Fizika

Hát én eleve azt hittem, hogy az.
Régen ástam már bele magam, de azóta is így él a tudatomban.
Ha utánamennél mérõszalaggal, nyilván ugyanakkora lenne, mert eltûnne a sebességkülönbség.
Szerintem tényleg csak rövidebbnek látszik a mozgó tárgy.

Nem tudom elképzelni milyen más kapcsolat lehet még két mozgó objektum közt mint az em hullámok, ezért számomra nem is érdekes, hogy a rövidülés csak látszólagos-e.

nem, én nem így mérem a mozgó tárgy hosszát (különben is honnan tudnám h a vonalzóm már csak 50cm? azt meg egy másik mozgó vonalzóval méred le lolez? ). hanem lemérném mennyi idõ alatt halad el elõttem a test, majd kiszámolnám a hosszát a sebességébõl. a sebbességét pedig úgy kell lemérni, hogy abban az irányban , amelyikben mozog 2 órás embert elhelyezek, amelyeknek órái szinkronban járnak és megmérik h milyen idõpillanatban haladt el elõttük a tárgy eleje (vagy bármilyen bizonyos pontja). ebbõl az idõbõl és a 2 órás ember távolságából számolom a sebességet. amit pedig te írtál na az a butaság<#idiota>

Szia!
Már miért ne létezne? Tudsz olyan bizonyítékról ami cáfolná a c-nél nagyobb sebességû információ áramlás lehetõségét?

Persze a 0 terjedési idejû információ és a végtelen nagy sebességû
között lényegi különbségek vannak:

Különbözõ nagyságú végtelenek léteznek, de csak egyetlen zéró értékû nulla van. Azaz ha valami végtelen nagy annak a reciproka nem nulla,
hanem csak a nullát végtelenül megközelítõ kicsiny érték.

A fényóra: Nem idõmérõ eszköz! Arány összehasonlító kisérleti elrendezés.
Kizárólag arra alkalmas, hogy egy adott reltív mozgás és egy adott információ hordozó jel haladási sebességeinek arányában meghatározhassuk, hogy ugyanazon jelenségpárt milyen arányítással látják-mérik az egymáshoz relatívan v sebességgel mozgó rendszerekbõl.
(Lásd: http://gezoo-vilaga.blog.hu elsõ bejegyzései.)

Na látod ez az!
Már megint butaságot írtál. Az asztalodon álló tárgy mellé odafektetheted a vonalzódat, az így mért hossz valóságosságát nem fogja senki sem megkérdõjelezni, de ha a vonalzódat egy hozzád relatívan v=0,85c sebességû tárgy mellé odafekteted, akkor Te magad leszel az elsõ aki reklamál, hogy az 1 méter hosszú vonalzód csak 50 centi hosszú.
Mert a v=0,85c sebességgel mozgó vonalzódat már te magad is csak 0,5m hosszúnak látod.
Azaz a melletted álló tárgyat másként mérheted meg, mint a hozzád relatívan mozgó tárgyat.

A mozgó tárgy lárványát mérheted meg. Azt a látványát, amit a hozzád relatívan fénysebességgel haladó fény közvetít hozzád.

Ezzel azonnal elérkeztünk egy eldöntendõ kérdéshez. A fény sebességének kérdéséhez.
Einstein úgy feltételezte, hogy a fény minden rendszerben ugyanazon c sebességgel halad. Ezzel felállította azt a paradoxont, amely szerint
az egymás felé v sebességgel mozgó rendszerek mindegyikéhez relatívan egyaránt ugyanazon c sebességgel mozog a fény.

Persze ehhez azt az alapvetõ matematikai alaptételt kellett figyelmen kívûl hagynia, ami a sebességek összegzésére érvényes és helyette bevezette Lorentz sebesség összegzõ formuláját.

Így ezzel egyetlen villanás fotongömbjét a végtelen sok megfigyelõje, végtelen sok helyen és végtelen sok távolságban látná a villanás helyétõl mérve.
Azaz egyszerre végtelen sok fénygömb keletkezne egyetlen villanás során, vagyis minden villanás, (akár a legparányibb energiájú is), végtelen nagy energiát vonna el a forrásától.
Ami pedig nyílvánvalóan lehetetlen. És kisérletileg igazoltan sincs így.
Vagyis Einstein a sebesség összegzõ formula bevezetésével valótlan, hamis model elemet alkotott.

