Új kozmikus rejtély, itt a "sötét áramlás"

Na jó ma estére még egy hozzászólás, aztán beveszem a gyógyszereimet :)
A bizonyítás arról szól hogy feltesszük ha a végtelenben vagyunk (számodra ez az indirekt bizonyítás) akkor megáll -e a rendszer az Olbers paradoxonnal szöges ellentétben ami mögé csak relatíve igaz matematikai képleteket tudsz felsorakoztatni. Csókolom :)

Az azért túlzás, hogy értem, csak megpróbálom a szóban forgó képzeteket úgy megragadni, hogy lehessen róluk mondani is valamit, nem csak beszélni...

"a csillagok végtelenje az egyik oldalon"
OK, ezt eddig is tudtuk részedrõl.

"az energiáikat elnyelõ más energiák végtelenje a másik oldalon"

Hoppá!
Az elsõ - nem bizonyított - kijelentést egy második - szintén nem bizonyított - kijelentéssel próbálunk "bizonyítani". Erre mondják, hogy valótlan állítás valótlan állítást szül? Tényleg, csókolom!

Kár a gõzért snakekiller már megértett ha igényed van követni a dolgokat szerintem neked kéne utána olvasni.

Remek, remek! (a továbbiakban felesleges szerénykedni én se vagyok az a nagytudású de ahhoz hogy vitázva elõrébb léphessünk kell egyfajta pofátlan magabiztosság, a végtelen tudással kicsúszik az ember talpa alól a föld és nem tud álláspontot foglalni) :)

Sokkal hasznosabb lennél a fórumnak, ha szépen, érthetõen elmagyaráznád nekünk a gödeli életmû lényegét. Magadon is segítenél ezzel.

Szerintem még egyszerûbbet kell bizonyítani, nevezetesen két végtelen közötti relációt :) Vagyis a matematikai végtelennek a matematikáját :) Ennek csak valamely két szám limeszeként van értelme. Önmagára nem tudjuk vonatkoztatni a végtelent illetve elmodható róla az összes egyenlõség és összes egyenlõtlenség egyszerre. Fenn áll az 1+1=1 és egyéb mókák esélye. A végtelenben minden relatív. Tehát én azt az egyszerû dolgot javasolnám hogy a csillagok végtelenje az egyik oldalon, az energiáikat elnyelõ más energiák végtelenje a másik oldalon. A mi relatív világunkban pedig jól látható a két végtelen között az utóbbi kapta a nagyobb teret. De nehogy valaki avval jöjjön nekem hogy ekkora fatális baromságot hogy lehet leírni hogy egyik energia elnyeli a másikat. Mert elnyeli, másképp fogalmazva átalakítja a maga struktúrájára. Csókolom.
Szerintem maestére szüneteljünk :)

Jah és a gödeli gondolatokat nem ismerem mélységeikben, felületes értelmezésük, mint sok matematikai igazságnak pedig könnyen tévútra vihet

Amúgy tudtommal kb. arról szólnak a híres Gödel Nemteljességi tételek, hogy bármilyen természetes aritmetikára visszavezethetõ axiómarendszerben vannak eldönthetetlen "igazságú" kijelentések. Annyiban kapcsolódik netán, hogy nem megszámlálhatóan végtelen (kontinnuum) számosságú axiómát alapul véve ez a probléma asszem nem lép fel.

wtf?

Very eccerû válasz erre, az univerzum a mi tudásunkkal tágul. (számunkra)
Very hárd válasz very hosszú lenne és tekintettel a késõi idõre nem szeretnék tovább verítékezni delejes vitézségemben inkább megpróbálom röviden természetesen rengeteg felületességbe belekötni érdemes helyet hagyva mondandómban. Nem csak kifelé hanem befelé az általunk "ismert" anyagba is végtelenrõl beszélek és így könnyebb megértened hogy elég nehéz annak meghatározása mi is a "mi univerzumunk". A téridõ misztikumát is kár volt legyártani, már annak aki tisztán akar látni. Ha befelé mész az anyagban a reláció akként mûködik idõ kérdésében hogy egyre gyorsabb, ha kifelé nézel az ûrbe egyre lassabb. Attól félek még mindíg nem lehet megérteni pedig szerintem nem nehéz. Képzeljük el hogy a galaxisok tömkelege amikkel együtt utazunk egy magasabb világban csupán egy atom elektronfelhõjének része.

