Gravitáció vs. Kvantummechanika
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#128
A Maharishi-hatás-t nem ismerem, dde arról már hallotam, hogy egy test tudatos "felfogása" kihatással is van a "felfogott" test fizikai jellemzõire, prsze minimális mértékben....
ha ezt végiggondolom... nemsokára szemel fogunk tárgyakat reptetni? :)
ha ezt végiggondolom... nemsokára szemel fogunk tárgyakat reptetni? :)
A magyarok mindig mindent jobban tudnak, és mennek a maguk feje után. Nehéz velünk
#127
Srácok ez nekem kínai, de nagyon tetszik. :-))))
Punk tudósok bebizonyították, hogy létezik 4. akkord.
#125
Utánnaolvastam, egyetértek.
A magyarok mindig mindent jobban tudnak, és mennek a maguk feje után. Nehéz velünk
#124
Ugyan már, mi van megdöntve? Csak leírható az egész az éter nélkül is. A tudomány jelenleg ebben az irányban halad, minél egyszerûbben leírni a valóságot.
De ha szétnézel, találsz sok éterre épülõ elméletet is. Vegyük mindjárt a Lorentz-elméletet, ami teljesen ekvivalens az Einsteinével.
De a káosz leírásához nem biztos hogy a jelenlegi út a helyes.
De majd kiderül.
De ha szétnézel, találsz sok éterre épülõ elméletet is. Vegyük mindjárt a Lorentz-elméletet, ami teljesen ekvivalens az Einsteinével.
De a káosz leírásához nem biztos hogy a jelenlegi út a helyes.
De majd kiderül.
ILUVU4EVERCLEO
#123
a Michaelson-Morley az az éterszél létét vizsgáló kísérlet volt 1887-ben. Interferométert elforgattak 90 fokkal és nem tapasztaltak eltétst az inteferenciaképben, ellentétben azzal amit az éter-elmélet alapján vártak. Ez volt az elsõ kísérlet ami megdöntötte az éter-hipotézist és az univerzális inerciarendszer létét. bõvebben: http://en.wikipedia.org/wiki/Michaelson-Morley_experiment
erre gondoltál?
erre gondoltál?
#122
Vmi Michelson-Morley asszem több mint 100 évvel ezelõtt végezte. Csak pont a lényegre nem figyeltek oda.
A részecske/hullám tulajdonságot, meg 1 mondatban már elmagyaráztam valahol :-)
A részecske/hullám tulajdonságot, meg 1 mondatban már elmagyaráztam valahol :-)
#121
Mér is?
Egyébként én is azt szajkózom mindenhol, hogy a hullámfüggvények csak függvények, amelyekkel le lehet írni azt a meglehetõsen statisztikusan megismerhetõ világot, amit mi mikrokozmosznak hívunk. Ugyebár a kizárási elv (?asszem az) is arra vonatkozik csak, hogy ha az impulzust vagy a helyet akarjuk megnézni más más fényt kell használnunk, amelyek a másikkal mérendõ tulajdonságot igencsak elrontják, elbizonytalanítják. Kis hullámhossz->hely, részecske meg elhúz a fenébe, mert a fény nagy E-jû volt. Nagyobb hullámhossz->impulzus, de a részecske helye bizonytalan, nem meghatározható rendesen, ergo bizonyos hullámfüggvényeket kell használni. Vhol a kettõ között meg kell nyugodni, Konpromisszum kell, az ára meg a bizonytalanság. Én is olvastam mindkét John Gribbin-féle Schrödingeres könyvet egyébként, tök jók. Az Isten egyenlete c. könyvet is ajánlom.
