Cifka Miklós
A NASA az ember vezette űrutazás jövőjéről
A NASA egy belső tanulmánya 2005 júniusában elemezte az aktív emberi részvétellel történő űrkutatás rövid és közepes távú célkitűzéseit.
Ajánlásokat tettek arra vonatkozólag, milyen lépésekre lenne szüksége az űrkutatási hivatalnak, hogy ezen célkitűzéseket el tudja érni, illetve a készülő CEV (Crew Exploration Vehicle) esetén milyen elvárásoknak kell megfelelni. Természetesen a tanulmány még nem azonos a döntéssel, de mindenképpen útmutató arra vonatkozólag, mit várhatunk az amerikai űrhivatal jövőbeni terveitől.
A célkitűzések a nemzetközi űrállomás befejezésére egy csonka megoldást javasolnak, amelyben nem szerepel a négy hatalmas napelemtáblából az egyik, a tudományos energiaellátó modul, a Node3, a centrifugális modul, a japán modul kisebb, nyomás alatti szekciója, valamint a Node3-ra kerülő megfigyelőkupola. A képen a a zöld színnel jelölt részek már fent keringenek, a kékkel jelöltek még beleférnek a tervezett 16 STS-misszióba, míg a pirossal jelölt részek valószinüleg sosem jutnak fel a világűrbe.
Az ISS Alfa moduljai - klikk a képre a nagyobb változathoz
Ám még így is 16 űrsikló-útra lenne szükség, és figyelembe véve, hogy döntés született arról, hogy az űrsiklókat 2010-re kivonják, ez azt jelenti, hogy 2006 és 2010 között négy-négy sikeres űrsikló-fellövésre lenne szükség évente. Az ISS Alfa természetesen ebben a csonka állapotában több előirányzott, illetve előkészített tudományos kísérlet végrehajtására alkalmatlan.
Az ISS Alfa jelenlegi állapotában - klikk a képre a nagyobb változathoz
A NASA hat űrhajóssal számol, melyből hármat a Szojuz, hármat pedig a CEV vinne fel, és a legénységet félévente váltanák. (A tanulmány még nem számol az európai és az orosz űrügynökség közös Kliper űrhajójával.) Problémát jelent az is, hogy ez a 6 űrhajós egyáltalán hogy fog elférni az űrállomáson. Az ISS-t eredetileg 7 fős legénységre tervezték, de az ehhez szükséges amerikai lakómodult 2000-ben kihúzták a listáról. A Node3-at is kiejtve nem nagyon marad lehetőség a személyzet pihenőhelyének kijelölésére, tehát marad az, hogy a CEV űrhajóban alszanak. A szükséges utánpótlás feljuttatásához a CEV pilóta nélküli változatát tervezik használni, amely 3400 kg terhet vihet fel az űrállomásra, illetve hozhat vissza a Földre.
Olasz mérnökök büszkén ülnek a kész kupolamodul elött, amely talán sose lesz az űrállomás része
Érdekesség a tanulmányban, hogy a CEV-nek csak a 2011 - 2016 közötti időtartamban kellene kiszolgálnia a nemzetközi űrállomást. Ennek jelentősége az, hogy az űrállomás tervezett élettartama 2016-ban jár le, tehát nem is számolnak ennek meghosszabbításával. Az ISS hányattatott sorsát figyelembe véve ez nem vidíthatja fel a tudósokat túlzottan, mivel a japán és az európai tudományos modulok várhatóan 2008-2009 előtt nem csatlakoznak hozzá. Így alig pár év marad a tudományos kísérletek végrehajtására, holott az első tervek szerint még 2002-2003-tól már folynia kellett volna rajtuk a munkának. Az, hogy az űrállomás 2016 után fog-e még működni, kétségkívül nagyban függ attól, hogy a fővállalkozónak tekinthető NASA hogy dönt.
