675
A klasszikus zenét kedvelőknek
-
debussy #395 hm -
Notram #394 Sziasztok!
A kérdésem az lenne, hogy a teljes Mozart - Requiem-re létezik zongoraátirat? Mert a Lacrimosa "részéhez" találtam két félét is - egy egyszerűbbet, illetve egy nehezet... -
#393
© debussy
2009. márc. 05. 19:27 | privát | válasz erre | #225
Van egy zeneakadémiás ismerősöm, aki nagybőgőzik.
Értem én a szívfájdalmadat. A cselló az cselló, a bőgő meg nem cselló. Ennek ellenére, biztos vagyok benne, hogy meg fogod szeretni, mivel te első sorban a Zenét szereted és ennek az életre keltője és szíve a hangszer.
Válasz 'htr93' üzenetére (#222)
...
-
#392
vicces de nem, csak az iskolatársamat:) csak egy darabot hallottam tőle dee az baaromi jó:) Zongora..no mind1 -
msstz #391 Sziasztok!
Kortárs komolyzenét, zeneszerzőt tudtok mondani (Philip Glasson kívül). -
#390
Egyébként érdemes a palinak a többi fent lévő előadását is meghallgatni mert nagyon ismert zongora műveket játszik. Hátha köztük lesz. -
#389
Maksim Mrvica - Exodus -
debussy #388 Az In the endes utalás után arra gondolok, hogy nem biztos, hogy komolyzenéről van szó.
Nézegess néhány számot Yann Tiersentől, vagy Giovanni Allevitől.
www.youtube.com/watch?v=jJqYjL4kia8&feature=related
www.youtube.com/watch?v=MRCFvohiwAg
www.youtube.com/watch?v=C_N6rASqJ0c (Lehet, hogy a film az Amelie volt... bár abban nincs zongorázó kislány)
-
EnxTheOne #387 szia! sajnos ez se az :(
most Beethoven müvei közt keresgélek :( -
#386
illetve hát pontosabban a Requiem for a Dream című film zenéje eredetileg, de igazából úgy tudom Lux Aeterna a címe -
#385
esetleg a Requiem for a Dream?
már az első hozzászólásodból is erre asszociáltam, csak inkább kivártam, mert nem csak a zongora benne a lényeg, de hátha ezt keresed :) -
EnxTheOne #384 sajnos ezek se jók :(
hát a filmben egy kislány játszotta, de biztos vagyok hogy nem ö "játszotta" :D
eldudolni? egy süket jobban ért a zenéhez mint én, kedvenc zenéimet nem tudom eldudolni :(
már nagyon régen halotam azt a zenét, de talán legjobban a "Linkin Park in the end" elején halható zongorához hasonlitható :S -
debussy #383 Beethoven- sonata op27 No2
bach-praeludium bwv 846
chopin-valse op69 no2
Közben ezek jöttek még ötletként.
-
debussy #382 Katasztrófa-filmben? Hm... érdekes
Hát, ha kislány játszotta, gondolom nem volt valami nagy versenydarab, vagy ilyesmi, tehát valami egyszerű dolgot kell keresni...
Gondolkodom még rajta...
Esetleg dúdold el, és tedd föl youtubera, akkor már sokkal könnyebb lesz :) -
EnxTheOne #381 Debussy- Clair de Lune, ez sajnos nem az.
Valami olyasmire emlékszem hogy volt egy katasztrofa filmben is, és ott a föszereplő kislánya játszotta, sajnos nem tudom a film cimét, és már régebben volt a tv-ben :(
"Klasszicista, romantikus?"
hihi, zenei tudásom sajnos nulla. -
debussy #380 Debussy- Clair de Lune szinte minden filmbe ezt teszik be.
Ha nem ez az, akkor biztos valami Chopin.
Kicsit jobban körül tudnád írni? Akkor jobban tudok segíteni.
Klasszicista, romantikus?
De azért nem ártana egy filmcím... :)
Remélem segítettem, ha nem szólj és szűkítjük a kört. -
EnxTheOne #379 sziasztok! Lenne egy kerdésem, van egy zongora szám, sajnos nem tudom az előadót, se a ritmusát. Elég sokszor halottam már filmekben, csak sajnos most egy film cimét se tudom amelyikben szerepelt. youtube-on néztem "top 10 piano songs" videókat, de nem találtam. Tudnátok nekem olyan zongora számokat mondani amik gyakrabban előfordulnak filmekben? Előre is köszi. -
debussy #378 Új szezon, nézegessétek a müpás koncerteket.
