#129
Én is elég materialista vagyok (ragaszkodok), de azt képes vagyok elfogadni, hogy a világ nem olyan, és nem annyi, mint ahogy ismerjük.
Nem azzal azonosítjuk a dolgokat, mint amik (magunkat). Végső kérdéseket kutatva mindig paradoxon áll elő (mi volt az első ok előtt?; Mi az, ami osztásból áll elő, de nem osztható tovább?; Ha csak a jelenben vagyunk, akkor miért van mozgásképzetünk? (ami megmagyarázható, de attól a hangsúly a KÉPZETen marad) -és társai). Nem ismerjük a világot egészként, éppen mert megkülönböztetünk, és osztunk. Minden kérdésünkből újabb kérdésekeket kapunk.
Végső soron még mindig arra jutunk, hogy létezőt, és nem-létezőt megkülönböztetünk, így keletkezés, és elmúlás képzetét keltik a dolgok.
A figyelem az, ami nem keletkezik és nem múlik. És nincs más, csak figyelem.
#129