Kvantumfizika
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#527
'Sajnos' csak egyfelekepp.
http://en.wikipedia.org/wiki/Wheeler%E2%80%93Feynman_absorber_theory
Ha a hullam elnyelodik, onnan idoben visszafele is hullamnak kell haladnia, ami a beamsplitteren kioltja a masik agban halado hullamot.
Sehogy mashogy nem lehetseges.
Ha igaz amit leirtam, akkor igaz az idobeli visszahatas is.
Tovabba van egy masik ok is, amit miatt visszafele halado hullam kell. A fotont kisugazo elektron-hullamnak is el kell hajlania valamit. Nem torhet meg csak ugy.
A visszafele halado hullamon torik meg. A kor bezarult.
Itt mar le volt irva, hogy a foton frekvenciaja avagy energiaja, a ket elektronpalya-energia kulonbsege. Ez egy modulacio vagy lebeges, amit ket kozeli frekvencia hoz letre. Az terben ket hullam van jelen EGYSZERRE, az egyik a kisugazo elektron kelti, a masikat az elnyelo. Mivel a ket hullam mindenutt egyszerre jelen van, ez az jelenti, hogy az egyiknek feltetlenul idoben visszafele kell haladnia.
Ennyi,
http://en.wikipedia.org/wiki/Wheeler%E2%80%93Feynman_absorber_theory
Ha a hullam elnyelodik, onnan idoben visszafele is hullamnak kell haladnia, ami a beamsplitteren kioltja a masik agban halado hullamot.
Sehogy mashogy nem lehetseges.
Ha igaz amit leirtam, akkor igaz az idobeli visszahatas is.
Tovabba van egy masik ok is, amit miatt visszafele halado hullam kell. A fotont kisugazo elektron-hullamnak is el kell hajlania valamit. Nem torhet meg csak ugy.
A visszafele halado hullamon torik meg. A kor bezarult.
Itt mar le volt irva, hogy a foton frekvenciaja avagy energiaja, a ket elektronpalya-energia kulonbsege. Ez egy modulacio vagy lebeges, amit ket kozeli frekvencia hoz letre. Az terben ket hullam van jelen EGYSZERRE, az egyik a kisugazo elektron kelti, a masikat az elnyelo. Mivel a ket hullam mindenutt egyszerre jelen van, ez az jelenti, hogy az egyiknek feltetlenul idoben visszafele kell haladnia.
Ennyi,
#526
A hullamter energiaatadasa kvantumokban tortenik. Ez eddig stimmel. De aki jartas a foton viselkedeseben, az tisztaban van azzal, hogy ez igy meg keves.
Egy beamsplitteren a foton vagy az egyik iranyba halad tovabb, vagy a masikba. A hullam mindig mindket iranyba halad. Ha a fotonelnyelodes nem mas, mint az elektronhullam diffrakcioja az elektromagneses ter hullamai altal alkotott racson, akkor ott mindig mindket oldalon energiaelmyelodes lenne.
Hogyan lehet ezt a problemat kikerulni?
Egy beamsplitteren a foton vagy az egyik iranyba halad tovabb, vagy a masikba. A hullam mindig mindket iranyba halad. Ha a fotonelnyelodes nem mas, mint az elektronhullam diffrakcioja az elektromagneses ter hullamai altal alkotott racson, akkor ott mindig mindket oldalon energiaelmyelodes lenne.
Hogyan lehet ezt a problemat kikerulni?
#525
Ha belegondolok, hogy itt a szomszet topikban mar igazolodott, hogy a gravitacio leginkabb a fenyelhajlashoz hasonlithato.
Ez mar utalt az arra, hogy a tomeg is valahogy onnan ered. Mert mit is mondott Einstein? A gravitalo tomeg ekvivalens a tehetetlen tomeggel. A ketto ugyan az.
Ha az egyik hullamjelenseg, akkor a masik is. Dehat nincs itt semmi ujdonsag, a kvantumfizika is hullamokkal irja le az anyagot.
Kar, hogy az eredmeny csak kozelitoleg jo. Igy nem eleg meggyozo az egesz.
De nem rossz.
Ez mar utalt az arra, hogy a tomeg is valahogy onnan ered. Mert mit is mondott Einstein? A gravitalo tomeg ekvivalens a tehetetlen tomeggel. A ketto ugyan az.
Ha az egyik hullamjelenseg, akkor a masik is. Dehat nincs itt semmi ujdonsag, a kvantumfizika is hullamokkal irja le az anyagot.
Kar, hogy az eredmeny csak kozelitoleg jo. Igy nem eleg meggyozo az egesz.
De nem rossz.
#524
Persze megint gunyos kacaj, hogy ilyen nincs.
Persze persze, akkor olvassunk.
Megjelent az Élet és Tudomány 1999/42. számában
Atomoptika:
Ha atom és fény helyet cserél
Nem a fény szóródik anyagkristályokon, hanem az atomok szóródnak fénykristályokon. Ez a költõien hangzó esemény abban a furcsa, “megfordított” világban történik, amelyben – a mindennapi tapasztalattól eltérõen – az atomok és a fény szerepet cserélnek. Az Innsbrucki Egyetem professzora, Anton Zeilinger és munkatársai, akik az elsõ sikeres kvantumteleportálási kísérlettel tettek szert világhírnévre, (lásd lapunk tavalyi 6. és 7. számát – A szerk.), évek óta végeznek hasonló kísérleteket. Legutóbb a kristályszerkezetek meghatározásában használatos Bragg-féle elhajlás "ikerfolyamatát" vizsgálták fényállóhullámok rácsára beesõ atomokon.
Fény és anyag szerepcseréjét a kvantumfizika törvényei teszik lehetõvé. Ezek szerint a fény kvantumai (a fotonok) esetenként részecskeként, míg a kvantumrészecskék (elektron, proton, atomok, stb.) bizonyos körülmények között hullámokként viselkednek. Az elõbbire példa a fényelektromos-hatás, az utóbbira az elektronok elhajlása kristályrácson. Atomok esetében azonban a hullámtulajdonságok csak az abszolút nulla fok (0 kelvin) közelében – amikor az atomok mozgása már elegendõen lomha – kerülnek elõtérbe, és csupán az utóbbi évtizedben alakultak ki azok az eljárások, amelyekkel az atomok ennyire lehûthetõk. (Lásd a fizikai Nobel-díjról szóló cikkünket, lapunk 1997. évi 49. számában. – A szerk.) Az atomoptika, amely az atomnyalábokat a fényhez hasonlóan kezeli, a fizika egy izgalmas új és gyorsan fejlõdõ ága, amelyet olyan nagyszerû eredmények fémjeleznek mint például a Bose–Einstein-kondenzátum, vagy az elsõ atomlézerek elõállítása.
Atomok fénykristályon való szóródásakor kialakuló interferenciaképek
(részletes magyarázat a szövegben)
Az eredeti Bragg-féle elhajlási (diffrakciós) kísérletekben röntgensugarak esnek egy kristályra. A rácsot alkotó atomok a sugárzást minden irányba szórják, a szórt sugarak újratalálkozásukkor fázisuktól függõen erõsítik vagy gyengítik egymást, így interferenciakép alakul ki. A Bragg-törvény szerint az erõsítés a rácssíkokról való tükörvisszaverõdés irányánál a legnagyobb: az ehhez tartozó úgynevezett Bragg-szög () a sugárzás hullámhosszától és a kristály rácsállandójától függ.
Az osztrák kutatók a fénykristály létrehozására lézerfényt irányítottak egy aranytükörre: a beesõ és a tükörrõl visszavert hullámok interferenciájából állóhullámok alakultak ki, amelyekben a terjedés irányára merõleges sötétebb és világosabb hullámsíkok az anyagkristályok atomsíkjaihoz hasonló periodikus rácsot alkotnak. Ezen vizsgálták a kutatók a lézersugár irányára merõlegesen beesõ argonatomok szóródását.
