Fizika

Ha egyszerû tekercsrõl van szó, amibe egy egyszerû kétpólusú mágnest helyezünk, úgy, hogy a pólusok vonala a tekercs tengelyébe esik, forgatás közben nem metszenek el egyetlen szálat sem, az indukcióvonalak a vezetõn maradnak, nem metszik el, nem lesz indukció.
Feszültség akkor fog indukálódni, mikor beledugod a mágnest a tekercsbe, vagy kihúzod.
A generátor tekercselése más, olyan tórusz szerû, ott már lesz metszés forgás közben, így feszültség is keletkezik.

Bifiláris tekercseléskor az áram iránya lesz ellentétes, az erõhatás mindig olyan irányú, hogy a mozgást akadályozza.

Sajnos semmi nem igaz abból amit írtál, de nem baj, mindenkivel megesik az ilyesmi, aki olyan dolgokhoz szól hozzá, amihez nem ért.

Egyébként én is pontatlanul fogalmaztam az elõzõ hsz-ben, nem feltétlenül keletkezik áram, feszültség viszont igen.

Szia!

Elég nehéz lenne olyan tekercset készíteni, amelyiknek a belsejében megforgatott mágnes indukció vonalai sehol se metszenék a tekercs anyagát.
Elsõ ránézésre lehetetlennek tûnik.

Az más kérdés, hogy ha bifilláris tekercselést alkalmazunk, akkor a rövidrezárt tekercsvégeknél, az indukció egyszerre egymással ellentétes irányú és egyenlõ nagyságú erõt létrehozva azt a látszatot keltheti, hogy nincs erõhatás.

Ha az indukcióvonalak nem metszik a tekercselés szálait, nem keletkezik áram, így nem lép fel erõhatás sem.

Szerintem nem ugyanarról a dologról beszéltek.

Szia!

Igen, igazad van abból a szempontból, hogy vita tárgya lehet, hogy mit nevezünk valóságosnak és mit látszólagosnak, fõleg ha a hatások eredményeit nézzük.
Éppen ezért d-eltolásnak nevezte Gézoo a blogjában a d vektor irányú hatásokat.

Erre egy jó példa amit tõle olvastam: "Úgy tartják egyes kisérleti eredmények miatt, hogy a foton egyenletesen eloszlik a forrástól távolodva a forrást körülvevõ gömbfelszínen, majd a teljes gömbfelszínen eloszlott energiáját idõ nélkül átadja annak a pontnak ahol befogódik."
Ez persze nem lehetséges ha sok idõ telt el az indulástól, hiszen akár ha csak egy fényév sugarú a gömb, akkor a túlsó felérõl két év alatt érhetne a távcsõbe a foton másik fele.
Akkor hogyan lehetséges a kétréses interferenci?
Erre mondta Gézoo a kavicsos példát. Egy kavics is csak egy téridõ pontban van, mégis okoz interferenciát, ha a tó síma víztükrébe dobjuk.
Azaz van két, egymással szorosan összekapcsolt jelenség, amiket ha nem választjuk szét helyesen, akkor ostoba következtetésekhez jutunk.
Vagyis nem a kavics interferál a tó felszínén, hanem a keltett hullámai. Pont úgy mint a foton esetében.
A foton sem terjed szét az egész ernyõn, így keltve az interferencia képet, hanem a foton létrehozza az elektronfelhõ hullámzását, mint a kavics a víz hullámzását, és amit interferenciaként látunk az már az elektronfelhõ hullámzásainak interferenciái.

Szia!
A tekercs rövidre van zárva, vagy a végei szabadok?

Ez csak ezért érdekes, mert ha rövidre van zárva, akkor nagyobb
az indukció, nagyobb erõ forgatja el, ha pedig nincs akkor pedig a vezetõk egyenkénti keresztmetszeteiben kialakuló örvényáramok a tekercselési mód függvényében adódnak össze vagy oltják ki egymás hatását.

