, fogatolási próbája is köszönhető."

    Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar
    "Lovas-tanár és szervező" szakirányú felsőfokú továbbképzési szak
    Válogatás a fogattörténelemből
  • BaLTáSGYiLKoS
    #1020
  • ahddub
    #1019
    shubur azaz szabír

  • TDantes
    #1018
    Azért végig néztem pár oldalt a sumérokról, de sehol nem említenek lovakat. Persze lehet hogy tényleg csak rosszul emlékeztem a dologra.
  • BaLTáSGYiLKoS
    #1017
  • TDantes
    #1016
    Lehet hogy tévedtem. Rosszul emlékeztem ennyi.
  • TDantes
    #1015
    Mit nézzek rajta? Milyen írás ez? Mit akarsz vele?
  • ahddub
    #1014
    vontatásra lehet, de megnéznélek téged egy csatában füles hátán ! :DDDD
  • TDantes
    #1013
    Amennyire én tudom, legalábbis így emlékszem a sumérok oganereket, vadszamarakat használtak, és ezek által vontatott kocsikat.

    Ezen a képen is egy onager látható bár hasonlít a lóra.
    De az nem ló ott.
  • ahddub
    #1012
  • ahddub
    #1011


    nézd csak a szimbolumokat tdantes! :D
  • Zenty
    #1010
    nah elalvás előtt még egy olvasmány.
    "Bakay Kornél
    Senki sem tagadja a szakképzett történészek közül, hogy a vogul, az osztyák, a zürjén, a mordvin, a mári, a szeremisz, az észt, a lett, a finn és a lapp nyelv a magyarral rokonságot mutat, mind a grammatikát, mind bizonyos, nem túlságosan jelentős mennyiségű szóegyezést illetően. Az azonban már hatalmas és alapkérdés, hogy mi az oka ennek, s nem kevésbé súlyos kérdés, hogy mikor, hogyan és hol hatottak ezek a nyelvek egymásra? A legkorszerűbb nyelvtudomány ma már teljességgel elveti a nyelvcsaládokra osztás elméletét és az ún. alapnyelvek egykori létét. (Gondoljunk a nosztratikus vagy az eurázsiai nyelvosztályozásra!) Így természetesen kiiktatható a mesterségesen konstruált uráli és finnugor alapnyelv is, vele együtt pedig elveszik az a dogma, hogy egykoron, talán a Kr. e. V-IV-III-II. évezredben az ősmagyarok elődei is a 40. Szélességi foktól északra, a zord éghajlatú és kedvezőtlen természeti körülmények között Szibériában vagy a Közép-Urálban éltek volna együtt az ún. finnugorokkal, újkőkori színvonalon, gyűjtögető, halász-vadász életmódban. E teória ellen számos érv szól, mindenek előtt az, hogy csakis a magyar nép élt a 40. szélességi foktól délebbre eső övezetben, egyetlen más ún. finnugor etnikum sem. Mindazok a kísérletek, amelyek a fenti hipotézis bizonyítása érdekében a régészetet hívták segítségül, sikertelenek maradtak, mivel az egyes, írott emlékek nélküli, régészeti kultúrákat éppen azon az alapon próbálták etnikumhoz kötni, hogy az adott területen finnugoroknak kellett élniük - a nyelvrokonság teóriája alapján. Másrészt a magyar nyelv ősisége és fennmaradása teljességgel kizárja, hogy kis lélekszámú csoportok örökös vándorlása közepette megmaradhatott volna a nyelvünk, hiszen ezredévekkel ezelőtt sem egy lakatlan zóna volt a Bécsi-medencétől a Csendes-óceánig terjedő óriási terület, amelyen a szétszóratás és a beolvasztás veszélye nélkül bármely kis nép kóborolhatott volna.
    A magyarság a keleti lovas népek nagy családjába tartozott, a szkíta, a hun, a türk és az avar elnevezésű népekkel együtt. A megtelepedett földműves és (ma már számos ásatásból tudjuk) az ugyancsak állandó településekkel is rendelkező nagyállattartó mozgékonyabb népek szétválása a Kr. e. I. évezred elején történt, s ez valóban korszakhatár az emberiség történetében. A háziasított vadló már a középső holocénban elterjedt, a háziasított lovak feltűnése azonban a neolitikum idejére tehető, de több ezer évnek kellett eltelnie, amíg a lovat fogatolni és megülni tudták. A ló vontatta harckocsi és a lovaglás, valamint a vas fegyverek és a nagy erejű reflexíj feltalálása alapvetően megváltoztatta az egykori világ arculatát Kínától, Mezopotámiától az Atlanti-óceánig.
