146
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#106
Az a léghajó csak ~6000 méterig képes felemelkedni. Az sajna kevés, ha olyan 15-20 km-ről lehetne indítani a rakétát v. űrrepülőt, na az már komolyabb haladás lenne. -
#105
egy hírrel odébb épp 500 tonnát emel egy léghajó... pár kilométerig akár az is megoldhatná, nem? -
#104
...Ha ezekkel kalkulálnak az valódi minőségi ugrás lehetne az űrkutatásban....Az atomenergia kb. milliószoros energiasűrűségű a kémiai energiához képest..
A probléma nem is a bolygóközi utazásnál van, ott tényleg legtöbbször nukleáris-hő (amikor a hajtóanyagot a reakciótéren áthaladva hevítik fel) vagy nukleáris-elektromos (amikor a reaktor csak energiát szolgáltat, és a hajtómű elektromos áram segítségével gyorsítja fel az üzemanyagot, pl. ion-hajtómű) meghajtás merül fel. A gond az, hogy juttatjuk fel a világűrbe a terhet. Amikor 100 tonna hasznos teher feljutattása LEO pályára 300-500 millió $, akkor nem beszélhetünk gazdaságos megoldásról - először ezt a problémát kellene megoldani, hogy az űrkutatás valóban előre tudjon lépni... -
#103
Nem akarok hurráoptimista lenni, csak éppen ne becsüljük le azt amire képesek vagyunk.
Találtam egy jobb példát: az ISS-t told el Hold körüli pályára, vagy a Hold felszínére. A Hold út semmilyen szempontból nem jelent technikailag megoldahatatlan problámát és a távolság is csak egy kicsit növeli meg a kockázatot. Nem az űrben tartózkodás a veszélyes, hanem a le és felszállás (Szojúz-1, Szojúz-11, Challanger, Columbia) az egyetlen komoly űrben történt baleset (Apollo13) is szerencsésen végződött.
Másrészt ha a Holdon felépítünk egy az ISS-hez hasonló nagyságú bázist az is csak arra lesz jó, mint a mostani ISS. A semminél alig valamivel többre.
Soha senki nem mondta, hogy az űrrepülések nem veszélyesek, csak azért korlátozni ezt a tevékenységet, mert emberek halhatnak meg, ez csak a NASA(amcsi politikusok) rögeszméje.
De végül persze egyetértek veled, de nem azért mert technológiailag nem vagyunk képesek megcsinálni ezeket, hanem amit írtam is, vagy sokkal többet költünk rá, vagy maradunk a szondáknál, robotoknál.
Szerintem;) -
kukacos #102 Nem hiszem, az Apollo-repülések alapján. A Marsnál szó nincs arról, hogy valami forradalmian új megközelítéssel próbálkoznának. Marad az az elv, hogy használjunk fel mindent, amit a Földön elő tudunk állítani, teszteljük le ezerszer, építsünk tartalékokat, de semmiből se többet, mint amiről előre tudjuk, hogy kellhet majd. Az ilyen misszó olyan, mint egy algoritmus. Merev és bizonyos határokon túl képtelen alkalmazkodni. Túl kicsi bennük az intelligencia. Olyan gépek kellenének, amelyek valóban önműködők, önjavítók, nem kell velük foglalkozni, mint pl. egy kutyával sem feltétlen foglalkozol azon kívül, hogy enni adsz neki, mégis jól őrzi a házat évtizedeken át.
-
kukacos #101 Én is ezt mondom... -
kukacos #100 A mélyfúrós nem példa arra, amit kértem. Olyat kértem, amihez elengedhetetlen volt az ember jelenléte. Ugyanabból a pénzből olyan szondát is küldhetünk, aminek egyetlen feladata, hogy lefúrjon száz méter mélyre. Az űrállomásokat rengeteg kritika éri amiatt, mert nem tudnak a tudományos programra koncentrálni. Persze egy dologhoz tényleg elengedhetetlen az ember jelenléte: ha a tanulmányozás célja az ember.