De ha eléri a felszínt, akkor a mezon lelassulása mégiscsak valóságos, függetlenül attól, hogy a fény tulajdonságaitól, tehát akár a frekvenciájától, vagy bármitõl is származik. Mi álló rendszerben a saját idõnkben mérünk, lassulás nélkül, nem érdekel a mezon órája, csak az, hogy ideér vagy sem.

Hi!
Lenne egy egyszerû kérdésem, válaszban mégsem vagyok biztos.
Ha egy szabadon elfordulni képes fém tekercsbe egy mágnes dugok, és elkezdem forgatni, forog a tekercs is?

Elõre is köszi!

Beteg agy vagy. Csak szennyezed a tudományos fórumokat.

Kedves Steel!

Nagyon lényeges az, hogy mit mérünk és azt hogyan tesszük.
Mert valóban úgy van, hogy egyes esetekben számunkra kézzel fogható valóság az a "látszat" amit a v relatív sebesség és a c fénysebesség arányításából adódóan tapasztalunk.

Gézoo írásai éppen ezzel foglalkoznak. Szépen levezette, hogy a megfigyelt v sebességgel mozgó óra impulzusait lassultnak mérjük a
c-v-d vektorháromszög mindenkori léte következtében.

És éppen ennek a vektorhárömszögnek létbõl következõen az órajelek lassulásának látszólagos mértéke azonos azzal amit méréseinkkel igazolunk.

Sajnos a vektorháromszög okozta látszólagos értéken felüli hatást egyetlen méréssel sem volt kimutatható.
Ebbõl fakadóan nem mértünk az óra lassulására semmilyen fizikai okot sem. Nyílván ok nélkül semmi sem történhet, így a látott órajel lassulás ellenére sincs oka a megfigyelt v sebességû órának a tényleges lelassulásra.

Külön érdekesség, hogy ugyanezen c-v-d vektorháromszögbõl az is következik, hogy az órajel lassulásával együttjáró energia csökkenés, szintén valóságosként jelenik meg a mérést végzõ számára.
De ugyanezen c-v-d vektorháromszög okozta d irányú hosszcsökkenés
egyszerre rövidíti le a mezonok útját a légkörünkön át és ugyanakkor mi a felszínrõl a mezonok órajeleinek lelassulását mérhetjük.
(A mezon is egy rezgõ rendszer, fekvenciával, hullámhosszal, de Broglie óta azt is tudjuk, hogy ugyanez minden részecskére igaz.)

Az pedig külön csemege, hogy ezeket Einstein a specreles 1905-ös cikkében leírta. (Vagy legalább is részben.)

Csupán úgy tûnik, hogy Gézoo az egyetlen aki értõn végigolvasta Einstein munkáit. Bevallom az én figyelmemet is õ hívta fel ezekre a részletekre.
(Persze ez erõs túlzás. Sokkal valószínûbb, hogy amikor egy kezdõ olvassa el, akkor még nem érti, amikor már "profi" valaki, akkor derogál neki újra és újra elemezni Einstein sorait.)

A történelemmel nincs szándékom szembe szállni, szóval ha Lebegyev volt, akkor õ volt és kész. 😊
Viszont itt egy kicsit többrõl van szó, minthogy egy jelenséget "úgy értelmezni", hogy most megtörtént vagy sem.

Egy kísérlet során !mérésekkel! bebizonyították, amit a korábbi hsz-ben írtam. A "mérésekkel"-t azért emeltem ki mert számomra különösen fontos mint leendõ mérnöknek.

A mikro-mezonok esetében azt kellene észre venni, hogy a jelenség lejátszódásakor, a mezonok azt az óriási sebességet elérve, a "szemszögükbõl" az tõrténik, hogy a Fõldön gyorsabban telik az idõ mint a mezonok saját rendszerében, elvileg nem szabadna elérniük a Fõldre de mégis elérnek, mivel a szükséges út a sebességüknek köszönhetõen, relativisztikusan lecsökkent.
Mellesleg az #1066-os hsz-ben mellékelt Java-s fizikai animációkban is ugyanez a jelenség figyelhetõ meg.