    Őseleink háromezer vagy kétezer évvel ezelőtt magukat talán nem magyarnak nevezték, bár ezen nevünk máig hirdetett "megoldása", hogy ti. manysi - ember-ember jelentésű (vogul-osztyák eredetű) lett volna, teljességgel elfogadhatatlan, amint újragondolandó a hungar elnevezésünk eredete is, mert egyáltalán nem kifogástalan az onogur népnévből való "levezetése". Írott forrásokból tudjuk, hogy őseinket egykor régen szavárdoknak (szabíroknak) hívták, s az is tény, hogy a Muager-Mogyer név előfordul már a VI. században. Az a cáfolhatatlan tény, hogy a magyar nyelv már a XI. században (amikortól az első nyelvemlékeink ismertek) teljesen kiforrott nyelv volt, ősnyelvi mivolta mellett szól, az pedig, hogy fennmaradt, azt jelzi, hogy egykoron igenis sok ember beszélte. Vegyük itt figyelembe, hogy például a keleti és a nyugati frankok (a későbbi németek és franciák) a IX. században már nem értették meg egymást. Felvethető, hogy már szítakorban (Kr. e. VIII-III. század) is számosan ómagyarul beszéltek, valamint a hun kori népek között is (Kr. e. III-Kr. u. VI. század) ott kellett legyen a magyar. Kétségtelenül nagy fogyatékossága őstörténetünknek, hogy sem a szkítáktól, sem a hunoktól, sem az avaroktól vitathatatlanul értelmezhető (kifogástalanul olvasható) nyelvemlék egyetlen egy sem maradt fenn, az egyre gyarapodó rovásírásos emlékek ugyanis nehezen megfejthetők. Ez valójában egy történelmi abszurdum, elvégre a Belső-Ázsiától a Bécsi-medencéig terjedő hatalmas térségben (Eurázsia területe 54 millió km2) élt népek nagyobb részének nyelvi hovatartozását másfélezer esztendőn át nem ismerjük! Ezért, mint hipotézis, igenis felvethető, hogy a magyar nyelvvel is számoljunk, elvégre ez az egyetlen ókori ázsiai keleti nyelv létezik ma Európában.
    Annak alapján, hogy eleink a VII-VIII. században a kazár birodalom területén éltek, mégpedig nem mint alávetett szolganép, hanem mint Kazária államalkotó etnikuma (erről írott források és a szaltovó-majackojei régészeti kultúra emlékei tanúskodnak), valamint a régészetileg bizonyítható, erős és magas fokú kulturális rokonság alapján, feltételezhetjük, hogy a magyarság igen hosszú időn keresztül lakott a Kaszpi-tenger vidékén, részben annak keleti, részben a nyugati oldalán (Kaukázus vidéke). Történeti képtelenség az a hivatalos álláspont, mely szerint a magyarság "örök vándorlásban" élt cca. kétezer esztendőn át, hol a török nyelvű népek egyikéhez-másikához, hol mongol nyelvű néphez, hol iráni nyelvű népekhez csapódva. Ezen a területen volt lehetőség arra, hogy a magyar nyelv hasson a peremterületeken lakó ún. finnugor népcsoportokra, mint érintkező (lingua franca) nyelv. Ez igen fontos kérdés, mert elfogadható magyarázatot ad az obi-ugor és a volgai-permi nyelvekkel való kapcsolatra, viszont - tagadhatatlanul - nyitott kérdés marad a balti-skandináviai lett, észt és finn nyelvi rokonság. A kérdést még súlyosbítja, hogy a finn őstörténészek kinyilvánították népük nyolcezer éves autochton voltát, azaz megcáfolták és elvetették a keletről való kései bevándorlást.
    Kazária a Kr. u. VII-X. század között az eurázsiai térség igen jelentős és fejlett állama volt, városokkal, várakkal, fejlett, öntözéses földműveléssel, kertgazdálkodással, iparral, utakkal, hajóhaddal, zsoldos hadsereggel, közigazgatási és igazságszolgáltatási szervekkel, az adózó népek között voltak keresztények, mohamedánok, zsidó vallásúak és zoroasz-triánusok. A jelentős lélekszámú magyarság egy része a VII. század utolsó harmadában, az egyre erőteljesebb arab támadások következtében Közép-Ázsiából a Volga középső folyásvidékére költözött (Julianus magyarjai), míg a népesség zöme a Kubán folyó vidékétől a Don-Donyec királyság utódaiként, a Kaukázus területén is éltek magyar nyelvű népcsoportok (szavárd magyarok és Madzsar város), amelyek fennmaradtak a XIV. századig.