A Lockheed-Martin által vezett konzorcium CEV tervezete
A CEV következő célkitűzése, hogy 2020 előtt megtörténjen a következő emberes Holdra szállás. A cél ezúttal már a tartós küldetések létrehozása, egy Hold-bázis megépítése. Az űrhajósoknak elérhetővé kell tenniük a teljes Hold teljes felszínét, tehát a munka nem korlátozódhat csak egy kis területre. A nemzetközi űrállomásra, illetve a Hold-misszióban részt vevő CEV űrhajónak a lehető legtöbb komponensében meg kell egyeznie, de míg a Föld körüli pályára legfeljebb hat fős személyzetet vihet fel, a Holdra csak négy űrhajós indulhat. A tanulmány a költségcsökkentés, és a fejlesztési idő csökkentése miatt a már rendelkezésre álló technológiákat hívná segítségül a Holdra való eljutáshoz, - vagyis a jól ismert STS rendszer (az űrsikló-program) szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétáira, külső üzemanyagtartályára, és az űrrepülőgép SSME rakétahajtóműveire épülne.
Az STS-rendszeren alapuló hordozórakéta nem újdonság, már az 1980-as években felvetődött, ez volt a Shuttle-C
Ennek a megoldásnak előnye, hogy a már rendelkezésre álló földi infrastruktúrát minden további nélkül tovább használhatnák, nincs szükség új technológiák kifejlesztésére. Ez persze ugyanakkor azt jelenti, hogy minimális változtatással használják tovább az 1970-es években kifejlesztett STS-elemeket. A közelmúltban történtek miatt nem is meglepő, hogy nagyon alaposan ráhajtanak a biztonságra, többek között arra, hogy az űrhajót az indítás bármelyik fázisában rakétahajtású mentőtorony segítségével le tudják választani - a jelenlegi űrsikló rendszernél ezen lehetőség hiányát hánytorgatták fel legtöbbször. Az emberes Hold-utazáshoz két fellövés lesz szükséges, az egyik a személyzetet szállító CEV, a másik a Holdra szálló egység, az LSAM (Lunar Surface Access Module), amelynek 15 tonnányi hasznos terhet kell a Hold felszínére juttatnia.
A Mark III. űrruha próbái az arizonai sivatagban
A NASA eközben gőzerővel dolgozik a Hold- és a majdani Mars-missziókhoz szükséges űrruhák, járművek és robotok fejlesztésén. A Sivatagi Patkányok (Desert RATS - Desert Research and Technology Studies) az arizonai sivatagban tesztelik a Mark III. félmerev űrruhát, egy rover tesztváltozatot és egy Matilda nevezetű önjáró robotot, amely a kutatómunkában segíthet majd.
NASA fantáziarajz a CEV leszállóegységről
A CEV harmadik szintje képviseli a tartós Hold-missziót, mely egy, a jelenlegi tervek szerint a Hold déli sarka közelében elhelyezett bázis megépítését irányozza elő. A cél egyfelől a Hold tudományos célú megismerése, másfelől a lehetséges kiaknázása, például egy későbbi Mars-űrhajó üzemanyagául szolgáló hidrogén és oxigén előállítása a Holdon bányászott vízből.
A Boeing CEV Mars-űrhajó terve
A CEV negyedik szintje a Mars-utazás, melynél azt a DRM 3.0 (Desingn Reference Mission 3) elképzelést veszik alapul, amelynél a Mars-űrhajó meghajtását nukleáris hajtóművekkel oldják meg. Ez a tervezet eredetileg még az 1990-es években készült és 2011-es indulással számolt. A DRM 3.0-t eredetileg 6 fős személyzettel, összesen 880 napos misszióval (ebből 610 a Mars felszínén) és két modullal tervezték: egy induláskor 134,7 tonnás kiszolgáló modullal, (mely többek között egy 160 kW-os atomreaktort is tartalmaz, amely a szükséges energiát biztosítja a Mars felszínén) és egy induláskor 137,4 tonnás leszálló modullal. A negyedik szint első lépcsőjeként viszont letesztelik a Mars-űrhajót, mégpedig egy Mars körüli, személyzettel ellátott küldetés keretében.
A NASA eme tanulmánya alapján a következő a személyzettel ellátott űrkutatás ütemterve:
2006 eleje: kiválasztják a CEV pályázatán a két csapat közül a győztest.
2010: Az STS rendszer űrsiklóinak kivonása, az ISS Alfa űrállomás befejezése.