Nem csodálom, hogy ha Einstein hibás modelljét akarod megérteni a lokális éter elv ismerete nélkül, akkor ilyeneket írogatsz.

Ezen filozok én is. Ha a fénynél gyorsabb infoáramlás nem létezik, akkor a természet szerint ez az egyetlen mód, hogy a valóságot érzékeljük. De akkor számunkra az válik valósággá, mert ennél pontosabb képet a világról elméletben sem kaphatunk.
Ez persze változna akkor, ha a fénynél gyorsabb, esetleg végtelen sebességû információ csere legalább elméletben létezne. De számomra ez olyan ellentmondásokat szülne, hogy ha egy információ 0 idõ alatt bárhova eljut, azaz 0 idõ alatt mindenhol jelen lehet, akkor nincs értelme a pozíciójáról, beszélni és a távolság is értelmetlenné válna sztem.

Y3ls0, azt mondd meg még nekem, hogy elvileg akkor a fényórák miatt mérjük mindig c-nek a fény sebességét. Valójában szerinted egy álló szemszögébõl egy mozgó testrõl indított fény relative gyorsabb. De a fényórák mûködése meg abból indul ki, hogy a mozgó rendszerben az állóhoz képest is c-vel megy a fény, ezért lesz idõtorzulás meg minden. Most akkor csak én érzek itt ellentmondást?

jó. végülis igazad van bizonyos szempontból. a kérdésem az hogy mi az az optikai torzulás? ha én veszem a vonalzómat, és lemérem valaminek a hosszát, majd ugyanannak a mozgó tárgynak is lemérem a hosszát, és azt látom, hogy rövidebbnek mértem. eddig stimmel. most erre te azt mondod hogy optikai csalódás. én pedig azt hogy valóság. még pedig azért mert annak látom. ha nem tekintem valóságnak amit látok akkor ennyi erõvel illúziónak képzelhetném a szomszéd Mari nénit és a hangfalaimat is az asztalon, amit úgyanúgy látok és érzékelek mint a mozgó tárgyakat.

mit köszönjek meg? hogy idejársz áltudományoskodni? zugelméleteket reklámozni? marhaságokat összehordani? ezt nem tudom megköszönni. viszont ha soha többé nem fogsz ideírni, azt megköszönöm szépen.

Qetuol!

Hülyeséget írtál, kijavítottalak, erre ahelyett, hogy megköszönnéd,
sértegetsz.
Szégyeld magadat!

Szia!

Milyen irányban ekkora a sebessége?

Szia!
Érdekesen érvelsz. Fogod Einstein teóriáját és szentírásnak tekinteve
kizárólag úgy érvelsz, mintha igaz lenne.
Vagy van olyan része az érvelésednek, amelyik a specrelen "kívûlrõl"
igazolna bármit is az általad leírtakból?

Szia!

Az ábrád F és G erejének eredõje fogja feltolni a henhert a falon.
Azaz így az eredõ egyensúlyban lesz s felületre merõreleg és a felülettel párhuzamos irányú erõk eredõjével.

Ezt kiszámíthatod úgy is, hogy elõbb az F és G eredõjét számítod ki és bontod fel a felületre merõleges és párhuzamos erõkre, vagy

külön-külön kiszámítog az F erõ felületre merõleges és a felülettel párhuzamos komponenseit, majd a G esetében hasonlóképpen,
és a felületre merõleges erõk eredõjét képzed, valamint a felülettel párhuzamos erõk eredõjét is. Én az elsõ módszert javaslom.

Miután megkaptad a felületre merõleges erõt, a surlódási tényezõ
segítségével kiszámolhatod a gördítõ erõ nagyságát.
Maximálisan ekkora erõvel "kapaszkodhat felfelé" a lejtõn a kerék.

És miután nem egy autóról van szó, amelynél csak ez az erõ lenne.
Hanem külsõ toló erõrõl, így az F és G eredõjekének felülettel párhuzamos komponense és a "kapaszkodó" erõ együttesen fogja felfelé
tolni a hengert.