    Mindebből következik, hogy a Kárpát-medence birtokbavételének, a magyar honalapításnakKép eddig tanított és vallott históriája sem tartható fenn a továbbiakban. A történeti kútfők alapos és minden részletre kiterjedő ismételt elemzése világossá tette, hogy a konsztantinoszi elbeszélés hibás, s a magyarságot nem érte a IX. század végén semmiféle iszonyú erejű besenyő támadás, a honfoglalás tudatosan megtervezett, katonailag biztosított akció volt, amelynek során, a korabeli viszonyokhoz mérten, nagy lélekszámú magyarság rendezetten és rendben, javaival együtt, áttelepült Kazáriából előbb a mai Moldva (Etelköz), Erdély és a Felső-Tisza vidékére, majd birtokba vették őseink a későbbi Felvidéket, a Dráva-Száva közét s végül 900 táján a Dunántúlt is. Ezzel a hunok és az avarok után harmadjára került egységes főhatalom alá a Kárpát-medence egésze! Ez természetesen azt is jelenti, hogy a népvándorlás-dogma is végre-valahára érvényét veszti. A Kárpát-medencei IX-XI. századi magyar temetők (cca. 25 ezer sír) teljes mértékű és békés megtelepedést jeleznek s azt is, hogy egyáltalán nem volt üres térség a Duna-Tisza tája. Ennek alapján, valamint az embertani és a régészeti adatok alapján feltehető, hogy a Kárpát-medencében jelentős számú, magyarul beszélő avar lakosság élt, amely lakosság rokonként fogadta Álmos nagyfejedelem és fia, Árpád beköltöző népét. Talán ez a magyarázata annak, hogy a magyarok Kárpát-medencébe érkezése nem érintette meglepetésként a korabeli szomszédos hatalmakat, hiszen említést sem tesznek Árpádék országáról 899-ig.

