Kezdesz kicsit fárasztó lenni.
Mond csak az nem tűnt fel neked, hogy csak EGY reaper ellen pusztult el a fél flotta? A történetben több millió reaperről beszélnek. Gondolom neked felesleges bele az olyan mint például az enciklopédia. Kicsit olvass bele. Akkor majd rájössz, hogy miért és hogyan lett Saren az ami.

Ezek szerint gyenge a Fejedelemhez a karim. :) Még ma otthon megpróbálom egyszer, aztán inkább hagyom, sosem kedveltem az ilyen idegbeteg rángatózásos végjátékokat.

Egy szerepjátékba éppen sokkal jobban illik egy bossfight mint egy FPS-be. Egy sci-fi FPSbe persze elmegy /mint a Quake 4 mondjuk/ de egy COD 4ben hülyén festene. Viszont egy szerepjáték /legyen az fantasy vagy sci-fi/ egyenesen kiabál egy végső bossért. Kell is bele szerintem. Amolyan végső tesztje a karaktered képességeinek. Egy szerpejáték /ha jól van megírva/ akkor olyan mint egy jó film. És mint minden jó filmbe ebbe is kell egy végső harc.

Nos, ez sem túl logikus, akkor minek volt az első fight, és minek fekszik utána ott, miközben módosítom a kommunikációs csatornákat? Ha eleve a Fejedelem állt volna ott, akkor esélyem nem lett volna semmire, nem? Ezzel lehetőséget adott a győzelmemre, ami egy Pusztítótól mondhatni hülyeségre vall. Eleve úgy kellett volna várnia, testet öltve és akkor egy szót nem szólok. De mindegy, lehet, hogy csak még mindig sík ideg vagyok a csalódástól, amit tegnap éreztem az első bossfight utáni elégedettségemet követően, és miután megemésztem, hogy még nincs vége a harcnak, kissé jobban tudom értékelni ezt a fordulatot...

hogy egy FPS-ben tényleg elmegy a bossfight - bár megjegyzem, CoD4-ben sem volt, sőt, a Frontlinesben sem volt valami látványos és hú de nehéz végjáték -, de egy szerepjátékban? Mondom, nincs tapasztalatom, ezért kérdezem, hogy ebben a műfajban ennyire dobja magát a "legyőzhetetlen legyőzése"?

Ha igen, az kicsit kiábrándít.

Megmondom őszintén, a Mass Effectben a harcokat kedveltem a legkevésbé. Nálam a felfedező utak, a beszélgetések, a válaszok, reakciók közötti választás lehetősége tetszett a leginkább, megismerni a karaktereket, világokat. A harcokat amolyan szükséges rossznak éltem meg, mert mégis csak egy játékról van szó, amelyben márpedig harcolni kell.

De ezerszer jobban élveztem a párbeszédeket, a felderítések izgalmát, a karakterépítéseket, az eszközök közötti válogatásokat, a technikai fejlesztést.

Amúgy a játék igen egyszerűen ráébreszt arra, mit kell tenni. Szépen nekivág annak az oszlopnak, ami mögé be lehet húzódni, az egész csapattal és onnan kényelmesen le lehet vadászni...

Két bossfight? Ja, már akinek. Nekem csak egy volt. Egyébként meg az átalakult Saren-t is kurva egyszerű kinyírni, csak lőni kell és kész.

harcolni kell Sarenel, az már egyszer megvolt, és tetszett is. De ez a feltámadás kiloccsantott agyvelővel, átszúrt belső szervekkel kissé kicsapta a biztosítékot nálam, ráadsául olyan szinten lett tápos ez az arc, hogy csak néztem, mint Rozi a moziban. Két bossfight egymás után? Egy RPG-ben? Hát nemtom... A játék alatt végig éreztem a sci-fi filmes feelinget, iszonyatosan bejött, vevő leszek a további ME kiadásokra is, de a legvége szerény véleményem szerint ezzel el lett rontva. Még ebben a sci-fi világban is irreálisnak érzem azt, ha egy szó szerint agyát vesztett lényt feltámaszt a Fejedelem. Ezzel az erővel megszállhatott volna engem is, harci adept lévén megfelelő alany lettem volna. Egyszerűen nem logikus a lépése.