Az anyagkristályokban a beesõ röntgensugarak azonban többnyire nemcsak szóródnak, hanem egy részüket a kristály atomjai el is nyelik. A fénykristályon szóródó atomok esetében a kutatók ezt a hatást nagyon szellemesen modellezték. Mivel a fény fotonjai természetesen nem nyelhetnek el argonatomokat, egy további, megfelelõ frekvenciára hangolt lézerrel az argonatomok egy részét gerjesztett állapotba emelték. A szóródó atomok észlelésére pedig olyan detektort készítettek, amely csak az alapállapotú atomokat mutatja ki, a gerjesztett atomok láthatatlanok számára, ezért úgy tûnik, mintha a fénykristály elnyelte volna õket. (Ugyanezzel a módszerrel egyébként olyan szûrõmaszkok” is készíthetõk, amelyekkel az atomok nagyon monokromatikus és térben is jól kollimált nyalábjai állítható elõ, amelyek a továbbiakban atomlitográfiában vagy atomoptikai alapkísérletekben egyaránt jól alkalmazhatók.) Az atomok fénykristályon való szóródásával olyan jelenségek is vizsgálhatók, amelyek a hagyományos fény–kristály elhajlási kísérletekben nem. Ez annak köszönhetõ, hogy míg az anyagkristályoknál be kell érnünk azzal, amit a természet kínál, addig a lézer(ek) frekvenciájának változtatásával kívánság szerinti, “testreszabott” fénykristályok állíthatók elõ. Ezt kihasználva a kutatók olyan kristályt hoztak létre, amely teljes mértékben sérti az úgynevezett Friedel-féle törvényt, és nincs megfelelõje az anyagkristályok körében. E tapasztalati úton felállított törvény (1913) szerint a kristályról szórt röntgensugarak interferenciája a Bragg-szög pozitív és negatív értékéinél ugyanakkora maximális erõsítést okoz. Ez a szabály azonban csupán a sugárzást tisztán csak törõ kristályokra igaz, a sugárzást részben el is nyelõkben viszont többé-kevésbé sérül, náluk a pozitív és a negatív Bragg-szögnél némileg eltérõ intenzitás jön létre. Zeilinger és munkatársai az atomsugarat “törõ” és “elnyelõ” összetevõk kombinációjával olyan fénykristályt állítottak elõ, amelyben az egyik irányban teljes kioltás jött létre – valódi kristályokban ez a véglet sohasem valósul meg. Az eredmény a mellékelt képsorozaton látható: a valamennyi kép közepén végighúzódó széles vörös csík az elhajlás nélkül áthaladó atomoknak felel meg, míg a fényes “szigetek” az elhajlási kép legnagyobb intenzitású helyeit jelzik. Középen a szimmetrikus, tõle balra és jobbra a két teljesen aszimmetrikus eset látható, amikor a Bragg-szög pozitív illetõleg negatív értékénél teljes kioltás jön létre.
1999/42
http://optika.hu/magazin/atomfeny.htm
Persze persze, akkor olvassunk.
Megjelent az Élet és Tudomány 1999/42. számában
Atomoptika:
Ha atom és fény helyet cserél
Nem a fény szóródik anyagkristályokon, hanem az atomok szóródnak fénykristályokon. Ez a költõien hangzó esemény abban a furcsa, “megfordított” világban történik, amelyben – a mindennapi tapasztalattól eltérõen – az atomok és a fény szerepet cserélnek. Az Innsbrucki Egyetem professzora, Anton Zeilinger és munkatársai, akik az elsõ sikeres kvantumteleportálási kísérlettel tettek szert világhírnévre, (lásd lapunk tavalyi 6. és 7. számát – A szerk.), évek óta végeznek hasonló kísérleteket. Legutóbb a kristályszerkezetek meghatározásában használatos Bragg-féle elhajlás "ikerfolyamatát" vizsgálták fényállóhullámok rácsára beesõ atomokon.
Fény és anyag szerepcseréjét a kvantumfizika törvényei teszik lehetõvé. Ezek szerint a fény kvantumai (a fotonok) esetenként részecskeként, míg a kvantumrészecskék (elektron, proton, atomok, stb.) bizonyos körülmények között hullámokként viselkednek. Az elõbbire példa a fényelektromos-hatás, az utóbbira az elektronok elhajlása kristályrácson. Atomok esetében azonban a hullámtulajdonságok csak az abszolút nulla fok (0 kelvin) közelében – amikor az atomok mozgása már elegendõen lomha – kerülnek elõtérbe, és csupán az utóbbi évtizedben alakultak ki azok az eljárások, amelyekkel az atomok ennyire lehûthetõk. (Lásd a fizikai Nobel-díjról szóló cikkünket, lapunk 1997. évi 49. számában. – A szerk.) Az atomoptika, amely az atomnyalábokat a fényhez hasonlóan kezeli, a fizika egy izgalmas új és gyorsan fejlõdõ ága, amelyet olyan nagyszerû eredmények fémjeleznek mint például a Bose–Einstein-kondenzátum, vagy az elsõ atomlézerek elõállítása.
Atomok fénykristályon való szóródásakor kialakuló interferenciaképek
(részletes magyarázat a szövegben)
Az eredeti Bragg-féle elhajlási (diffrakciós) kísérletekben röntgensugarak esnek egy kristályra. A rácsot alkotó atomok a sugárzást minden irányba szórják, a szórt sugarak újratalálkozásukkor fázisuktól függõen erõsítik vagy gyengítik egymást, így interferenciakép alakul ki. A Bragg-törvény szerint az erõsítés a rácssíkokról való tükörvisszaverõdés irányánál a legnagyobb: az ehhez tartozó úgynevezett Bragg-szög () a sugárzás hullámhosszától és a kristály rácsállandójától függ.
Az osztrák kutatók a fénykristály létrehozására lézerfényt irányítottak egy aranytükörre: a beesõ és a tükörrõl visszavert hullámok interferenciájából állóhullámok alakultak ki, amelyekben a terjedés irányára merõleges sötétebb és világosabb hullámsíkok az anyagkristályok atomsíkjaihoz hasonló periodikus rácsot alkotnak. Ezen vizsgálták a kutatók a lézersugár irányára merõlegesen beesõ argonatomok szóródását.
Az anyagkristályokban a beesõ röntgensugarak azonban többnyire nemcsak szóródnak, hanem egy részüket a kristály atomjai el is nyelik. A fénykristályon szóródó atomok esetében a kutatók ezt a hatást nagyon szellemesen modellezték. Mivel a fény fotonjai természetesen nem nyelhetnek el argonatomokat, egy további, megfelelõ frekvenciára hangolt lézerrel az argonatomok egy részét gerjesztett állapotba emelték. A szóródó atomok észlelésére pedig olyan detektort készítettek, amely csak az alapállapotú atomokat mutatja ki, a gerjesztett atomok láthatatlanok számára, ezért úgy tûnik, mintha a fénykristály elnyelte volna õket. (Ugyanezzel a módszerrel egyébként olyan szûrõmaszkok” is készíthetõk, amelyekkel az atomok nagyon monokromatikus és térben is jól kollimált nyalábjai állítható elõ, amelyek a továbbiakban atomlitográfiában vagy atomoptikai alapkísérletekben egyaránt jól alkalmazhatók.) Az atomok fénykristályon való szóródásával olyan jelenségek is vizsgálhatók, amelyek a hagyományos fény–kristály elhajlási kísérletekben nem. Ez annak köszönhetõ, hogy míg az anyagkristályoknál be kell érnünk azzal, amit a természet kínál, addig a lézer(ek) frekvenciájának változtatásával kívánság szerinti, “testreszabott” fénykristályok állíthatók elõ. Ezt kihasználva a kutatók olyan kristályt hoztak létre, amely teljes mértékben sérti az úgynevezett Friedel-féle törvényt, és nincs megfelelõje az anyagkristályok körében. E tapasztalati úton felállított törvény (1913) szerint a kristályról szórt röntgensugarak interferenciája a Bragg-szög pozitív és negatív értékéinél ugyanakkora maximális erõsítést okoz. Ez a szabály azonban csupán a sugárzást tisztán csak törõ kristályokra igaz, a sugárzást részben el is nyelõkben viszont többé-kevésbé sérül, náluk a pozitív és a negatív Bragg-szögnél némileg eltérõ intenzitás jön létre. Zeilinger és munkatársai az atomsugarat “törõ” és “elnyelõ” összetevõk kombinációjával olyan fénykristályt állítottak elõ, amelyben az egyik irányban teljes kioltás jött létre – valódi kristályokban ez a véglet sohasem valósul meg. Az eredmény a mellékelt képsorozaton látható: a valamennyi kép közepén végighúzódó széles vörös csík az elhajlás nélkül áthaladó atomoknak felel meg, míg a fényes “szigetek” az elhajlási kép legnagyobb intenzitású helyeit jelzik. Középen a szimmetrikus, tõle balra és jobbra a két teljesen aszimmetrikus eset látható, amikor a Bragg-szög pozitív illetõleg negatív értékénél teljes kioltás jön létre.