2011: az első, személyzettel ellátott CEV űrhajó indítása.
2016: az ISS Alfa űrállomás leállítása.
2018: a CEV holdmisszió keretében újra ember lép a Holdra.
2022: a Hold déli sarkán egy holdbázis felépítése.
~
2032: az első személyzettel ellátott Mars körüli misszió (leszállás nem történik)
2034: az első személyzettel ellátott Mars-misszió, amely leszáll a bolygóra.
Ajánlásokat tettek arra vonatkozólag, milyen lépésekre lenne szüksége az űrkutatási hivatalnak, hogy ezen célkitűzéseket el tudja érni, illetve a készülő CEV (Crew Exploration Vehicle) esetén milyen elvárásoknak kell megfelelni. Természetesen a tanulmány még nem azonos a döntéssel, de mindenképpen útmutató arra vonatkozólag, mit várhatunk az amerikai űrhivatal jövőbeni terveitől.
A célkitűzések a nemzetközi űrállomás befejezésére egy csonka megoldást javasolnak, amelyben nem szerepel a négy hatalmas napelemtáblából az egyik, a tudományos energiaellátó modul, a Node3, a centrifugális modul, a japán modul kisebb, nyomás alatti szekciója, valamint a Node3-ra kerülő megfigyelőkupola. A képen a a zöld színnel jelölt részek már fent keringenek, a kékkel jelöltek még beleférnek a tervezett 16 STS-misszióba, míg a pirossal jelölt részek valószinüleg sosem jutnak fel a világűrbe.
Az ISS Alfa moduljai - klikk a képre a nagyobb változathoz
Ám még így is 16 űrsikló-útra lenne szükség, és figyelembe véve, hogy döntés született arról, hogy az űrsiklókat 2010-re kivonják, ez azt jelenti, hogy 2006 és 2010 között négy-négy sikeres űrsikló-fellövésre lenne szükség évente. Az ISS Alfa természetesen ebben a csonka állapotában több előirányzott, illetve előkészített tudományos kísérlet végrehajtására alkalmatlan.
Az ISS Alfa jelenlegi állapotában - klikk a képre a nagyobb változathoz
A NASA hat űrhajóssal számol, melyből hármat a Szojuz, hármat pedig a CEV vinne fel, és a legénységet félévente váltanák. (A tanulmány még nem számol az európai és az orosz űrügynökség közös Kliper űrhajójával.) Problémát jelent az is, hogy ez a 6 űrhajós egyáltalán hogy fog elférni az űrállomáson. Az ISS-t eredetileg 7 fős legénységre tervezték, de az ehhez szükséges amerikai lakómodult 2000-ben kihúzták a listáról. A Node3-at is kiejtve nem nagyon marad lehetőség a személyzet pihenőhelyének kijelölésére, tehát marad az, hogy a CEV űrhajóban alszanak. A szükséges utánpótlás feljuttatásához a CEV pilóta nélküli változatát tervezik használni, amely 3400 kg terhet vihet fel az űrállomásra, illetve hozhat vissza a Földre.
Olasz mérnökök büszkén ülnek a kész kupolamodul elött, amely talán sose lesz az űrállomás része
Érdekesség a tanulmányban, hogy a CEV-nek csak a 2011 - 2016 közötti időtartamban kellene kiszolgálnia a nemzetközi űrállomást. Ennek jelentősége az, hogy az űrállomás tervezett élettartama 2016-ban jár le, tehát nem is számolnak ennek meghosszabbításával. Az ISS hányattatott sorsát figyelembe véve ez nem vidíthatja fel a tudósokat túlzottan, mivel a japán és az európai tudományos modulok várhatóan 2008-2009 előtt nem csatlakoznak hozzá. Így alig pár év marad a tudományos kísérletek végrehajtására, holott az első tervek szerint még 2002-2003-tól már folynia kellett volna rajtuk a munkának. Az, hogy az űrállomás 2016 után fog-e még működni, kétségkívül nagyban függ attól, hogy a fővállalkozónak tekinthető NASA hogy dönt.