Egyébként én is azt szajkózom mindenhol, hogy a hullámfüggvények csak függvények, amelyekkel le lehet írni azt a meglehetõsen statisztikusan megismerhetõ világot, amit mi mikrokozmosznak hívunk. Ugyebár a kizárási elv (?asszem az) is arra vonatkozik csak, hogy ha az impulzust vagy a helyet akarjuk megnézni más más fényt kell használnunk, amelyek a másikkal mérendõ tulajdonságot igencsak elrontják, elbizonytalanítják. Kis hullámhossz->hely, részecske meg elhúz a fenébe, mert a fény nagy E-jû volt. Nagyobb hullámhossz->impulzus, de a részecske helye bizonytalan, nem meghatározható rendesen, ergo bizonyos hullámfüggvényeket kell használni. Vhol a kettõ között meg kell nyugodni, Konpromisszum kell, az ára meg a bizonytalanság. Én is olvastam mindkét John Gribbin-féle Schrödingeres könyvet egyébként, tök jók. Az Isten egyenlete c. könyvet is ajánlom.
\"Embertársaidat soha ne kezeld célok eszközeként, mindig csak önmagukban vett célokként!\" \"Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindig általános tövényhozás elvéül szolgáljon!\"Immanuel Kant
#120
"Ugyanez a helyzet a hires nevezetes interferencia-kísérletre, amelyre mindenki úgy hivatkozik, mintha õ végezte volna el. Ennek ellenére nehezebb fellelni a kísérlet pontos körülményeit mint a Szent Grált :-)"
melyik is ez a kisérlet? nem emlékszem rá.
melyik is ez a kisérlet? nem emlékszem rá.
A magyarok mindig mindent jobban tudnak, és mennek a maguk feje után. Nehéz velünk
#119
Namost.
Meg kell különböztetni az egyenes vonalú (ûrhajó), illetve a körpályán (részecskék)történõ fénysebességgel történõ utazást.
Az elõbbi esetében semmiféle "idõutazásról" nem lehet szó.
A második esetben valóban mértek ún. bomlási idõ növekedést, csakhogy ennek (szerintem) megintcsak semmi köze az idõutazáshoz.
Ne felejtsd el, hogy a gyorsítóban egy rendkívül erõs mágneses tér tarja körpályán a cuccot, ami szintén befolyásolhatja a bomlási idõt.
A másik kísérlet a repülõ atomóra.
Ugyebár állítólag annál lasabban telik az idõ minél gyorsabban megy a cucc, ill. minél nagyobb gravitációs térben van.
Erre is végeztek méréseket, de fejben utánaszámolva is kiderült, hogy a mérési eredmény bõven a hibahatáron belül van, tehát semmilyen értelmes következtetést nem lehetett levonni belõle. (Ennek ellenére bizonyitékként publikálták)
Ugyanez a helyzet a hires nevezetes interferencia-kísérletre, amelyre mindenki úgy hivatkozik, mintha õ végezte volna el. Ennek ellenére nehezebb fellelni a kísérlet pontos körülményeit mint a Szent Grált :-)
Nem is csoda hogy abszolút téves következtetéseket vontak le a nagyokosok belõle (köztük Einstein is)
Meg kell különböztetni az egyenes vonalú (ûrhajó), illetve a körpályán (részecskék)történõ fénysebességgel történõ utazást.
Az elõbbi esetében semmiféle "idõutazásról" nem lehet szó.
A második esetben valóban mértek ún. bomlási idõ növekedést, csakhogy ennek (szerintem) megintcsak semmi köze az idõutazáshoz.
Ne felejtsd el, hogy a gyorsítóban egy rendkívül erõs mágneses tér tarja körpályán a cuccot, ami szintén befolyásolhatja a bomlási idõt.
A másik kísérlet a repülõ atomóra.
Ugyebár állítólag annál lasabban telik az idõ minél gyorsabban megy a cucc, ill. minél nagyobb gravitációs térben van.