1999/42
http://optika.hu/magazin/atomfeny.htm
#523
A kerdes az, hogy vajon leirhato olyan KVANTALT energiaatadas, ami kozonseges hullamokra epul.
Az igazi legyeg kimaradt. Marpedig az elektronhullam diffrakcio egy fotonhullam altal kepviselt racson kvantalt energia atadas. Hogy miert?
Mert a toresi szog mindig csak a foton es az elektron hullamhosszatol fugg.
hmmm csak nem igy viselkedik a 'foton' is?
Ha ez igaz, akkor nincs semmifele HIGGS mechanizmus, a tomeget kutyakozonseges hullam-diffrakcio hozza letre.
Az igazi legyeg kimaradt. Marpedig az elektronhullam diffrakcio egy fotonhullam altal kepviselt racson kvantalt energia atadas. Hogy miert?
Mert a toresi szog mindig csak a foton es az elektron hullamhosszatol fugg.
hmmm csak nem igy viselkedik a 'foton' is?
Ha ez igaz, akkor nincs semmifele HIGGS mechanizmus, a tomeget kutyakozonseges hullam-diffrakcio hozza letre.
#522
"Állítólag a klasszikus fizika szerint az elektromágneses hullám amplitudójától függ az elektron keringési sebessége."
Igazabol nem is ez a fo kerdes. A kerdes az, hogy vajon leirhato olyan energiaatadas, ami kozonseges hullamokra epul.
Akkor lassuk.
Hullam energiahordozo es pontszeru enegria-elnyelovel nem fog menni, vagy csak nagyon nehezen, kulonfele csalasokkal. De semmi gond, az elektron hullamkent is leirhato.
Oke, de hogyan adhat at hullam hullamnak energiat? Mint ismert, a kozonseges hullamok linearis szuperpozicioban vannak, magyarul valtozatlanul athaladnak egymason, De tegyuk fel, hogy a hullamoknak lehet egy masik csopotja is, ahol ez nem igaz. Ekkor a ket hullam valahogy hat egymasra. Ki kellene talalni egy mechanizmust erre.
Mihez hasonlit egy hullam a legyjobban? Egy racsra.
Egy racson pedig egy masik hullam el tud hajlani. Ezt nevezik diffrakcionak.
http://en.wikipedia.org/wiki/Diffraction
Itt a hullam a racsallandotol fuggoen elhajlik a racson. Ha a fotont is egy ilyen racsnak vesszuk, akkor az elektron-foton kolcsonhatas felirhato ugy, hogy az elektron-hullam diffrakciot szenved a foton-hullam racson.
Ki kellene szamolni, hogy ez valos feltetelezes-e?
Lassuk.
http://en.wikipedia.org/wiki/Bragg%27s_law
l=2*d*sin(fi)/n
Az utobbi egyenletbol levezetheto az a szog, ahol a beeso es a visszaverodo hullam egymasnak az egesz szamu tobbszorosei, Itt jon legre a hullamok konstruktiv interferenciaja.Ez a szog lesz:
fi4=asin((l*n)/(2*d))
Vegyunk egy elektron-hullamot, es valasszunk egy aranyszamot, ami a foton-hullamhosszat adja meg az elektron-hullamhosszabol.
v=c*0.3
l=h/(m*v)
a=3.5
A d lesz a foton hullamhossza, amihez tartozik egy frekvencia es egy energia.
d=l*a
f=c/d
E=h*f
Ezekbol az adatokbol mar kiszamolhato a foton impulzusa.
p=2*E/c
Majd az adott beesesi szogre az elektron impulzusa. A szamitas nem relativisztikus, igy csak kozelitoleg helyes.
px=p*sin(fi)
py=p*cos(fi) + v*m
fi3=atan(px/py)
a fi3*radian fi4*radian
1.500 14.314 19.471
1.900 12.826 15.258
2.300 11.614 12.556
2.700 10.609 10.672
3.100 9.762 9.282
3.500 9.040 8.213
3.900 8.416 7.366
4.300 7.873 6.677
4.700 7.395 6.107
5.100 6.971 5.626
Amit a szamok mutatjak, a feltetelezes lehetsegesnek tunik. A ket utolso szogertek kozel esik egymashoz.
Igazabol nem is ez a fo kerdes. A kerdes az, hogy vajon leirhato olyan energiaatadas, ami kozonseges hullamokra epul.
Akkor lassuk.
Hullam energiahordozo es pontszeru enegria-elnyelovel nem fog menni, vagy csak nagyon nehezen, kulonfele csalasokkal. De semmi gond, az elektron hullamkent is leirhato.
Oke, de hogyan adhat at hullam hullamnak energiat? Mint ismert, a kozonseges hullamok linearis szuperpozicioban vannak, magyarul valtozatlanul athaladnak egymason, De tegyuk fel, hogy a hullamoknak lehet egy masik csopotja is, ahol ez nem igaz. Ekkor a ket hullam valahogy hat egymasra. Ki kellene talalni egy mechanizmust erre.
Mihez hasonlit egy hullam a legyjobban? Egy racsra.
Egy racson pedig egy masik hullam el tud hajlani. Ezt nevezik diffrakcionak.
http://en.wikipedia.org/wiki/Diffraction
Itt a hullam a racsallandotol fuggoen elhajlik a racson. Ha a fotont is egy ilyen racsnak vesszuk, akkor az elektron-foton kolcsonhatas felirhato ugy, hogy az elektron-hullam diffrakciot szenved a foton-hullam racson.
Ki kellene szamolni, hogy ez valos feltetelezes-e?
Lassuk.
http://en.wikipedia.org/wiki/Bragg%27s_law
l=2*d*sin(fi)/n
Az utobbi egyenletbol levezetheto az a szog, ahol a beeso es a visszaverodo hullam egymasnak az egesz szamu tobbszorosei, Itt jon legre a hullamok konstruktiv interferenciaja.Ez a szog lesz:
fi4=asin((l*n)/(2*d))
Vegyunk egy elektron-hullamot, es valasszunk egy aranyszamot, ami a foton-hullamhosszat adja meg az elektron-hullamhosszabol.
v=c*0.3
l=h/(m*v)
a=3.5
A d lesz a foton hullamhossza, amihez tartozik egy frekvencia es egy energia.
d=l*a
f=c/d
E=h*f
Ezekbol az adatokbol mar kiszamolhato a foton impulzusa.
p=2*E/c
Majd az adott beesesi szogre az elektron impulzusa. A szamitas nem relativisztikus, igy csak kozelitoleg helyes.
px=p*sin(fi)
py=p*cos(fi) + v*m
fi3=atan(px/py)
a fi3*radian fi4*radian
1.500 14.314 19.471
1.900 12.826 15.258
2.300 11.614 12.556
2.700 10.609 10.672
3.100 9.762 9.282
3.500 9.040 8.213
3.900 8.416 7.366
4.300 7.873 6.677
4.700 7.395 6.107
5.100 6.971 5.626
Amit a szamok mutatjak, a feltetelezes lehetsegesnek tunik. A ket utolso szogertek kozel esik egymashoz.
#521
100 év múlva megtudjuk...
