136
-
Horváth János #136 Tehát a fő probléma szerintem a rezonancia.Ilyen összetett, többtömegű szerkezetekkel veszélyes a kilövés.Tehát egy,hengeres,összeépített rakétával, Pld:Saturn-V+Űrsikló+mentőkabin-ha ráférne- megvalósítható a bizt.fellövés.
A mostani visszatérésről; ha sérült a futómű, és a pajzs, akkor lehetne-e egy "lépcsőzetes" légkör behatolásos, és tengerre szállásos megoldást választani? -
Horváth János #135 Megdöbbentett a kilövés előtti madár.Miért nem lehetne előtte egy nagy durr a levegőbe, ezzel elriasztanánk a madarakat, meg a hang-légnyomástól leválhatott volna a földön az a fránya platni,szigetelő és akkor még stoppolhatnák a fellövést.
Más; ezzel a merevítős rakétahozzákötéssel (monitor) visszamentünk 1910-es évekbe, amikor a kétfedelű,viaszkosszárnyú repülők fel akartak szálni.Egybe kéne építeni az összes szerkezetet, és nem volna az ilyen leválás,rezonancia,szétesés.
-
pipaxy #134 Úgy, hogy bizonyos célirányos tevékenység következtében korán kellett kelni.:( -
#133
Hát lehet hogy a SLI jármű maga fejlettebb, és ezzel együtt drágább is mint pl a STS. Ha viszont nagyságrendekkel olcsóbb az üzemeltetése, akkor valszeg meg fogja érni.
Ha közel olyan rendszerességgel és biztonsággal tud közlejedni mint egy utasszállító akkor az nagy előrelépés lenne ahhoz képest hogy egy egy űrrepülőgép évente csak párszor megy fel, és hatévente/50 kilövésenként katasztrófát szenved.
Amikor annak idején a hetvenes években kiirták az ürrepülőgép pályázatát , akkor ha jól emlékszem 2 hét szerepelt 2 repülés között. Ehhez képest ha egy gépet évente sikerült 4x fellőni az már jó eredmény volt.
Ezt a 2 hetet manapság már talán el tudnánk érni, és ez hatalmas előrelépés lenne! -
#132
Hogy tud vki reggel 6 kor mar forumozni ?:) 
-
pipaxy #131 Az üzemanyag olyan drága lenne? 1 kilogramm hidrogén előállítása kb. négy dollárnyi villamos energiába kerül elektrolízissel, s ez a legdrágább mód.
Így az oxigén is megvan.
Ez alapján 1000 tonna hidrogén is csak 4 milli $. -
Caro #130 Azért nem hiszem, hogy ez az SLI olyan olcsó lenne.
Ha jól látom a felső gép törzse tulajdonképpen csak egy nagy rakéta, ami ugyanúgy elveszik!(Vagy visszahozzák esetleg? de szinte mindegy, mert az üzemanyag nagyon drága)
Persze még így is sokkal jobb, mint a mostani. -
#129
Voltak csak abban a rendszerben van "légzsák", meg "biztonsági öv" (erről is vitatkoztunk itten ugye).
Így aztán már 20 éve nem vesztettek űrhajóst! -
babajaga #128 Mér az oroszoknak nem voltak baleseteik? -
Norbi7 #127 Nem igaz hogy nem tudnak egy biztonságos űrhajót építeni az Amerikaiak. Talán meg kéne kérdezni az Oroszokat hogy ők hogy csinálták. 
-
#126
"Az SLI tenderre nagyon széles spektrumú elképzelések érkeztek, szvsz több közülök sokkal életrevalóbb, mint az azt váltó OSP, majd CEV tervek, dehát ahogy mondani szokás, "szakmai" döntés született..."
Elnézegetve a különböző kezdeményezéseket, nekem is az jött le, hogy egyra nagyobb hírverés közepette egyre kissebb célokat jelölnek ki. Az SLI megteremthetné a lehetőségét az olcsó űrszállításnak, ami gyakorlatilag bármilyen nagyobb lélegzetvételű projekt alapja lehetne -akár Hold/Mars expedícióké is! Persze jó pár milliárdot rá kéne költeni.
Ehhez képest a CEV egy fejlesztett űrhajó rendszer, amiben a szállító eszköz még nincs is benne!!!
Ennek a költségvetése viszont kb az orosz Kliper fejlesztésével vethető össze, ami inkább csak százmilliós nagyságrendű.
;(((
-
#125
Jooooo kep vegre elolvastak a levelet amit kuldtem nekik...... 
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#124
A NASA egy állami űrügynökség. Folyamatosan készülnek tervek különféle űrhajókra, új hordozóeszközökre, stb.