Tehát itt nincs "úgy értelmezik", meg "úgy látszik", és még sorolhatnám a hasonló ködösítõ csúsztató sallangokat. Itt mérés volt, és annak eredménye.

Majd idõvel elolvasom Gézoo világát is...
Viszont én is reklámozom kicsit az én kedvenc fizika könyveimet, ha bajban vagyok õk mindíg kisegítenek. 😊

Budo Ágoston - Kísérleti Fizika I, II, III
George Gamow & John M. Cleveland - Fizika

Kedves Steel!

Ha így áll a helyzet akkor nagyon dícséretes az érdeklõdésed a fizika iránt! Vedd legõszintébb elismerésemet!

Ha már így felemlítettél néhány relativisztikus hatást, akkor jobb, ha úgy jegyzed meg, ahogyan azok vannak.
Lebegyev 1902-ben Koppenhágában publikált munkájából vette át és tette híressé Einstein az E=m*c^2 összefüggést.
Lebegyev Planck E=f*h kvantum méretébõl kiindulva vezette le.

Az idõdilatáció következménye az órák lelassulása Einstein szerint, Lorentz szerint hosszkontrakció vagyis a látott mozgó test mozgásirányú rüvidülése létezik.

Sokan ezeket a jelenségeket úgy értelmezik, hogy a valóságban is megtörténnek. Ennek az egyik oka, hogy ha az óra lelassul egy rendszerben, akkor a fény sebességének posztulátumából az következne, hogy a hosszai is rövidülnek, mert akkor a c=s/t állandósága biztosított lehet.

Gézoo ezen értelmezéseket tette a helyükre. Érdemes elolvasnod az írásait, nagyon érthetõek, érdekesek és tanulságosak.

Nos én nem vagyok fizikus, bár tanultam a fõiskolán fizikát (2-es voltam belõle), de annyira nem tudok belemélyedni a relativitás elméletbe. Azért valamit én is találtam a jegyzeteim között.

(A Gézoo féle elmélet itt most nem fog szóba kerûlni, de az eddig ismert speciális relativitás elmélet bizonyítása igen.)

A speciális relativitáselmélet mérésekkel igazolása elõször egy az elektron tõltésével megegyezõ villamos tõltésû, de kb. 207-szer nagyobb tömegû részecskével sikerûlt. Ezek a részecskék az ún. u-mezonok (mikro-mezonok). Ez a részecske bizonyítottan 2,2*10^-6 sec alatt elbomlik, szegény elég rövid életû. Ennyi idõ alatt még fénysebességgel is csak 660m utat tehetne meg elbomlása elõtt.
Ennek ellenére a Fõld felszínén is kimutathatók azok a u-mezonok, melyek a kozmikus sugárzás hatására a légkör felsõ rétegeiben keletkeznek, ez is köztudottan bizonyított tény!

Viszont! Ezt csak az idõ dilatációval, vagyis a megtett út relativisztikus megrövidülésével magyarázhatjuk!
A tömeg és az energia közötti kapcsolat az elsõ maghasadási folyamatnál keletkezõ energia mérése alapján vált kísérletileg igazoltá! Ma már az atommag hasadásakor fellépõ tömegcsökkenés és a törvény szerinti egyenértékû energianyerés jól bevált ipari folyamat.
A speciális relativitáselméletbõl levonható általános következtetés, hogy a nyugalmi tömeggel rendelkezõ anyagi objektumok a vákuumbeli fénysebességet nem érhetik el és, hogy ennél a sebességnél nagyobb nem létezik.

Kedves Steel!
1900-as évet említetted, arra reagáltam. Különben sincs semmi jelentõssége ennek a meddõ vitának az elmúlt száz év felfedezéseinek ismeretében.
Nyílván azzal legalább egyetértesz, hogy amit 1905 után fedeztek fel, azt Einstein még nem tanulhatta az iskoláiban.
Ebbõl következõen Einstein max. információs készlete a doktorija írásakor nem érhette el a ma diplomázók információs készletének szintjét sem.
Ezek szintén tények. Mint ahogyan azok is, hogy Einstein életrajz írói mást és mást tekintettek ténynek.