Szerintem meg nem javíthatók feltétlen űrsétával. Mindenki arra gondol, hogy ha beakad a marsjáró, hogy miért nem küldünk oda valakit, aki kirugdossa a gödörből, ezzel puff, indokoltnak látja az űrhajós jelenlétét. Annyi pénzért olyat is küldhetünk, ami nem akad el. Azért akadt el, mert csak pár száz millió dolláros játékatóról van szó. Nem éri meg odaküldeni ezerszer annyiért valakit, aki az életben tartó rendszereivel együtt a küldetés teljes hasznos tömegéből mondjuk 80%-ot tesz ki. Ha az emberre mint a küldetés egyik műszerére gondolunk, a politikai/pszichológiai faktoron kívül nem indokolható racionális indokkal az ottlétük.
NEM a gazdasági oldalról beszélünk, hanem a kutatás mikéntjéről. Lásd #52. Szerintem költsük el a száz milliárd dollárt, sőt többet is űrhajózásra, pl. konvertáljuk a katonai kiadásokat, amelyek ennek sokszorosa, de egyelőre ne emberes űrrepülésekre. -
#99
"Az emberes űrrepüléssel meg kellene várni azokat a technikákat, amelyek a berendezéseink komplexitását csökkentik, ahelyett, hogy tovább bonyolítanák azokat." - Nem éppen ezek a missziók hozzák magukkal ezeket a technikákat? -
Thrawn #98 Érdekes, hogy csak a povédő lapra reagáltál, ami szükséges volt, mert a járművön található berendezéseket is védte, nem csak az embereket. Amire példát kértél, az ott volt a hozzászólásomban. (Apollo 12 mélyfúró berendezés)
Vagy az űrállomásokon végzett munka, aminek jó részét szondákkal nem lehet megoldani.
Említetted a csodálatos Cassini szondát (tényleg az). Én említem a Galileot, ami bár rengeteg adatot gyűjtött, de roppant nyögvenyelős volt az egész a beszorult főantenna miatt. Hasonló problémák bármikor felléphetnek, űrsétával javíthatók (lennének).
Vagy nézzük a Mars szondákat. 26 havonta küldünk egy, jó esetben kettő szondát. A két MER másfél év alatt összesen ha ment 6-7 kilométert és bár nem elhanyagolható eredményeket értek el, nagyon is megvannak a korlátjaik. Azután 2007-ben majd indul a vegyész autó, 2009-ben a biológus autó, elhúzódik az egész. Az emberes repülés több százsor annyiba kerülne, mint a két MER, de a kutatható terület is több százszor, vagy több ezerszer akkora lenne, olyan programmal, amit szondák tucatjaival, évtizedek alatt végeznének el.
Persze előtte szükség lenne űrszondás felderítésre, vitathatatlan. Ha a dolog gazdasági oldalát nézzük, akkor fejezzük be az egész űrkutatást, mert a megtérülés évtizedekben mérhető, még ha a kifejlesztett technológiák civil hasznosítását is nézzük. Akkor maradjunk a busásan jövedelmező kereskedelmi célú űreszközöknél és gubózzunk be bolygónkra. -
Szalma #97 (Ajánlom minden kolóniában kételkedőnek Kim S. Robinson: Red Mars című fikcióját. A felvetett problémák jelentős részére viccesen egyszerű megoldások is léteznek... (Gondolok itt pl. a bambusznád szerkezeti építőanyagként és cellulóz forrásként való felhasználására.))
Szeretettel:
Szalma -
Kryon #96 Amúgy felvetődnek érdekes lehetőségek az emberes misszió,vagy szondák küldése terén.Pl. 30 év múlva a számítógépek már némileg fejlettebbek lesznek mint ma,és közelebb is állhatnak az MI-hez.Elképzelhető lenne hogy a Marsra küldenek egy rakás felszíni robotszondát a műszerekkel a bolygó körül pedig pályára állítanak egy izom szuperszámítógépet,amely távirányitja a lent lévő robotokat.....Esetleg a keringő egységhez egy lakómodul is csatlakozna néhány programozóval akik felügyelhetnék az "agyat"......
Egyébként az emberiség jövője szerintem is a Naprendszer benépesítése,de ehhez olyan technológiai környezet áll majd rendelkezésükre amit ma még el sem tudunk képzelni,és akkorra már valószínűleg az "ember" és "gép" alatt sem egészen ugyanazt értjük majd mint manapság....