Azt kell bizonytani, hogy végtelen térben elhelyezkedõ végtelen sok csillag nem jár minden pontban végtelen fényfluxussal az ismert fizikai folyamatokat tekintve, ehhez lehet, hogy elég a papír-ceruza módszer. :)

Kedves zümy, talán meglep válaszom :) de meg tudnád mondani mit látott az emberiség a középkorban a minket körülvevõ millió másik galaxisból? Pontosan. Semmit. Azt hogy manapság ilyen szépen körbenézhetünk Hubble kuksinknak köszönhetjük. Amirõl Kígyógyilkos úr tesz például ajánlást az az hogy vizsgáljuk meg a születõ és kihúnyó csillagok energiaszummáját majd próbáljuk leírni ez milyen arányban pumpál felénk fotont és egyéb anyagokat. Asszem még pár ezer évig nem lesz képes ezt számítógép kiszámolni azzal az addatmennyiséggel ameddig jelenleg látunk csak el. Arról nem beszélve hogy még mindíg fekete anyagozunk, ami nem vétek csak ugye semmit nem tudunk a struktúrájáról. Könnyû elképzelni azt is hogy ez a rengeteg különféle galaxis a miénkkel egyetemben alkot egy galaxis vesszõ-t és így tovább a végtelenségig. Namármost ilyen alapon relatíve qrva fényes galaxisban élünk ha úgytetszik, de mindez csupán relativitás. A középkor emberének ez egy sokkal sötétebb világot jelentett, mivel nem látta hogy a csillagokon túlról távoli galaxisokból is érhet minket energia, ha mégoly parány is hogy egy ûrlencsét kell fellõni begyüjtésére. További kellemes mûvelõdést!

milyen kezdet? úgy érted mibol lett a téridõ? nem tudom, fogalmam sincs. de az univerzum tágulásábol arra lehet következtetni, hogy kezdetben kisebb volt, azelõtt meg nem is volt. namármost szerintem ha valami a semmibõl lesz, majd egyre nagyobb lesz, akkor csak végtelen idõ múlva lesz végtelen nagy, ebben az esetben pedig a mi univerzumunk nem végtelen nagy (ez nem azt jelenti hogy van határa) ,mivel véges ideje létezik. hol van a hiba a gondolatmenetemben?

Szép, ezt szeretem. Jogos gondolatfelvetések, nem pedig személyeskedés kinek a tarisznyájában mi van stb. Szerintem lehet elõre haladni és fórumot csinálni belõle. A semmibõl veszi el terét a végtelen, és ha visszanézel asszem a 6D-s cikknél beszéltünk róla ez is megér egy misét mi az a semmi. Nem semmi! :) Az általunk ismert világnak valóban van kezdete, de az a kezdet vajon mibõl van? mit gondolsz?

bocsika skacok, el voltam foglalva Ödön körberöhögésével, aki állította, h meg... Pirit; kértük a bizonyítékot, de azt mondta, h ez filozófiai jellegû probléma;
nyade; tfh végtelen számú "energiaforrás" van (legyen csillag); akkor egy (x,y,z,t) koordinátájú pontból "valamerre nézve" (legyen ez q irány) végtelen csillagot kell látnunk; de...egy (x1,y1,z1,t) pontból is ugyanez a helyzet q1 irányban; mivel q != q1 így => hogy bármely pont bármely irányában végtelen csillag dekkol, melyek végtelen cuccost sugároznak kicsi pontocskánkra; aki fogja magát az jól megfõ;
kedves gybfefe; hol itt a probléma? jaaaa, hogy még nem fõtünk meg? ez gáz...esetleg ha elvetjük az energiamegmaradást meg egyéb fizikai cuccokat...azaz kidobjuk a teljes fizikánkat...meg ha már arra járunk a teljes kémiát/mateket, és a hasunkra ütünk; a sacc_per_kábé módszert alkalmazzuk, akkor még igazad is lehet; nincs ebben semmi gáz sem...csak ki kell mondani, h mindenki hülye..csak te vagy a helikopter...és már igazad is van :D; mi meg tévedtünk...