A helyzet viszont az, hogy a mindenkori kormány írja alá a csekket, és sokszor felülről mondják meg, hogy merre is vegyék az irányt. Anno az ISS program elindításakor is sokan aggódtak, miután az ISS egy nemzetközi program ugyan, de a NASA-ra hárul a legtöbb munka, és ehhez képest mindenről nemzetközi bizotságok döntenek. A Clinton-kormányzat azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a hidegháború utáni ellenségeskedés után egy össz-emberiségi tervként (aféle jelképként) hozzák létre az ISS-t. Aztán köpködtek sokan, mikor az Oroszok a MIR-el foglalkoztak még akkor is, amikor szerintük már az ISS orosz moduljaival kellett volna foglalkozniuk. Aztán jött a Bush-kormányzat, és azzal kezdte, hogy kvázi kiherélte az ISS-t (leállította az amerikai lakómodul és a CRV mentőhajó építését, ezáltal az eredetileg 7 fős állandó személyzet 3 fősre olvadt), és leállította a Venture Star / X-33 űrrepülőgép fejlesztését (az indok az egyik célkitűzés, a kompozit üzemanyagtartályok megvalósításának kudarca volt (a folyékony hidrogén esetén nem sikerült ez a célkitüzés), ugyan sokak szerint aluminium üzemanyagtartályokkal is megvalósítható lett volna a program, de hiába.
Az SLI tenderre nagyon széles spektrumú elképzelések érkeztek, szvsz több közülök sokkal életrevalóbb, mint az azt váltó OSP, majd CEV tervek, dehát ahogy mondani szokás, "szakmai" döntés született...
[center]![]()
Az egyik érdekes SLI elképzelés: egy óriás-repülőgépről indított gyorsítórakéta. -
gyozo #123 A NASA-nak szerintem valamilyen szinten szemléletet kéne váltani.
Ott az ISS. Építhetne egy 100%-ban újrafelhasználható, csak embert szállító űrrepülőt, egy nagyon megbízható hordozórakétát, ami alacsony pályára tud feljuttatni terheket és egy olyan kompot, ami az ISS és a feljuttatott terheket mozgatná az űrben. (összeszerelné, magasabb pályára tenné, javítgatná a műholdkat stb.) Az ehhez szükséges személyzet pedig ott lakhatna az ISS-en. Ha nem akarja ötvözni ezeket, és nem akar mindent egyberakni, akkor már minden kész van ezekhez. Az elsőben ott lenne az STS, vagy valamelyik X gép repülőről indított változata, a másodikat már lassan a magán szektor is összerakja, a harmadikhoz meg ott a Gemmininél kipróbált technika.
Ez így szerintem hosszú távon olcsóbb és megbízhatóbb lenne, ha nem is váltaná meg vele a világot. -
#122
De most akkor a CEV SLI OSP QNH STB vagy akármilyen lehetőleg 3 betús rövidítésű NASA projekttel kapcsolatos belinkelt Lockheed tanulmányban szereplő szerkezet vajon a kis személyszállító járművőn kívül és attól függetlenül képes e teherszállításra?
A teherszállítást másképpen oldják meg, hordozórakétákkal jutattják fel a szükséges modulokat, ha pl. az ISS-nek lesz valamire szüksége, akkor egy Progressz-szerű személyzet nélküli teherszállító modult (képzelek én el). A rendszer modulszerűsége abban mutatkozik meg, hogy a CEV Crew Transfer Vehicle (CTV - vagyis a személyszállító modul) képes hozzácsatlakozni a feladathoz szükséges modulhoz. Ha például egy űrbéli kisérletről van szó, akkor egy lakomodult és egy műszaki modult csatlakoztatnak hozzá (ezen modulok valószinüleg 1x használatosak, én lent ezt kifogásoltam). Ha a Holdutazás a cél, a CTV-hez egy nagyobb lakómodult csatolnak, egy gyorsítómodult (a holdkompal a Holdkörüli pályán találkoznak).
De ezek csak elképzelések. A helyzet ugyanis az, hogy 2005 Június 13.-án a CEV első fázisa lezárult, és kiválasztották a két végső pályázó csapatot, mely a Lockheed Martin, illetve a Northrop-Grumman & Boeing által vezette konzorcium. A terv szerint 2006 elejére ki kell dolgozniuk a személyszállító modult és a hozzá való indítóeszköz, illetve a Föld körül összeállítható Hold-űrhajó terveit.
A két csapat egyébként eléggé érdekes összeállítású:
1.: Northrop Grumman, Boeing, alvállalkozók az első szinten az Alenia Spazio, ARES Corporation, Draper Laboratory és az United Space Alliance
2.: Lockheed Martin, alvállalkozók az EADS SPACE Transportation, United Space Alliance, Honeywell, Orbital Sciences, Hamilton Sundstrand és a Wyle Laboratories.
Az érdekes az U.S.A. (United Space Alliance), amely a Lockheed és a Boeing közös cége, amely az űrsiklót is üzemelteti - és mindkét csapatban szerepel...