    A kitalált, primitív törzsi államok-teóriát újabban azért hangoztatják felfokozott hangerővel, mert ezáltal igyekeznek jelentéktelenné tenni a Kárpát-medencei Magyar Nagyfejedelemséget, amelyben pedig sohasem volt kettős fejedelemség, sohasem volt törzsi széttagoltság s kivált nem igaz, hogy Koppány herceg, az erdélyi Gyula és a Maros-vidéki Ajtony barbár törzsfőnök lett volna, amikor mindhárman felvették a bizánci kereszténységet, monostorokat alapítottak, térítő püspököt fogadtak. S hogyan is lehetett volna István király megkoronázása után három évtizeddel (!) Ajtony "barbár törzsfő"?
    A Magyar Nagyfejedelemség a 900-as évektől, a korabeli viszonyok szerint, igenis államként működött, mert szuverén volt, mert volt egységes területe, voltak határai, volt erős hadserege, voltak bírói (horkák), volt vám- és adójövedelme (nemesfémek és só), volt nagyfejedelme (megas archon), akinek a hatalmát az elsőszülött fiú örökölte (Álmos-Árpád-Solt /Fajsz/-Taksony-Géza-István-Imre, tehát örökletes monarchia volt), volt külpolitikája, hiszen 892-től 970-ig pontos információik voltak egész Európáról, amelynek alapján a hadjárataikat vezették, s már Taksony felvette (963-ban Zacheus) a kapcsolatot a pápával, majd Géza egész diplomáciai rendszert alakított ki házasságkötések révén.
    A Magyar Nagyfejedelemség nyugati szomszédja: a német királyság, déli szomszédja: a bolgár cárság, északi szomszédja a cseh fejedelemség, keleti szomszédja a kijevi Rusz. A korszak főszereplői: Bizánc, a pápaság, a lengyel fejedelemség, a francia királyság, amelyek közül csak a németek kísérelték meg a magyarok elleni fellépést 907-ben, ám a nagy nyugati hadsereg Pozsony közelében katasztrofális vereséget szenvedett, s ettől kezdve soha senki idegen nem merte 1030-ig (s ez 123 év!) a lábát a Magyar Nagyfejedelemség, illetve királyság földjére tenni, s amikor ezt Konrád császár 1030-ban megkísérelte, Szent István király oly súlyosan megverte, hogy nyugodtan bevonulhatott Bécsbe is és véglegessé tette a Lajta-Fischa-határt, amely 1920-ig fennmaradt.
    A hivatalos álláspont képviselői nagyon szeretik kiemelni, hogy "a közép-kelet-európai térség első államai hozzávetőlegesen egy időben alakultak ki" és azonos rendszerük volt, lévén mind a lengyeleknél, mind a cseheknél, mind a dánoknál, mind a horvátoknál, mind a szerbeknél, mind a bolgároknál, mind a magyaroknál a rendező elv: a kereszténység volt. Ezt az összemosást nagyon könnyen elfogadta a magyar közvélemény is, mert látszólag megalapozott. Ámde ez a megközelítés nagyon hibás és hamis. Mégpedig azért, mert bár a keleti, illetve a nyugati kereszténység felvétele igaz, de - 1018-ig Bulgária kivételével - csakis Magyarország volt mindenkitől független hatalom, hiszen a lengyel, a cseh, a dán, az ostmarki osztrák uralkodók a német császár vazallusai voltak.
    De Bulgária példája is sokat mondó, mivel egyrészt az erős bolgár államot is egy keleti lovas nép hozta létre a VII. század végén, másrészt a XI. század elején meg tudta semmisíteni II. Baszileosz bizánci császár, aki viszont kísérletet sem tett a magyar királyság megtámadására.
    A harcias lengyelek uralkodóját Vitéz Boleszlávot, aki II. Ottó német császár kardhordozója volt sokáig, csak 1025-ben, halála előtt koronázták meg, de utódának, II. Miesz-kónak már le kellett mondania a királyi címről, hasonlóképpen volt a cseh fejedelemmel is (I. Boleszláv 935-967 és utódai s II. Vratiszláv csak 1085-ben kapott engedélyt arra, hogy felvegye a királyi címet). A horvát királyok a pápaság, majd Bizánc, 996 után Velence kreatúrái voltak, mígnem Szent László és Kálmán király a magyar királysághoz csatolja Horvátországot. A kijevi Rusz uralkodója sem volt szuverén, mivel az egyháza a konstantinápolyi pátriárka joghatósága alá tartozott, ellentétben a teljesen önálló és független magyar egyházszervezettől, amelynek feje a király volt.
    Amikor 973-ban Quedlinburgban I. Nagy Ottó császárnál összegyűltek a közép és kelet-európai uralkodók, a cseh fejedelem személyesen jelent meg hódolata jeléül, a lengyel Mieszkó a fiát, Boleszlávot túszként küldte oda, ám a magyar Géza nagyfejedelem csak 12 előkelő urat küldött. Majd II. Henrik testvérét kapta meg feleségül fia, István számára, s ennél hitelesebb bizonyíték nem kell arra nézve, hogy a Magyar Nagyfejedelemség egyenrangú volt a német császársággal! Hogyan lehet tehát ezt az országot az Árpádok törzsi-államának nevezni?