Most pénteken Csajkovszkij b-moll zg-verseny lesz például. -
#377
Hali
Bocsi ezért a "gagyi" kérdésért de máshogy nem tudom megkérdezni. Szóval az érdekelne,, hogy ennek az FG résznek az utolsó néhány másodpercében melyik mű hallható?
-
msstz #376 Leírná valaki Beethoven 9. szimfóniájának tételeinek hosszát egyenként? El van baszva az enyém, mert 5 tétel van 4 helyett. :/ -
msstz #375 Azt a 16-18 éves a dolgot a komment írója sem általánosságban gondolta szerintem, hanem az átlagra gondolta - én ismerek olyanokat, akik azt a stílust nyomják 20 évesen is, amit 16 évesen megismertek. Azon belül megismernek újakat, de valszeg soha nem fognak egy egészen eltérő műfajt hallgatni. 
-
debussy #374 Hát bevallom enyhén megdöbbentett ez a kis eszmefuttatásod. Először, amikor írtál ide, azt hittem, hogy abba a kategóriába tartozol, akinek kicsit megtetszik egy komolyzenei szám és ezt világgá akarja kürtölni, miközben semmit nem ért az egész filozófiából, a zene igazi mélységéből. Itt az idő, hogy bocsánatot kérjek ezért a kósza gondolatért.
A komolyzene tényleg valóban más. Nem lehet keretekbe foglalni, a hatásáról pontosan írni. Új jelentést ad a zenei katarzis fogalmának. Ez a dimenzió teljesen érzéketlen -persze van kivétel- a pénzzel szemben. Ritka ez a mai világban.
Az egész annyi mindenről szól. Nehéz ezt megmagyarázni, de amikor egy koncerten vagyok és 50 Zenészből Zene árad, felém és rajtam keresztül, sőt általam...
6-7 éves korom óta aktívan része az életemnek a komolyzene, de ebből halálomig már nem növök ki :)
Ez a "pop-dolog" nagyon nem az én világom, talán fél évig volt ilyen időszakom, de szégyellem már :)
"Könnyűfélékből" igyekszem igényesen válogatni, amiben találok valami mondanivalót, vagy sajátos motívumvilágot, egy érdekes gondolatgyűjteményt.
16-18 évesen megáll a fejlődés? Nem gondolom. Én magamon látom, hogy egyre tágul a látóterem és mindig új korszakot, stílust tudok befogadni a komolyzenén belül. Talán pontosabb az, hogy ez a korszak még olyan, hogy jöhet egy nagy ugrás, fejlődés.
Ha valaki igazán bele tud kerülni ebbe a világba, akkor rájön, hogy nem is érdemes a mai könnyűzenével próbálkozni, kivéve, ha valami igazán kiérdemli.
A jazz. Két éve még én is nagyon idegenkedtem tőle, de egy zeneszerzőn keresztül valahogy ebbe a szférába is belekóstolhattam. Itt is kinyíltak a kapuk és én egyre jobban szeretem. Ennek is rá kell érezni az ízére. Persze nagyon más világ, mint a komolyzene, de ennek is megvan a varázsa.
A komolyzenéhez "beállítottság" is kell. Ez a "nagy szavak" világa. Itt Mindenről és Semmiről van szó.