No, persze ennél sokkal egyszerûbben is megoldható a feladat.
Remélem a fenti elemzés alapján magadtól is rájössz.
Ha mégsem, akkor szólj, segítek.

Örömmel segítenék e pöttyet foghíjasan hiányos Fiz-Kém ismereteimmel bárkinek, ha;
legalább azt sejteném: Ki, mikor, 's mivel is poénkodik ...
(Mer' én tényleg; buktam egykoron fizikából!
-de, emlékeim szerint, még legalább Százan perkáztuk ki akkor még annó, azt a 25Ft-os UV jegyet?! - 4,30Ft volt akkor még az a 1/2 literes sör.)

-kérdésedre térve:
Nem is eshetett le az a SLAVIA-légpuska,
mer' 200mm-re a földtõl, Te azt elkaptad ! -
-s azóta is Nálad van ! (?.)

Üdv
Valakinek van ötlete ehhez a feladathoz ?
Határozza meg a legkisebb F-et aminél a henger már felgördül, és azt a súrlódási együtthatót aminél ez lehetséges. (Gördülési ellenállás nulla)
Ha már rájönnék hogy a szorító erõ hol helyezkedik el az elõrelépés lenne. (Az lehetséges hogy két szorító erõ van: egy alul és egy jobb oldalt?)

A Lorentz-transzformáció egy optikai torzulást és a fény mozgásai által mért idõ torzulásait számolja. Na és a hosszkontrakciót. Ezt nevezhetjük téridõnek, de ez igy az emberek megtévesztése. A fény közönséges newtoni téridõben mozog, ahogy alább a számok bizonyitják.
A 'téridõ' a fény világa, a fény által felépitett illuzió.
Mindennek ellenére az órák lassabban járnak. Akinek nem áll össze a kép, az maradjon a tvnézésnél.
Mit kellene megcáfolni? Nézd meg a többi fórumot, miket állitanak ott a relativitásról olyanok, akik láthatóan semmit nem értenek belõle, csak a transzformációval tudnak számolni. Ideje abbahagyni a hazudozást.
Vagy konkrét cáfolatot kérek arra, hogy hol a hiba az alábbi számitásban.
Amennyiben nem lesz ilyen, ugy a távolságok megváltozása egy optikai torzulás.
Ennyi.

mit is kéne "megcáfolni"?<#crazya>

Hogy ezt most hogy fogják 'megcáfolni', arra külön kiváncsi leszek.

Az utolsó kiirás a Lorentz traszformáció térbeli koordinátáját számolja át.
Az elõtte lévõ számitás a háromszögeléses módszer mozgó távcsövekkel.


Most azt hiszed ez bonyolult? Hát nem, mert ez még nem a távcsõ hosszával számol,de az ellenõrzéshez elég ez is.
Az egyezés ismét teljes.
De mint mondtam, a helyzettõl függõen változhat ez az optikai torzulás. De az eredmény mindig a Lorentz-transzformációval egyezõ értéket fog adni.
Azt is irtam, hogy a mozgó testek rövidebbek, de itt egy szorzás van a végén x3*=b;
Hogy lehet ez?
Amit felrajzoltam, az már a mozgás irányban/x/ összement távcsõvel történik egy külsõ megfigyelõ szerint.
De a koordinátákat a mozgó szerint kapjuk meg, aki viszont pont azért méri nagyobbaknak a távolságokat, mert összement. A távolságok megváltozásának a másik összetevõje pedig egy optikai torzulás, amit itt bemutattam.

Nem értek a fizikához, csak az igazság érdekel.

100000.000000
38355.949219
38355.949219


v=0.7435;
b=1.0/sqrt(1.0-v*v/(c*c));
x1=100000.0;
t1=x1/c;
printf("%f\n",x1);


y1=10.0;
y2=2.0;//nem a tavcso hosszat adom meg
tang=y1/x1;
t2x=y2/tang;
t2=sqrt(t2x*t2x + y2*y2);
s=v*t2/c;//s=v*dt t2=c*dt => s=v*t2/c

Lx=t2x-s;
tang2=Lx/y2;
x3=y1*tang2;
x3*=b;

printf("%f\n",x3);

x3=(x1-v*t1)*b;
printf("%f\n",x3);

Sziasztok!
Tudtok nekem segíteni?
Egy légpuska 1m magasan van
a sebessége : 78.65 m/s
az a kérdés mennyi idõ múlva esik le a földre!?