-
Kryon #95 Az energiaellátás és hajtóművek terén nem kell mindenképp fúzióban gondolkodni,az még csupán egy távoli lehetőség.A jó öreg fissziós reaktorok,energiaellátók és az ezen technológiával készült hajtóművek is kipróbált,megértett,jól alkalmazható kompakt szerkezetek,melyek már készen állnak csak épp nem használják őket.Ha ezekkel kalkulálnak az valódi minőségi ugrás lehetne az űrkutatásban....Az atomenergia kb. milliószoros energiasűrűségű a kémiai energiához képest.. 
-
Kryon #94 Ezt a lendkereket én is számolgattam már,de sajna olyan centrifugális erő jött ki komolyabb omega mellett,hogy azt a mai legerősebb nemesacél sem bírná ki.A henger sűrűsége/tömege amúgy szinte lényegtelen,a fő a gyors forgás,tehát nem kell ozmium....Ebből akkor lehet valami,ha egyszer megjelennek a szupererős szén nanocsöves ötvözetek.....És sok sikert kolléga! 
-
Kryon #93 Ez valamien hidegfúziós kütyü akar lenni? Az álmodozás bizony szép dolog.......
-
Caro #92 Ha jól tudom a Marson a műanyagot a légkör szén-dioxidjából akarják előállítani(persze valahonnan szednek hozzá még egy kis hidrogént is).
Azért jó, mert a kozmikus sugárzás ellen is szépen véd a polietilén. -
Caro #91 Ha jól emlékszem ezt már BiroAndras-nak is mutattad, és ő se tudott rá mit mondani :)
Majd lehet később visszatérhetünk rá :) -
kukacos #90 Eltekintve attól, hogy a javaslatodban a részletek kicsit nagyvonalúak, 1-2 év szerinted kielégíti az önfenntartás kritériumát? Ennél azért már jobban vagyunk, lásd pl. Biosphere 2 projekt (http://www.bio2.edu/). De ez se működik.
De igazad van, legyen hurráoptimizmus, a Mars-bázisra küldött tíz fickó tutira le fogja generálni az összes titánötvözetet az utolsó szál kompozit műanyagig, az biztos. Majd visznek két CNC esztergást, a CNC-t meg kifaragják kőből. A WC-re is van megoldás, majd a kakiból csinálják a kőolajat, amit frakcionált desztillálnak. Vagy mi. Aztán már csak egy aprócska műanyagipart kell felhúzniuk (itt a Földön se volt bonyolult), és máris igazi marsi kóláspohárral a kezükben nézhetik, ahogy feldolgozzák a kézzel összekalapált első vaskohójukban a levonszolt fémmeteoritot, és vakarhatják a fejüket, hogy lesz ebből űrhajó vagy pótalkatrész. Vagy anyacsavar. -
#89
Az nem jó, hogy felküldik az egészet, és onnan eresztik le? Bár akkor már lehet, hogy sokkal többe kerülne... :)
A turbolenciák az üzemeltetés alatt is állandó hibát jelentenének, tehát az indítóállás mindenképpen fontos lenne. Valamelyik terven egyenesen 50km magas (!!!) indítóépülettel számoltak. -
kukacos #88 Természetesen, szép is volna, ha még ennyire se lettek volna képesek, ha már százharmincöt milliárd dollárért odafurikázták őket (http://en.wikipedia.org/wiki/Project_Apollo). Szerinted a felsorolt dolgok valóban megérik az ember jelenlétét? Egy leszakadt porvédő lap javítása - ami esetleg nem is kellene oda, ha nem lett volna ember a küldetésben? Inkább azokat az eseteket sorold, amikor lényeges hozadéka volt az emberi jelenlétnek, amit idővel nem tudtak volna kideríteni a szondák is, és azóta se tudnánk, ha nem lett volna ott ember.