Ez csak egy kics gondolathalmaz erről a dologról. -
msstz #373 És szeretném azt hinni, hogy célba értem. :)
10-11 évesen kezdtem a nu-metállal, aztán jött a power metál, majd az összes többi, később pedig metálon belül a progresszív és az avantgarde irányzatok, aztán psytrance és annak társai, triphop, nu-jazz, hardcore techno, jumpstyle, industrial, világzene, stb és persze mindegyik alfaja. Szóval 3-4 hónappal ezelőttig eljutottam odáig, hogy volt vagy 50 stílus, amit párhuzamosan szerettem és kész. De nem tudtam már mit hallgatni, nem tudott elégtételt adni és erőm sem volt újakat keresni a stílusokon belül - ráuntam. És akkor próbaképp betettem Haydnt, a többi pedig már történelem. :) Szóval jó volna tudni, eztán merre - azt hallom mindenhonnan, és tapasztalom a suliban, hogy még a jazz az, ami hasonló szinten van, de egyelőre távolságtartó vagyok, mert addig nem fogok jazzt hallgatni, amíg nem mond nekem valaki egy olyasvalakit, aki hihetetlen erőt képes megszólaltatni - a jazzről egyáltalán nem a gyorsaság és az energia jut eszembe (persze nem is ismerem, így nem lehetek objektív), de a lényeg, hogy minden további nélkül meghallgatnék valaki olyat, aki a fentebb leírtakat teljesíti.
Ha elolvasod ezt a cikket, (ami egyébként fogalmam sincs, hogy került fel az amúgy jó Quartra), akkor valszeg hányingered lesz. Viszont van egy tökjó komment alatta, ami egyre inkább igaznak érzek, hiszen a cikket író Zsófi említi is, hogy barátjának, Zsoltinak nagy kedvence volt az Offspring a gimiben, ezért megnézi őket....:
"Az emberek zenei intellektualitása valahol 16-18 éves koruk között megáll a fejlődésben és a végeredménye meg az amit az előbb szépen megfogalmaztál. tánci tánci kakira. Ne duzzogj, inkább szánjad a mű arcukat, fogyatékkal élők... :)"
Csak szerintem nem normális az, hogy tizensokév múltán megnézek egy zenekart, ami már huszadrangú azokhoz képest, amiket ma hallgatok? Vagy éppen ezek az emberek nem keresik az újat, a jobbat, a magasabbat, hanem megmaradnak egy jól ismert szürke pocsolyában, ami nekik persze a világot jelenti? -
msstz #372 Hát az irányt már leírtam, de elfelejtettem, hogy Haydn 73. szimfóniája (La Chasse) volt ténylegesen az első, ami igazán megtalált. Akkor éreztem úgy, bocs a "nagyon eredeti" képért, hogy a "tüzét", az igazi esszenciáját meg tudtam fogni, át tudtam érezni. Addig mindig az volt, hogy 2-3 hallgatás után abbahagytam, mert nem tudott tartósan lekötni. Most pedig már egy ideje szinte csak klasszikust hallgatok. Ami tetszik benne az az egész másképpen felépülő struktúra. A könnyűzene "dalban" íródik és kapsz egy "obvious", könnyen kiszámítható verse1-bridge-chorus-bridge-verse2- stb-stb. felépítést, aztán öröm van. Komolyban viszont nincs ilyen, hanem inkább motívumokra épül a dolog, amit (nekem) nehezebb elsőre befogadni - nyilván, mert kisgyermekként nem komolyzenében nevelkedtem. Valahol pedig azt érzem, hogy a komolyzene sokkal mélyebben képes "megmutatni" dolgokat és sokkal több lehetőség is van benne - ez alatt azt értem, hogy még egyszer sem hallottam ugyanazt korstíluson belül sem. Vannak egyértelmű jegyek, de míg egy popszámban minden 3. szinte ugyanaz és minden 2. ugyanarról szól, itt ezek a számok sokkal nagyobbak, ha egyáltalán vannak. És valahol őszintébb is, tisztább úton "talál be". Ami még lenyűgöz, az a szólamok általános kidolgozottsága - könnyűzenében is találhatunk úgymond szólamokat, de azok iszonyat primitívek és repetitívek a komolyzenéhez képest. Pl. Sztravinszkij Tavaszi áldozatának első tétele alatt annyira apró, kis nüanszok vannak, amiket első hallgatásra nem is hall meg az ember, de mikor meghallja, akkor leesik az álla.
Hirtelen ennyi jutott eszembe, bocs, hogy kicsit zavaros. :) Amúgy találtam egy idézetet a nagy kedvenc Shostakovichtól, amit nagyon magaménak érzek:
"Music is a means capable of expressing dark dramatism and pure rapture, suffering and ecstasy, fiery and cold fury, melancholy and wild merriment – and the subtlest nuances and interplay of these feelings which words are powerless to express and which are unattainable in painting and sculpture." -
debussy #371 Ez egy olyan kérdés, ami túl nagy ahhoz, hogy megválaszolható legyen.