[center]
![]()
A Lockheed CEV CTV a hold-misszió modullal.
[center]
Illetve a viszonylag kisméretű személyszállító egység meghibásodás esetén képes e bármikor az indítás során levállni a szerkezetről?
Fogalmam sincs. Egyelőre csak elképzelések szintjén ismertek a CEV aspiráns tervek. Ezekben (legalábbis én eddig) nem olvastam ezen részletekre kiterjedő meghatározást. A fantáziarajzokon nem szerepel mentőtorony (aminek alkalmazását ez esetben semmi sem akadályozná), de azokból mélyenszántó következtetéseket levonni azért nem szabad. 2006 elején várható, hogy a kiválasztják melyik konszern fogja elkészíteni az CEV rendszert, és leghamarabb 2010 körül történhet meg a legelső fellövés (az eredeti tervekben még 2014 szerepelt céldátumként, csak időközben kissé felgyorsították a folyamatot, mivel az űrsiklók idejekorán nyugdijba fognak vonulni, és az USA mégsem engedheti meg magának, hogy hosszú évekig ember szállítására alkalmas űrhajó nélkül maradjon (bár már többször is volt erre példa...). -
#121
Kösz az infot a számomra kissé zavarosnak tűnő amcsi fejlesztésekről.
Bár a téma az eredeti kérdéshez csak lazán kapcsolódik.
De most akkor a CEV SLI OSP QNH STB vagy akármilyen lehetőleg 3 betús rövidítésű NASA projekttel kapcsolatos belinkelt Lockheed tanulmányban szereplő szerkezet vajon a kis személyszállító járművőn kívül és attól függetlenül képes e teherszállításra?
Illetve a viszonylag kisméretű személyszállító egység meghibásodás esetén képes e bármikor az indítás során levállni a szerkezetről?
Szerinted?
-
#120
sikertelen indítás 1983
Hmmm... kicsit elhamarkodottan reagáltam lent (utána kellett volna néznem, nem fejből válaszolni... :)), jogos, valóban volt alkalmazva a mentőtorony.
Én meg láttam pont a CEV projekt tervei között, ránézésre teljesen újrafelhasználható több elemből álló hordozó rendszert!!!!
Mi van a kép alá írva?
"Lockheed Martin's Space Launch Initiative systems and reusable launch vehicles"
Ez az SLI programhoz tartozó elképzelés. Az SLI egy aféle ötletbörzeként indult még 2000-ben, melynek célja, hogy a második generációs újrefelhasználható űrhajó lehetséges megoldásait vizsgálják meg, illetve a szükséges technológiákat kikisérletezzék. Erre a célkitűzésre főleg akkor helyeződött át a hangsúly, amikor a Bush-kormányzat leállította az X-33 és Venture Star programokat, hiszen gyakorlatilag a NASA-nak nem volt kész terve az űrsikló leváltására (illetve volt, a Venture Star, de azt felfüggesztették). Az SLI programra 22 pályázat érkezett, a legkülönfélébb elgondolásokkal (pl. a Notrhrop egy óriási, nyolc hajtóműves teher-repülőgép hátáról indította volna űrrepülőgépét). A Bush-kormányzat azonban 2002-ben "felülbírálta" a NASA elképzelését, és egy olcsó, kis méretű, hagyományos hordozórakétával indított űrhajót/ürrepülőgépet "álmodott meg", az OSP (Orbital Space Plane) programot. Az OSP sem tudott igazából kiforrni, mert mire a tenderre készülő cégek végleges formába kezdték önteni elképzeléseiket, a Bush-kormányzat tovább füzte álmait, és 2004-ben bejelentették a CEV (Crew Exploration Vehicle) programot, amely kiváltja az OSP programot, és új célokat határozott meg: egy modulszerű rendszert, amely a hagyományos hordozórakétákra épülne, és képes lesz eljutni a Holdra a következő évtized második felében, illetve majd a Marsra. A CEV egyik "alapköve", hogy az EELV hordozórakétákat (ez az Atlas V. és a Delta IV. hordozórakétákat, illetve azok utódjait takarja) használják fel az indításhoz.
Tehát az általad belinkelt képnek annyi köze van a CEV-hez, hogy az azt kettővel megelőző NASA tenderen induló egyik elképzelést ábrázolja...
[center]![]()
A Lockheed-Martin cég CEV Crew Transfer Vehicle (vagyis a személyszállító űrhajó) terve. -
#119
Maghasadásos alapon rakétát nem próbáltak mert az hőtermelésre alkalmas a rakétához meg tolóerő kell minél nagyobb minél gazdaságosabban.