A lényeg nem Einstein, még csak a specrel sem. A lényeg a fizika.
Einstein speciális relativitása valóban speciális volt.
A Gézoo féle relativitási elvek, pedig szimplán az eredeti relativitási elv következményei, étertõl, helyi éterektõl, abszolút mozgásoktól függetlenül, tiszta relativitás.
Olyan relativitás, amelyben a relativitás alaptétele a tükörszimmetria elve maradéktalanul érvényesül.
Einstein kizárta a modelljébõl a relativitási elvet a szimmetria elvének korlátozott kizárásával.
Gézoo modelljében a lámpátó c sebességgel távolodó foton rendszerében a lámpa az amely c sebességû fotonként távolodik tõle.
Gézoo modelljében nem változik meg az óra járása a megfigyelõk sebességeinek függvényében, egyszerre végtelen sokféle képpen.
Mert Gézoo c-v-d vektorháromszögével szépen bebizonyította, hogy
a gamma=d/c érték minden v sebességû mozgás esetében létezik, , minden más októl függetlenül, csupán a v és c arányításának eredményeként.
Sõt azt is, hogy a v relatív sebesség hatására a mérési eredményeknek csak egy részét kell gammával korrigálni a helyes érték eléréséhez, másik felét 1/gamma értékkel korrigálva ugyanazon helyes értékeket kapjuk eredményül.
Ezzel azt igazolta, hogy a c-v-d vektorháromszög mutatta szimmetria valóban szimmetria, még pedig olyan szimmetria amely más fizikai ok hiányában kizárólag "oprikai csalódás" jellegû.
Az pedig, hogy gamma vagy 1/gamma a korrekcióhoz szükséges tényezõ, kizárólag a megközelítés iránya határozza meg, és szintén nincs fizikai ok mögötte.

Ha a "Ki tud többet?" játékon túl tudsz lépni, és a lényegrõl is
van-lesz véleményed, örömmel fogom elolvasni.

Egyébként te is tévedsz, többszörösen is.
Mivel "kezdõ technikusunk" nem 1900-ban látott utoljára iskolát. 1905-ben már a doktori címét szerezte meg, "A molekuladimenziók újfajta meghatározásáról" címû szakdolgozatával.
Ugyanabban az évben amikor már kutatásairól írt cikkeket: a legtöbb fizikus egyetértett abban, hogy a négy közül három, (a Brown-mozgásról, a fényelektromos jelenségrõl és a speciális relativitáselméletrõl szóló) olyan, melyért egyenként is megérdemelte volna a Nobel-díjat. <#taps>

Utána kellett volna nézni pár dolognak, mielõtt felelõtlen kijelentéseket teszel. Netán az agyonszónokolt Gézoo barátod munkássága is ilyen precíz??

Itt nincs semmi feltételezés, ez egy remek ember önéletrajzában leírtak megvitatása, ne keverd a fogalmakat, ez tõrténelem. Én tényeket közöltem, az említett úr önéletrajzában szintén tények vannak!
Mellesleg olvasd el újra. Nem volt semmi eltanácsolás, hanem a felvételi vizsga nem sikerûlt, ezért befejezte a középiskolát majd újrafelvételizett 1896-ban és rögtön felvették az EGYETEMRE (nem politechnikum). 1900-ban végzett.
Tehát nem tudom te milyen 2 évrõl beszélsz, de õ 4 évet végzett el az egyetemen mielõtt lediplomázott.

Megnéztem a linken látható animációt. Szépen ábrázolja Einstein teóriájának az idõdilatációra vonatkozó feltételezését.

Cserébe javaslom olvasd el Gézoo a http://gezoo-vilaga.blog.hu oldalon található levezetését.
Ha figyelmesen olvasod, akkor még az is megeshet, hogy megérted, hogy miért látszat csupán az idõdilatáció.

Kedves Steel!

