• [NST]Cifu
    #100
    Anélkül hogy kötözködni akarnék, csak azt tudom mondani, hogy ez a fülkeleválasztós dolog, annyira azért nem bonyis, ha több sorozatban gyártott repülőeszközön is bevezették (B-1, F-111).

    F-111: Az egyetlen sorozatban gyártott valódi mentőkapszulás rendszer (a B-58 és a B-70 esetén a katapultülésnek volt egy kapszulája).
    B-1A első három prototípus (nem került sorozatgyártásra): Személyzeti mentő modul. (az egyik prototípus lezuhant, a mentőmondul kis magasságban lett aktiválva, a háromfős legénységből az egyik belehalt a mentőegység földetérésekor szenvedett sérüléseibe)
    B-1B (sorozatgyártásra került változat): A személyzeti mentőmondul pirotechnikai eszközeivel kapcsolatos kétségek miatt egyéni katapultülések lett ellátva.

    Igazán nem volt sikeres a mentőkapszulás rendszer. Hátránya volt a bonyolultsága, a nagy tömege, valamint a pirotechnikai rendszerekkel szembeni bizalmatlanság. Amennyire én tudom, az 1970-es évek után egyetlen katonai vagy civil gép esetén sem merült fel ez a mentési módszer.

    Más kérdés, hogy pl a visszatérési fázisban csak egy kellően megerősített, saját védőpajzzsal ellátott verzióvanak lenne értelme.

    Ez esetben viszont már szinte egy külön űrhajóról beszélünk (hiszen saját energiaforrással, létfentartó berendezéssel, stb. kell rendelkeznie). Valóban ez jelentené a tökéletes megoldást, de milyen áron? Cirka 5 tonnás tömegnövekedés árán?
    Nem volna egyszerűbb akkor már külön építeni két rendszert (egy külön személyszállító űrhajó és egy teherhajó)?

    Az amcsi ürrepülőgépg szerintem tele van olyan költségcsökkentő félmegoldásokkal, aminek aztán az a vége, hogy sokkal nagyobbak a költségek, mint amivel először kalkuláltak.

    Szvsz a legnagyobb problémája az erősen irányított költségvetése. Az U.S.A. (United Space Alliance) felügyeli az egész rendszert. Gyakorlatilag a NASA megállapíthat különféle feladatokat, az U.S.A. meg közli, hogy ez mennyibe fog kerülni. Nem éppen ideális megoldás egy ilyen szintű rendszer üzemeltetésére...

    Ha a mentőrendszereket a kezdetekben belerakják akkor egy katasztrófa valószínüleg nem jár ilyen jelentős áldozatokkal, ami azt jelenti hogy a közvélemény jobban elfogadja a rendszer biztonsági képességeit, ergo nem kell évekig dekkolni, és dollár 10 milliárdokért, utólagosan beépíteni olyan dolgokat egy olyan rendszerbe, aminél minden dkg számít.

    Ha minden elképzelhető mentőrendszert megvalósítanak (mentőkapszula-pilótafülke, indítás közbeni űrsikló leválaszthatóság, stb.) az egész rendszer alapára cirka kétszer drágább és maga a rendszer másfélszer bonyolultabb lenne (ergo az üzemeltetése még pár fokkal drágább). Eközben a teherbírása a felére esne vissza. Ez a valamit valamiért elv.

    Szal én nem akarnék a helyedben egy olyan filozófiát feleslegesen védeni, aminek a csődjét épp most éljük át.

    A felesleges vádak alól tisztázni próbálom, mert felesleges arra ráhajtani, hogy 100%-os biztonságot várjanak el az emberek tőle. Ha ilyesmit vár el valaki egy űrhajótól, az nincs tisztába a tényállással (a kedvencem az volt, amikor anno az egyik hozzászóló azt firtatta, hogy miért lépett ilyen nagy sebességel a légkörbe a Columbia, és miért nem lassitott le elötte...).
    Az STS rendszer felett eljárt az idő, ez nem vitás, én személy szerint amúgy sem rajongtam érte (a Venture Star-ért igen, de az más tészta).