Pardon, de a tolóerő létrehozásához elég pusztán jelentős hőközlés a hajtóanyag felé. Ezen elv alapján a nukleáris meghajtás igen népszerű lett tervek szintjén az 1950-es években, és repülőgépeknél (egyszerűen a beszívott levegőt felhevítette, és az kitágulva távozott a hajtóműből) illetve rakétahajtóműnél is (az üzemanyag például hidrogén, amelyet keresztülvezetnek a reaktor reakcióterén, így nagyobb kiáramlási sebességet lehet elérni, mintha egyszerűen elégetnénk a hidrogént!). Az 1950-es évek végén több kisérleti nukleáris hajtómű született (Kiwi-program, majd NERVA (Nuclear Engine for Rocket Vehicle Applications) program). Eredetileg hordozórakéták számára tervezték őket, de a radioaktív sugárzás mértéke elfogadhatattlan volt (lehet vitatkozni azon, hogy mennyivel jobban terheli meg a környezetett egy ilyen indítás, mint egy atombomba-tesztrobbantás, de ez esetben ez lényegtelen).
Ezen hajtóművek azonban nagyszerűen alkalmazhatóak lennének bolygóközi utazásoknál (pl. egy Mars-űrhajóban). A hagyományos kémiai rakétahajtóművekhez képest sokkal jobb hatásfokkal üzemelnek, és az űrben a sugárzástól csak a személyzetett kell megóvni.
![]()
A NERVA program teszthajtóműve....
![]()
...és ugyanez működés közben. -
#118
"Ne keverjük már a két rendszert, mert nem sok köze van egymáshoz!
A Szojuz esetén van egy mentőtorony, amely egész egyszerűen az egész Szojuz űrhajót eltávolítja a hordozórakétától - de ez a rendszer értelemszerűen csak a fellövés folyamán használhaztó!
A mentőkapszulás rendszernél a repülőgép/űrrepülőgép pilótafülkéjét leválaszthatjuk, és az külön ér földet. Nem csak felszállásnál, hanem elvileg bármikor leválasztható.
Azon kívűl, hogy mindkettő elvnél mentésre szolgál, sok közöst én nem vélek felfedezni... "
"A Szojuz esetében én nem tudok olyanról, hogy az indítóasztalon álló rakétáról mentették ki a személyzetett a mentőrakétás rendszerrel. Olyan volt, hogy műszaki hiba miatt megszakították az utat, és hamarabb tértek vissza az űrből. "
Ne vesszünk már el a részletekben. Van mentőkapszulás, rakétás, katapultos vagy akármilyen az egész személyzetet egyben kiemelő rendszer az ürrepülőgépen, vagy nincs?
Nincs!
És van ilyen a Szojúznál?
Van!
A szojúz esetében persze sokkal jobb lenne az indításnál csak a visszatérő egységet kiemelni vész esetén (amiben az űrhajósok is tartózkodnak), csak éppen az orbitális mudul éppen fölötte van!!! Azonkívül az egész űrhajó nem egy túl nagy jószág, szal egy mentőrakéta simán kiemeli ha baj van: lásd
sikertelen indítás 1983
"Titov and Strekalov were then scheduled for launch on board what should have been Soyuz T-10 on September 27, 1983. However, a valve in the propellant line failed to close at T-90 seconds, causing a large fire to start at the base of the launch vehicle only one minute before launch. The fire quickly engulfed the rocket, and the automatic abort sequence failed as the wires involved burned through. Two launch controllers manually aborted the mission by sending radio commands from the launch blockhouse. This was accomplished 12 seconds after the fire began. The Soyuz descent module was pulled clear by the launch escape system, and after being subjected to 15-17 G's, the crew landed safely some 2.5 miles (4 km) from the launch vehicle, which apparently exploded seconds after the Soyuz separated. The two men were given a medical check-up, but had sustained no injuries during their brief flight which lasted 5 minutes and 30 seconds."
"Modulszerű ürrepülőgép tervet én még nem láttam. Van ilyen egyáltalán? Talán a CEV tervei esetén beszélhetünk egyik-másik elképzelés kapcsán ilyesmiről - de ezeknél a modulok közül csak a személyzeti modul (vagyis maga a kis méretű űrrepülőgép) tér vissza!"
Én meg láttam pont a CEV projekt tervei között, ránézésre teljesen újrafelhasználható több elemből álló hordozó rendszert!!!!
modul szerű űrrepülőgép -
babajaga #117 Maghasadásos alapon rakétát nem próbáltak mert az hőtermelésre alkalmas a rakétához meg tolóerő kell minél nagyobb minél gazdaságosabban.A termonukleáris rektor szintén hőtermelésre lenne használva, (persze utána gőz majd áram) hajtóműről szó sincs még jelentős gazdaságos hőt se tudnak termelni, mert kísérleteznek a különböző metódusok között.A néhány liter vízet nem értem mert néhány millió liter vízből lehet grammnyi mennyiségű deutériumot kivonni ez a fúzió alapanyaga.Nem olyan olcsó mulatság. A földön a norvég fjordok vízében van legdúsabban a hidrogénizotóp.