-tudod mi a legnagyobb baj az emberekkel? az h, qva komolyan veszik saját magukat és nem hibáznak (saját maguk szerint!!!); sz'al röviden: faszságot beszélsz; mond azt, h a mai fizikánk/matekünk/tt_nk egy hülyeség, és el van intézve...senki se fog veled vitázni (csak legyint egyet)

na húzok aludni, mert holnap suli

zümy

Enyhe logikai disszharmóniát vélek kihallani a mondatból amit felesleges halmozott determináltságnak lehetne nevezni :) Mivel a paradoxon azt véli bizonyítani, hogy világunk nem végtelen érdekes volna belehelyezni a végtelenbe és onnan bizonyítani létjogosultságát ez a paradoxon paradoxonja lenne :) Asszem Ön arra gondolt hogy bizonyítsam be a világ végtelen ezért az Olbers paradoxon nemhogy nem paradoxon de egy orbitális baromság. Vigyázzunk kérem a modoros fogalmazás esztétikája olykor logikai hibák ejtésére ad lehetõséget! :)
Egyébként Ön sem reagál a végtelen és a gödeli gondolatok analógiájára?

tehát ugy gondolod, hogy végtelen sok csillag van? de akkor az univerzumnak is végtelennek kell lennie nem? ami nem lehet, ha véges idö ota létezik , nem? mit gondolsz?

Nem nem, csak annak absztrakt modellezését és bizonyítását szorgalmaztam, hogy a vázolt végtelen univerzumban nem áll fenn az Olbers-paradoxon. :) Félre tetszett érteni...

:) De nagyot tévedtél te is :) mer' ha mondjuk csak tízzel vagy tízezerrel számolod el, no de egy egész végtelent tévedni!? :)

ja, azt hittem az a kérdés, h az univerzumban végtelen számu csillag van e. mert erre könnyu a válasz, ti. hogy nem.

A srácok itt velem akarják leiratni a világot leíró képletet amirõl Einstein is csak álmodott. Amúgy semmi különös :)

mirõl is folyik a vita? hogy az univerzumban végtelen számú csillag van -e? kezdem elveszteni a fonalat...<#vigyor2>

Akkor töltsd meg légyszives a Gödel által felvetett problémával kapcsolatban

Ez mókás lesz majd késõbb :) Amikor már végre érteni fogjátok mirõl beszélek, feltehetõ lesz a kérdés, vajon milyen stratégiával sikerült magunkat megvakítani :) Ez is természetesen vicc, nehogy komolyan vegyétek. De szerinted én kb nem így jutottam el a magam igazához? Régen még arra is gondoltam Einstein meg egyéb agybajnokok azért próbáltak elterelõ mûveleteket végezni mert látták mennyire nincs még kész az emberiség olyan fejlett technikákhoz amiket már rég lehetne alkalmazni (és egyébként alkalmaznak is párat csak ugye nem kötik az orrotokra hanem saját hatalmi vágyukat gyakorolják velük) Mindenesetre fékeztek egy jókorát, nem csak fejlõdést hoztak fejünkre.

Teljesen felesleges új fórumot nyitni, mert nem sokat írnál oda sem. Sajnos lapos a tarisznyád.

Mielõtt valaki feltenné a kérdést mit értek az alatt hogy a filozófia kikezdte önmagát, gyorsan még idebiggyesztem érdemes a móka kedvéért egy kis Heideggert olvasni hogyan küzd a szavak determináltságáért, majd könnyû megértetni mint vezetett ez a hermeneutikához, ami a tudományág bonyolódásával kategóriáiban újabb szavakká tömörül amiket aztán lehet újra megfejteni :)