A magyarok mindig mindent jobban tudnak, és mennek a maguk feje után. Nehéz velünk
#520
hullám és részecsketulajdonsága van egyaránt
#519
A lényege, hogy egy szupernehéz elemrõl beszél, a 115-ös elemrõl, 1989-ben, holott az akkor még nem volt felfedezve. Az ebbõl az elembõl kinyerhetõ gravitációs hullámokról is mond ezt azt, pl., hogy 2féle gravitációs hullám van: A és B, az A a lényeges, mert az olyan erõs, mint az atomokat összekötõ erõ, a B meg gyenge, viszont az A csak azokban az elemekben terjed ki legalább az atommag átmérõjének a feléig, ahol elég proton és neutron van, pl. az UUP-ben. Ezt a sugárzást erõsítik fel, mint a mikrohullámot, és ezzel sok mindent el lehet érni. De mond mást is, pl. egy 100%-os hatásfokkal mûködõ cucc, ami a hõt alakítja elektromos árammá. Állítólag egy kevés 115-ös elemet sikerült kilopnia, és ezzel végeztek pár kísérletet is, legalábbis ezt állítják, õ és John Lear. (a milliomos hobbikutató) Aki az összes hasonló témakörben felbukkkan, az Teller Ede. (mint belsõs, õ viszont a haláláig sem beszélt ezekrõl, sírba vitte a titkot)
#518
nekem ez magas angol mirõl beszél?
A magyarok mindig mindent jobban tudnak, és mennek a maguk feje után. Nehéz velünk
#517
Van itt fizikus?
Ez a fizikus vajon igazat beszél?
Ez a fizikus vajon igazat beszél?
#516
kétréses módszer erre a meggyõzõ példa, de a fény dualizmusa is érdekes... lehet h csak mi tesszük azzá h megfigyeljük és mi okozzuk a hullámfüggvény összeomlását
TM-486SPS (3 ISA, 3 PCI)/AWARD 1995-SiS/, AMD 486DX100,100 MHz, 32 (2*16) MB,HD: 1 GB SCSI, FD:1,44 MB, SONY SCSI CD CDU-415, QLogic SCSI, I-A16C (Vibra16c), VGA S3Trio V64+,
#515
Ne csúsztass!
Csak a térben haladó fotonok nem interferálnak egymással!
Anyagra együtt érkezõ fotonok interferálnak.
Csak a térben haladó fotonok nem interferálnak egymással!
Anyagra együtt érkezõ fotonok interferálnak.
#514
Szegény fotonok, nem iterferálódhatnak.
Már azt sem.
Már azt sem.
#513
Azt írod, hogy:
"
tegnap 17:09 | privát | válasz erre | #511
Visszatérve a QMre.
A foton hullámcsomag, a hullámcsomag pedig elemi hullámokból áll. "
Pedig nem. Nem hullámcsomag és nem áll hullámokból!
ENERGIA csomag! Jegyezd meg! Energia és nem hullám!
A térben haladó fotonok különben sem interferálódnak.
Ezt a butaságot is idézted, vagy magadtól írtad?
"
tegnap 17:09 | privát | válasz erre | #511
Visszatérve a QMre.
A foton hullámcsomag, a hullámcsomag pedig elemi hullámokból áll. "
Pedig nem. Nem hullámcsomag és nem áll hullámokból!
ENERGIA csomag! Jegyezd meg! Energia és nem hullám!
A térben haladó fotonok különben sem interferálódnak.
Ezt a butaságot is idézted, vagy magadtól írtad?
#512
Az látom, hogy nem érted. Értesz bármit az egészbõl?
Amint látom a rózsaszín elefántokat..
Amint látom a rózsaszín elefántokat..
#511
Visszatérve a QMre.
A foton hullámcsomag, a hullámcsomag pedig elemi hullámokból áll. Nem lila elefántokból se nem másból. Nem érdekes, hogy számunkra ez csak egy valószínûségi amplitudónak tünik, az elemi hullámok reálisak.
Nem számít, hogy egy kétkarú interferométerben csak az egyik karban detektálhatunk fotont, mert tudjuk hogy az elemi hullámok minkét karban terjednek, csak épp a másikban kioltják egymást. Az egyszem foton nem önmagával interferál, hanem az elemi hullámok interferálnak a másik irányban haladó elemi hullámokkal.
Csak éppen a másik karban haladók nem alakítanak ki hullámcsomagot, mert épp úgy állnak a fázisaik.
Nem állítom hogy az elemi hullámok elektromágneses hullámok, de valami olyasmik.
A foton hullámcsomag, a hullámcsomag pedig elemi hullámokból áll. Nem lila elefántokból se nem másból. Nem érdekes, hogy számunkra ez csak egy valószínûségi amplitudónak tünik, az elemi hullámok reálisak.
Nem számít, hogy egy kétkarú interferométerben csak az egyik karban detektálhatunk fotont, mert tudjuk hogy az elemi hullámok minkét karban terjednek, csak épp a másikban kioltják egymást. Az egyszem foton nem önmagával interferál, hanem az elemi hullámok interferálnak a másik irányban haladó elemi hullámokkal.
Csak éppen a másik karban haladók nem alakítanak ki hullámcsomagot, mert épp úgy állnak a fázisaik.
Nem állítom hogy az elemi hullámok elektromágneses hullámok, de valami olyasmik.
#510
Ezek idézetek. Amit írtál, annak meg semmi értelme.
#509
Kedves Ithink!
"Hiányosak az ismeretei tanárúr!" -- mondatodat mire alapoztad?
Elõször is: Még az egykristályokban sincs olyan hosszú szabad
egyenes szakasz amin akadály nélkül végighaladhatna egy foton
(ill. akinek úgy jobban tetszik: egy hullám).
A fotonok mindig az elektronfelhõben nyelõdnek el és sugárzódnak ki.
Én csupán ezt az általános érvényû megállapítást tettem.
Nem emlegettem csoportsebességet, diszperziót.. így nem vitattam
a tárgyalásának ilyen módú voltát sem.
Az igaz, hogy az atomok rezgései módosíthatják a vezetés szögét,
fázisát, de:
Miután az egyfotonos esetben a teljes fényúton a módosítások
eredõje zéró, így hacsak nem túl vékony réteget vizsgálunk,
a termikus rezgések okozta fázistolás éréke is zéró.
Abban igazad van, hogy ha elegendõen sok, egyetlen frekvenciájú
fotont küldünk be egy kristályba, akkor az interferenciák helyi csoportsebesség változásokat idéznek elõ, de
miután az interferenciák oka a termikus rezgésbõl és a különbözõ
útszakaszok megtételébõl adódik, és mint tudjuk a termikus rezgések statisztikusan minden irányú változása semlegesíti egymást, valamint
a különbözõ útszakaszok szimmetriái hasonló képpen semlegesítik
a változásokat, szintén ezen okokból nem történik fázistolódás.
Ami valóban okoz fázis eltolást, az a lézergirókban alkalmazott
hatás: az elindított impulzus haladási ideje alatt elmozduló hordozó közeg fázistoló hatása.
Ugyanis ez a hatás nem egyenlítõdik ki a statisztikus szimmetriák
következtében, hiszen a vezetõ közeg elmozdulásai aszimmetrikusak.
(Pl. a Föld forgása következtében.)
"Hiányosak az ismeretei tanárúr!" -- mondatodat mire alapoztad?
Elõször is: Még az egykristályokban sincs olyan hosszú szabad
egyenes szakasz amin akadály nélkül végighaladhatna egy foton
(ill. akinek úgy jobban tetszik: egy hullám).
A fotonok mindig az elektronfelhõben nyelõdnek el és sugárzódnak ki.
Én csupán ezt az általános érvényû megállapítást tettem.
Nem emlegettem csoportsebességet, diszperziót.. így nem vitattam
a tárgyalásának ilyen módú voltát sem.
Az igaz, hogy az atomok rezgései módosíthatják a vezetés szögét,
fázisát, de:
Miután az egyfotonos esetben a teljes fényúton a módosítások
eredõje zéró, így hacsak nem túl vékony réteget vizsgálunk,
a termikus rezgések okozta fázistolás éréke is zéró.