Tehát nincs idõdimenzió, csakazért is leirom megint.

Közelebb fog látszani a csillag, mint valójában van. Emiatt torzul még tovább a jobb oldali koordinátarendszer, és emiatt lesz teljesen kimutathatatlan a torzulás.
Nem irom le a képleteket, akit érdekel számolja ki. Nem elfelejteni, a távcsövek mozgási irányban összementek.
Elõre nézve pont az ellenkezõje fog történni, a csillag távolabbinak látszik.
És ez akkor is látszat, és ez akkor is igaz, ha az összes fórumon ellenkeznek ezzel.

Ha a zöld fényjelek találkozásánál távcsövek segitségével csillagászati háromszögeléses módszerrel meghatározzuk, hogy milyen messze van a hátulról érkezõ fény forrása, akkor ez fog történni.

A felsõ két fehér háromszög nem egy csillagromboló, hanem távolságmérés háromszögeléssel. Ezzel probálom kideriteni, mi a fene folyik itt valójában.
Ehhez kell két távcsõ egyenlõ távolságra, és egy távoli csillag.
A távcsövek egymástól mindig egyforma távolságra vannak, mert a õket összekötõ egyenes a mozgás irányára merõleges. A mozgó testek csak a mozgási irányban mennek össze.
A két távcsõ szögébõl és a köztük levõ távolságból könnyedén kiszámitható a csillag távolsága. /hagy ne menjek bele a részletekbe/

A problémát pedig ez okozza.

http://astro.elte.hu/icsip/tajekozodas_az_egen/megfigyeles/aberracio_in.html

Miért olyan a második kép? Mert a sárga órák lassabban járnak és nincsenek szinkronban. Ha ezekkel az idõkoordinátákkal veszünk fel egy koordinátarendszert, akkor a jobb oldali ábrát kapjuk , majdnem, mert a távolságokkal még baj lesz.
/A sötétkék fényjelek az óraszinkronizáló jelek, csak azért, hogy azok is itt legyenek./

Na de akkor beszélek arról, mi a látszat a relativitásban, mi okozza az igazi kavarodást az emberek agyában.
A szinkronizálásnál felvetõdik egy probléma. Milyen jogon állitja a sárga-rendszer az óráit mindkét irányban 7-re, miközben mi tisztán látjuk, hogy a jobbra haladó fény kisebb utat tett meg?

Igazán nem értem az embereket, hogy hogyan mûködik az agyuk. Itt van az utolsó képen a bal oldali ábra. A sárga óra lassabban jár, majd kiüti a szemed. És erre te azt mondod nekem, hogy én valamiféle illuzióról beszélek.
Ami téged szerintem zavar, az a második ábra. A mozgó igy is fel tudja rajzolni a MÉRÉSI eredményeit. De ez miért érdekeljen engem?
Én a piros órákkal utazom, lászik, hogy a sárga órák menetirányban késnek. Ebbõl megértem, miért vette fel ilyen idiótán a mozgó barátom a koordinátákat.
Nincs kitüntetett rendszer, tehát én nyugodtan maradhatok az enyémben, és minden teljesen logikus is marad.
Ha elkezded összekeverni a két megfigyelõ méréseit, onnan kezdõdik az értetlenkedés meg a káosz. Na annak semmi értelme.
Egyetlen jelen van, és ez remélhetõleg kijelölhetõ lesz majd talán az EPR párokkal. Csak ebben kell gondolkozni, a többi csak torzult koordinátarendszer.
Mer aki azt gondolja, hogy MOST valaki elõrébb van az idõben, valaki meg hátrébb, annak súlyos problémái vannak az agyában.

" lehet több ellentmondást szülne, mint amennyit most tapasztalunk. "

A 'lehet'-ekkel nem foglalkozom, csak a tényekkel. És egy szóval nem mondtam, hogy a 'relatív idõ csak illúzió'. Azt olvasd, amit irok. Ne láss mögé mást. Nincs mögötte semmi más, ennyi a lényege, amit leirtam.