Mint az általad belinkelt forrás is írja, Albert Einstein 1879-ben született így az általad említett 1900-as év március 14-én töltötte be a 21. életévét. Figyelembe véve az eltanácsolás miatti évkiesést, felsõ fokon, ( politechnikum) csupán 2 azaz kettõ évet végzett el.
Ez a nálunk szokásos technikusi képzéssel azonos szintû diplomát, vagy ahogy nálunk nevezik: oklevelet biztosított számára.
Az igaz, hogy akkoriban ez is elegendõnek számított a tanítói munka elvégzéséhez, mamár minden tanító minimum 4 évet kell, hogy elvégezzen ahhoz és nem politechnikumi hanem minimum fõiskolai szinten, hogy tanári oklevelet kaphasson.
Úgy tudom, hogy Gézoo kollégának is egyetemi diplomája van és több mint negyedszázados tanári pálya, és az ezzel járó óriási kutatói tapasztalat áll a véleményei mögött.
Ezért teljes joggal nevezhettem volna kezdõ zöldfülû kopasznak a 25 éves Einsteint, ehelyett csupán fiatalkának és tapasztalatlannak minõsítettem.
Úgy gondolom, hogy ezzel a "fiatalka" minõsítéssel a korának tudatlansági szintjéhez mérten kiemelkedõ teljesítményét jutalmaztam.
A feltételezésen alapuló véleményedrõl beláthatod, hogy éppen olyan megalapozott, mint Einstein teóriája. Röviden: alaptalan, hibás feltevés.

Találtam egy nagyon jó kis oldalt, a legalapabb fizikai jelenségek vannak rajta illusztrálva, van rajta Doppler jelenség és Idõ dilatáció is. 😊
Jó mulatást.

Az élõ fizika

Kicsit nem ártana utánanézned a "fiatalka Einstein" életútjának, nagyokos. Kezdõ technikus mi? <#idiota>
Kár, hogy 1900-ban tanári diplomát szerzett a svájci Eidgenössische Technische Hochschule-ben, és a specrel-t illetve az áltrel-t ezután publikálta.
Viszont ez még nem nagyon kerûlt itt szóba, majd most: hát Gézoo barátod és te magad hova jártatok iskolába??<#confused>

Albert Einstein
Relativitáselmélet

Az "ernyedni kéne, nem szakadn2i kijelentésemnek az az értelme, hogy abban az esetben, ha a cérnára nem vonatkozna a törvény.

Ezt én is így gondolom, ha elolvasod a korábbi hsz-eimet egyértelmû.
Ezeket a kérdéseket gondolatébresztõnek szántam qetuol számára.

Gyorsulás esetén szerintem az ûrhajókból nézve nem változik a távolság, míg a külsõ megfigyelõ közeledni látja õket, a cérna állapota nem változik, csak rövidebb lesz. Persze lehet, hogy nem így van. Az ált. rel-t nem ismerem annyira, hogy magabiztosan nyilatkozhassak.
A spec. rel-t azt hiszem már sikerült megérteni. Ezek a gyorsulások azért bekavarnak kicsit.

Túlkomplikálod. Ha le akarod _MÉRNI_ a cérnát, akkor más hosszat mérsz álló és mozgó rendszerbõl. Tehát ha kihúzol egy mérõszalagot, végiggyalogolva a cérnán, akkor leméred x-nek. Ha meg egy álló mérõszalag mellett lefényképezed a suhanó cérnát, akkor Lorentz-transzformátor * x hosszat látsz.

A cérna nem feszül, meg ernyed, mert erõk nem ébrednek benne ettõl.

Einstein vonatja jobban tetszik, mint a fénysebességgel száguldó cérna... 😛

miért és amikor a mozgó tárgyaknak megnõ a tömegük , lerövidûlnek és az idõ is másképp jár, ott nem válik ketté a valóság?

én ezt úgy tudom a elképzelni, hogy a hoszzkontrakció nem az egész cérnára applikálodik, hanem a cérna minden egyes kis részére. így valójában nem is a cérna rövidül, hanem a cérnát alkotó tér minden egyes kis része lesz rövidebb.