Abban igazad van, hogy ha elegendõen sok, egyetlen frekvenciájú
fotont küldünk be egy kristályba, akkor az interferenciák helyi csoportsebesség változásokat idéznek elõ, de
miután az interferenciák oka a termikus rezgésbõl és a különbözõ
útszakaszok megtételébõl adódik, és mint tudjuk a termikus rezgések statisztikusan minden irányú változása semlegesíti egymást, valamint
a különbözõ útszakaszok szimmetriái hasonló képpen semlegesítik
a változásokat, szintén ezen okokból nem történik fázistolódás.
Ami valóban okoz fázis eltolást, az a lézergirókban alkalmazott
hatás: az elindított impulzus haladási ideje alatt elmozduló hordozó közeg fázistoló hatása.
Ugyanis ez a hatás nem egyenlítõdik ki a statisztikus szimmetriák
következtében, hiszen a vezetõ közeg elmozdulásai aszimmetrikusak.
(Pl. a Föld forgása következtében.)
#508
Amirõl én írtam, az minden tipusú diszperzió alapja, ez a fázis eltolódása.
Amirõl õ ir, az az egyik tipusa a diszperziónak(Módusdiszperzió), például a sokmódusú üvegszálban
lép fel.Ott is a fázis tolódik el, de itt az az ok, hogy hosszabb úton is halad a fény, és emiatt
adódik folyamatosan egy késleltetett fázisú hullám az eredetihez, ahogy bemutattam.
De nem ez a hagyományos értelemben vett diszperzió.(Anyagi diszperzió)
Ha a fény csak egyenesen tud menni az anyagban, akkor is fellép diszperzió, például nagyon vékony
üvegszálakban.
Diszperziók lehetnek:
"
Módusdiszperzió (különbözõ módusok különbözõ sebességgel terjednek)
kromatikus diszperzió (különbözõ spektrális komponensek különbözõ sebességgel terjednek)
Anyagi diszperzió, DM (az átviteli közeg anyagának tulajdonságai miatt)
hullámvezetõ diszperzió, DW (a hullámvezetõ tulajdonságai miatt)
Polarizáció diszperzió (különbözõ polarizációjú komponensek eltérõ sebességgel terjednek).
Hatása általában elhanyagolható.
"
Õ errõl beszélt:
"
Módusdiszperzió
Többmódusú szálakban jelentõs a szerepe, ez a meghatározó nagyságrendû jelenség.
Abból származik, hogy a különbözõ hullámformák csoportsebessége különbözik,
azaz a különbözõ módusok különbözõ úton és különbözõ idõ alatt érnek a szál egyik végébõl a másikba.
Nem függ a forrás vonalszélességétõl, mert nem kromatikus diszperzió.
Tipikus értéke körülbelül három nagyságrenddel nagyobb, tehát hatására általában jobban kiszélesedik az impulzus,
mint a kromatikus diszperzió hatására.
"
http://74.125.39.104/search?q=cache:9XvscXD2DcAJ:kando.prociweb.hu/letoltes/data/2.evfolyam/Altalanos_mernoki_ismeretek/MTI_Meszlenyi_Gyorgy/VG1/Optikai_Kabelek_Katay_Miklos/Optikai%2520k%25E1belek.doc+feny+diszperzio+uvegszal&hl=hu&ct=clnk&cd=2&gl=hu
Az anyagi diszperzió okai:
"
Anyag okozta diszperzió:
Elmélet: elektromágneses hullám az anyag atomjaival kölcsönhatásba lép.
Ez frekvenciafüggõ (diszperzív az anyag, az impulzusok szétkenõdnek).
A hullám csillapodik:
Az anyag polarizálódik fény hatásásra (az atomok elektromos struktúrája rezeg
a hullám frekvenciájával).A rezgõ töltés új hullámot bocsát ki, amely interferál a fénnyel.
Így annak laz eredetihez képest fáziseltolódása lesz..Ez folyamatosan történik a teljes
fázistolás arányos a terjedési távolsággal és az eredeti hullám kisebb fázissebességgel
tud terjedni.
"
http://www.eet.bme.hu/~zolomy/vieem500/
A többmódusú szálban a kiszélesedés oka a sokféle úton terjedés, de ez
az egymódusú szálnál nincs:
"
Az impulzusok kiszélesedése
...
A kiszélesedés oka, hogy a fénysugár a szálban nagyon sokféle úton terjedhet:
A legrövidebb úton a szál tengelyével párhuzamosan beesõ sugár halad, míg a leghosszabb
utat nyilvánvalóan a Θk szög alatt beesõ sugár teszi meg.
...
Mivel egymódusú szál esetében csak egy úton haladhat végig a jel (csak egy jelúton terjed a fény),
a többmódusú diszperzió ezzel kiiktatódott. Az egymódusú szál teljesítményét a
kromatikus diszperzió határozza meg, amit az okoz, hogy az üveg törésmutatójának változása
csekély mértékben függ az alkalmazott fény hullámhosszától, és a valódi adótól jövõ fénysugárnak
nem nulla szélességû a spektruma, hanem véges.
"
http://hu.wikipedia.org/wiki/Optikai_szál
page 45: 6.3 Diszperzió
http://www.mht.bme.hu/~zolomy/OptTavkJegyzet_javitott.pdf
"
A diszperziót elméletileg az elektronelmélet alapján lehet értelmezni.
Eszerint az anyag molekulái (atomjai vagy ionjai) úgy tekinthetõk, mint apró rezonátorok.
Az atomi részecskében a töltések egyensúlyi helyzetük körül rezgõmozgást végeznek,
amelyekhez meghatározott sajátfrekvenciák tartoznak. A beesõ fény ezeket az apró rezonátorokat
a saját frekvenciájával rezgésekre kényszeríti, miközben mint a kis rezgõ dipólok,
szekunder hullámokat bocsátanak ki. Az anyagban terjedõ, ténylegesen megfigyelhetõ hullám
a gerjesztõ primer hullámnak és a szekunder hullámnak az eredõje lesz.
Az anyagban terjedõ hullám fázissebessége a számítások szerint a primer
hullám frekvenciájától függ, vagyis a törésmutató függ a frekvenciától.
Ez a diszperzió
"
http://74.125.39.104/search?q=cache:va7IvBJuOJgJ:members.iif.hu/rad8012/fiz-programok/geomopt.doc+feny+anyagban+diszperzio&hl=hu&ct=clnk&cd=2&gl=hu
"
A klasszikus hullámképben a lassulást lehet úgy magyarázni, hogy a fény elektromos
polarizációt indukál az anyagban, és a polarizált anyag új fényt sugároz ki, amely
interferál az eredetivel késleltetett hullámot hozva létre. Részecskeképben ehelyett
a fotonok és az anyag kvantumgerjesztéseinek (kvázirészecskék, mint a fonon és az exciton)
keveredéseiként, polaritonokként írható le; ez a polariton nem nulla effektív tömeggel
rendelkezik, emiatt nem haladhat c sebességgel. A különbözõ frekvenciájú fény különbözõ
sebességgel haladhat át az anyagon; ezt hívják diszperziónak.
"
http://hu.wikipedia.org/wiki/Foton
..és ugyebár én a klasszikus képpel magyaráztam az elemi hullámok terjedését..
Hiányosak az ismeretei, Albertus tanárúr ,)
Amirõl õ ir, az az egyik tipusa a diszperziónak(Módusdiszperzió), például a sokmódusú üvegszálban
lép fel.Ott is a fázis tolódik el, de itt az az ok, hogy hosszabb úton is halad a fény, és emiatt
adódik folyamatosan egy késleltetett fázisú hullám az eredetihez, ahogy bemutattam.
De nem ez a hagyományos értelemben vett diszperzió.(Anyagi diszperzió)
Ha a fény csak egyenesen tud menni az anyagban, akkor is fellép diszperzió, például nagyon vékony
üvegszálakban.
Diszperziók lehetnek:
"
Módusdiszperzió (különbözõ módusok különbözõ sebességgel terjednek)
kromatikus diszperzió (különbözõ spektrális komponensek különbözõ sebességgel terjednek)
Anyagi diszperzió, DM (az átviteli közeg anyagának tulajdonságai miatt)
hullámvezetõ diszperzió, DW (a hullámvezetõ tulajdonságai miatt)
Polarizáció diszperzió (különbözõ polarizációjú komponensek eltérõ sebességgel terjednek).