Erre is végeztek méréseket, de fejben utánaszámolva is kiderült, hogy a mérési eredmény bõven a hibahatáron belül van, tehát semmilyen értelmes következtetést nem lehetett levonni belõle. (Ennek ellenére bizonyitékként publikálták)
Ugyanez a helyzet a hires nevezetes interferencia-kísérletre, amelyre mindenki úgy hivatkozik, mintha õ végezte volna el. Ennek ellenére nehezebb fellelni a kísérlet pontos körülményeit mint a Szent Grált :-)
Nem is csoda hogy abszolút téves következtetéseket vontak le a nagyokosok belõle (köztük Einstein is)
#118
Az idõeltérés úgy gondolom biztos így lehet, mert több ide vágó könyvben olvastam róla (kisérletek része). pl:
Ha 1 ház pincéjébe tesznek egy atomórát (elvégzett kísérlet), + a ház valahanyadik emeletén is elhelyeznek egyet és ezeket egy szerre bekapcsolják, akkor egy bizonyos idõ múlva lesz mérhet eltérés. A magyarázat valami olyasmi, hogy más(?) a két helyen a forgási sebesség a föld középpontjához képest ....
Ha 1 ház pincéjébe tesznek egy atomórát (elvégzett kísérlet), + a ház valahanyadik emeletén is elhelyeznek egyet és ezeket egy szerre bekapcsolják, akkor egy bizonyos idõ múlva lesz mérhet eltérés. A magyarázat valami olyasmi, hogy más(?) a két helyen a forgási sebesség a föld középpontjához képest ....
A magyarok mindig mindent jobban tudnak, és mennek a maguk feje után. Nehéz velünk
#117
én is így hallottam...iker-paradoxon, a konkord repülései során is mintha mértek volna valami igazán minimálisat...nem tudom...de az eszmefuttatásomban nem tudom hogy hol a hiba ha így lenne...
ja és ott van a részecskék "hosszú" élete is.Lebomlanak a légkörben de, még a Föld felszínén lehet érzékelni õket, pedig már nem is léteznek...de ez lehet hogy valami hülyeség....
ja és ott van a részecskék "hosszú" élete is.Lebomlanak a légkörben de, még a Föld felszínén lehet érzékelni õket, pedig már nem is léteznek...de ez lehet hogy valami hülyeség....
dixitque deus fiat lux
#116
Ugy gondolom, ha felviszünk 1 ilyen hajóra 1 atomórát + a földön is van 1, akkor a z út végén összehasonlítva mégis lesz eltérés a két óra járása között....
A magyarok mindig mindent jobban tudnak, és mennek a maguk feje után. Nehéz velünk
#115
Pontosan!
#114
Nos ...reggel picit gondolkodtam és -mivel nem értek hozzá- valószínû téves következtetésekre jutottam, de azért megkérdezek itt valakit,hátha tud segíteni...nos nem értem az egész spec rel hátterét, szal elméletileg gondolkodtam csak az egészen....szal igaz az a helyzet hogy Einstein bácsi azt mondá, hogy ha egy egyenletesen mozgó ûrhajóra fénnyórát helyezünk és ezt kivülrõl szemléljük olyankor, mikor az ûrhajó a féynsebességét megközelítõ, mondjuk 250.000 km/s -al száguld, akkor nekünk, a kivülrõl szemlélõnek úgy tûnik, hogy az az olda lassan jár a mi ugyanolyan fényóránkhoz képest.Elméletileg, ha jól tudom, akkor azért, mert a belsõ szemlélõnek az óra "normálisan" jár és a kintinek pedig késik.Az óra egy tükörbõl áll meg egy fénykibocsájtóból, s amikor a fénykibocsájtó fényjelet bocsájt ki és az visszaverõdik a tükörrõl a fénykibocsájtón elhelyezett érzékelõbe, akkor a fényóránk egyet kettyen.De a kivülrõl szemlélõnek azaz út, amelyet a fényjel egy kettyenés melett megtesz az hosszab, mivel az ûrhajó egy külsõ szemlélõ számár mozog, és mivel a fény sebessége állandó ezért logikusan következik, hogy akkor azaz óra lassabban jár.Ez az effektus belsõ szemlélõ számára nem lép fel, hisz számára a rendszer állónak tûnik.Az egészet összegezve a kivülrõl szemlélõ órája gyorsabban ketyeg és a belsõ lassabban(ez szintén a külsõ szemlélõ szemszögébõl).
