• [NST]Cifu
    #119
    Maghasadásos alapon rakétát nem próbáltak mert az hőtermelésre alkalmas a rakétához meg tolóerő kell minél nagyobb minél gazdaságosabban.

    Pardon, de a tolóerő létrehozásához elég pusztán jelentős hőközlés a hajtóanyag felé. Ezen elv alapján a nukleáris meghajtás igen népszerű lett tervek szintjén az 1950-es években, és repülőgépeknél (egyszerűen a beszívott levegőt felhevítette, és az kitágulva távozott a hajtóműből) illetve rakétahajtóműnél is (az üzemanyag például hidrogén, amelyet keresztülvezetnek a reaktor reakcióterén, így nagyobb kiáramlási sebességet lehet elérni, mintha egyszerűen elégetnénk a hidrogént!). Az 1950-es évek végén több kisérleti nukleáris hajtómű született (Kiwi-program, majd NERVA (Nuclear Engine for Rocket Vehicle Applications) program). Eredetileg hordozórakéták számára tervezték őket, de a radioaktív sugárzás mértéke elfogadhatattlan volt (lehet vitatkozni azon, hogy mennyivel jobban terheli meg a környezetett egy ilyen indítás, mint egy atombomba-tesztrobbantás, de ez esetben ez lényegtelen).
    Ezen hajtóművek azonban nagyszerűen alkalmazhatóak lennének bolygóközi utazásoknál (pl. egy Mars-űrhajóban). A hagyományos kémiai rakétahajtóművekhez képest sokkal jobb hatásfokkal üzemelnek, és az űrben a sugárzástól csak a személyzetett kell megóvni.


    A NERVA program teszthajtóműve....


    ...és ugyanez működés közben.