Az atomot fotonok és gluonok tartják össze. Az elektromágneses erõ és a magerõ ezen részecskék cseréje. Mi ez, ha nem fényóra?

Én értem ezt, de kicsit olyan, mintha azt akarnád mondani, hogy a relatív idõ csak illúzió, pedig úgy tudom a legtöbb tudós szerint az a valóság. Pl. a valóságban nem fényórával, hanem atomórákkal is mást mérnek, a cézium atom sajátfrekvenciájának pedig nem sok köze van a fénysebességhez. (legalább is nem tudok róla)

Bizonyos szempontból csak nézõpont kérdése, hogy az idõt vesszük állandónak, a 'c'-t pedig változónak, vagy a 'c'-t vesszük állandónak, az idõt pedig relatívnak. Az ember földhöz ragadt agya az elsõhöz ragaszkodik, vannak, akik nem is tudnak elszakadni ettõl. Pedig a valóság a 2.-t sejteti.
Nem olyan nagy csoda ez, ha elfogadjuk, hogy idõ nem létezik, csak események láncolata. Események meg különbözõ szempontból miért ne történhetnének másképp.

Ha számunkra a Valóságot az általunk elméletben megszerezhetõ információ jelenti(márpedig máshogy nem tudunk a valóságra következtetni sztem.), és a természet is így mûködik, akkor miért ne lehetne a relativitáselmélet által leírt mûködés a valóság. Tulajdonképpen itt felmerül az az érdekes filozófiai kérdés, hogy mi is a valóság? (számomra már ez sem olyan egyértelmû <#vigyor0> )
Egyébként a végtelen sebességû információáramlás, tehát az abszolút tér és idõ lehet több ellentmondást szülne, mint amennyit most tapasztalunk.

#948
Számomra ez a legfontosabb.
Egy viszonyitási rendszerbõl szemlélõdve nincs semmilyen paradoxon. Mindig csak az mozgó órája jár lassabban, mindig az állóhoz megy c-vel a fény. Innen nézve a mozgóhoz képest 'c+-v'-vel, pont ahogy a 'hagyományos' fizika szerint mennie kell.
A megértéshez nem kell ebbõl a nézõpontból kilépni. Tudni kell hogy a mozgó órái miért járnak lassabban, miért nincsenek szinkronban, miért torzulnak az adott szituációban számára a távolságok.
A lényeg ennyi.
Nem kell azzal foglalkozni, hogy az egyik ennyit mér, a másik annyit./ Ilyen hanyagul beállitott órákkal nem csoda, hogy mindenki mást mér.xD /

Most akkor melyik rendszerben mozog valójában a fény 300000km/s-al?
Mindegyikben, kimutathatatlan egy abszolút koordinátarendszer. Mindaddig az marad, ameddig nem sikerül átlépni valamilyen módon a fénysebességet.
Talán ki kellene hagyni a kisérletbõl a fényt? Na az érdekes lenne, mivel minden folyamatban ott van valahol megbújva.
De ha sikerül, akkor átléphetünk a relativitáson, mondván, csak a fény játszott velünk.
Addig valahogy viseljük el, mert igazából semmi abszurdumot nem állit, csak k.ra nehéz megemészteni.

Olyan sokat kérdeztek, hogy nem gyõzöm a válasszal.

Miért nem járnak szinkronban az órák amikor valamihez képest mozognak?
Erre a szinkonizáció módja adja meg a választ. Mert fényjelekkel kell szinkronizálni. Valahol irtam, hogy lassan mozgatott órákkal is lehet. Ez viszont az én tévedésem, nem lehet ilyen módon. Ha mozgatunk egy órát, akkor az egy más sebességú koordinátarendszer, amiben az órák minden ponton/kivéve az origót/ más értéket mutatnak,
Tehát lassan mozgatott órákkal nem lehet szinkronizálni egy viszonyitási rendszer óráit, csakis fényjelekkel.
Márpedig ha középrõl elõre és hátra is fényjeleket küldünk, akkor a hátra küldött hamarabb fogja elérni a szinkronizálni kivánt órát, mert az ráfut a fényjelre, amig az elõre küldött fényjel elõl elfut az arra levõ óra. Emiatt késnek az órák mozgásirányban.