Hatása általában elhanyagolható.
"
Õ errõl beszélt:
"
Módusdiszperzió
Többmódusú szálakban jelentõs a szerepe, ez a meghatározó nagyságrendû jelenség.
Abból származik, hogy a különbözõ hullámformák csoportsebessége különbözik,
azaz a különbözõ módusok különbözõ úton és különbözõ idõ alatt érnek a szál egyik végébõl a másikba.
Nem függ a forrás vonalszélességétõl, mert nem kromatikus diszperzió.
Tipikus értéke körülbelül három nagyságrenddel nagyobb, tehát hatására általában jobban kiszélesedik az impulzus,
mint a kromatikus diszperzió hatására.
"
http://74.125.39.104/search?q=cache:9XvscXD2DcAJ:kando.prociweb.hu/letoltes/data/2.evfolyam/Altalanos_mernoki_ismeretek/MTI_Meszlenyi_Gyorgy/VG1/Optikai_Kabelek_Katay_Miklos/Optikai%2520k%25E1belek.doc+feny+diszperzio+uvegszal&hl=hu&ct=clnk&cd=2&gl=hu
Az anyagi diszperzió okai:
"
Anyag okozta diszperzió:
Elmélet: elektromágneses hullám az anyag atomjaival kölcsönhatásba lép.
Ez frekvenciafüggõ (diszperzív az anyag, az impulzusok szétkenõdnek).
A hullám csillapodik:
Az anyag polarizálódik fény hatásásra (az atomok elektromos struktúrája rezeg
a hullám frekvenciájával).A rezgõ töltés új hullámot bocsát ki, amely interferál a fénnyel.
Így annak laz eredetihez képest fáziseltolódása lesz..Ez folyamatosan történik a teljes
fázistolás arányos a terjedési távolsággal és az eredeti hullám kisebb fázissebességgel
tud terjedni.
"
http://www.eet.bme.hu/~zolomy/vieem500/
A többmódusú szálban a kiszélesedés oka a sokféle úton terjedés, de ez
az egymódusú szálnál nincs:
"
Az impulzusok kiszélesedése
...
A kiszélesedés oka, hogy a fénysugár a szálban nagyon sokféle úton terjedhet:
A legrövidebb úton a szál tengelyével párhuzamosan beesõ sugár halad, míg a leghosszabb
utat nyilvánvalóan a Θk szög alatt beesõ sugár teszi meg.
...
Mivel egymódusú szál esetében csak egy úton haladhat végig a jel (csak egy jelúton terjed a fény),
a többmódusú diszperzió ezzel kiiktatódott. Az egymódusú szál teljesítményét a
kromatikus diszperzió határozza meg, amit az okoz, hogy az üveg törésmutatójának változása
csekély mértékben függ az alkalmazott fény hullámhosszától, és a valódi adótól jövõ fénysugárnak
nem nulla szélességû a spektruma, hanem véges.
"
http://hu.wikipedia.org/wiki/Optikai_szál
page 45: 6.3 Diszperzió
http://www.mht.bme.hu/~zolomy/OptTavkJegyzet_javitott.pdf
"
A diszperziót elméletileg az elektronelmélet alapján lehet értelmezni.
Eszerint az anyag molekulái (atomjai vagy ionjai) úgy tekinthetõk, mint apró rezonátorok.
Az atomi részecskében a töltések egyensúlyi helyzetük körül rezgõmozgást végeznek,
amelyekhez meghatározott sajátfrekvenciák tartoznak. A beesõ fény ezeket az apró rezonátorokat
a saját frekvenciájával rezgésekre kényszeríti, miközben mint a kis rezgõ dipólok,
szekunder hullámokat bocsátanak ki. Az anyagban terjedõ, ténylegesen megfigyelhetõ hullám
a gerjesztõ primer hullámnak és a szekunder hullámnak az eredõje lesz.
Az anyagban terjedõ hullám fázissebessége a számítások szerint a primer
hullám frekvenciájától függ, vagyis a törésmutató függ a frekvenciától.
Ez a diszperzió
"
http://74.125.39.104/search?q=cache:va7IvBJuOJgJ:members.iif.hu/rad8012/fiz-programok/geomopt.doc+feny+anyagban+diszperzio&hl=hu&ct=clnk&cd=2&gl=hu
"
A klasszikus hullámképben a lassulást lehet úgy magyarázni, hogy a fény elektromos
polarizációt indukál az anyagban, és a polarizált anyag új fényt sugároz ki, amely
interferál az eredetivel késleltetett hullámot hozva létre. Részecskeképben ehelyett
a fotonok és az anyag kvantumgerjesztéseinek (kvázirészecskék, mint a fonon és az exciton)
keveredéseiként, polaritonokként írható le; ez a polariton nem nulla effektív tömeggel
rendelkezik, emiatt nem haladhat c sebességgel. A különbözõ frekvenciájú fény különbözõ
sebességgel haladhat át az anyagon; ezt hívják diszperziónak.
"
http://hu.wikipedia.org/wiki/Foton
..és ugyebár én a klasszikus képpel magyaráztam az elemi hullámok terjedését..
Hiányosak az ismeretei, Albertus tanárúr ,)
#507
Repatarurgyán
#506
És am miért elketrontól elektronig mennének??
#505
xD na most akkor kinek van igaza???
#504
Szia!
Nos, az úgy van, hogy a fotonok az anyagokban is, elektrontól elektronig haladnak. Azaz egy gyémánt rácson át, a rácspontokról
rácspontokra sugárzódva (ugyanis ott vannak az elektronok is..)
közel két és félszer hosszabb utat futnak be, mint amit mi "kintrõl"
látunk..
A törésmutató hányadosa így ezt a belsõ szöget mutatja..
hiszen éppen az utolsó cikk-(cakk) szögét..
Ami kétségtelenül a belsõ cikk-cakk útvonalát is jelenti egyben..
Azaz minél nagyobb ez a szög, annál nagyobb cikk-cakkonat tesz
meg a fény az anyagban.
Nos, az úgy van, hogy a fotonok az anyagokban is, elektrontól elektronig haladnak. Azaz egy gyémánt rácson át, a rácspontokról
rácspontokra sugárzódva (ugyanis ott vannak az elektronok is..)
közel két és félszer hosszabb utat futnak be, mint amit mi "kintrõl"
látunk..
A törésmutató hányadosa így ezt a belsõ szöget mutatja..
hiszen éppen az utolsó cikk-(cakk) szögét..
Ami kétségtelenül a belsõ cikk-cakk útvonalát is jelenti egyben..
Azaz minél nagyobb ez a szög, annál nagyobb cikk-cakkonat tesz
meg a fény az anyagban.
#503
Jah nekem ezzel magyarázta. Miért nem így van??
#502
Szia!
Jól értelek?
Ezzel magyarázod az egyes anyagokbani különbözõ fénysebességet?
Jól értelek?
Ezzel magyarázod az egyes anyagokbani különbözõ fénysebességet?
#501
hm? 😄
#500
Azért még van kérdésem. 😄 Pl. ha van 2 ugyanolyan frekvenciáju hullám csak az egyiknek sokkal nagyob az amplitudója akkor milyen észrevehetõ különbség van a 2 között??
#499
no problem
Majd emlits meg amikor majd megkapod a Nóbeldíjad. ,)
Majd emlits meg amikor majd megkapod a Nóbeldíjad. ,)
Magad ellen harcolsz..
#498
A kvantumok és a zene:
http://www.sfu.ca/sonic-studio/handbook/Grain.html
http://www.sfu.ca/sonic-studio/handbook/Grain.html
Magad ellen harcolsz..
#497
Köszi szépen mostmár értem 😊 Nyolcadikos létemre 😛 XXD
Tehát amikor egy ilyen másodlagos forrás belép akkor az (ha az egészet nézed) amplitudó legmagasabb pontja hárébb kerül.
Tényleg kössz.
Tehát amikor egy ilyen másodlagos forrás belép akkor az (ha az egészet nézed) amplitudó legmagasabb pontja hárébb kerül.
Tényleg kössz.