    De ugyanezt bizonyítja a magyar Szent Korona is, amelyről egyesek mindmáig azt állítják, hogy a hatalmas III. Ottó császár adományozta, a hűbéri függést jelző szent lándzsával együtt Istvánnak, míg mások amellett kardoskodnak, hogy a "hatalmas II. Szilveszter pápa" küldte István királynak. Történészi körökben közismert, hogy az egyébként rendkívül mély erkölcsi válságban élő pápaságnak (amelyben, egy-két kivételtől eltekintve, züllött és velejéig erkölcstelen pápák bitorolták Szent Péter trónusát, amiért is Cesare Baronio XVI. századi bíboros a sötétség évszázadának nevezte ezt a korszakot), a X. század végén és a XI. század elején semmiféle beleszólási joga nem volt a királyok koronázásába, mert ez világi aktus volt. Nemrégiben ezt nyomatékosan hangsúlyozta a német Johannes Fied is a História legújabb számában. Szent István király koronája tehát biztosan magyar akarat és megrendelés alapján készült *, minden bizonnyal a X. század végén, talán Géza nagyfejedelem parancsa és óhaja szerint, s ezért is találjuk a koronán Géza nagyfejedelem arcképe mellett a 959-ben elhunyt VII. Konsztantinosz bizánci császár képmását is. A Dukász-lemez biztosan később került a koronára. De nem német eredetű az uralkodói lándzsa sem, sőt éppen ellenkezőleg: a jogarral együtt biztosan keleti eredetű méltóságjelvény mind a kettő. Sem II. Szilveszter pápa, sem III. Ottó nem volt 1000-ben abban a helyzetben, hogy a szuverén magyar uralkodónak diktáljon.
    A nomád állaam-törzsi állam-szakrális kettős fejedelemség és a keresztény állam "fejlődési sor" arra való, hogy még véletlenül se jusson senkinek az eszébe, hogy Szent István magyar keresztény királysága közvetlen utóda és jogfolytonosa a Magyar Nagyfejedelemségnek. A magyar állam ugyanis csakis idegen hatásra jöhetett létre (korábban a marxisták szerint szláv, most, az egygyökerű utódok szerint: német minta szerint).
    Az állataikat szakadatlan terelgető nomád magyar rabló hordák eleinte azt sem tudták, hol akarnak megtelepedni, a Kárpát-medencében-e, avagy netán Lombardiában? Ezért is barangolták be rabló portyáikkal Európát, mint az arabok és a vikingek. Ám ez az összehasonlítás is erősen suta és hamis, mivel egyrészt a magyar katonai hadjáratok túlnyomórészt tervszerűek, tervezettek és kiválóan szervezettek voltak, és bár zsákmányoltak is, elsősorban diplomáciai, katonai célokat szolgáltak, másrészt eltérően az araboktól, akik területeket (Cordova) foglaltak el, s ott évszázadokra megtelepedtek, eltérően a vikingektől, akik szintén új hazát kerestek maguknak. Ezért engedélyezte 911-ben Együgyű Károly (898-929) francia király Rolló viking vezérnek, hogy ha felveszik a kereszténységet, népével egyetemben megtelepedhet a Bretagne-ig terjedő Neustria földjén, ami meg is történt. Ilyen a magyarokkal soha és sehol nem történt. A magyarok a XIX. század végéig tömegesen nem hagyták el a Kárpát-medencét.
    Most, a keresztény magyar állam ezeréves nagy ünnepe után, minderről érdemes újra elgondolkodnunk, és odakiáltanunk a magyar történelem kiforgatóinak: nec plus ultrat! Ennél ne tovább! - mert mi itt akarunk élni újabb ezer éven át s most, amikor a magyar jövő újra fényesedni kezd, a dicsőséges magyar múlt is egyre drágább lesz mindannyiunknak. Ne legyen nekünk teher a magyar múlt vállalása (Kunszabó Ferenc), mert a magyar nagy idők nagy szereplője és nagy tanúja volt - évezredeken át, még ha az elmúlt évszázadokban el is vesztette a súlyát, sőt országának nagyobb részét is.
    A múltnak nem szabad meghalnia, hogy a jövő megszülethessen! (Ábrányi Kornél)
    Magyar Múlt és Magyar Jövő! Ma már van ilyen nevű millenniumi emlékművünk is a Vas megyei Velem községben, ahol három sziklaormon áll a megkoronázott lótuszkehelyből kiemelkedő, aranybevonatú, hatalmas kettős kereszt, a kereszten a történelmi Magyarország zománcképe, fekete vonallal határolva a csonka haza területe, az ovális teret az ősi szkíta-hun-avar-magyar állatjelképek övezik, a hátfalon pedig ősi címereink sorjáznak."
  • TDantes
    #1009
    Mi az?
  • BaLTáSGYiLKoS
    #1008
  • ahddub
    #1007
    azt jelenti az atila név hogy eteli , vagyis onnan származó!