Minden hajtómű amely a gravitáció ellen dolgozik antigravitációs, amikor egy vadászgép a föld középpontja felé fordítja a hajtóművét az is.
Az új technológiát azért nem lehet csak úgy előkapni a fiókból. Teória sok van de a megvalósítás azért más, példa erre a fúzió amelyiknél még kísérleteznek a különböző megoldásokon, még nagyon odébb van mire ebből áramtermelés (gazdaságosan ) lesz. -
Cat 02 #116 nem értek hozzá de szerintme van pénze amerikánka pl.: BlackBird 1 l üzemanyag = legjob skót whisky üvegenként ( tudom hogy hadsereg de akkor is a NASA se szegény ) -
Peetkiller #115 Hi. Te nagyon sokat tudsz erről a témáról, hadd kérdezzelek meg, mi a véleményed egy esetleges atommeghajtású rakétáról, ill. a legújabb, még fejlesztés alatt álló fúziós hajtóműröl? Tudod, csak néhány liter víz, és a gép startra kész. Egyszer talán én is veszek egy ilyet magamnak... 
De komolyan...Ha ezt nem lehet megcsinálni, akkor miért nem foglalkoznak az antigravitációs hajtómű kifejlesztésével? Mert a mai technológiával a bolygók 1/4-ét tudják csak megnézni -
Caro #114 Az. Főleg úgy, hogy a jet-ek lényegesen kevesebbet fogyasztanak mint a rakéták.
Csak ugye jettel sem lehet bármilyen magasra menni. Az SR-71 is csak úgy tudja a 3,5-4 mach-ját elérni 30 km-en, hogy nagyon speckó üzemanyagot használ, ami viszont nagyon-nagyon drága.
Ehhez mindenképpen scramjet kéne. Valahogy jet-rakéta-scramjet-rakéta sorrendben. Vagy ha jettel el tudják érni a scramjet indítási sebességét az is jó.
Ez egy hatékony, olcsó módszer lenne az emberes űrutazásra, már van működő scramjet hajtómű is(X-43A).
Viszonylag kevés pénzből össze lehetne dobni, de szerintem akkor is legalább 15 évet kell rá várnunk, ha most elkezdik.
De annyi más elképzelés is van. Pl olyan is, hogy hajót(!) megtolnak 2 machra, aztán arról indul az űrhajó... -
#113
Gyakorlatilag a már sok rendszernél (amerikai és szovjet egyaránt) felmerült megoldásról van szó. Egy hiperszónikus repülőgép vitte volna fel a hátán az űrhajót mintegy 30km-es magasságba, és ott indította volna útjára. Szép és elegáns elv, de eddig senki sem jutott el oda, hogy meg is valósítsa...
[center]![]()
-
#112
Azért ez a mentőkapszulás dolog nem ennyire egyértelmű, mint ahogy írod, mert a szojúz rendszer azért csak így működik! Csak ott máshogy hívják a visszatérő egységet, nem mentőkapszulának, de a lényegen nem sokat változtat.
Ne keverjük már a két rendszert, mert nem sok köze van egymáshoz!
A Szojuz esetén van egy mentőtorony, amely egész egyszerűen az egész Szojuz űrhajót eltávolítja a hordozórakétától - de ez a rendszer értelemszerűen csak a fellövés folyamán használhaztó!
A mentőkapszulás rendszernél a repülőgép/űrrepülőgép pilótafülkéjét leválaszthatjuk, és az külön ér földet. Nem csak felszállásnál, hanem elvileg bármikor leválasztható.
Azon kívűl, hogy mindkettő elvnél mentésre szolgál, sok közöst én nem vélek felfedezni...
Szinte az összes űreszköz modul rendszerű. Nem feltétlenül jelentene ez akkora gondot. Gyak arról lenne szó, hogy az űrrepülőgép egy olyan űrhajó lett volna, ahol az egyes modulok újrahasznosíthatók, és aerodinamikailag optimális kialakításúak (ez utóbbitól repülőgép). Ehelyett nekiálltak tervezni egy bazi teherszállító röpcsit, amit az űrbe tudnak fellőni.
Modulszerű ürrepülőgép tervet én még nem láttam. Van ilyen egyáltalán? Talán a CEV tervei esetén beszélhetünk egyik-másik elképzelés kapcsán ilyesmiről - de ezeknél a modulok közül csak a személyzeti modul (vagyis maga a kis méretű űrrepülőgép) tér vissza! Amikor az STS rendszer tervezése folyt, egy olyan elképzelésre igyekeztek ráfeküdni, amely egy igen elegáns, egységesített rendszer, mely kiválthatja az Apollo-t és a feleslegessé teszi a hordozórakétákat is. Az eredetileg számított költségeknél ez működött is volna. Miután mindent az STS rendszer végzett volna (műholdak pályára állítása, emberes űrrepülések, űrállomásépítés, műholdak karbantartása, stb.) elvileg az alacsony költségek miatt egy egységesített rendszer tökéletes lett volna.