#496
Az ember azt hinné elsõ látásra, hogy amikor ez a hullámcsopot kilép az anyagból, akkor is megmarad a lassusága, hiszen a lila hullámok már léteznek, és továbbra is azokból épül fel a sárga eredõ görbe.
De le kell tudni olvasni az ábráról, hogy azért lassul folyamatosan a sárga rezgés, mert mindig belép egy új forrás. Ezek a pontok a lila vonalak kezdeteinél vannak. Látszik hogy a sárga hullám fázisa itt ugrik hátrébb. A kis animációnál ezek sûrûbben voltak.
Amit megszünnek a belépõ másodlagos források, az eredõ hullám onnantól újra gyorsan fog menni.
A folyamatos újragerjesztés miatt lassul le a fény az anyagban,
De le kell tudni olvasni az ábráról, hogy azért lassul folyamatosan a sárga rezgés, mert mindig belép egy új forrás. Ezek a pontok a lila vonalak kezdeteinél vannak. Látszik hogy a sárga hullám fázisa itt ugrik hátrébb. A kis animációnál ezek sûrûbben voltak.
Amit megszünnek a belépõ másodlagos források, az eredõ hullám onnantól újra gyorsan fog menni.
A folyamatos újragerjesztés miatt lassul le a fény az anyagban,
Magad ellen harcolsz..
#495
Egy nyolcadikosnak nem biztos hogy értenie kell ezeket a dolgokat.
De legyen.
Balról jobbra terjed a rezgés.Sorba lépnek be a másodlagos források, ezek kicsit más fázisban sugározzák vissza a fényt. Látszik a rajzon, hogy minél több lép be, annál hátrább tolódik az amplitudók összegébõl felépülõ eredõ hullám. Ez azt is jelenti, hogy ugyanannyi idõ alatt kevesebb utat tud megtenni a hullám, tehát lassabban megy.
Az összetevõi továbbra is 300000 km/s-al haladnak, de az eredõ fény lelassul. Mint már a hullámcsomagnál írtam, az összetevõk, az elemi síkhullámok önmagukban kimutathatatlanok.
De legyen.
Balról jobbra terjed a rezgés.Sorba lépnek be a másodlagos források, ezek kicsit más fázisban sugározzák vissza a fényt. Látszik a rajzon, hogy minél több lép be, annál hátrább tolódik az amplitudók összegébõl felépülõ eredõ hullám. Ez azt is jelenti, hogy ugyanannyi idõ alatt kevesebb utat tud megtenni a hullám, tehát lassabban megy.
Az összetevõi továbbra is 300000 km/s-al haladnak, de az eredõ fény lelassul. Mint már a hullámcsomagnál írtam, az összetevõk, az elemi síkhullámok önmagukban kimutathatatlanok.
Magad ellen harcolsz..
#494
éne=kéne és mnnie=mennie
sose tudtam írni XD
sose tudtam írni XD
#493
Na ezt el tudod magyarázni egy 8-adikosnak?? 😄
Addig hogy rezgésbe hozza az atomokat és molekulákat, és azok olyan (frekvencia,és amplitudójau?????) hullámot hoz létre. Azt is hogy miért lesz eltolódva, csak azt nem hogy ez a frekvencián kívül mit változtat az eredeti hullámon?? Ettõl még annak ugyanolyan gyorsan éne mnnie vagy nem??
Remélem nem mondtam nagy hülyeséget, ha mégis akkor bocs
Addig hogy rezgésbe hozza az atomokat és molekulákat, és azok olyan (frekvencia,és amplitudójau?????) hullámot hoz létre. Azt is hogy miért lesz eltolódva, csak azt nem hogy ez a frekvencián kívül mit változtat az eredeti hullámon?? Ettõl még annak ugyanolyan gyorsan éne mnnie vagy nem??
Remélem nem mondtam nagy hülyeséget, ha mégis akkor bocs
#492
Továbbá kicsit csaltam #476.
spd_electron-=amp_electron*amp_electron*0.75e-5*s;//r^2
Vártam, hátha valaki észreveszi, de nem szólt senki.
Ez egy rugószerû mozgás, de nem a rezgés amplitudójától függ a visszahúzó erõ, hanem annak a négyzetétõl.
Tehát NEM keringõ elektront számoltam, hanem egy különleges(multidimenziós?) rezgést.
spd_electron-=amp_electron*amp_electron*0.75e-5*s;//r^2
Vártam, hátha valaki észreveszi, de nem szólt senki.
Ez egy rugószerû mozgás, de nem a rezgés amplitudójától függ a visszahúzó erõ, hanem annak a négyzetétõl.
Tehát NEM keringõ elektront számoltam, hanem egy különleges(multidimenziós?) rezgést.
Magad ellen harcolsz..
#491
És a kérdés, amire rá akartok vezetni:
Hogy lehetne már a gravitáció olyan mint a fénytörés, amikor mindenki tudja, hogy a sûrûbb közegben lassabban halad a fény, és a vak is látja, hogy a gravitáció gyorsítja a testeket.
A válasz a másik topikban jön..
Hogy lehetne már a gravitáció olyan mint a fénytörés, amikor mindenki tudja, hogy a sûrûbb közegben lassabban halad a fény, és a vak is látja, hogy a gravitáció gyorsítja a testeket.
A válasz a másik topikban jön..
Magad ellen harcolsz..
#490
Hah.
Szóóvaal [] és közé egy i.
Szóóvaal [] és közé egy i.
Magad ellen harcolsz..
#489
Az összes surface_faz
Magad ellen harcolsz..
#488
A programok c++ban vannak megírva, linuxon ha a fejlesztõi környezet fel van installálva, akkor egy konzolban egyszerûen lefordíthatóak ezt begépelve.
cc x.cpp /usr/X11R6/lib/libX11.so.6.2 -lm
ha nem találja a 6.2est, akkor meg kell keresni, milyen van felrakva.
A futtatható file a ./a.out
Ha a két vonalat kiszedem, akkor érvényes a definició, akkor csak egy forrás lesz(második kép):
//#define one_src
float surface_faz<1200><20>;
float3 center=float3(300,100,0);
for(int i=0;i<20;i++)
for(int x=0;x<1200;x++) surface_faz
for(int y=0;y<501;y++)
for(int x=0;x<1200;x++) {
float amp=0.0;
for(int i=0;i<20;i++) {
float3 pos=float3(x+i*10,y-i*4,0);
float3 dir=pos-center;
float dis1=sqrt(dot(dir,dir));
amp+=sin(dis1*M_PI/30.0);
if(y==500) surface_faz
}
int color=(int)(amp*15.0);
if(color> 255) color= 255;
if(color<-255) color=-255;
if(color<0) pixel(x,y,-color);
else pixel(x,y,color<<16);
}
for(int y=500;y<1000;y++)
for(int x=0;x<1200;x++) {
float amp=0.0;
#ifdef one_src
int j=370;
#else
for(int j=0;j<1200;j++)
#endif
{
float3 pos2=float3(j,500,0);
float3 pos=float3(x,y,0);
float3 dir=pos-pos2;
float dis1=sqrt(dot(dir,dir));
for(int i=0;i<20;i++) {
amp+=sin(dis1*M_PI/15.0+surface_faz
}
}
#ifndef one_src
amp/=40.0;
#endif
int color=(int)(amp*15.0);
if(color> 255) color= 255;
if(color<-255) color=-255;
if(color<0) pixel(x,y,-color);
else pixel(x,y,color<<16);
}
Ezt meg be kell tenni az xwindow kezelõ elé(#446), mert vektorokra is sükség van:
class float3
{
public:
float x,y,z;
float3::float3() {x=0.0;y=0.0;z=0.0;};
float3::float3(int x2,int y2,int z2) {x=x2;y=y2;z=z2;};
float3::float3(float x2,float y2,float z2) {x=x2;y=y2;z=z2;};
float3 operator +(float3 v2) {float3 v1;v1.x=x+v2.x;v1.y=y+v2.y;v1.z=z+v2.z; return v1;};
float3 operator -(float3 v2) {float3 v1;v1.x=x-v2.x;v1.y=y-v2.y;v1.z=z-v2.z; return v1;};
float3 operator *(float3 v2) {float3 v1;v1.x=x*v2.x;v1.y=y*v2.y;v1.z=z*v2.z; return v1;};
float3 operator /(float3 v2) {float3 v1;v1.x=x/v2.x;v1.y=y/v2.y;v1.z=z/v2.z; return v1;};
float3 operator +(float v2) {float3 v1;v1.x=x+v2;v1.y=y+v2;v1.z=z+v2; return v1;};
float3 operator -(float v2) {float3 v1;v1.x=x-v2;v1.y=y-v2;v1.z=z-v2; return v1;};
float3 operator *(float v2) {float3 v1;v1.x=x*v2;v1.y=y*v2;v1.z=z*v2; return v1;};
float3 operator /(float v2) {float3 v1;v1.x=x/v2;v1.y=y/v2;v1.z=z/v2; return v1;};
};
float dot(float3 w1,float3 w2) {return w1.x*w2.x+w1.y*w2.y+w1.z*w2.z;};
cc x.cpp /usr/X11R6/lib/libX11.so.6.2 -lm
ha nem találja a 6.2est, akkor meg kell keresni, milyen van felrakva.
