6682
Önbizalomhiány
  • Rundstedt17
    #1281
    egyszerű magyarázat önbizalomhiány,könnyű úgy hűnek maradni egy olyan valakinek aki nem keres mást.
  • Rundstedt17
    #1280
    jó egyedül is
  • Rundstedt17
    #1279
    hol itt a gond?
  • Jacky
    #1278
    Szerintem se. Hagyni kell a fenébe. Keress egy normálisabbat! Olyat, aki érdeklődik is irántad.
  • Rundstedt17
    #1277
    igen
  • Rundstedt17
    #1276
    jó taktika.de a közepeshez se igen akarok hozzászólni mert kit érdekel egy olyan csaj amelyik nem szép
  • Rundstedt17
    #1275
    nincs esélyed.
  • Jacky
    #1274
    Ez olyan Dr. House-os :)
  • Fantomlovag
    #1273
    Egy jó idézetet hallottam: "Az önbizalomhiány legjobb ellenszere, amikor rájösz, hogy Te vagy az isten." :D Ez annyira poén... Ok, egy filmben volt, ahol a kissrácról kiderült, hogy tényleg egy isten... De ha csak magában nézed a beszólást, is nagyon jó.
  • plump
    #1272
    Ugyan ebbe a kategóriába tartozok. sajnos(?)
  • plump
    #1271
    Nekem van egy jó barátom - bár ez inkább amolyan felületes barátság a részemről - már több éve ismerjük egymást, és még se szoktam vele beszélni azokról a dolgokról, amik engem igazán érdekelnek. sőt.. azt se tudja igazán mi is érdekel engem! persze felületesen tudja, a dolgaim kb. 20%-át..
  • Fantomlovag
    #1270
    Fogd fel pozitívan. Nemet sem mondott. :D
  • Doog
    #1269
    Na meg próbáltam vele megbeszélni a dolgot...
    Mondtam neki szeretném jobban megismerni aztán kitudja mi lesz.
    De semmit nem mondott rá. :(
  • Fantomlovag
    #1268
    Igazából nem más... Ha igazán szeretsz valakit, akivel együtt vagy, és nem csak felületes a kapcsolat, akkor a szakítás igazi gyász reakció. Ugyanaz mintha meghalt volna az illető. Csak talán annyiból nehezebb, hogy tudod hogy él, esetleg látod is, vagy tudod hogy mással van.
    És semmihez nem lenne jobban kedved, mint simán állni az ablaka előtt, és nézni. Egy pillanatra elkapni legalább egy mosolyt, és mindennél jobban vágysz rá, hogy észrevegyen, miközben tudod, hogy úgysem fog... NAgyából olyan mint a sírnál, aholt nem vágysz másra jobban, minthogy lásd újra az elhunytat, de tudod hogy nem fogod...
  • campy
    #1267
    hát a pszichologus semmit sem segít...
  • campy
    #1266
    hmm a gyászról annyit h apám halálán meg a többiekén gyorsan tultettem magam rajta de az emlék megmaradt sőt ha eszembe jutnak iszonyú rossz vhogy h miért nem él már... csak ezt nem nagyon osztom meg senkivel sem inkább nem juttatom eszébe az ilyen dolgokat senkinek se...szakítás is szar lehet de sztem közel sem annyira fájhat mint a halál... vagy hát nem tudom mert nem éreztem és nem is fogom sztem
  • Jacky
    #1265
    Jókat mondasz. Teccik.
  • Fantomlovag
    #1264
    Ez olyan mint a ló meg a ledobás... Vissza kell ülni.
    Én annó ezt úgy "bekkeltem ki" hogy olyan nőkhöz mentem oda, akik nem tetszettek kifejezetten. Nem rondákhoz, hanem olyan, "mamahuhu" vagyis közepes... Ha azok visszautasítanak, nincs baj, mert úgysem kelett volna. Ha nem, jót tesz az önbizalomnak.