De persze azokat az eseteket is sorolhatjuk akkor, amikor semmit sem tudtak tenni, mert nem volt műszerük/eszközük/felszerelésük hozzá. Lásd pl. az Apollo 13 esetét, ahol az űrhajósoknak esélyük sem volt, hogy megszereljék a masinát (örültek, ha életben maradnak). Ha ugyanebből a pénzből kimegy száz szonda, akár mindegyik ott talált érdekes kérdést külön is vizsgálhatja. Az ember ezekben a küldetésekben az őt szállító gépek foglya, nincs mozgástere, nem tud lényegesen többet tenni, mint amit a küldetés előkészítése során neki megterveztek. Kétségkívül nagyobb flexibilitással jár az emberi jelenlét, eldöntheti, hogy a kis sziklához vezeti-e a marsjárót vagy a nagyhoz, de a problémák nagy részét ugyanúgy épp az emberi jelenlét okozza. Lásd ISS meg Mir esete, ahol az űrhajósok a tudományos programok végrehajtása helyett azzal vannak elfoglalva, hogy a bárkájukat toldozgassák meg csomagokat pakolásszanak.
-
Thrawn #87 Közben megtaláltam az emberes Mars-expedíció angol nyelvű doksitját, feltettem a tárhelyemre, letölthető innen. Nyilván az új program másként alakul, de ez is ad némi áttekintést a lehetőségekről, nehézségekről. -
Thrawn #86 A földi napállandót használhatjuk a Hold esetében is, így - figyelembe véve az alacsony, ~21%-os hatásfokot - kb. 200 watt energiát nyerhetünk 1 négyzetméterről. A Mars távolságában ennél kevesebbet. Nem véletlen, hogy a Marsra 160kW-os nukleáris erőművet szándékoznak juttatni, persze nem egyet, hanem kettőt. Az energiaellátáshoz egy is elegendő lenne, a második tartalék, mint ahogy minden létfontosságú egységből van tartalék, amit - ha minden rendben megy - a következő legénység használhatna üzemszerűen, persze közben újabb tartalékegységeket juttatnának a bázisra. -
#85
Jaj mindíg ezek a negatív hullámoki!
Induljunk a legegyszerűbb modellből: na most fúrsz a sziklába egy monnyuk 100 köbméteres likat. Kibéleled valamilyen hő meg légszigetelő anyaggal. Az akár 40 évig is megmarad.
Aztán fogod Joe-t, adsz rá egy alsógatyát hogy a tv közvetítéseken ne a jancsikáját kelljen nézegetni. Adsz neki vagy 10 tonna dehidratált kaját, A vizet a kilélegzett párából és egyéb melléktermékekből, nem túl bonyis, de megbízható berendezésekkel vissza lehet alakítani.
Az energiát elő lehet állítani pl. üza cellával, vagy olyan erőforrásal ami pl a voyagerekben is működik vagy 30 éve.
A co2-t ki lehet szűrni és redukálni, így az 02 is megoldott.
Kis szerencsével Joe önállóan kihúzhatja a PS3-játékaival akár 1-2 évig is!
Ez szerintem igazán jól hangzik;)
De igazad van, egy nagyon fontos dologra nem gondoltam!;))))
A wc problémáját meghagyom neked!
Persze igaz hogy elég minimál konfigos ez a "holdbázis" de pl az önfenntartás kritériumát kielégíti.
Másrészt bizonyos szempontokból az űrben meg lehet hogy könnyebb is lenne nagy tisztaságú ötvözetek előállítása. Nincs levegő, kevesebb a szennyezés, nincs gravitáció az alkotóelemek nem különülnek el, A vasmeteorokból szinte tisztán nyerhetjük ki a fémet! A megmunkálás persze más tészta, viszont az űrhajókszerkezetének ha már fenntvannak nem kell akkora igénybevételeket kiállniuk, mint a fel leszállás során, vagy egy repülőnek a légköri repülés során!
Akár kisebb aszteroidákat, üstökösöket is használhatunk űrutazásra, a kitermelt anyagot/salakot használva hajtóanyagként.
A lehetőségek határtalanok.
De még sehol nem tartunk.
Minden esetre ez a CEV-es projekt sajnos nekem se úgy tűnik hogy elég nagy lépés lehessen akár csak az első lépcsőfokra. -
Thrawn #84 " Nekem az a képem van az ilyen missziókról, hogy az ember nem aktív résztvevő, hanem éppolyan fogaskerék a gépezetben, mint a többi műszer."