Na. Minden játék végére kell egy boss. ezt már kitalálták az amcsik.
A boss nem is boss, ha nem alakul át legalább egyszer, mikor elfogy a HP-ja, ezt a japánok találták ki.
Boss kell, hát van. Tudom, hogy kicsit közhely, de tény, teapartyval nem lehet vége. Nem azért fejleszti mindenki szuperplusszosra a kariját, hogy a végén egyszer csak vége legyen. kell egy nagy harc:D valami legyőzhetetlent kell legyőzni. Ez van, nem érdemes ezen bosszankodni.

Előttem szótó idézek: "mert a Reaperek technológiája többször lekörözi az Alliance legjobb fegyvereit.".
Ez igaz. Persze Shepard azért nem szövetségi technológiát használ, hanem Sceptre cuccokat(amiket az asarik meg a turianok készítettek). persze ettől még többszörösen lekörözi:D

Mass Effect 2-őt azért ne várjatok mostanság. Egy jó játék elkészülte simán 2-3 esetleg több év is lehet. Duke Forever már 12 éve készül:D(bár most már nagyon a célegyenesben vannak állítólag). Starcraft 2-t fél éve jelentették be, de már 3 éve készül.(talán idén már kijön).

De szerintem sitni fognak vele, mert a story odrít a folytatásért. A nagy legyőzhetetlen ellenfél, csak 1 a sok közül, és még valószínűleg azoknak is van valami vezetője, aki hú de erős ám:D
Igaz a technovilág élenjárói, valahogy mégis van egy olyan érzésem, hogy ősi barbár módon a legerősebb a vezető:D
De még ha nagyon meg is húzzák(és már csinálják a ME boxos megjelenése óta), akkor is legalább 1-2 év, mire kijön.

Az egész játék arról szól, hogy próbálod elkapni Sarent, és kideríteni mi is áll a dolgok mögött. Mire számítottál, hogy majd békésen teáztok? Vagy netán hogy amikor te megérkezel a Citadellre, akkor egyből elmegy, mert hát végülis ittvan Shepard, akkor most meneküljünk el? Ja meg a szövetségi flotta közel sem olyan erős, mint hinnéd... Ugyanis ha figyeltél volna, még a játék legelején elmondták a Sovereign-ről, hogy egyetlen lövéssel elpusztítja bármelyik hajót. Ja meg, ha már Saren épp ott van, ahol a vezérlő, amivel ki lehet nyitni a Citadellt, akkor szerinted majd csak úgy elmegy? Mert ha nem tudják kinyitni a citadellt, akkor lehet akárhány szövetséges hajó a környéken... Amúgy meg ha ésszel játszanál, akkor nem okozott volna akkora nehézséget kinyírni. De ugye ez baromság. Úgyis ezt a szót ismered csak.

Nem fél perc alatt, ha nem ugornád át a párbeszédeket értenéd ...

Vélhetően rossz döntést hoztam - minden igyekezetem ellenére, és ezért van most ez a szitu. Bár tökértelmetlen és erőltetett ez a fajta befejezés...

miután Wrex közvetlen közelről széjjel lőtte az arc fejét, és ezzel mondjuk lazán kiloccsantotta az agyát, lehet bármi és bárki agyon implatozva, nincs semmi, ami vezérelné az implantokat. Agy nélküli Fejedelem? Lol... A flotta pedig ott van, térugrással érkezett meg az egész kóceráj a célponthoz, szóval innentől kezdve semmi esélye nincs a Fejedelemnek semmihez, pláne, hogy át lett álítva a fő komunikációs konzolja, amivel a Pusztítókat behívhatná. Ergo már semmiféle érdemi dolgot nem tud véghezvinni, ha megöl engem, ha nem.

Az nem sci-fi, ha valaki agy nélkül, szétszúrt mellkassal még nekiáll okoskodni, az inkább z-kategóriás horror.

Lehet ezen még rezegni ötvenezer hozzászóláson keresztül, számomra egy szánalmas szar lett a Mass Effect efféle vége - sajnos. Mert az egész játékot nagyon élveztem, és csupán itt, a legvége akasztott ki ezzel a bárgyúsággal.

Egyébként ha már sci-fi: Azért megnézném, hol elfogadható és logikus az, hogy a Fejedelem egy organikus létformából fél perc alatt ultimate harci droidot varázsol, amelybe nagyjából százszor kell belelőni, hogy kicsit megremegjen.... Ehhh, mindig is utáltam az ilyen bossfightes (itt meg ráadásul dupla...) baromságokat, főleg egy olyan intelligens játékban, mint ez.