    itt meg a nemlovagló sumérod:D

  • TDantes
    #1006
    A hun valószínűleg egy török nyelv, ezért egyezik a folyó török nevével.

    Az hogy van egy Arpad nevű város, nem bizonyít semmit. Véletlen is lehet. Az is lehet, nem is úgy ejtették mint ahogy mi.
    Rádásul annyit tudunk róla, ez egy önálló fejedelemség volt, az asszírok intézték el. Ebből bármilyen következetest levonni, igen meredek .

    Különben lefogadom más idegen városok is vannak, melynek neve értelmes szó magyarul.
  • ahddub
    #1005
    de de, biztosan ez is csak véletlen! ahogy etel folyó törököl atil, és a magyar etele törökülk atila :D
  • [NST]Cifu
    #1004
    A topic rombolást be lehet fejezni.
    Másodszor, a személyeskedést szintén be kellene fejezni, mielőtt megunom, és bezárom egy pár napra a topicot.
  • BaLTáSGYiLKoS
    #1003
    csak nem Árpádra gondolsz?
  • TDantes
    #1002
    Azért áltudományos maszlag, mert szembe megy minden bizonyíték nélkül a tudománnyal!

    Olyan régész is van, aki szerint az UFO-k építették a piramist... na és? Vannak mindig olyanok akik valami alternatív elmélettel állnak elő.

    De sajnos a világmegváltó elméletüket a legritkább esetben tudják bizonyítani!


    "Addig, az hogy egy őskárpáti nép hatott a sumérokra, semmi egyéb mint bizonyíték nélküli spekuláció!"

    Ez szintén a saját "spekulációd" ilyen kijelentések tudományosan nem megalapozottak.

    Ez igencsak megalapozott! Tudod miért? Mert nulla, ismétlem nulla bizonyíték van rá!

    Ráadásul van egy csomó probléma ezzel az őskárpáti-sumér-*szabír-magyar dologgal, párat már felsoroltam. Ezek közül, érdekes, egyre sincs válasz!

    Vagy hogy a fokosból lett a jogar...ja...csak már magyarok fokosai előtt évezredekkel is volt jogar...de nem baj...
    Ezért egy maszlag az egész!


    Olyan honlapot meg nem veszek komolyan, ami azt állítja hogy a Kárpátokban van a föld csakra, és ez az Örök Királyság...ez egy sületlenség!

    Ja, és igen, én inkább hiszek az elismert tudósoknak, az MTA-nak, mint olyanoknak akik bizonyíték nélkül mindenfélét összehordanak!

    Tudom most az jön ,hogy én vagyok a hülye, mert ott van leírva a bizonyíték...nem nincs leírva! Sehol semmilyen bizonyítékot nem mutatnak fel!


    Mondtam már, azt állítják, hogy az őskárpátiból lett a sumér. Jó. Akkor,mutassanak egy őskárpáti várost, amit össze lehet különböző módszerekkel hasonlítani, a sumér városokkal.


    Majd ha, feltárják az első ilyen várost, vagy más hasonló, konkrét bizonyítékot mutatnak én is minden további nélkül elfogadom a dolgot !
    Addig, ez csak spekuláció.

    Ja, amúgy eszembe jutott valami. Ha az őskárpátiakból lettünk mi is, egy lovas nemzet, meg még egy pár lovas...

    Akkor a sumérok miért nem használtak lovat? Ugyanis, ők nem használtak lovakat, a sumérok domborművein nem lovak szerepelnek...hanem...onagerek, háziasított vadszamarak. Pedig ha az őskárpátiaktól származnak, akkor lovat kellet volna használniuk...mint a többi őskárpáti nép, mint a magyar...

  • ahddub
    #1001
    ciprus egy érdekes nevű asszír városra mutat!:D

  • BaLTáSGYiLKoS
    #1000
  • BaLTáSGYiLKoS
    #999
  • BaLTáSGYiLKoS
    #998
  • BaLTáSGYiLKoS
    #997
  • ahddub
    #996