A probléma az volt, hogy akkor is ezt az elvet próbálták megvalósítani, amikor már látszott, hogy a költségek igencsak felmentek, már elfogadhatattlan szintre...
7 émber élete megéri azt az 5 t pluszt egy száztonnás szerkezet esetében (ha jól tudom csak az űrrepcsi maga kb ekkora), szerintem .
Az az 5 tonnás tömegnövekedés önmagában kb. 100 tonnával növelné meg az indulótömeget, és a rendszer (most a hasamra csapok, csak viszonyításként megemlítve) kb. 5-10%-al megemelte volna a költségeket. Mindez feleslegesnek tünt, mivel a rendszer alapjában véve kellően biztonságos volt (a Challenger-katasztrófa esetén ne feledjük, hogy első sorban egy hibás emberi döntés (a hőmérsékleti határok figyelmenkívűl hagyása), és nem tervezési hiba volt az ok!).
Lent már utaltam rá többször is. 100%-os biztonságra lehet törekedni, de iszonyatos pénzbe kerül. Mindenki tudja, hogy az S-Classe Merci és a Volvo S80 milyen biztonságos, mégsem jár mindenki ilyen autóval... (erősen kerekített példa, de a lényeg végülis azonos).
Az STS az 1970-es években érvényes biztonsági elvek alapján lett megtervezve. Számtalan ötlet és kidolgozott terv merült már fel a biztonságosságának javítása érdekében, például a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták folyékony hajtóanyagúra való cseréje (ezek bármikor leállíthatóak az indítás után, nem úgy, mint a jelenlegi SRB-k), vagy a hővédő csempék lecserélése (egyszerűbben kivitelezhető karbantartás, jobb rögzítési eljárások, más anyagok használata, stb.). Ezek viszont nem mentek át a bürokratikus rendszeren.
Egy moduláris rendszernél csak a biztonságért felelős rendszerektől várják el a 100%-ot. Pl jegyzi valaki azt hogy volt már olyan a Szojúz esetében is (talán nem is egyszer), hogy az indításnál a rakéta meghibásodása miatt, a mentőrakéták távolították el a veszélyessé vált startasztal közeléből az űrhajót? Vagy a műszaki egység meghibásodása miatt előbb kellett a visszatérő egységet igénybevenni? A sajtóba szinte be sem kerülnek ezek a dolgok.
A Szojuz esetében én nem tudok olyanról, hogy az indítóasztalon álló rakétáról mentették ki a személyzetett a mentőrakétás rendszerrel. Olyan volt, hogy műszaki hiba miatt megszakították az utat, és hamarabb tértek vissza az űrből. -
gyozo #111 Még egy dologot nem értek. Ott volt az X program, az STS program, a hagyományos hordozórakéták. Annyi kész, kipróbált módszert dolgoztak már ki. Egyszerűen össze kellene őket rakni.
Kellene egy relatív kicsi, emereket szállító, újra felhasználható komp, és egy nagy teherbírású teherrakéta.
Ott volt az X38, ami mentőrendszer volt, de csak át lehetett volna alakítani és felrakni egy hagyományos rakéta tetejére. Tudtommal azt is kidobták a szemétbe, amikor már minden teszten sikeres átment.
Az X programmal meg egyrészt bevonták a sikeresen a magán szektort, most meg nem győznek keresztbe tenni neki bürokratikus eszközökkel. -
Caro #110 Nem egészen.
2 részből állt volna, csak az alsó repülőgép, ami felviszi nagy magasságba.(Meg lehet lett volna benne extra oxigén is? erre már nem emlékszem)
Onnan maga az űrrepülőgép rakétával ment volna tovább. -
#109
Gondolom nem a tengerszinten, hanem kicsit magasabban repült volna. -
babajaga #108 "A 25 mach, amit meg el kellett volna érnie, elég lett volna a pályáraálláshoz"
27000km/ó repülővel, jól látok? -
Caro #107 Ezaz, elavult az STS rendszer, használjanak vízirakétát, az sokkal olcsóbb lenne. 
Szóval azt mondod, hogy most is csak azért mennek rakétával, mert anno kevés volt a pénz, hogy egy rendes, valóban többször felhasználható rendszert kidolgozzanak?
Elég baj ez.
A németek is meg akarták mondjuk csinálni a Sanger-t, de abból se lett semmi. Pedig az is ígéretes volt, egy repülőgép felviszi, onnan meg tovább az űrrepülőgép, a saját hatóművével.
