1398
-
Tiberius B #138 soha, csak tartani fog a nullához
1/x=0(???)
ha szorzod is x-szel: 1=0(!!!), amiről meg tudjuk, hogy nem igaz
hogy jutott eszedbe ez a kérdés?
de legalább történik vmi a topicban:-)
a legviccesebb az volt egyszer, mikor azt hallottam, hogy matematikusok képesek azon vitatkozni, hogy 2+2 nem 4-gyel egyenlő:-) -
PaI2tizán #137 *egy darab -
PaI2tizán #136 Ez valahogy nem stimmel nálam az jött ki: 1/x=0 => 1=0x
lefelejetted a nulla elől az ikszet és így önmagába az iksz egy farab ikszet jelent.
Bár én ebben nem vagyok illetékes kapaszkodom a kettesért matekból
-
#135
1/x=0 -> mindkét oldalt beszorozzuk x-el => 1=x
de ha az 1/x=0 -ba visszahelyettesítjük az x=1 -et ellenőrzésként, akkor 1/1=0 !És ez nem igaz...
-
#134
Habár nemigazán idevágó a kérdés, mégis feltenném?:
1-et bármennyivel és bárhányszor elosztunk, kapunk valaha is 0-t?
-
benkolaci #133 Ha netán valamelyikőtöket érdekel az én nézetem, a weblapomon megtekintheti. Azért nem itt térek ki rá, mert hosszú. A címe pedig: http://w3.enternet.hu/fizika
-
tomcat1 #132 szerintem simán... :) -
tomcat1 #131 szerintem simán... :) -
#130
Amúgy még logikával is felfogható (legalábbis én filozófiával jutottam odáig 5 év alatt) hogy semmi nincs külön semmitől. A nem keletkezett nem-múló megtapasztalása "túl" van minden gondolaton.
Remélem még beletartozik a témába. :) -
#129
Én is elég materialista vagyok (ragaszkodok), de azt képes vagyok elfogadni, hogy a világ nem olyan, és nem annyi, mint ahogy ismerjük.
Nem azzal azonosítjuk a dolgokat, mint amik (magunkat). Végső kérdéseket kutatva mindig paradoxon áll elő (mi volt az első ok előtt?; Mi az, ami osztásból áll elő, de nem osztható tovább?; Ha csak a jelenben vagyunk, akkor miért van mozgásképzetünk? (ami megmagyarázható, de attól a hangsúly a KÉPZETen marad) -és társai). Nem ismerjük a világot egészként, éppen mert megkülönböztetünk, és osztunk. Minden kérdésünkből újabb kérdésekeket kapunk.
Végső soron még mindig arra jutunk, hogy létezőt, és nem-létezőt megkülönböztetünk, így keletkezés, és elmúlás képzetét keltik a dolgok.
A figyelem az, ami nem keletkezik és nem múlik. És nincs más, csak figyelem. -
tomcat1 #128 A Maharishi-hatás-t nem ismerem, dde arról már hallotam, hogy egy test tudatos "felfogása" kihatással is van a "felfogott" test fizikai jellemzőire, prsze minimális mértékben....
ha ezt végiggondolom... nemsokára szemel fogunk tárgyakat reptetni? :) -
#127
Srácok ez nekem kínai, de nagyon tetszik. :-)))) -
#126
Ezt érti valaki? -
tomcat1 #125 Utánnaolvastam, egyetértek. -
dhcp #124 Ugyan már, mi van megdöntve? Csak leírható az egész az éter nélkül is. A tudomány jelenleg ebben az irányban halad, minél egyszerűbben leírni a valóságot.
De ha szétnézel, találsz sok éterre épülő elméletet is. Vegyük mindjárt a Lorentz-elméletet, ami teljesen ekvivalens az Einsteinével.
De a káosz leírásához nem biztos hogy a jelenlegi út a helyes.
De majd kiderül. -
snakekiller #123 a Michaelson-Morley az az éterszél létét vizsgáló kísérlet volt 1887-ben. Interferométert elforgattak 90 fokkal és nem tapasztaltak eltétst az inteferenciaképben, ellentétben azzal amit az éter-elmélet alapján vártak. Ez volt az első kísérlet ami megdöntötte az éter-hipotézist és az univerzális inerciarendszer létét. bővebben: http://en.wikipedia.org/wiki/Michaelson-Morley_experiment
erre gondoltál? -
palack #122 Vmi Michelson-Morley asszem több mint 100 évvel ezelőtt végezte. Csak pont a lényegre nem figyeltek oda.