Ahogy látom megkaptam a házifeladatot :) Még mielõtt ebbe a hosszadalmas ügybe fognék válaszolnék Pielnek. Azért nem fejtettem ki mert azt hittem minimális intuícióval kikövetkeztethetõ. Valójában mindíg pongyolán fogalmazok, de így legalább nem kell oldalakat írnom ide, mondom szerintem megérne egy új fórumot a dolog. A felsõbbrendûségemre vonatkozóan meg csak azt mondhatom, hogy ez egy régi pszichés trükk a vitapartnerek megragadására tehát teljesen fölösleges bedõlni :) Így súrlódás helyett mondhattam volna örvénylést is ami a lényeg az a nyomáskülönbségekbõl adódik, vagyis a végtelennel járó végtelen sûrûség azonos szerkezetû rétegei tolják, szorítják egymást, ami newtoni fizikával leírható, természetesen azzal a kitéttel, hogy mindez a végtelennel közelítõ érték. És mivel a végtelen, végtelen rekurzió, minnél mélyebbre mászunk benne annál pontosabb lesz a mérés, de soha nem pontos. Kígyógyilkos úr vázolna nekünk egy röpke képletet erre, vagy inkább nekem szurkol? Egyébként elgondolkodtató a modern filozófia mennyire kikezdte magát (nem véletlen) ez is egyfajta végtelen rekurzió. Szerintem nem lehet túlságosan bonyolult egy ilyen (a valós) rendszer matematikai, fizikai leírása. De én olyan szerény vagyok, hogy ezt szívesen hagyom szakértõkre ha hagyjátok :) Tulajdonképpen Gödel is a végtelenrõl prédikál amikor "azt válaszolja igényetekre" (ti. hogy bármiféle képlettel szolgáljak nektek az elmondottakról) nincs teljes egész rendszer. Talán, de nem biztos, ez egyféleképp lehetséges, ha magát e "szörnyûséget" annak igaz jelzõjét a végtelent vesszük górcsõ alá. Hajrá!

"Véleményem szerint a probléma jóval inkább megragadható filozófiai úton semmint bárminemû képletekkel"

Ez nem így mûködik. Elméletben gyönyörû modelleket lehet kiókumlálni, de a sorrend a következõ:
1. megfigyelem a világot
2. kidolgozom a magyarázatom (modell)
3. összevetem a modellt a valósággal
4. megint megfigyeléseket végzek
5. finomítom a modellt, esetleg elvetem stb.

Természetesen, a filozófia sem haszontalan, megvan a maga összegzõ, magyarázó szerepe, és amúgy a kutatási tárgya is sajátos, más, mint a természet- vagy társadalomtudományoké, mindenféle interdiszciplinaritás ellenére.

Kedves gybfefe! A #119 kérdésemre még nem válaszoltál! Volnál szíves elmagyarázni a gravitáció lényegét? Ha már ilyen felsõbbrendûséggel osztod az észt!

Kérem, nem kell semmiféle mérést végezni, még csak egzakt képletet se gyártani, pusztán a matematika absztrakt eszközeivel (halmazelmélet, topológia, analízis bõségesen kínál ilyeneket) _elvi síkon_ modellezni azt, amit filozófiailag már megfogalmazott. A kardinalitás, végtelen struktúrák szerkezete, fraktálemélet és egyéb releváns témakörök komoly irodalommal rendelkeznek, majd meglátja hogyan lehet definiálni az ön által jellemzett univerzumot.

lényeg hogy nem tûnhet el, amibõl egyszer sugárzás lett, az is marad (entrópia törvénye).-ezt írtad, erre válaszoltam. Figyeld a bölcs szelídséget amint fölkarollak :)

Kedves uram, köszönöm fogalmazásbéli eleganciáját mellyel "agresszióm" kezeli :) Rövid válaszom felvetésére, hogy már leírtam párszor épp a végtelen miatt lehetetlen bármiféle mérést pontosan elvégezni, így amit Ön kér tõlem csak egy újabb kísérlet lenne valamiféle relatív elmélet gyártására. Véleményem szerint a probléma jóval inkább megragadható filozófiai úton semmint bárminemû képletekkel, melyek felõl semmi kétsége ne legyen meg fognak születni. Jómagam egyelõre nem gondolkozok semmiféle publikáción hacsak nem ezt teszem épp most is. Ti. hiszek a fórumozás erejében és talán megérne a dolog, van oly horderejû kérdésfelvetés, külön fórumot szentelni neki. Ezt szívesen vállalnám.
Bajtársi Tisztelettel: Sumerák :)

Na jó, ebbõl elég, ez a "tudom hogy rosszat mondtam, szándékos volt" óvodás színvonal. Írd meg a tudományos cikket amirõl snakekiller beszél, töltsd fel az arxiv.org-ra, aztán folytathatjuk. Mert az Olbers paradoxon mellett vannak számításokkal alátámasztott vizsgálatok, a te agymenésed mellett viszont nincs semmi.