    Ami a gyászt illeti, az nehezebb kérdés. A gyászon szerintem túllenni nem lehet. Békét lehet kötni az emlékkel, le lehet zárni magadba. Nálam ez úgy megy, hogy "elengedem" ami azt jelenti, hogy szép emlékké múdosul, minden amit valaha együtt csináltam azzal akit gyászolok. Ha ez sem jó, akkor marad a felejtés. :D Lefoglalom magam.
    Egyébbként a szakítás is gyász szerű reakció. Szinte teljesen ugyanolyan lenyomatokat hagy a tudatban. Ami baromi érdekes. Számomra.
  • tigerbácsi
    #1263
    persze! de előtte el kell engedni. s azzal van a bibi!

    viszont amúgy is félős vagyok, szóval hiába is engedném el nem mernék kezdeményezni! szóval az önbizalomhiányra épül e gyász mit mondtál. szóval többszörösen hátrányos helyzetű vagyok.
  • Jacky
    #1262
    De érted, hogy mit akarok mondani ugye? Hogy élő pár kell, nem halott!
  • tigerbácsi
    #1261
    ja! de szólhatna, hogy Ő az! :-)
  • Jacky
    #1260
    Erre megint csak azt tudom mondani, az élet megy tovább.
    Nem néz minket senki sehonnan. Max a párunk. Az élő párunk. (semmi bántás!)
  • tigerbácsi
    #1259
    ere most nehéz válaszolni! tom hogy igazad van! meg próbáltam is! mondjuk úgy amikor már tudtam, hogy bejövök egy csajnak, akkor próbáltam meg beszélni vele, dehát nem naon sikerült, mert remegett testem hangom, de végül jött a vacsi s a többit már tod!

    persze tom hogy helyes lenne továbbállni, de nem megy! meg lehet már nem is akarom!

    meg honnan veszi ezt az élő ember, hogy a holt mit mondana? ez inkább saját magunk megnyugtatása! mert mivanha tényleg van ilyen hogy menyország meg pokol meg minden ilyen butaság? Neked nem esne rosszul, ha lenézel kedvesedre, és éppen mással hempereg? nekem ne mond hogy igen! ez így kell hogy legyen!
  • Jacky
    #1258
    Valami segítséget kéne kérned, pszihomókus vagy ilyesmi. Mert nincs ez rendben. Ráadásul ha jól emlékszem ez már több mint 3 éve volt.
    Ez nem önbizalomhiány, ez más.
    És nem egészséges dolog, hogy ennyi ideig gyászolod.
    Tudom, hogy meg fog maradni az emléke, egész életedben, de próbáld meg azt gondolni, hogy ő vajon mit szólna hozzá, hogy így szenvedsz?
    Biztosan azt mondaná, hogy elég ebből! Menjé csajozni, mert meghülyülsz! Éld az életed!
    Tuti, hogy ezeket mondaná, ha szeretett, márpedig szeretett.
  • tigerbácsi
    #1257
    nem tesz semmit! :-) előferdül! meghát jól is esik néha Róla beszélni!

    az élet nem áll meg! de akkor sem tudom feledni!
    ezt is meséltem már, hogy együtt vacsorázok egy csinos, s nem is buta Hölgyel, szemébe nézek, s hirtelen Ő villan a szemem elé! s akkor szégyen nem szégyen könnybe lábadt a szemem! persze a Lány nem tudta miért, de ezekután nem tudtam Rá úgy nézni, hogy Ő lenne a köv. Barátnőm. feláltam s elmentem! aztán jóbeittam! :-( semmit nem oldott meg, de legalább aludtam!
  • Jacky
    #1256
    Ó bocs, már rémlik vmi. Túl sok topicot olvasok, összekeveredik, mit hol olvastam.

    Már emlékszem a történetedre. Beugrott.