A 25 mach, amit meg el kellett volna érnie, elég lett volna a pályáraálláshoz.
És nincs semmilyen gyorsítórakéta. Teljesen újrafelhasználható minden. -
kissmic #106 
-
#105
Azért ez a mentőkapszulás dolog nem ennyire egyértelmű, mint ahogy írod, mert a szojúz rendszer azért csak így működik! Csak ott máshogy hívják a visszatérő egységet, nem mentőkapszulának, de a lényegen nem sokat változtat.
"Ez esetben viszont már szinte egy külön űrhajóról beszélünk (hiszen saját energiaforrással, létfentartó berendezéssel, stb. kell rendelkeznie). Valóban ez jelentené a tökéletes megoldást, de milyen áron? Cirka 5 tonnás tömegnövekedés árán?
Nem volna egyszerűbb akkor már külön építeni két rendszert (egy külön személyszállító űrhajó és egy teherhajó)? "
Szinte az összes űreszköz modul rendszerű. Nem feltétlenül jelentene ez akkora gondot. Gyak arról lenne szó, hogy az űrrepülőgép egy olyan űrhajó lett volna, ahol az egyes modulok újrahasznosíthatók, és aerodinamikailag optimális kialakításúak (ez utóbbitól repülőgép). Ehelyett nekiálltak tervezni egy bazi teherszállító röpcsit, amit az űrbe tudnak fellőni.
7 émber élete megéri azt az 5 t pluszt egy száztonnás szerkezet esetében (ha jól tudom csak az űrrepcsi maga kb ekkora), szerintem .
"Ha minden elképzelhető mentőrendszert megvalósítanak (mentőkapszula-pilótafülke, indítás közbeni űrsikló leválaszthatóság, stb.) az egész rendszer alapára cirka kétszer drágább és maga a rendszer másfélszer bonyolultabb lenne (ergo az üzemeltetése még pár fokkal drágább). Eközben a teherbírása a felére esne vissza. Ez a valamit valamiért elv. "
Gondolom már így is 100X-osan túllépték a költségeket, köszönhetően ez a több éves leállásoknak, ami alatt mindent ugyan úgy kellett fizetni, mindha a rendszer működik, az embereket, a logisztikát, stb, eközben extra százmilliókat is ráköltöttek a fejlesztésre.
Egy moduláris rendszernél csak a biztonságért felelős rendszerektől várják el a 100%-ot. Pl jegyzi valaki azt hogy volt már olyan a Szojúz esetében is (talán nem is egyszer), hogy az indításnál a rakéta meghibásodása miatt, a mentőrakéták távolították el a veszélyessé vált startasztal közeléből az űrhajót? Vagy a műszaki egység meghibásodása miatt előbb kellett a visszatérő egységet igénybevenni? A sajtóba szinte be sem kerülnek ezek a dolgok.
Az ürrepülőgép rendszer viszont nem toleráns a meghibásodásokkal, ez pedig arra vezethető vissza hogy a biztonsági rendszereket szinte teljesen kispórolták. Bármilyen meghibásodás így az emberek halálát okozhatja, ezért az egész végtelenül bonyolult rendszertől állandóan 100%-ot várnak el, ami lehetetlen.
Az a gond hogy az űrrepülőgép katasztrófák a jelenlegi szisztéma szerint nem pusztán anyagi, hanem az emberek halálával hatalmas erkölcsi veszteséget is jelentenek.
A mérnökök viszont nem tudnak olyan rendszereket tervezni ami az erkölcsi törvényeknek felelnek meg, csak a fizikaiaknak. Főleg nem egy folyamatos pénzügyi kényszer alatt.
Sajnos jól ismerem azt a rendszert, amit írtál: a szakember felvet egy problémát a főnökség felé, akik az egészet visszafocizzák, hogy nincs rá pénz, oldja meg saját forrásból.
Amikor meg bekövetkezik egy ilyen katasztrófa, aminek erős politikai színezete van, akor számolatlanul költik a pénzt egy olyan rendszerbe, amivel nem megoldható a dolog.
Az űrrepülőgép jelenlegi, nagyon is megbízhatatlan formáját az által nyerte el, hogy mindíg is erős pénzügyi nyomás alatt volt a projekt. Én úgy látom, hogy miközben jogosan véded azokat a szakembereket akik rendelkezésre álló forrásból a lehető legjobbat akarták kihozni, óhatatlanul átveszed azokat az amúgy tök jól hangzó szlogeneket, amire hívatkozva a politikusok mögé álló "szakemberek" kiherélték a rendszert.
Szal mindenben egyetértek veled, de nem kell a szart megvédeni, csak azért mert már csak ez maradt.