Másrészt a művészeti "hitvallásomat" vehetjük úgy, hogy egy letükrözés, magunkon való átszűrés... bonyolult, de teljesen egyéni.
Épp ezért ezt a "titkot" ritkán adom át másnak. Hosszú ismeretség, vagy egy hirtelen jött mondat kell hozzá :) Bocs.
De azért remélem te elmeséled, hogy hogyan jött ez a váltás (ha csak részleges is)és mi fogott meg, mi találtál benne? -
msstz #370 Egyébként számodra mit jelent a komolyzene és mit találtál meg benne, amit máshol nem? -
msstz #369 Hát remélem, tényleg erről van szó. :P Kössz a tippet, diák vagyok, jól. -
debussy #368 Jellemfejlődés :) Fél év múlva lelkes koncertlátogató leszel :P (Ha tényleg erre kerül sor, ajánlom a MÜPÁt, mert ha diák vagy, akkor a
10 000 Ftos hangversenyre is 300ért bemehetsz.) -
msstz #367 Mindig vonzott, de sosem annyira, hogy 3-4 meghallgatás után is hallgassam. Most viszont már igen. :) -
debussy #366 Vicces, hogy így rátaláltál erre a világra... ritkán van ilyen.
Ha van a közeledben nagyobb könyvtár, érdemes megnézni a fonotékás részét.
És ez is tetszhet: www.pianosociety.com Zongoraművek mindenféle előadótól. Van sok "sötét, drámai, gyors, durva" jellegű darab is. :) -
msstz #365 Pár hónapja kezdtem el komolyan hallgatni, addig csak egy-két "slágert" hallottam/hallgattam, mint például Beethoven 5. szimfóniáját, Vivaldi Négy évszakját. :) Aztán Vivaldi volt a kiváltó ok végül is, mert elkezdtem barokkot tolni (Telemann, Tartini, Händel, Bach, Pachelbel, Soler, stb), amit nagyon megszerettem az energiája, virtuozitása miatt. Most is persze barokk a kedvenc, de múltkor néztem egy weboldalt, ezt, és itt láttam egy videót Sosztakovics 10 szimfóniájáról, és AHH, ez volt a reakció - annyira durva, kemény, gyors, energikus, hogy rögtön beleszerettem. Azóta leszedtem az életművét és hallgatom. 
És bizony nehéz csak úgy ezt-azt elkezdeni, mert mindig leragadok egy adott műnél, mert annyira tetszik, ezért hallgattam még csak ennyit tőle. :)
-
debussy #364 Nincs mit.
Hol hallottad? Úgy értem forogsz valamennyire komolyzenei körökben, vagy csak véletlenül jött?
-
msstz #363 Sosztakovics iszonyat bejön és amennyit hallottam tőle eddig, 3 szimfónia, 2 vonósnégyes és egy-két egyéb más az csak ilyen volt :D
De köszönöm a tippeket, rájuk keresek :) -
debussy #362 ajaj :)
Az az igazság, hogy minden zeneszerzőnek vannak ilyen darabjai, talán leginkább a késő-romantika alkotói közt találhatsz könnyen ilyesmi műveket.
Néhány:
Rachmaninov mindenképp (zongorakoncertek, szimfónikus táncok, 2.szimfónia)
Khatchaturian, Sztravinszkij, Prokofjev,
-
msstz #361 sziasztok!
Sosztakovics sötét, drámai, gyors, durva stílusához hasonló zeneszerzőt ismertek még? -
debussy #360 Mert zongorista lányok előnyben :)
Én viszont mondtam rá, hogy milyen szép. -
#359
a hegedűversenyre bezzeg nem mondasz semmit:P -
kocsisgabor9999 #358 Ez nagyon jó. 
-
debussy #357 Egyik kedvenc kórusmű
Verdi Requiem Már hallottam élőben is és... az sok-sok ember, ahogy egyszerre áll fel, meg ül le. Nagyon durva a hangzás is, meg a látvány is.
-
debussy #356 Még nem küldted, de nagyon szép.
Ismertem, de rég hallottam már.