DE Einstein azt is mondta, hogy minden relatív....és hogy mnindegy hogy a vonat megy az állomásba, vagy az állomás megy a vonat alá, mert az ugyan az, csak attlól függ, hogy honnan nézzük.Akkor a belsõ szemlélõ számára a külsõ szemlélõ órája éppugy lassabban jár mint az övé, hisz a belsõ szemlélõnek tûnik úgy mintha a külvilág mozogna, és õ lenne álló, nem??....
tehát a kettõ kiegyenlíti egymást és nincs idõeltolódás....
DE Einstein azt is mondta, hogy minden relatív....és hogy mnindegy hogy a vonat megy az állomásba, vagy az állomás megy a vonat alá, mert az ugyan az, csak attlól függ, hogy honnan nézzük.Akkor a belsõ szemlélõ számára a külsõ szemlélõ órája éppugy lassabban jár mint az övé, hisz a belsõ szemlélõnek tûnik úgy mintha a külvilág mozogna, és õ lenne álló, nem??....
tehát a kettõ kiegyenlíti egymást és nincs idõeltolódás....
dixitque deus fiat lux
#113
Érdemes végigolvasni legalább az õ írásait a topikban.
Csak még egy kérdés.
Létezne-e számunkra az elektron interferencia tulajdonsága a két rés nélkül?
Csak még egy kérdés.
Létezne-e számunkra az elektron interferencia tulajdonsága a két rés nélkül?
#112
Az indexes topicban folyó vita követése nekem egy kicsit magas, de ha jól értettem a lényeget, akkor E Szabó László a könyvében azt feltételezi, hogy a kvantumjelenségek valójában determnisztikusak, csak -még- nem ismerjük azokat a rejtett változókat, amelyek ezért felelõsek.
Azonban, az ilyen retett változók léte pusztán hipotézis. Lingarazda is nyilvánvalóvá teszi, hogy "A könyv csak azt mutatja meg, hogy eddigi ismereteink alapján egy ilyen modell létezése nem zárható ki."
Innentõl meg nem értem, hogy miért vagy olyan biztos az igazadban..
Azonban, az ilyen retett változók léte pusztán hipotézis. Lingarazda is nyilvánvalóvá teszi, hogy "A könyv csak azt mutatja meg, hogy eddigi ismereteink alapján egy ilyen modell létezése nem zárható ki."
Innentõl meg nem értem, hogy miért vagy olyan biztos az igazadban..
#110
Nem tudhatod mi történik a fotonnal. Hiába ez sokszor hallott szöveg, a hullamtulajdonság az egész kvantumrendszeré. Az pedig nem csak magában a foton.
Amit írsz megtévesztõ és hibás.
De te is valami _ismeretterjesztõ_ szövegbõl szedted, sajnos a net tele van ilyen szeméttel.
Amit írsz megtévesztõ és hibás.
De te is valami _ismeretterjesztõ_ szövegbõl szedted, sajnos a net tele van ilyen szeméttel.
#109
Az igaz, hogy a kísérleti eszközzel mi választjuk meg, hogy a foton mely megnyilvánulását szeretnénk tanulmányozni, de a kísérleti eszköz hogy csinálhatna a fotonból "hullámot", ha az nem tudna hullámként viselkedni?
Amúgy azok a fogalmak, hogy "hullám" vagy "pontszerû részecske", csak a modell részei. Azt a célt szolgálják, hogy mondjuk a foton nevü jelenséget hétköznapi (makroszkópikus) fogalmainkkal le tudjuk írni.
A helyzet talán ahhoz hasonlatos, mint a henger esete két dimenzióban. Ha egy két dimenziós világra ráhelyezünk egy hengert, az ott élõ 2D-s lények vagy egy kört, vagy pedig egy téglalapot látnak. Számukra az a két tulajdonság, hogy "kör" és "téglalap" kölcsönösen kizárják egymást. Valami vagy tégalalap, vagy kör, de semmiképpen sem a kettõ egyszerre. Tehát elõször nem is feltételezik, amit mi tudunk, hogy az a bizonyos téglalap és kör valójában egy harmadik jelenségnek (a hengernek) a különbözõ megnyilvánulásai.