Akkor kettéválik a fizikai valóság?
Az ûrhajósok art létják, hogy nem történik semmi, a megfigyelõ meg szkadni látja a cérnát?
Itt valami nincs rendben.
A cérnára is érvényesek a relativitás törvényei!
Mellesleg ernyednie kéne, nem elszakadni.
Bár már semmiben sem vagyok biztos...

akkor a cérna darabokra szakad (vagy ha úgy tetszik darabokra szakadni látszik). de ezt csak te látod így, a cérna rendszerében utazó nem.

Köszönöm a gyors (és burjánzó) válaszokat, átgondolom és kiokoskodok belõle ezt-azt!

És ha összekötjük cérnával?

jó, persze , attól függ hogy definiáljuk a "látszólagos" fogalmát. az a Bell-paradoxon egyébként arról szól hogy nem fog a 2 egyformán gyorsuló ûrhajó kõzti távolság változni "látszólagosan" sem.

te meg mit szólsz be? uwuval értjük egymást, nem szívta mellre. ráadásul semmit sem írt el, pontosan válaszolt zilogr kolléga kérdésére ellenben veled, aki szokás szerint semmi felhasználhatót nem írt le , csak valami maszlagot. köszönjük emese!

Szia!

Kár kajánkodnod! Gyönyörû szépen leírta az összefüggéseket a gravitációs erõhatás és a tömegek helyzetei között. A piciny elírásnak nem volt jelentõssége. És tetejében azonnal helyesbített.
Inkább vegyél róla példát! Nem fizikus, és mégis korrekt választ adott!

naugye<#beka3>

Feltételezem, hogy a fényóra derékszögû háromszögének oldalairól mindenki tudja, hogy a befogók egyike a v sebesség, az átfogója a c fénysebesség és a másik befogó az amit Gézoo virtuális fénysebességnek nevezett, azaz a "majdnem összeérõ" szakaszt ezzel a látszólagos sebességgel teszi meg a fény a megfigyelõ rendszerében.

A Leonforce kérdésére adott válaszomat elolvastad?

Szia!

Ez relatív. Ha két db félgömb alakú mágnes közé "éppen kényelmesen befér" a vasgolyó, akkor mindkettõhöz odaér.
De nem ez volt a példa lényege, hanem az, hogy a magban nyugalomban van, mégis ha ki akarjuk venni, akkor tapasztaljuk, hogy ott hat rá a legnagyobb erõ.

Nem jó a példád.
Ha két mágnes közé raksz vasgolyót, és egyformák a mágnesek, akkor amelyikhez közelebb van, az fogja magához rántani.

Szia!

Ha a tér minden irányából ugyanakkora nagyságú erõvel hatsz egy testre, akkor minden erõnek lesz egy ellenerõ párja amivel kioltják egymás hatását.
Azaz látszólag a középpontban nyugalomban lévõ testre nem hat erõ.
Csak-hogy. A középpontban lévõ testet körülvevõ TELJES tömeg a lehetõ legkisebb távolságban a testtõl.
És azt gondolom tudod, hogy két tömeg között ébredõ erõhatás a köztük lévõ távolság négyzetével arányos.
Azaz ha a test a felszínen van, akkor a Föld tömegének csupán 1/3-a van olyan közelségben hozzá, mint akkor ha a középpontban lenne.
A Föld tömegének 2/3 része távolabb van, azaz a négyzetes úttörvénybõl adódóan kisebb erõvel hat rá.

Ezt kipróbáhatod, ha két mágnest úgy rögzítesz, hogy kényelmesen beférjen közéjük egy vasgolyó. Ez a két mágnes szimbolizálja a középen elvágott Földet, a vasgolyó a Föld középpontjába ejtett testet.

A vasgolyót amikor közéjük ejted, nyugalomba kerül és látszólag nem hat rá erõ, mégsem esik ki a mágnesek közül.
Sõt! Amikor ki akarod húzni, akkor igencsak nagy erõvel kell hatnod rá ahhoz, hogy a nyugalmi helyzetébõl kimozdítsd.