A részecske/hullám tulajdonságot, meg 1 mondatban már elmagyaráztam valahol :-)
-
Tiberius B #121 Mér is?
Egyébként én is azt szajkózom mindenhol, hogy a hullámfüggvények csak függvények, amelyekkel le lehet írni azt a meglehetősen statisztikusan megismerhető világot, amit mi mikrokozmosznak hívunk. Ugyebár a kizárási elv (?asszem az) is arra vonatkozik csak, hogy ha az impulzust vagy a helyet akarjuk megnézni más más fényt kell használnunk, amelyek a másikkal mérendő tulajdonságot igencsak elrontják, elbizonytalanítják. Kis hullámhossz->hely, részecske meg elhúz a fenébe, mert a fény nagy E-jű volt. Nagyobb hullámhossz->impulzus, de a részecske helye bizonytalan, nem meghatározható rendesen, ergo bizonyos hullámfüggvényeket kell használni. Vhol a kettő között meg kell nyugodni, Konpromisszum kell, az ára meg a bizonytalanság. Én is olvastam mindkét John Gribbin-féle Schrödingeres könyvet egyébként, tök jók. Az Isten egyenlete c. könyvet is ajánlom. -
tomcat1 #120 "Ugyanez a helyzet a hires nevezetes interferencia-kísérletre, amelyre mindenki úgy hivatkozik, mintha ő végezte volna el. Ennek ellenére nehezebb fellelni a kísérlet pontos körülményeit mint a Szent Grált :-)"
melyik is ez a kisérlet? nem emlékszem rá. -
palack #119 Namost.
Meg kell különböztetni az egyenes vonalú (űrhajó), illetve a körpályán (részecskék)történő fénysebességgel történő utazást.
Az előbbi esetében semmiféle "időutazásról" nem lehet szó.
A második esetben valóban mértek ún. bomlási idő növekedést, csakhogy ennek (szerintem) megintcsak semmi köze az időutazáshoz.
Ne felejtsd el, hogy a gyorsítóban egy rendkívül erős mágneses tér tarja körpályán a cuccot, ami szintén befolyásolhatja a bomlási időt.
A másik kísérlet a repülő atomóra.
Ugyebár állítólag annál lasabban telik az idő minél gyorsabban megy a cucc, ill. minél nagyobb gravitációs térben van.
Erre is végeztek méréseket, de fejben utánaszámolva is kiderült, hogy a mérési eredmény bőven a hibahatáron belül van, tehát semmilyen értelmes következtetést nem lehetett levonni belőle. (Ennek ellenére bizonyitékként publikálták)
Ugyanez a helyzet a hires nevezetes interferencia-kísérletre, amelyre mindenki úgy hivatkozik, mintha ő végezte volna el. Ennek ellenére nehezebb fellelni a kísérlet pontos körülményeit mint a Szent Grált :-)
Nem is csoda hogy abszolút téves következtetéseket vontak le a nagyokosok belőle (köztük Einstein is)
-
tomcat1 #118 Az időeltérés úgy gondolom biztos így lehet, mert több ide vágó könyvben olvastam róla (kisérletek része). pl:
Ha 1 ház pincéjébe tesznek egy atomórát (elvégzett kísérlet), + a ház valahanyadik emeletén is elhelyeznek egyet és ezeket egy szerre bekapcsolják, akkor egy bizonyos idő múlva lesz mérhet eltérés. A magyarázat valami olyasmi, hogy más(?) a két helyen a forgási sebesség a föld középpontjához képest .... -
#117
én is így hallottam...iker-paradoxon, a konkord repülései során is mintha mértek volna valami igazán minimálisat...nem tudom...de az eszmefuttatásomban nem tudom hogy hol a hiba ha így lenne...
ja és ott van a részecskék "hosszú" élete is.Lebomlanak a légkörben de, még a Föld felszínén lehet érzékelni őket, pedig már nem is léteznek...de ez lehet hogy valami hülyeség.... -
tomcat1 #116 Ugy gondolom, ha felviszünk 1 ilyen hajóra 1 atomórát + a földön is van 1, akkor a z út végén összehasonlítva mégis lesz eltérés a két óra járása között....
-
palack #115 Pontosan!