    Csak annyit vegyél figyelembe, hogy nem áll meg az élet!
  • tigerbácsi
    #1255
    meghalt.

    tom hogy éppen csajozni kellene, de mindig is rettegtem a Hölgyektől, hogy nem tudok teljesíteni, meg szégyeltem a hibáim stb! így a Feleségem úgy szedett fel, meg kérte meg a kezem, mert azt sem mertem! tudom mégegyszer nem lesz ilyen szerencsém az életben, de nem is akarom! én még mindig Őt szeretem.
  • Jacky
    #1254
    Már bocs, mindenféle él nélkül írom, de ez marhaság! :)
    Épp ez az, hogy kezdeményezned kéne!
    Mikor lesz így jó csajod vazze? :)
    Megvan még az asszony egyébként, vagy lelépett az első gitárossal?
  • tigerbácsi
    #1253
    hmmm én nem ilyen álarcot hordok! hanem épp ez hogy még megközelíthetetlenebb legyek! így nem kell beszélgetnem olyan szép, gyönyörű Hölgyekkel kik nekem bejönnek, így nem lehetek szerelmes, s nem kell szenvednem! :-)
  • Jacky
    #1252
    Arra gondoltam, mint az önbizalomhiány megoldására, hogy fel kell venni egy ilyen álarcot és úgy tenni, mintha magabiztosak lennénk.
    Máshogy fognak hozzánk állni, és előbb-utóbb "magunk is elhisszük", hogy van önbizalmunk.
    Ha volt már ilyesmi megoldási javaslat, bocs.
  • Jacky
    #1251
    Ki fog lógni a lóláb.
  • tigerbácsi
    #1250
    dehogynem! évekig lehet hordani egy álarcot, úgy hogy ne ismerjenek meg! s csak az ismerhessen meg akit Te akarsz!
  • Jacky
    #1249
    Pedig jó lenne ha megismernéd, mert sok nő szeret hozzábújni a párjához. Lehet, hogy nem mindig, de időnként tuti!
    Nézz el a ritka rendes lányt találni topicba is!
  • Jacky
    #1248
    Nehogy azt hidd, nem derül ki milyen vagy, annak aki odafigyel rád. Ha nem figyel rád vki, persze hogy nem derül ki számára.
    Egyszerű mint az egyszeregy.
    Ja és sokáig úgyse lehet, úgyse tudod álcázni az igazi valódat. Előbb-utóbb lehullik az álarc. Akár az életben, úgy itt a fórumon is (lol, ez most olyan mint egy ima).
    Éveken keresztül nem lehet álcázni magunkat egy párkapcsolatban (sem).
    Az hogy néha felkapjuk a vizet, vagy egész máshogy reagálunk mint szoktunk - van ilyen is, de ez azért ritka.
  • Jacky
    #1247
    Jól látod Steve. Muszáj egyfajta védelemnek lennie az emberek között, különben kihasználnak, megpróbálnak átgázolni rajtad.
    Ha vérmesebb vagy, akkor meg csodálkoznak ha elküldöd őket a k. anyjukba :)
  • campy
    #1246
    ja és én nem ismerem azt a szót h bújos,puszi meg ilyen érzelmi dolgos cuccokat...ez van
  • campy
    #1245
    igazad lehet! valaki zavaros...de kitudja h nem e itt is valaki álarcot húzott e mármint a Fórumon... ezt nem tudhatod Jacky:) összevissza írogattam nem normális módjára régebben...most meg megint normális vagyok?!!!:) hmmm gyanús...sztem nincs különbség legalább is nálam otthon és kint a suliban:P ugyanolyan vagyok mindig magamat adom oszt kész
  • Steve Q
    #1244
    Én eddig mindig igyekeztem olyan közvetlen és barátságos lenni másokkal, amilyen ismerőseim szerint vagyok, de már belátom, hogy szükség van álarcra, másképp eltapossák az embert, átgázolnak szívén-lelkén-mindenén...nem éri meg jónak lenni.
  • tigerbácsi
    #1243
    de meg is értem néha őket! :-)
  • Jacky
    #1242
    Hát hogyne! Sőt, az igazi nőknél ez nagyon is fontos, hogy ne csesztesse őket minden barom! Akivel beszéltem, ő is azt mondta, hogy ez megvan nála is.