Mi az, amit fontos lenne észrevenni az ábrán? Azt, hogy a világoskék fényjelek, amikkel mondjuk a fény sebességét szeretnénk megmérni, azok útvonalai pontosan úgy torzulnak, mint a fényórában mozgó piros vagy sárga fényeké.
Ez az egyik oka annak, hogy minden annyira szimmetrikus. Az eltorzult fényórák pont annyira torzitják el a mérést, hogy a mért fénysebesség mindig 300000km/s legyen.

A másik fontos dolog, hogy a távolságok torzulnak. Ez a legtisztábban a felsõ világoskék fényjelnél látszik. A jobb oldali rajzon sokkal rövidebb távolságok fut be.
Mivel a világoskék vonal alsó vége egy fotonkisugászási esemény a felsõ pedig egy elnyelõdési, emiatt nyivánvaló hogy a két pont távolsága megint valamiféle mérési torzulás miatt egyszer ennyi, egyszer meg annyi.
Nem akarok belemenni a részletekbe, ez helyzettõl függõen ez lehet optikai torzulás vagy összetetteb folyamat.

Itt mostmár számolok a Lorentz-transzformációval. Mindig az álló rendszerbõl a mozgóba. Igy egyszerûbb meghatározni a kezdeti feltételeket, de lehet forditva is számolni.
Négy darab fényóra van a képen. Az idõ szokása szerint felfele telik. 1 tér dimenzió van ez a jobb-bal irány. Ha valami mozog jobbra, akkor egy jobbra dõlõ vonal van az ábrán.
Tudom, a kutyát nem érdekli, de csakazért is leirom.
A bal oldali rajz a két álló piros fényóra viszonyitási vagy koordináta rendszere. Vagy inerciarendszere, mindenki hivja úgy, ahogy neki tetszik.
Ezekben két tükör közt pottog a fény oda-vissza. Minden visszaérkezéskos lép az óra számlálója egyet. Ezzek fogjuk az idõt mérni.
A jobboldali rajz értelemszerûen a sárga órák viszonyitasi rendszere.
Minden pár óra szinkronban jár a saját koordinátarendszerében, de nem a másik kettõében.
A világoskék vonalak fényjelek, amiket tesztelés céljából küldünk az egyik órától a másikig. Érdemes megfigyelni, hogy minden vonal 45 fokban áll. Ez azt jelenti, hogy fénysebességgel haladnak. Bárhova is transzformálom az eseményeket, a vonalak 45 fokosak maradnak. Ez a relativitás alapja, erre épül. A fény sebessége állandó.

Na akkor jöjjön mindenki kedvence, a fényóra



/* cc ee.c /usr/lib/libX11.a /usr/lib/libXau.a /usr/lib/libXdmcp.a -lm */

#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
#include <math.h>
#include <X11/Xlib.h>


Display *dpy;
Window w;
GC gc;
#define NIL (0)





void line(float x1,float t1,float x2,float t2,int col)
{
XSetForeground(dpy,gc,col);
XDrawLine(dpy, w, gc, 250+(int)x1,500-(int)t1, 250+(int)x2,500-(int)t2 );
}

int main()
{
int i,j;

dpy = XOpenDisplay(NIL);
w = XCreateSimpleWindow(dpy, DefaultRootWindow(dpy), 0,0, 1000, 600,0,0,0);
XSelectInput(dpy, w, StructureNotifyMask);
XMapWindow(dpy, w);

gc = XCreateGC(dpy, w, 0, NIL);
XSetForeground(dpy,gc,0x000);

for(;😉 { XEvent e;XNextEvent(dpy, &e);if (e.type == MapNotify) break; }



for(i=0;i<600;i++)
line(0-250,(float)i-100,1200-250,(float)i-100,0x442200);




float tav,v2,x0,dt,s,b,x2,t2,x3,t3,x4,t4,x1,t1,v,c=1.0;
tav=120.0;

for(j=0;j<4;j++)
{
v=0.6;
if(j>=2) v=-v;