-
#114
Nos ...reggel picit gondolkodtam és -mivel nem értek hozzá- valószínű téves következtetésekre jutottam, de azért megkérdezek itt valakit,hátha tud segíteni...nos nem értem az egész spec rel hátterét, szal elméletileg gondolkodtam csak az egészen....szal igaz az a helyzet hogy Einstein bácsi azt mondá, hogy ha egy egyenletesen mozgó űrhajóra fénnyórát helyezünk és ezt kivülről szemléljük olyankor, mikor az űrhajó a féynsebességét megközelítő, mondjuk 250.000 km/s -al száguld, akkor nekünk, a kivülről szemlélőnek úgy tűnik, hogy az az olda lassan jár a mi ugyanolyan fényóránkhoz képest.Elméletileg, ha jól tudom, akkor azért, mert a belső szemlélőnek az óra "normálisan" jár és a kintinek pedig késik.Az óra egy tükörből áll meg egy fénykibocsájtóból, s amikor a fénykibocsájtó fényjelet bocsájt ki és az visszaverődik a tükörről a fénykibocsájtón elhelyezett érzékelőbe, akkor a fényóránk egyet kettyen.De a kivülről szemlélőnek azaz út, amelyet a fényjel egy kettyenés melett megtesz az hosszab, mivel az űrhajó egy külső szemlélő számár mozog, és mivel a fény sebessége állandó ezért logikusan következik, hogy akkor azaz óra lassabban jár.Ez az effektus belső szemlélő számára nem lép fel, hisz számára a rendszer állónak tűnik.Az egészet összegezve a kivülről szemlélő órája gyorsabban ketyeg és a belső lassabban(ez szintén a külső szemlélő szemszögéből).
DE Einstein azt is mondta, hogy minden relatív....és hogy mnindegy hogy a vonat megy az állomásba, vagy az állomás megy a vonat alá, mert az ugyan az, csak attlól függ, hogy honnan nézzük.Akkor a belső szemlélő számára a külső szemlélő órája éppugy lassabban jár mint az övé, hisz a belső szemlélőnek tűnik úgy mintha a külvilág mozogna, és ő lenne álló, nem??....
tehát a kettő kiegyenlíti egymást és nincs időeltolódás.... -
ANT #113 Érdemes végigolvasni legalább az ő írásait a topikban.
Csak még egy kérdés.
Létezne-e számunkra az elektron interferencia tulajdonsága a két rés nélkül? -
#112
Az indexes topicban folyó vita követése nekem egy kicsit magas, de ha jól értettem a lényeget, akkor E Szabó László a könyvében azt feltételezi, hogy a kvantumjelenségek valójában determnisztikusak, csak -még- nem ismerjük azokat a rejtett változókat, amelyek ezért felelősek.
Azonban, az ilyen retett változók léte pusztán hipotézis. Lingarazda is nyilvánvalóvá teszi, hogy "A könyv csak azt mutatja meg, hogy eddigi ismereteink alapján egy ilyen modell létezése nem zárható ki."
Innentől meg nem értem, hogy miért vagy olyan biztos az igazadban..
-
ANT #111 De ha azt hiszed ezt én találtam ki, nézzük mit ír egy fizikus. -
ANT #110 Nem tudhatod mi történik a fotonnal. Hiába ez sokszor hallott szöveg, a hullamtulajdonság az egész kvantumrendszeré. Az pedig nem csak magában a foton.
Amit írsz megtévesztő és hibás.
De te is valami _ismeretterjesztő_ szövegből szedted, sajnos a net tele van ilyen szeméttel. -
#109
Az igaz, hogy a kísérleti eszközzel mi választjuk meg, hogy a foton mely megnyilvánulását szeretnénk tanulmányozni, de a kísérleti eszköz hogy csinálhatna a fotonból "hullámot", ha az nem tudna hullámként viselkedni?
Amúgy azok a fogalmak, hogy "hullám" vagy "pontszerű részecske", csak a modell részei. Azt a célt szolgálják, hogy mondjuk a foton nevü jelenséget hétköznapi (makroszkópikus) fogalmainkkal le tudjuk írni.
A helyzet talán ahhoz hasonlatos, mint a henger esete két dimenzióban. Ha egy két dimenziós világra ráhelyezünk egy hengert, az ott élő 2D-s lények vagy egy kört, vagy pedig egy téglalapot látnak. Számukra az a két tulajdonság, hogy "kör" és "téglalap" kölcsönösen kizárják egymást. Valami vagy tégalalap, vagy kör, de semmiképpen sem a kettő egyszerre. Tehát először nem is feltételezik, amit mi tudunk, hogy az a bizonyos téglalap és kör valójában egy harmadik jelenségnek (a hengernek) a különböző megnyilvánulásai.