Hogyne tûnhetne el bármi <#wilting> Ebben mi volt az érv, vagy az álláspont? Esetlen hogyne létezhetne a télapó? <#falbav>

Ha hülyeségeket írok akkor azt irónia ként szánom, azonfelül kis logikai hibát is ejtettem, de ezt már akkor tudtam amikor írtam, csupán tetszik hogy a végtelenségig el lehet vitatkozni :) Mert ugye most vitatkozhatnánk azon hogy a végeredmény a földdel kapcsolatba az hogy szét fog égni (no nem magától) de ha sikerül olyan intelligenciára szert tennie az emberiségnek, hogy megmentse ettõl mégcsak ez se következik be feltétlenül. De szorítkozzunk az értelmes kérdésekre és válaszokra csak a végesség vagy végtelenség témakörében. Mit nevezel eltûnésnek? Hogyne tûnhetne el bármi. Ez csak annyit fejez ki hogy a te nézõpontodból érzékeled még az adott dolgot vagy sem. Ilyen alapon ami a végtelenbe vész az sem veszik el csak nem tudod már semmi mûszerrel nyomonkövetni. Szerintem igazam van :)

Ha ilyen magabiztos már, hogy belejavít a wikibe, akkor jóuram igazán publikálhatná valahol az elméletét: tessék megkonstruálni a végtelen nagy univerzum matematikai modelljét, számításba véve a kisugárzott energia disszipálását/átalakulását, a csillagok élettartamát, az ismert sugárzásforrások lehetséges disztribúcióit, stb. Ezután tessék megmutatni, hogy egy ilyen végtelen tér bármely pontján korlátos (és a megfigyelttel korrelál) a sugárzásfluxus. Vagy valami ilyesmi. Kicsit hosszadalmasabb, mint szóban elmondani, de a görögök óta így szokás valamit bizonyítani.

Látod, ha konkrétumokat írsz, mindjárt könnyebb megcáfolni õket :)

Mindegy hogy az energia végtelen vagy véges sok formában létezik (egzisztál nem magyar szó!), a lényeg hogy nem tûnhet el, amibõl egyszer sugárzás lett, az is marad (entrópia törvénye).

Miért nem világít a Föld, ha annyi energiahordozó van rajta? Hát mert nem végtelen sok hanem véges sok energiahordozó van rajta, és különben sem fog belõlük magától energia felszabadulni. Ha marha sokat várunk, szépen kihûl és kész.

A nagy fényességhez csak akkor kell bezárt világ, ha ragaszkodunk, hogy véges sok csillag van, de azok végtelen ideje világítanak. Ha végtelen sok csillag világít végtelen ideje egy végtelenül nagy Univerzumban, megint nagy fényesség lesz, hiszen az Univerzum ÖSSZES, végtelen sok csillagának a fénye egyszerre ér el minket.

Reagáltam. Érthetõ végre?

A végtelennel az a probléma, hogy nem egyszerûen egy nagyon nagy vagy hatalmas vagy gigászi szám. A végtelen minõségében más mint a számok. Végtelen világegyetemben végtelen ilyen fekete lyuk is lenne, és közülük végtelen sok a te irányodba is sugározna (ha jól értettem, a Hawking-sugárzásról írtál, bár az mintha minden irányba hatna.... ööö. bizonytalan vagyok, vagy mégsem).

Nekem nem kell kitálalni semmit, csupán tényeket közlök. Pontosan, végtelen sok csillag van ami mûködik, és közte végtelen sok tér amiben végtelen sok formában egzisztál az energia. A ti bizonygatásotok fel veti a kérdést vajon miért nem világít a föld hiszen annyi energiahordozó van rajta :) És lõn, valóban világít a föld, csak nem értem mért nem izzik mint a nap. Ja ha marha sokat várunk elõbb utóbb izzani fog. Tehát ez a bizonyíték arra hogy véges a világ, mert minden megsemmisül benne. Legalább is próbáltam megérteni mit is akartok bizonyítani. A végtetlenbe távozó energia nem süti meg a világot. Most õszintén, nincs igazam?

akkor lenne ez a nagy fényesség ha zárt valami tehát véges lenne a világ és önmagába lenne szorítva fenenagy energiáival, ahonnét se ki se be se tovább vége.
Tán ismétlem magam?
Valahogy sejtettem hogy erre nem fogtok reagálni.
Sõt tudom mibe lehet belekötni, én se gondoltam egyenletes eloszlásra csak mint végeredményre.