Szia!
Félig-meddig úgy van, ahogy mondod. Miután a fény az egyetlen mérce két távoli anyigi test között, és a fény sebességét állandónak tekinti a specrel, így mikora két test közötti relatív sebesség egyre jobban közeledik a mérce sebességéhez, (helyesebben egyre jobban megközelíti a fény sebességét,) akkor a két sebesség együttes hatását látjuk, mérjük.
Ezt közelítsük meg másként, de továbbra is a specrel szabályai szerint.
Legyen egy K inerciális mozgású rendszer valahol. (Azaz ebben a K rendszerben nincs gyorsító erõhatás.)

És ezt a K rendszert, hozzá relatívan különféle sebességekkel mozgó inerciális mozgású rendszerekbõl megfigyeljük.

Minden megfigyelõ ugyanazon fénysebesség értékkel azaz c=3e8 m/s értékkel számoljon.
Minden megfigyelõ tudja, hogy a K rendszerben mûködik egy jelforrás
a K rendszerben mérve f=3e8 Hz frekvenciával villogva.

Nyílván minden megfigyelõ tudja, hogy a K rendszerben megmérve a szétsugárzódó fényt, minden méterre esik egy villanás.

És a megfigeylõk rendszereinek mindegyikében olyan irányban mozogjon
a K rendszer, hogy közeledõ-, pont mellette merõleges-, majd távolodó irányban is megmérhesse a K rendszerbõl érkezõ villanások frekvenciáját és a villanások közötti távolságot.

Nyílván minél nagyobb a relatív sebesség a megfigyelõ és a K rendszer között, annál nagyobb eltérés mérhetõ ezen adatokban közeledéskor és távolodáskor egyaránt.

De mi van akkor, amikor pont elhalad a K rendszer a megfigyelõ mellett? Akkor mérheti a megfigyelõ ugyanazt a frekvenciát és villanások közötti távolságot, mint amit a K rendszerben nyugvó megfigyelõ megmért?

Ennek eldöntéséhez vegyük elõ a fényórát. Jól látszik, hogy a "pont mellette" esetben a K rendszerbõl a megfigyelõ felé indult villanás
nem érheti el a megfigyelõt a relatív sebesség létébõl fakadóan.
Hanem csak a korábban indult villanás ér éppen akkor a megfigyelõhöz, amikor a K rendszer pont mellette van.
A fényút, a c sebesség és a köztük lévõ v relatív sebesség egy derékszögû háromszöget képez.

Na jó, de ha majdnem súrolja egymást a két rendszer, akkor is ott van ez a derékszögû háromszög?

Igen, ott. A "majdnem összeérés" távolsága, bármilyen kicsi, de létezõ távolság. Így ha a megfigyelõ és a K rendszerbeli fényforrás között zérónál hosszabb idõ alatt (,azaz zéró hossznál hosszabb úton,)
éri el a fény a megfigyelõt, akkor mindig ott van az a bizonyos háromszög, amellyel meghatározhatjuk a relatív sebességbõl adódó mérce
látszólagos "tévedését-torzulását".

Azaz olyan értelemben igazad van, hogy a méréshez használt mércénk
megváltozik a relatív sebeség hatására és ez okozza a relativisztikusnak nevezett hatásokat.

A fotonra ültetett órás ember.

Einstein gyakran mesélte, ahogyan elképzelte azt, hogy mit láthatnánk ha egy fotonra ülnénk.
Ennek ellenére, vagy éppen azért mert nehezebb lett volna a modell megalkotása, a relativitás elméletébõl kizárta ezt a lehetõséget azzal, hogy inerciális mozgású megfigyelõ nem haladhat fénysebességgel.