A Lockheed-Martin által vezett konzorcium CEV tervezete
A CEV következő célkitűzése, hogy 2020 előtt megtörténjen a következő emberes Holdra szállás. A cél ezúttal már a tartós küldetések létrehozása, egy Hold-bázis megépítése. Az űrhajósoknak elérhetővé kell tenniük a teljes Hold teljes felszínét, tehát a munka nem korlátozódhat csak egy kis területre. A nemzetközi űrállomásra, illetve a Hold-misszióban részt vevő CEV űrhajónak a lehető legtöbb komponensében meg kell egyeznie, de míg a Föld körüli pályára legfeljebb hat fős személyzetet vihet fel, a Holdra csak négy űrhajós indulhat. A tanulmány a költségcsökkentés, és a fejlesztési idő csökkentése miatt a már rendelkezésre álló technológiákat hívná segítségül a Holdra való eljutáshoz, - vagyis a jól ismert STS rendszer (az űrsikló-program) szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétáira, külső üzemanyagtartályára, és az űrrepülőgép SSME rakétahajtóműveire épülne.
Az STS-rendszeren alapuló hordozórakéta nem újdonság, már az 1980-as években felvetődött, ez volt a Shuttle-C
Ennek a megoldásnak előnye, hogy a már rendelkezésre álló földi infrastruktúrát minden további nélkül tovább használhatnák, nincs szükség új technológiák kifejlesztésére. Ez persze ugyanakkor azt jelenti, hogy minimális változtatással használják tovább az 1970-es években kifejlesztett STS-elemeket. A közelmúltban történtek miatt nem is meglepő, hogy nagyon alaposan ráhajtanak a biztonságra, többek között arra, hogy az űrhajót az indítás bármelyik fázisában rakétahajtású mentőtorony segítségével le tudják választani - a jelenlegi űrsikló rendszernél ezen lehetőség hiányát hánytorgatták fel legtöbbször. Az emberes Hold-utazáshoz két fellövés lesz szükséges, az egyik a személyzetet szállító CEV, a másik a Holdra szálló egység, az LSAM (Lunar Surface Access Module), amelynek 15 tonnányi hasznos terhet kell a Hold felszínére juttatnia.
A Mark III. űrruha próbái az arizonai sivatagban
A NASA eközben gőzerővel dolgozik a Hold- és a majdani Mars-missziókhoz szükséges űrruhák, járművek és robotok fejlesztésén. A Sivatagi Patkányok (Desert RATS - Desert Research and Technology Studies) az arizonai sivatagban tesztelik a Mark III. félmerev űrruhát, egy rover tesztváltozatot és egy Matilda nevezetű önjáró robotot, amely a kutatómunkában segíthet majd.
NASA fantáziarajz a CEV leszállóegységről
A CEV harmadik szintje képviseli a tartós Hold-missziót, mely egy, a jelenlegi tervek szerint a Hold déli sarka közelében elhelyezett bázis megépítését irányozza elő. A cél egyfelől a Hold tudományos célú megismerése, másfelől a lehetséges kiaknázása, például egy későbbi Mars-űrhajó üzemanyagául szolgáló hidrogén és oxigén előállítása a Holdon bányászott vízből.
A Boeing CEV Mars-űrhajó terve
A CEV negyedik szintje a Mars-utazás, melynél azt a DRM 3.0 (Desingn Reference Mission 3) elképzelést veszik alapul, amelynél a Mars-űrhajó meghajtását nukleáris hajtóművekkel oldják meg. Ez a tervezet eredetileg még az 1990-es években készült és 2011-es indulással számolt. A DRM 3.0-t eredetileg 6 fős személyzettel, összesen 880 napos misszióval (ebből 610 a Mars felszínén) és két modullal tervezték: egy induláskor 134,7 tonnás kiszolgáló modullal, (mely többek között egy 160 kW-os atomreaktort is tartalmaz, amely a szükséges energiát biztosítja a Mars felszínén) és egy induláskor 137,4 tonnás leszálló modullal. A negyedik szint első lépcsőjeként viszont letesztelik a Mars-űrhajót, mégpedig egy Mars körüli, személyzettel ellátott küldetés keretében.
A NASA eme tanulmánya alapján a következő a személyzettel ellátott űrkutatás ütemterve:
~