Hasonlóan vagyunk mi is a QM részecskéivel és hullámaival. Klasszikus fogalmaink szerint a hullám- és a részecske-tulajdonságok kizárják egymást, viszont tapasztalatból tudjuk, hogy bizonyos fizikai jelenségek képesek olyakor hullámként, olykor részecskeként viselkedni (sõt egyszerre mindkettõként is!).
"Viszont az ernyõn megjelenõ pontra már mondhatjuk, hogy az maga az elektron vagy foton. Az már nem a berendezés tulajdonsága.
Az számunkra a realitás."
Az ernyõn, vagy a fotópapíron megjelenõ pötty nem maga az elektron vagy a foton, hanem a felfogó anyagával való kölcsönhatás eredménye. Egy kémiai elváltozás illetve a fluoreszcens anyag fénykibocsátása.
Az a tény pedig, hogy az ernyõn sávok jelennek meg, ugyan olyan realitás, mint az, hogy a mintázat pöttyökbõl áll.
Tehát senki sem mondhatja, hogy QM jelenségeit jobban jellemezné egyik vagy másik tulajdonság.
Amúgy azok a fogalmak, hogy "hullám" vagy "pontszerû részecske", csak a modell részei. Azt a célt szolgálják, hogy mondjuk a foton nevü jelenséget hétköznapi (makroszkópikus) fogalmainkkal le tudjuk írni.
A helyzet talán ahhoz hasonlatos, mint a henger esete két dimenzióban. Ha egy két dimenziós világra ráhelyezünk egy hengert, az ott élõ 2D-s lények vagy egy kört, vagy pedig egy téglalapot látnak. Számukra az a két tulajdonság, hogy "kör" és "téglalap" kölcsönösen kizárják egymást. Valami vagy tégalalap, vagy kör, de semmiképpen sem a kettõ egyszerre. Tehát elõször nem is feltételezik, amit mi tudunk, hogy az a bizonyos téglalap és kör valójában egy harmadik jelenségnek (a hengernek) a különbözõ megnyilvánulásai.
Hasonlóan vagyunk mi is a QM részecskéivel és hullámaival. Klasszikus fogalmaink szerint a hullám- és a részecske-tulajdonságok kizárják egymást, viszont tapasztalatból tudjuk, hogy bizonyos fizikai jelenségek képesek olyakor hullámként, olykor részecskeként viselkedni (sõt egyszerre mindkettõként is!).
"Viszont az ernyõn megjelenõ pontra már mondhatjuk, hogy az maga az elektron vagy foton. Az már nem a berendezés tulajdonsága.
Az számunkra a realitás."
Az ernyõn, vagy a fotópapíron megjelenõ pötty nem maga az elektron vagy a foton, hanem a felfogó anyagával való kölcsönhatás eredménye. Egy kémiai elváltozás illetve a fluoreszcens anyag fénykibocsátása.
Az a tény pedig, hogy az ernyõn sávok jelennek meg, ugyan olyan realitás, mint az, hogy a mintázat pöttyökbõl áll.
Tehát senki sem mondhatja, hogy QM jelenségeit jobban jellemezné egyik vagy másik tulajdonság.
#108
"Interferálni viszont csak hullámok tudnak."
Az általunk ismert hullámtörvények mint sokrészecskés rendszerek tulajdonságai.
Vannak akik a QM elemi hullámait alapvetõbbnek hiszik, mintha valamiféle _anyaghullámok_ haladnának a térben. De hiszen egyetlen olyan hullám-effektust sem ismerünk ami nem részecskékre épül. Emiatt feltételezhetõen QM szinten is valamiféle sokaság hozza létre a hullámfüggvényt.
De miféle sokaság lehet ez, amikor pl egy foton van a rendszerben?