Senki sem mondta hogy egyenletes a fényerõ, vagy hogy egyenletes az eloszlás, inkább azzal hadakozz amit írtunk, ne azzal amit te képzeltél oda.

Csillagok születnek és kihúnynak de ettõl a világ még végtelen.

Ez nem érv, benne van az angol Wikipédiában, ha folyamatosan keletkeznek és hunynak ki csillagok, a paradoxon változatlanul fennáll, hiszen a csillagok anyagára, amikor éppen nem csillagokban van, szintén érvényes a megállapítás az árnyékolásról, felmelegszik, és elõbb-utóbb ugyanúgy világít.

Továbbá nem minden létezõ végességérõl van szó, hanem az Univerzuméról, a kettõ nem ugyanaz. Kicsit pallérozódjál még, mielõtt kiosztasz mindenkit.

Na és?
Lehet, hogy vannak csillagok, amelyek kihunynak, de ha egy egyenes mentén kitekintek a végtelenbe, akkor végtelen sok olyan csillag lesz, amely épp mûködik. Na, találj ki valami mást.

Nem hagy nyugodni, hogy ilyen szarul érvelek ezért a munkával se haladok :)
Ki a fészkes feketerigó fütyülte a fületekbe a csillagok nem húnynak ki címû nótát? Azért mert a világ végtetlen és az energia nem vész el csak átalakul még nem kell mindenhol egyenletes fényerõnek lennie. Ha egy csillag átalakul feketelyukká attól még nincs vége a világnak, max ha hozzánk közel van akkor nekünk van végünk, de a világ végtelen. Ne keverjük a szezont a 'szommal. Ki mondta nektek hogy a csillagok örökéletûek? Én biztosan nem. Aha már látom is hatalmas logikátokat, remegve lesitek a legutolsó csillagot is az égen nehogy megsemmisüljön, mert akkor vége van a világnak. :) Hagyjuk már ezt az olberst lássátok már be hogy ez egy hülyeség. Csillagok születnek és kihúnynak de ettõl a világ még végtelen. (Vajon hányszor fogom még leírni:)) Ha arra megy ki az analógia játék, hogy belássam a világ meg fog semmisülni, belátom én szívesen, mint ahogy azt is hogy ez a megsemmisülés csupán egy másfajta szerkezetbe való átváltozást jelent. Azonban mit is jelent a világ szó? Nem azt ami körbe vesz minket? (a szó legszorosabb értelmében) Ha átalakul hát átalakul, de vége nincsen. Értitek már kedveskéim :) A paradoxonotok épp azért paradoxon mert akkor lenne ez a nagy fényesség ha zárt valami tehát véges lenne a világ és önmagába lenne szorítva fenenagy energiáival, ahonnét se ki se be se tovább vége. Nemutolsó sorban szerintem jóval nehezebb elképzelni hogy véges világban élünk, kb. a Colombus elõtti idõk világképével vetekedhet ama vízió hogy egyszer csak a lábunkat lógatjuk a szélén ahol a lapos föld végén minden óceán lefolyik valahova. Hajrá ti középkor lovagjai, gyõzzetek le! :)

Azok ugye nem borsószemek?
:-)

Íme az Olbers-paradoxon:

Olbers paradoxon (angol)

Errõl van szó tehát. Végtelen sok, végtelenül régóta létezõ csillag betakarná a teljes égboltot, és nem látnánk tõlük az ûrt, ugyanis minden irányban egy csillag felszínére látnánk rá. Ez ugyanaz, mint amikor egy ritkás erdõbe mész, és csak fatörzseket látsz, pedig sokkal vékonyabbak mint a fák közötti hézagok. Tehát az Univerzum nem lehet egyszerre végtelenül régi és végtelenül nagy.

Az nem magyarázat, hogy vannak sötét dolgok az ûrben amik elnyelik a sugárzást, mert egy idõ után a sugárzás hatására annyira felmelegednének, mint a csillagok felszíne, és végsõ soron ugyanolyan színnel sugároznának (sugárzási egyensúly). Semmi köze az egészhez a fekete-lyukaknak, vagy bármi exotikumnak, ez a probléma abban a pillanatban felmerült, amikor Giordano Bruno kijelentette, hogy a csillagok is olyan napok, mint a mi Napunk.

fefike!