b=1.0/sqrt(1.0-v*v/(c*c));
s=20.0;

x1=0.0;if(j&1) x1=tav;
t1=0.0;




for(i=0;i<8;i++)
{
int c1=0xff0000,c2=0xffff00;
v2=c;
x0=0.0;
if(j>=2) {x0=300.0;c2=0xff0000,c1=0xffff00;}



dt=s/v2;//20
t2=t1+dt;
x2=x1+dt*c;
line(x0+x1 ,t1,x0+x2 ,t2,c1);



x3=(x1-v*t1)*b;
t3=(t1-v*x1/(c*c))*b;

x4=(x2-v*t2)*b;
t4=(t2-v*x2/(c*c))*b;
line(x0+x3 ,t3,x0+x4 ,t4,c2);

t1=t2;
x1=x2;



dt=s/v2;
t2=t1+dt;
x2=x1-dt*c;
line(x0+x1 ,t1,x0+x2 ,t2,c1);



x3=(x1-v*t1)*b;
t3=(t1-v*x1/(c*c))*b;

x4=(x2-v*t2)*b;
t4=(t2-v*x2/(c*c))*b;
line(x0+x3 ,t3,x0+x4 ,t4,c2);

t1=t2;
x1=x2;
}
}


x0=0.0;
x1=0.0;
t1=0.0;
x2=tav;
t2=tav/c;
line(x0+x1 ,t1,x0+x2 ,t2,0x00ffff);

x3=(x1-v*t1)*b;
t3=(t1-v*x1/(c*c))*b;

x0=300.0;
x4=(x2-v*t2)*b;
t4=(t2-v*x2/(c*c))*b;
line(x0+x3 ,t3,x0+x4 ,t4,0x00ffff);


x0=0.0;
x1=tav;
t1=tav/c;
x2=x1-tav;
t2=t1+tav/c;
line(x0+x1 ,t1,x0+x2 ,t2,0x00ffff);

x3=(x1-v*t1)*b;
t3=(t1-v*x1/(c*c))*b;

x0=300.0;
x4=(x2-v*t2)*b;
t4=(t2-v*x2/(c*c))*b;
line(x0+x3 ,t3,x0+x4 ,t4,0x00ffff);





XFlush(dpy);
getchar();
return 0;
}

"t2=(t1-x1*t1/(c*c))*b;"

Na itt egy hiba, de mint már mondtam, nem használta a program az egyenletet xD

t2=(t1-x1*v/(c*c))*b;

Tessék droid kolléga, ilyeneket várok.

"50-50 százalékos üres S.P.E.K.U.L.Á.C.I.Ó, nem tudomány! "

Ugyan nincs diplomám, de ha már olyan biztos vagy a dolgodban, itt a példa, mutasd meg konkrétan, hogy hol van benne a hiba.
Mert ha nem tudod ezt megmutatni, akkor amit a tudományról állitasz, az csak üres spekuláció és fantazmagória.

Ez pedig egy közegben haladó hullám tulajdonsága, bármennyire is fáj.

Továbbá, a program s*d/(c+v)-vel számolja hogy egy karhosszt mennyi idõ alatt teszi meg a fény. Igy kell egy külsõ megfigyelõ szerint számolni. Innen nézve senkit nem érdekel, hogy a mozgó koordinátarendszerben az ott levõ 300000km/s-nek méri a fény sebességét. Lassan járnak az órái, és nincsenek is szinkronban az elöl és a hátul levõk, ráadásul a távolságokat is torzan méri az optikai torzulások miatt.

Ezt mind a fénynek köszömheti.

Innen kivülrõl mi látjuk az igazságot, valójában a fény c+-v sebességgel halad hozzá viszonyitva, pont ahogy a józan paraszti ész diktálja.

Na ezt talán lehetne mészárlásnak nevezni xD

A linken az utolsó hibás animáción egyidejû a pontok visszaverõdése a falról. Ez csakis a sárga doboz koordinátarendszerében lehetne igaz. Ott viszont kimutathatatlan a hosszkontrakció és nem mozog a ságra doboz. Nyilvánvaló, önmagához képest nem mozog.