A QM interferencia avagy a hullámtulajdonság mindig izolált rendszerekben mutatkozik meg, amelyek el vannak szigetelve a környezettõl. Zártak.
Ilyen pl a kétlyukú kisérlet. Ha elkapjuk valamivel a fotont, akkor belenyultunk a berendezésbe, csatoltuk egy tágabb környezethez.
Csak arra akartam rámutatni, hogy a hullámtulajdonság nem annyira a részecske tulajdonsága mint inkább az egész kisérleti eszközé. Nem kell semmilyen hullám terjedésére gondolni, és ezt a QM nem is feltételezi.
Viszont az ernyõn megjelenõ pontra már mondhatjuk, hogy az maga az elektron vagy foton. Az már nem a berendezés tulajdonsága.
Az számunkra a realitás.
Az általunk ismert hullámtörvények mint sokrészecskés rendszerek tulajdonságai.
Vannak akik a QM elemi hullámait alapvetõbbnek hiszik, mintha valamiféle _anyaghullámok_ haladnának a térben. De hiszen egyetlen olyan hullám-effektust sem ismerünk ami nem részecskékre épül. Emiatt feltételezhetõen QM szinten is valamiféle sokaság hozza létre a hullámfüggvényt.
De miféle sokaság lehet ez, amikor pl egy foton van a rendszerben?
A QM interferencia avagy a hullámtulajdonság mindig izolált rendszerekben mutatkozik meg, amelyek el vannak szigetelve a környezettõl. Zártak.
Ilyen pl a kétlyukú kisérlet. Ha elkapjuk valamivel a fotont, akkor belenyultunk a berendezésbe, csatoltuk egy tágabb környezethez.
Csak arra akartam rámutatni, hogy a hullámtulajdonság nem annyira a részecske tulajdonsága mint inkább az egész kisérleti eszközé. Nem kell semmilyen hullám terjedésére gondolni, és ezt a QM nem is feltételezi.
Viszont az ernyõn megjelenõ pontra már mondhatjuk, hogy az maga az elektron vagy foton. Az már nem a berendezés tulajdonsága.
Az számunkra a realitás.
#106
:)
Igen, viszlát hétfõn.
Igen, viszlát hétfõn.
#104
Ez egy séma válasz, de a képletek másról szólnak.
Hagyjuk, nem célom meggyõzni senkit.
Hagyjuk, nem célom meggyõzni senkit.
#103
Az elektron részecskeként való megnyilvánulására ugyan úgy csak közvetett módon, a kísérleti eszközünkben általa okozott változás révén következtethetünk, mint amikor kapunk egy interferencia-képet.
pl. megnézzük, hogy kétrés kísérletben a képet az ernyõn kis pöttyök alkotják---> ebbõl arra következtethetünk, hogy oda kis részecskék csapódtak be.
vagy
Megnézzük a pöttyök mintázatát, amibõl az a következtetés adódik, hogy út közben valahol interferáltak egymással (vagy önmagukkal). Interferálni viszont csak hullámok tudnak.
Ez a két tulajdonság a modell egyenrangú részei. Az elektron se nem hullám, se nem pontszerû részecske, hanem egy olyan "valami", amely rendelkezik részecske- és hullám-tulajdonságokkal.
pl. megnézzük, hogy kétrés kísérletben a képet az ernyõn kis pöttyök alkotják---> ebbõl arra következtethetünk, hogy oda kis részecskék csapódtak be.
vagy
Megnézzük a pöttyök mintázatát, amibõl az a következtetés adódik, hogy út közben valahol interferáltak egymással (vagy önmagukkal). Interferálni viszont csak hullámok tudnak.
Ez a két tulajdonság a modell egyenrangú részei. Az elektron se nem hullám, se nem pontszerû részecske, hanem egy olyan "valami", amely rendelkezik részecske- és hullám-tulajdonságokkal.
#102
Az a kis eszköz kimérhetõ, a hullámcsomagot alkotó elemi hullámok nem. Nagy külömbség.
És ha kiméred, az elektron egy 10e-18m nél kisebb pontszerû valaminek adódik.