Egyébként, ha a relativitási elvet,
( figyelem, relativitási elv az nem azonos az Einstein féle relativitás elmélettel! Mondva Einstein a relativitási elvre építette a relativitás elméletét. Azaz az általánosabb elv a relativitási elv, a relativitás elméletének nem szabadna a relativitási elvet megsértenie.)
valóban alkalmazzuk, akkor ha a foton c sebességgel távolodik a lámpától, akkor a foton számára a lámpa a foton, mert a lámpa távolodik a fotontól c sebességgel.

Hogy Einstein miért tíltotta ki a relativitási elvet a relativitás elméletébõl?

Nagyon egyszerû! Einstein azt hitte, hogy a relatív sebesség hatására látott idõlassulás valós jelenség. Azt hitte, hogy valóban lassabban jár
annak a rendszernek az órája amelyiknek a megfigyelõhöz relatív sebessége van.
Azaz ha valóban lelassulnak az órák, akkor c értékû relatív sebességnél állnia kellene az óráknak. -- vélte Einstein.

Mint a fentebbi leírásból láthatod, a lassulás látványát az a "piciny" derékszögû háromszög alakú aránypár okozza ami a K rendszer és a megfigyelõ közötti valós fényutat magába foglalja.

Persze, joggal kérdezhetnéd, hogy Einstein nem ismerte az infinitezimális fogalmát? Vagy azt, hogy Einstein hogyan nem ismerte Leibnitz munkásságát, amikor Leibnitz Newtonnal együtt alkotott?
De úgy vélem, ezekre a kérdésekre már senkisem tud felelni.

Egyébként bocs, homogén esetben tényleg lineáris lenne.

Egyébként én vagy 20 hsz-n keresztül taglaltam, hogy a hosszkontrakció csak látszólagos, de ne zavarjon<#papakacsint>

Egyébként a föld majdnem gömb alakú, de egyáltalán nem homogén.
Nem tekintheted ebbõl a szempntból homogénnek, de a gömb alak még simán belefér.

pontosabban g=f(s)

Tehát, ha a sõrõség eloszlás függvénye "s", akkor a gyorsulás aminek a jele legyen g, biztos, hogy g(s).

Nem kell ám elhinni amit qetuol írt. Biztos jó szándékkal írta, de enm úgyvan.

Neked igazából a gravitációs gyorsulás képlete kell, ami változik a mgsság függvényében. Ezt megszorozva a test tömegével kapod az erõt.

A gravitációs gyorsulás g = G*m*/r^2 egy anyagi pontra.
Ezt fel lehet írni egy végtelen kis méretû pontra is.
A tömegpontok tömege a sûrûség szorozva az elemi térfogattal.
Tudjuk, hogy a föld réteges szerkezetû, tehát a sûrûség rétegenként változik.
Tudjuk, hogy a gömbhély egy olyan csodálatos felület, aminek a belsejében
minden az erõk kiegyenlítik egymást, így a gyorsulás 0, ha a hatás fortítittan arányos a távolság négyzetével.
Tudjuk, hogy a gömbhélyon kívül a gyorsulás könnyen számítható, mert a középpontra integrálva pontszerû tömegként érzékeljük.
Tudjuk, a föld sûrûségének eloszlását is.
Ezek után nincs más hátra mint felírni a sûrûségváltozás függvényében a gyorsulás változását, amit nyílván az adott magassághoz tartozó gömbfelületen belül elhelyezkedõ anyag fog magharározni. Tehát integrálni kell a gömbfelületek által létrehozott elemi gyorsulást minden mélységben.
A keresett függvény a sûrûségeloszlás függvénye lesz.

illetve x a test távolsága a felszíntõl<#nevetes1>

F(x) = Fo - F0*x/R az összefüggés, ahol R a föld sugara, F0 a grav. erõ a felszínen, x a test távolsága a középponttól.

lineárisan csökken 0-ra

na, mondtam hogy nem fog rövidülni a távolság :

Bell paradox<#taps><#taps>

üdv! A Föld középpontja felé haladva hogyan lehet számítani 1 kg tömegre ható gravitációs erõt? Valami összefüggés? (Gömb alakú, homogén tömegeloszlású és anyagú Földre gondolok...)

Albrtus megölte a topikot<#rinya>