Bár nagyon szép és megcáfolhatatlan az egész relativitás ennek ellenére nincs idõdimenzió. Az csak egy fikció.

Ha a fénynél gyorsabban sikerülne jeleket küldeni, mondjuk EPR párokkal, akkor kijelölhetõ lesz az abszolút jelen. Ez pedig kijelöli az abszolút teret, bármennyire is fáj a gondolat. Ameddig ez nem sikerül, addig ez is csak egy fikció marad, hiszen a relativitás a fény miatt igaz, és egyben ez jelöli ki a határait is. Amennyiben fénysebesség feletti sebességet kimutató kisérletet sikerül találni, arra már nem lesz érvényes a relativitás törvénye, és kiderül, mi is az a téridõ valójában.
A fény világa.

Ennyit kell tudni, hogy a alulról telik az idõ felfele. Ami lentebb van, az hamarabb történt meg. Mit nem lehet ezen érteni? Sokkal átláthatóbb, mint egy ilyen mozgó valami.
A piros hamarabb verõdik vissza a falról, mint a kék. Pont ahogy az animáción is látszik.

Na igy helyes az utolsó animáció. Mivel mozog a doboz, amiatt külsõ viszonyitási rendszerbõl nézzük az eseményeket, ahonnan nézve a fényjelek nem egyszerre pattannak vissza a doboz faláról.
Ezért jobb megtanulni a téridõ ábrák 'látását', mert ott egyértelmûen látszik ez. És ha az ember ezt tisztán látja, mondhat akárki akármit, nem fog megzavarni semmilyen félreértelmezett körülmény.

Abban igazad van, hogy egy álló koordinátarendszerben "lasszikus téridõ szemléletben van ábrázolva a kísérlet". Ameddig nem használom a Lorentz-transzformációt, addig ez igaz. Nincs ezzel semmi gond.
A gond az, hogy a kék és a piros pont, amik a fényjelek, felvették a doboz sebességét. A fény nem igy viselkedik.

Szerintem jó az ábra. Vedd figyelembe, hogy itt klasszikus téridõ szemléletben van ábrázolva a kísérlet. Tehát klasszikus sebességösszeadás és az egyidejûség független a választott koordinátarendszertõl. És ezekhez hozzáadva a relativisztikus effektusokat azt kapjuk, hogy a MM kísérletnek null-effektust kell adnia, tehát nincs ellentmondás.
Ez összhangban van azzal, hogy a specrel szerint is null effektust kell kapni a kísérlettel együttmozgó rendszerben és ahogy mondod a nem együttmozgóban pedig mást kellene látni. De mivel itt klasszikus téridõ koordinátázás történt helyes az ábra.

egyetértek. az ábra úgy lenne helyes, ha az a sárga doboz állna és a barna háttér mozogna balra.

"Ekkor a doboz viszonyirási "

Na én sem vagyom ám semmi. 'viszonyitási'

Ez bennemaradt a programban, de gyakorlatilag nem használom, mivel nem számolok Lorentz-transzformaciót, mert minden ábra az álló koordinátarendszeben van.

x2=(x1-v*t1)*b;
t2=(t1-x1*t1/(c*c))*b;

Majd ha tudom, hogy lehet gif-animációt késziteni, akkor belinkelem a helyes harmadik animációt. Közben rájöttem kinek a weboldala ez, de hát mindenki tévedhet,

"Olvasd el! zseniális a pasi!"

Igy csak egy nõ beszél..

Összegezve a meglátásaimat, az utólsó animáció csak akkor lenne helyes, ha a sárga doboz nem mozogna, és nem látszana rajta az összehúzódás. Ekkor a doboz viszonyirási rendszerében lennénk, és ott a kék és a piros visszapattanása tényleg egyszerre történik azaz egyidejû. Mivel az egyidejûség relativ.

Akkor rátérek a lényegre. Miért hibás a megadott linken az utolsó animáció, ha egyszer helyesen egyszerre érkeznek vissza a pontok?
A hiba az, hogy ez a mi álló viszonyítási rendszerünkben van ábrázolva, ahol viszont nem egyidejû az a két esemény, amikor a kék és a piros visszaverõdnek a doboz falairól. Ez a téridõ grafikonokról egyértelmûen leolvasható.