Ha sok becsapódását méred, az eloszlást fel tudod írni úgy, _mintha_ elemi hullámok alakítanák ki.
Na ezek a hullámok már csak egy segédeszközök, ilyet nem mértünk sehol.
És ha kiméred, az elektron egy 10e-18m nél kisebb pontszerû valaminek adódik.
Ha sok becsapódását méred, az eloszlást fel tudod írni úgy, _mintha_ elemi hullámok alakítanák ki.
Na ezek a hullámok már csak egy segédeszközök, ilyet nem mértünk sehol.
#100
több féle, a valósággal összhangban álló, egyenrangú QM értelmezés van. a rejtett paraméterek létezésének lehetõségét én úgy tudom jelenleg elvetik a fizikusok.
#99
Most olvasom a linked, a 7. részben arról ír amirõl írtam, csak nem olyan tömören fogalmaz mint én.
#98
Vannak úgynevezett rejtett paraméterû modellek, amelyek a hullámfüggvény mögé különbözõ általunk nem észlelhetõ valamit állítanak,de ezek jóslatai nem egyeznek a valósággal. A QM-en belül nincs ilyesmire szükség, a nélkül is ellentmondásmentes, és jelenleg a legjobb modell.
Majd talán a húrok, de az jelenleg inkább filozófia mint fizika.
Majd talán a húrok, de az jelenleg inkább filozófia mint fizika.
#97
A hullámfüggvény csak egy eszköz amit mi egy modellben használunk.
#95
a valószínüségi hullám "maga" az elektron és az elektron pedig "maga" a valószínüségihullám.
#94
...nem megy át sehol. <#alien2>
#93
Az a hullám valószínûségi hullám.
#92
Jó volt, csak a reklám felülírja.
#89
Ha nem rakunk a résekhez detektort, akkor "hullámként" mindkét lyukon átmegy.
Ha nem menne át, akkor ugyan azt a képet kapnánk az ernyõn ha mindkét rés nyitva van és ha felváltva van nyitva az egyik ill. a másik.
A QM világát nem tudom mennyire lehet megérteni, de azért szerintem -analógiák segítségével- laikusként is érdekes betekintést lehet nyerni a dolgok mûködésébe. (rengeteg jó ismeretterjesztõ könyv van)
Ha nem menne át, akkor ugyan azt a képet kapnánk az ernyõn ha mindkét rés nyitva van és ha felváltva van nyitva az egyik ill. a másik.
A QM világát nem tudom mennyire lehet megérteni, de azért szerintem -analógiák segítségével- laikusként is érdekes betekintést lehet nyerni a dolgok mûködésébe. (rengeteg jó ismeretterjesztõ könyv van)
#87
Meg se próbálnám magyarázni semmivel. Tudnék alternativákat mondani, de mindegyikbe bele lehet kötni.
Aki azt állítja, hogy érti a QM-et, az nem ismeri eléggé.
A hétköznapi fogalomrendszerbe nem illik bele, emiatt minden hasonlat sántít a QM-el kapcsolatban.
Tény, hogy az elektront nem tudod mind a két lyuknál kimutatni. Emiatt nem állíthatod, hogy mind a két lyukon átment.
Aki azt állítja, hogy érti a QM-et, az nem ismeri eléggé.
A hétköznapi fogalomrendszerbe nem illik bele, emiatt minden hasonlat sántít a QM-el kapcsolatban.
Tény, hogy az elektront nem tudod mind a két lyuknál kimutatni. Emiatt nem állíthatod, hogy mind a két lyukon átment.
#85
" egyszerre mind két résen átmenve "
Ezt gondolhatod, de nem tudod kimutatni. Csak az egyik résnél foghatod el.
Vagyis ez ebben a formában nem igaz.
Ezt gondolhatod, de nem tudod kimutatni. Csak az egyik résnél foghatod el.
Vagyis ez ebben a formában nem igaz.