-
kissmic #104 
-
kissmic #103 ja -
#102
nyugalom, most olvastam , hogy a madár is rendben van , nem esett semmi baja (gondolom később kitüntetik) -
dez #101 Végülis Husszein maga szolgáltatott ürügy(ek)et a támadásra - egy demokratikus államot nem mertek volna megtámadni csak az olajáért. (Ráadásul Husszein még pénzért sem akart olajat adni nekik.) [A többiektől bocs az offért!] -
#100
Anélkül hogy kötözködni akarnék, csak azt tudom mondani, hogy ez a fülkeleválasztós dolog, annyira azért nem bonyis, ha több sorozatban gyártott repülőeszközön is bevezették (B-1, F-111).
F-111: Az egyetlen sorozatban gyártott valódi mentőkapszulás rendszer (a B-58 és a B-70 esetén a katapultülésnek volt egy kapszulája).
B-1A első három prototípus (nem került sorozatgyártásra): Személyzeti mentő modul. (az egyik prototípus lezuhant, a mentőmondul kis magasságban lett aktiválva, a háromfős legénységből az egyik belehalt a mentőegység földetérésekor szenvedett sérüléseibe)
B-1B (sorozatgyártásra került változat): A személyzeti mentőmondul pirotechnikai eszközeivel kapcsolatos kétségek miatt egyéni katapultülések lett ellátva.
Igazán nem volt sikeres a mentőkapszulás rendszer. Hátránya volt a bonyolultsága, a nagy tömege, valamint a pirotechnikai rendszerekkel szembeni bizalmatlanság. Amennyire én tudom, az 1970-es évek után egyetlen katonai vagy civil gép esetén sem merült fel ez a mentési módszer.
Más kérdés, hogy pl a visszatérési fázisban csak egy kellően megerősített, saját védőpajzzsal ellátott verzióvanak lenne értelme.
Ez esetben viszont már szinte egy külön űrhajóról beszélünk (hiszen saját energiaforrással, létfentartó berendezéssel, stb. kell rendelkeznie). Valóban ez jelentené a tökéletes megoldást, de milyen áron? Cirka 5 tonnás tömegnövekedés árán?
Nem volna egyszerűbb akkor már külön építeni két rendszert (egy külön személyszállító űrhajó és egy teherhajó)?
Az amcsi ürrepülőgépg szerintem tele van olyan költségcsökkentő félmegoldásokkal, aminek aztán az a vége, hogy sokkal nagyobbak a költségek, mint amivel először kalkuláltak.
Szvsz a legnagyobb problémája az erősen irányított költségvetése. Az U.S.A. (United Space Alliance) felügyeli az egész rendszert. Gyakorlatilag a NASA megállapíthat különféle feladatokat, az U.S.A. meg közli, hogy ez mennyibe fog kerülni. Nem éppen ideális megoldás egy ilyen szintű rendszer üzemeltetésére...
Ha a mentőrendszereket a kezdetekben belerakják akkor egy katasztrófa valószínüleg nem jár ilyen jelentős áldozatokkal, ami azt jelenti hogy a közvélemény jobban elfogadja a rendszer biztonsági képességeit, ergo nem kell évekig dekkolni, és dollár 10 milliárdokért, utólagosan beépíteni olyan dolgokat egy olyan rendszerbe, aminél minden dkg számít.
Ha minden elképzelhető mentőrendszert megvalósítanak (mentőkapszula-pilótafülke, indítás közbeni űrsikló leválaszthatóság, stb.) az egész rendszer alapára cirka kétszer drágább és maga a rendszer másfélszer bonyolultabb lenne (ergo az üzemeltetése még pár fokkal drágább). Eközben a teherbírása a felére esne vissza. Ez a valamit valamiért elv.
Szal én nem akarnék a helyedben egy olyan filozófiát feleslegesen védeni, aminek a csődjét épp most éljük át.
A felesleges vádak alól tisztázni próbálom, mert felesleges arra ráhajtani, hogy 100%-os biztonságot várjanak el az emberek tőle. Ha ilyesmit vár el valaki egy űrhajótól, az nincs tisztába a tényállással (a kedvencem az volt, amikor anno az egyik hozzászóló azt firtatta, hogy miért lépett ilyen nagy sebességel a légkörbe a Columbia, és miért nem lassitott le elötte...).
Az STS rendszer felett eljárt az idő, ez nem vitás, én személy szerint amúgy sem rajongtam érte (a Venture Star-ért igen, de az más tészta). -
#99
De ugye ezt te sem hitted el? -
Caro #98 Khm...
Állítólag azért mentek Irak ellen, mert tömegpusztító fegyvere volt... -
dez #97 Aha, csak akkor talán még inkább megingott volna a gazdaságuk az olaj korlátozott, vagy jelentős mennyiség bizonytalan rendelkezésreállása miatt. Akkor talán még kevesebb jutott volna a NASÁ-nak.