Ez kb. a Mercury repülések végéig volt igaz. Az tény, hogy szinte percre pontosan be van osztva az űrhajósok ideje, de azért nem egyszerű robotok, minden kezdeményezőképesség nélkül. Nézzük csak:
- Gemini 8, Neil Armstrong lélekjelenlétének és felkészültségének köszönhető, hogy legalább részben teljesült a program.
- Apollo 10, Stafforn és Cernan lélekjelenléte és felkészültsége mentette meg a holdkompot a pusztulástól.
- Apollo 11, Armstrong pillanatok alatt átlátta a leszállás lehetetlenségét az eredeti helyen és új leszállóhelyre irányította a kompot, mielőtt kifogyott volna a leszállóegység üzemanyaga. Nem hiszem, hogy ezt akár ma bármilyen mesterséges intelligencia ilyen rövid idő alatt meg tudná oldani.
- Apollo 12, Conrad és Bean találékonyságának köszönhető, hogy az egyébként elfuserált mélyfúróval 2-3 méter mélyen levő mintára tehettek szert.
- Apollo 17, a rover leszakadt porvédőjének javítása térképlappal, ragasztószalaggal.
- Skylab leszakadt hővédelmének javítása.
Még sorolhatnám, de remélem, ennyi elég.
Azt se feledd, hogy Smith volt az egyetlen tudós a Holdon, a többiek többnyire berepülő pilóták voltak, az Apollo 15-től kezdve sebtében kapott geológiaki képzéssel. A jövő hold- és marsbázisain tudósok fognak dolgozni, akik bizony szó szerint mindenhez kell, hogy értsenek. Olvastam egy angol nyelvű kb. 150 oldalas dokumentumot egy leendő marsexpedícióról, ahol emberre le van bontva, hogy milyen képzettséggel kell rendelkezniük. A napirend pedig rugalmas, a legalapvetőbb teendőkön kívül minden további ténykedés a pillanatnyi helyzettől függ. Szóval légy nyugodt, nem zombikká lealázott bábként ténykedő emberek utaznának sem a Holdra, sem a Marsra. -
#83
Én is egy kalappal kívánok;)
(És ha már a hidrogénfúziónál tartunk engem viszont érdekelne a véleményed erről;))) -
Caro #82 1)Köszi, remélem jól fog menni. :)
2)Igen, meg sajna azt is olvastam, hogy az elemi szálaknak ugyan megvan a kellő szakítószilárdságuk, de a "fonál"-nak nincs. Valahogy úgy próbálkoznak, hogy az elemi szálak között tetraéderes gyémánt kötéseket kialakítani, és az már valószínűleg összetartaná eléggé. Az nem jó, hogy felküldik az egészet, és onnan eresztik le? Bár akkor már lehet, hogy sokkal többe kerülne... :)
3)Az végül is csak attól függ, hogy mennyi energiát akarsz tárolni.
Persze célszerűbb az energiaigényes műveleteket "nappal" elvégezni. Ugye E=teta*omega*omega
Tehát az omegát érdemes növelni. Ehhez kell még egy erős anyag, ami megtartja a belső nehéz anyagot(pl.:ozmium). -
#81
Ne aggódj, ha ez megnyugtat, mint fizikushallgató ebbe az irányba szeretnék továbbmenni, úgyhogy majd próbálom felgyorsítani a folyamatokat :)
Akkor innen is drukkolunk és támogatunk a sikeresen munkában! :)
És az űrlifttel mi lett?
A wikipedián írták, hogy 20 millió gramm nanocső kell, és 1 gramm 100$ volt 2004 elején, mára már biztosan olcsóbb.
Most 2 milliárd $-on vacakolnának, mikor olyan olcsó lehet az űrbe juttatás, mint semmi mással?
A probléma csak az, hogy a nanocső kevés. Kell egy pár kilométer magas indítóállomás (de célszerű min. 15km-el számolni), ahonnan úgy lehet "felindítani" a kábelt, hogy az ne legyen kitéve a nagyobb légköri turbolenciáknak. Ez az épület szintén belekerülne pár(tíz) milliárd dollárba, ráadásul leginkább az egyenlítő környékén lenne célszerű felépíteni. Jelenleg pedig senki sem hajlandó ennyit beleinvesztálni, noha több okból is jó üzlet lehetne (egyfelől a nagy volumenű megrendelés fellendítheti a nanocső kutatást és gyártást, másfelől ahogy most kinéz, még 20 év múlva is mindent tarolni lehetne a piacon 1-2.000$/kg-os feljutattási áron, és hosszú távon a megtérüléssel aligha lenne gond...).