#83
"attól még az elektron kis részecskeként mozog és nem tehénkedi körül az atommagot nem? Csak simán olyan gyorsam mozog, hogy mi ezt felhõként érzékeljük."
Ez nem egészen így van, hanem valahogy úgy, hogy amíg nem mérjük meg, az elektronnak a szó szoros értelmében nincs helye. Eloszlása van, ami alapján azt mondhatjuk meg, hogy ha megmérjük, akkor mekkora eséllyel található bizonyos helyeken. Elvileg 0-nál nagyobb a valószínûsége, hogy az elektron az univerzum másik oldalán bukkan fel.
Az a pontszerû részecske-modell, amit az iskolában tanítanak csak akkor áll elõ, ha valamilyen módon (kölcsönhatás útján) megfigyeljük.
Azt mondják, hogy az elktron/foton/stb nem is hullámok és nem is pontszerü részecskék, hanem olyan "valamik", amelyek leírására néha a hullám, néha a pontszerü részecske a legalkalmasabb.
Ez a tulajdonság nem csak az elemi részecskékre vonatkozik. A kétrés kísérletet megcsinálták atomokkal (sõt ha jól emlékszem molekulákkal is) és ugyan azt kapták, mint a fotonok vagy az elektronok esetében: Az atom szintén képes hullámként viselkedni és egyszerre mind két résen átmenve önmagával interferálni.
Ez nem egészen így van, hanem valahogy úgy, hogy amíg nem mérjük meg, az elektronnak a szó szoros értelmében nincs helye. Eloszlása van, ami alapján azt mondhatjuk meg, hogy ha megmérjük, akkor mekkora eséllyel található bizonyos helyeken. Elvileg 0-nál nagyobb a valószínûsége, hogy az elektron az univerzum másik oldalán bukkan fel.
Az a pontszerû részecske-modell, amit az iskolában tanítanak csak akkor áll elõ, ha valamilyen módon (kölcsönhatás útján) megfigyeljük.
Azt mondják, hogy az elktron/foton/stb nem is hullámok és nem is pontszerü részecskék, hanem olyan "valamik", amelyek leírására néha a hullám, néha a pontszerü részecske a legalkalmasabb.
Ez a tulajdonság nem csak az elemi részecskékre vonatkozik. A kétrés kísérletet megcsinálták atomokkal (sõt ha jól emlékszem molekulákkal is) és ugyan azt kapták, mint a fotonok vagy az elektronok esetében: Az atom szintén képes hullámként viselkedni és egyszerre mind két résen átmenve önmagával interferálni.
#82
Na most nem tudjuk, mert buták a mûszereink, vagy pedig lehetetlen, mert egy idõpillanatban több ellentmondásos tulajdonsággal is rendelekezik?
#81
Van egy kis különbség a te észlelõ képességed és az elektronat érzékelõ mûszerek között.......Én asszem azt hallottam valahol, h nem tudjuk egyszerre több tulajdonságát is meghatározni...
dixitque deus fiat lux
#80
Jobban belegodolva nem hinném, hogy az elektronfelhõ a kvantumechankiában tapasztalt bizonytalanság bizonyítéka. Hiszen (ha jól tudom), az elektronok majdnem fénysebességgel haladva, számunkra követhetetlen pályát tesznek meg. De azért, mert egy ilyen mozgás számunkra követhetetlen, attól még az elektron kis részecskeként mozog és nem tehénkedi körül az atommagot nem? Csak simán olyan gyorsam mozog, hogy mi ezt felhõként érzékeljük.
Olyan ez, mintha magam elõtt mozgatva a kezemet (majdnem fénysebességgel) kijelenteném, hogy egy húsfal van elõttem. Holott nincs húsfal, mert csak a kezemet mozgatom olyan gyorsam, hogy az tényleg falnak tûnik.
Olyan ez, mintha magam elõtt mozgatva a kezemet (majdnem fénysebességgel) kijelenteném, hogy egy húsfal van elõttem. Holott nincs húsfal, mert csak a kezemet mozgatom olyan gyorsam, hogy az tényleg falnak tûnik.