Olyan vagy, mint a mesebeli leány: mondasz valamit úgy, hogy közben nem mondasz semmit. Na, menj dolgozni!

Most akkor ki az arrogáns, aki böfög, vagy aki nem?

Csak röviden reagálnék és nem is olvastam végig a kommenteket mert kezd a munkám rovására menni a fórumozás, ha lesz idõm válaszolok rendesen, meg elolvasom miket írtál, csak kedvenc paradoxonunkra egy szösszentés:
Vígasz Olbers hívõknek, hogy van hely ahol qrva fényes minden, ez pedig minden galaxis belseje felé csak nõttön nõ, azonban a legtöbb galaxis centrumában egy fekete lyuk tenyészik (talán nem véletlenül) ez pedig úgy viselkedik mint egy hatalmas energia ágyú és tengelyirányban szétlövi a felgyülemlett stresszt :)
Viszont végtelen térben van hely bõven és mégvalami a fény nem valamiféle végsõ energiamegnyilvánulás (mivel a végtelenben ilyen nincsen) mégha a híres einsteini képlet erre is engedne következtetni. Csókolom :)

Én ugyan amatõr vagyok,nem is érdekel a téma nagyon,de szeretnék beleböfögni,mert irritál az arroganciád:P
Világosan meg lett mondva,hogy a Big Bang elmélet csak 1 elmélet..per pill ugyan a legjobban elfogadott és a legjobban alátámaszott elmélet,de attól még elmélet..szóval ne hangoztasd, mint abszolut értékü igazságot,mert
a, hazudsz
b, hülye vagy
c, tévedsz

Mivel általában a commentjeidet érdemes elolvasni,mert eléggé érdekesek, nem hinném, hogy az a vagy a b verzió állna fent...Gondolom rossz passzban voltál..;)

>Aham, mert ezek a világegyetemek úgy mozognak össze-vissza, mint a biliárgolyók.
Természetesen nem, csak egy nagyon leegyszerûsített kép akart lenni. De most már tényleg meg fogom keresni azt a könyvet, amiben olvastam. Biztos vagyok benne, hogy nem az Édesvíz Kiadó adta ki és nem is valamiféle ezoterikus mû volt, hanem a már említett, nagy nevû (elméleti) fizikusok (PD, SH, CS) közül valamelyik, vagy egy hozzájuk hasonló, szintén neves fizikus írta.

Nem 'nálunk': nem érzem úgy, hogy az itt hozzászólók közül teljesen azonosulni tudnék bárkinek a teljes 'nézethalmazával'. Van, akié jobban megfog, érthetõbb, logikusabb, van, akié nem annyira.
Nem 'rögeszme': a világegyetemnek van egy csomó leírása, modellje. Némelyik egyszerûbb, némelyik bonyolultabb. Vannak, melyek erõsítik egymást, és vannak egymásnak (legalább részben) ellentmondók. De mint írtam is: elfelejtettem, mármint a középpontot. Legyen akkor, ööö, mondjuk 'középtest'. :)
Nem 'kérem': nem is kértem. Látok elég köldököt magam körül, plusz egy nem számítana. ;)
Beestem ide, ó, én amatõr: igen, valahol, valamikor el kell kezdeni. Vagy nem. Próbáltam kellõ szerénységgel kezdeni, lehet, hogy nem sikerült. Majd jobban figyelek.
Univerzumok közötti kommunikáció a gravitációval: nem találtam meg még, melyik könyvben olvastam. Ha nem Paul Davies, akkor lehet Stephen Hawking, vagy (az általad is említett) Carl Sagan. Ha jól emlékszem, õ foglalkozott azzal, hogy hogyan lehet 'közlekedni' (anyagot, energiát, információt átjuttatni) féreglyukakon keresztül. Mintha a féreglyuk hatalmas gravitációs mezõjét egy másik, mesterséges gravitációs mezõvel szerette volna módosítani (kioltani?).
Tényleg amatõr vagyok, de érdeklõdõ. :)
De most dolgozni kellene.