Megint csak a szupravezető mágneses terében lebegtetett lendkereket tudom felhozni. Jó erős külső borítással.
Talán hosszú távon megfelelő megoldás lenne (bevallom ehhez a témához gyenge vagyok, szóval vitatkozni érdemben esélyem sincs :)), de mégis milyen tömegű és kiterjedésű lenne ez az eszköz? Mennyi időre lenne szükség a megépítésére? -
#80
Von Braun-nak már az 1940-es évek végén volt Mars-űrhajó terve, egy egész flottát akart küldeni a vörös bolygóhoz. Ambiciózus terv volt, de egy Manhattan project szintű állami támogatás és háttér nélkul reménytelen vállalkozás.
A CEV alapjában véve egyébként tényleg nem más, mint egy továbbfejlesztett Apollo űrhajó. Sajnos úgytünik a nagyobb szintű előrelépéshez kevés a bátorság és a kezdeményező képesség... :( -
Caro #79 Rengeteg féle energiatárolási módszer létezik, a kémiai energiáktól a mechanikaiakon keresztül az erőteres módszerekig.
Megint csak a szupravezető mágneses terében lebegtetett lendkereket tudom felhozni. Jó erős külső borítással.
Egyébként bocs, hogy mindig más fázisban vagyunk. :) -
Caro #78 És az űrlifttel mi lett?
A wikipedián írták, hogy 20 millió gramm nanocső kell, és 1 gramm 100$ volt 2004 elején, mára már biztosan olcsóbb.
Most 2 milliárd $-on vacakolnának, mikor olyan olcsó lehet az űrbe juttatás, mint semmi mással? -
#77
A napelemekkel a két hetes Holdi nappal és északa a probléma. Részben ezért is akarják a déli-sarkra telepíteni a holdbázist. Egy magas tartóoszlopra szerelve már megoldható a folyamatos energiaellátás. Viszont szvsz a Holdra telepített napelemekkel nem lehet annyi áramot termelni, amely az ipari szintű energiafelhasználásra elég lenne... -
Caro #76 Ne aggódj, ha ez megnyugtat, mint fizikushallgató ebbe az irányba szeretnék továbbmenni, úgyhogy majd próbálom felgyorsítani a folyamatokat :) -
#75
Nekem személy szerint pont az a legfájóbb pontja az egész CEV programnak, hogy az 1970-es évek elemeire épít (SRB, SSME, ET). Amíg nem oldják meg az olcsó űrbe jutattást, addig nincs remény... -
Caro #74 Jó, ez picit magasan lett 
, de nem feltétlenül kell stac. pályát használni...
-
#73
Az ITER 2020-ra elkészül, de ez még nem jelenti azt, hogy lesz egy He·3 üzemanyagú fúziós reaktorunk. Azt is ki kell fejleszteni és a többi. Tökéletesen egyetértek a meglátással, csak a baj ott van, hogy a NASA-nál (és pl. az oroszoknál is) a bevált fissziós atomreaktorokban gondolkodnak. Ismert, kipróbált technológia, minimális továbbfejlesztést igényel. Nem tartom valószinűnek, hogy feladnák egy ugyan sokkal potensebb, egyértelműen jövőbe mutató, de ugyanakkor még gyerekcipőben járó technológiáért... -
#72
Szerintem aki egy kicsit is a dolgok mögé nézett már, az tökéletesen látja ezt. :)
"Szokásos" módon utasították a NASA-t, hogy most ez az útirány, erre kell haladni, ezt kell csinálni. Ők meg csinálják... -
#71
Nem tudom felfigyeltetek-e arra, hogy az űrsiklók leállítása után visszatérnek a 70-es években használt rendszerhez, csak kicsit módosítva.
Valamelyik IPM-ben olvastam egy cikket a NASA-ról és a Nixon-kormányról.