Hasonlóan vagyunk mi is a QM részecskéivel és hullámaival. Klasszikus fogalmaink szerint a hullám- és a részecske-tulajdonságok kizárják egymást, viszont tapasztalatból tudjuk, hogy bizonyos fizikai jelenségek képesek olyakor hullámként, olykor részecskeként viselkedni (sőt egyszerre mindkettőként is!).
"Viszont az ernyőn megjelenő pontra már mondhatjuk, hogy az maga az elektron vagy foton. Az már nem a berendezés tulajdonsága.
Az számunkra a realitás."
Az ernyőn, vagy a fotópapíron megjelenő pötty nem maga az elektron vagy a foton, hanem a felfogó anyagával való kölcsönhatás eredménye. Egy kémiai elváltozás illetve a fluoreszcens anyag fénykibocsátása.
Az a tény pedig, hogy az ernyőn sávok jelennek meg, ugyan olyan realitás, mint az, hogy a mintázat pöttyökből áll.
Tehát senki sem mondhatja, hogy QM jelenségeit jobban jellemezné egyik vagy másik tulajdonság.
-
ANT #108 "Interferálni viszont csak hullámok tudnak."
Az általunk ismert hullámtörvények mint sokrészecskés rendszerek tulajdonságai.
Vannak akik a QM elemi hullámait alapvetőbbnek hiszik, mintha valamiféle _anyaghullámok_ haladnának a térben. De hiszen egyetlen olyan hullám-effektust sem ismerünk ami nem részecskékre épül. Emiatt feltételezhetően QM szinten is valamiféle sokaság hozza létre a hullámfüggvényt.
De miféle sokaság lehet ez, amikor pl egy foton van a rendszerben?
A QM interferencia avagy a hullámtulajdonság mindig izolált rendszerekben mutatkozik meg, amelyek el vannak szigetelve a környezettől. Zártak.
Ilyen pl a kétlyukú kisérlet. Ha elkapjuk valamivel a fotont, akkor belenyultunk a berendezésbe, csatoltuk egy tágabb környezethez.
Csak arra akartam rámutatni, hogy a hullámtulajdonság nem annyira a részecske tulajdonsága mint inkább az egész kisérleti eszközé. Nem kell semmilyen hullám terjedésére gondolni, és ezt a QM nem is feltételezi.
Viszont az ernyőn megjelenő pontra már mondhatjuk, hogy az maga az elektron vagy foton. Az már nem a berendezés tulajdonsága.
Az számunkra a realitás.
-
#107
bye :o -
ANT #106 :)
Igen, viszlát hétfőn.
-
#105
:) -
ANT #104 Ez egy séma válasz, de a képletek másról szólnak.
Hagyjuk, nem célom meggyőzni senkit. -
#103
Az elektron részecskeként való megnyilvánulására ugyan úgy csak közvetett módon, a kísérleti eszközünkben általa okozott változás révén következtethetünk, mint amikor kapunk egy interferencia-képet.
pl. megnézzük, hogy kétrés kísérletben a képet az ernyőn kis pöttyök alkotják---> ebből arra következtethetünk, hogy oda kis részecskék csapódtak be.
vagy
Megnézzük a pöttyök mintázatát, amiből az a következtetés adódik, hogy út közben valahol interferáltak egymással (vagy önmagukkal). Interferálni viszont csak hullámok tudnak.
Ez a két tulajdonság a modell egyenrangú részei. Az elektron se nem hullám, se nem pontszerű részecske, hanem egy olyan "valami", amely rendelkezik részecske- és hullám-tulajdonságokkal. -
ANT #102 Az a kis eszköz kimérhető, a hullámcsomagot alkotó elemi hullámok nem. Nagy külömbség.
És ha kiméred, az elektron egy 10e-18m nél kisebb pontszerű valaminek adódik.
Ha sok becsapódását méred, az eloszlást fel tudod írni úgy, _mintha_ elemi hullámok alakítanák ki.
Na ezek a hullámok már csak egy segédeszközök, ilyet nem mértünk sehol. -
#101
az a kicsi valami, amit "elektronnak" hívunk is csak egy eszköz. -
#100
több féle, a valósággal összhangban álló, egyenrangú QM értelmezés van. a rejtett paraméterek létezésének lehetőségét én úgy tudom jelenleg elvetik a fizikusok. -
ANT #99 Most olvasom a linked, a 7. részben arról ír amiről írtam, csak nem olyan tömören fogalmaz mint én.