A Nixon kormány idején állították le az akkori rendszert és akkor kezdték el építeni az űrsikló programot.
Ráadásul az alkatrészek ellenőrzését nem a gyártó cég végezte, hanem egy teljesen másik. Ekkor kezdtek el felszökkeni az árak és ekkor lett ilyen nagy a költségvetés is.
A felvihető hasznos teher ára körülbelül ott mozgott ahol ma a polgári űrrepülőkkel tervezik. Tehát nem lett volna sok.
Ráadásul az Apollo program idején már egy új rakéta tervezete is kész volt, amellyel 2(!), nemzetközi(!) legényéséget jutattak volna a Marsra(!).
Tehát jelen helyzetben ott tartanak ahol a Nixon kormány előtt abbahagyták.
Lehet elgondolkozni azon, hogyha nem a pénz lett volna az úr akkor hol tartanának ma az űrkutatásban.
Meg egyébként is, semelyik kormánynak nem érdeke az, hogy telepek jöjjenek létre bármely bolygón is, hisz nagyon könnyen függetlenné tudnának válni az anyakormáyntól. Ez részben fikció, de nagy az esély rá.
-
kukacos #70 Rossz a párhuzam is. Az Atlanti-óceán túloldalán barátságosak voltak a körülmények, volt stabil levegő, husi, hely, és nem csak milliárd dolláros el-elromló gépek tartották életben a telepeseket. -
Caro #69 Nem elég jó a napelemtábla a kis 1100W/m2-es napállandójával?
És a holdporban is tuti van rengeteg szilícium, úgyhogy nem lesz gond őket előállítani. Csak amennyire itt a Földön.
De a holdon mikrogravitációs gyárakat is létre lehet hozni.
Várjatok, kiszámolom, milyen magasan van ott a GEO pálya. -
kukacos #68 Neked is lásd előző hozzászólásom. Nem az energia a baj. Egy ilyen állomás talán működhet pár évig, de nem tovább. -
kukacos #67 Nem feltétlen a nyersanyagokkal van a gond, hanem azzal, hogy egy ilyen állomás a mai technikákkal szükségképpen halálra van ítélve. A berendezéseknek szavatossága van, 5-10-20 éven belül elromlanak. Nem tudunk lényegesen tovább működő berendezéseket gyártani, mert nem vagyunk képesek olyan önjavító rendszereket építeni, mint egy élő szervezet. Egy ilyen állomás szükségképpen úgy jár majd, mint a Mir végnapjaiban. A mai technológia pazarló: egy idő után az állomást el kell hagyni, mert egyszerűbb újat gyártani helyette. Az ott dolgozók nem tudnak új elemeket gyártani/előállítani, az állomást autonóm módon bővíteni, mert a legkisebb termosztát mögött is több száz földi cég csúcstechnológiája van. Mondjuk például nem tudunk csúcsminőségű titánötvözetet gyártani a Marson, mert mondjuk a Földön azt egy ezer tonnás présgép közreműködésével csináljuk. Vagy nem tudunk jó minőségű űrruhát, mert ahhoz esetleg kínai selyemhernyó kell. Egy űrállomás rendkívül komplex, és (emberi felhasználás szempontjából) extrém alacsony entrópáját szinte a teljes földi civilizáció együttműködésével érte el. Lehetne arról vitatkozni, hogy létre lehet-e hozni egy miniatűr önfenntartó technikai civilizációt egy idegen bolygón a teljes megismétlése nélkül, de ez inkább hit kérdése. Inkább úgy kérdezem: szerinted ha holnap a Földön minden gép eltűnne, de az előállításukhoz szükséges tudás meglenne, vajon milyen gyorsan tudnánk visszaállítani a mai állapotot? Szerintem évtizedek, ha nem évszázadok alatt. A mai esztergapadok olyan esztergapadokon készülnek, amiket tegnap gyártottak. Ha hirtelen a szénégető kalyibától kellene indulni, nagyon nehéz dolgunk lenne.
Amíg ez a helyzet, az önellátó Földön kívüli bázis csak illúzió, mint ahogy az is, hogy kolonializálunk bármit is. Egy ilyen földönkívüli telep a Földtől függne, annak hiányában az ott élők lassú kínhalálra vannak ítélve.