A futtatható file a ./a.out
Ha a két vonalat kiszedem, akkor érvényes a definició, akkor csak egy forrás lesz(második kép):
//#define one_src
float surface_faz<1200><20>;
float3 center=float3(300,100,0);
for(int i=0;i<20;i++)
for(int x=0;x<1200;x++) surface_faz
for(int y=0;y<501;y++)
for(int x=0;x<1200;x++) {
float amp=0.0;
for(int i=0;i<20;i++) {
float3 pos=float3(x+i*10,y-i*4,0);
float3 dir=pos-center;
float dis1=sqrt(dot(dir,dir));
amp+=sin(dis1*M_PI/30.0);
if(y==500) surface_faz
}
int color=(int)(amp*15.0);
if(color> 255) color= 255;
if(color<-255) color=-255;
if(color<0) pixel(x,y,-color);
else pixel(x,y,color<<16);
}
for(int y=500;y<1000;y++)
for(int x=0;x<1200;x++) {
float amp=0.0;
#ifdef one_src
int j=370;
#else
for(int j=0;j<1200;j++)
#endif
{
float3 pos2=float3(j,500,0);
float3 pos=float3(x,y,0);
float3 dir=pos-pos2;
float dis1=sqrt(dot(dir,dir));
for(int i=0;i<20;i++) {
amp+=sin(dis1*M_PI/15.0+surface_faz
}
}
#ifndef one_src
amp/=40.0;
#endif
int color=(int)(amp*15.0);
if(color> 255) color= 255;
if(color<-255) color=-255;
if(color<0) pixel(x,y,-color);
else pixel(x,y,color<<16);
}
Ezt meg be kell tenni az xwindow kezelõ elé(#446), mert vektorokra is sükség van:
class float3
{
public:
float x,y,z;
float3::float3() {x=0.0;y=0.0;z=0.0;};
float3::float3(int x2,int y2,int z2) {x=x2;y=y2;z=z2;};
float3::float3(float x2,float y2,float z2) {x=x2;y=y2;z=z2;};
float3 operator +(float3 v2) {float3 v1;v1.x=x+v2.x;v1.y=y+v2.y;v1.z=z+v2.z; return v1;};
float3 operator -(float3 v2) {float3 v1;v1.x=x-v2.x;v1.y=y-v2.y;v1.z=z-v2.z; return v1;};
float3 operator *(float3 v2) {float3 v1;v1.x=x*v2.x;v1.y=y*v2.y;v1.z=z*v2.z; return v1;};
float3 operator /(float3 v2) {float3 v1;v1.x=x/v2.x;v1.y=y/v2.y;v1.z=z/v2.z; return v1;};
float3 operator +(float v2) {float3 v1;v1.x=x+v2;v1.y=y+v2;v1.z=z+v2; return v1;};
float3 operator -(float v2) {float3 v1;v1.x=x-v2;v1.y=y-v2;v1.z=z-v2; return v1;};
float3 operator *(float v2) {float3 v1;v1.x=x*v2;v1.y=y*v2;v1.z=z*v2; return v1;};
float3 operator /(float v2) {float3 v1;v1.x=x/v2;v1.y=y/v2;v1.z=z/v2; return v1;};
};
float dot(float3 w1,float3 w2) {return w1.x*w2.x+w1.y*w2.y+w1.z*w2.z;};
Magad ellen harcolsz..
#487
gépen=gépemen
A második kép egyetlen ilyen felületi forrást mutat. Itt látszik, hogy körkörösen(térben gömbszerûen) terjed szét a hullám minden irányba.
Emiatt értelmetlen az a kérdés, hogy a fény egyenesen megy vagy nem.
A síkhullámok minden irányban mennek, a fotonok kanyarodnak a felületen, hogy a legrövidebb idõ alatt érjenek célba, ahogy Feynman is bemutatta.
Az õ módszere ugyan ez, csak fordított megközeltéssel. A QED-ben fotonok vanna, amelyek két pont közt minden lehetséges útvonalon haladnak. De mint látható, hullámokkal ugyan az az eredmény, csak érthetõbb az egész. A QED helyes, de nem magyarázza meg, miért viselkednek a fotonok úgy, ahogy.
A második kép egyetlen ilyen felületi forrást mutat. Itt látszik, hogy körkörösen(térben gömbszerûen) terjed szét a hullám minden irányba.
Emiatt értelmetlen az a kérdés, hogy a fény egyenesen megy vagy nem.
A síkhullámok minden irányban mennek, a fotonok kanyarodnak a felületen, hogy a legrövidebb idõ alatt érjenek célba, ahogy Feynman is bemutatta.
Az õ módszere ugyan ez, csak fordított megközeltéssel. A QED-ben fotonok vanna, amelyek két pont közt minden lehetséges útvonalon haladnak. De mint látható, hullámokkal ugyan az az eredmény, csak érthetõbb az egész. A QED helyes, de nem magyarázza meg, miért viselkednek a fotonok úgy, ahogy.
Magad ellen harcolsz..
#486
Ami legfontosabb, a Huygens-Fresner-elv:
A Huygens-Fresner-elv
"A hullámfront minden pontja elemi gömbhullámok kiindulópontja. Az elemi hullámok a fény sebességével terjednek. Egy késõbbi ?t" idõpontban a hullámfront új helyzetét az elemi hullámok interferenciájának burkolója adja meg."
http://hu.wikipedia.org/wiki/Optika
http://hu.wikipedia.org/wiki/Fermat-elv_(optika)
A képeket ez alapján számoltam. A kép alsó fele az optikailag sûrûbb közeg.
Mivel itt kb félmillió pixel van, emiatt az én gépen nem lehet hullámforrást számolni az összes pontra. Egyszerûsíteni lehet, az eredmény majdnem ugyan az.
Nem a lentebb bemutatott diszpezióval számolom a rövidebb hullámhosszt, hanem eleve rövidebb hullámhosszú fénnyel számolok. Igy csak a határfelületen kell számolni új fényforrásokat, ebbõl 1200 van a programban. Kis csalás, de az eredmény ugyan az.
A Huygens-Fresner-elv
"A hullámfront minden pontja elemi gömbhullámok kiindulópontja. Az elemi hullámok a fény sebességével terjednek. Egy késõbbi ?t" idõpontban a hullámfront új helyzetét az elemi hullámok interferenciájának burkolója adja meg."
http://hu.wikipedia.org/wiki/Optika
http://hu.wikipedia.org/wiki/Fermat-elv_(optika)
A képeket ez alapján számoltam. A kép alsó fele az optikailag sûrûbb közeg.
Mivel itt kb félmillió pixel van, emiatt az én gépen nem lehet hullámforrást számolni az összes pontra. Egyszerûsíteni lehet, az eredmény majdnem ugyan az.
Nem a lentebb bemutatott diszpezióval számolom a rövidebb hullámhosszt, hanem eleve rövidebb hullámhosszú fénnyel számolok. Igy csak a határfelületen kell számolni új fényforrásokat, ebbõl 1200 van a programban. Kis csalás, de az eredmény ugyan az.
Magad ellen harcolsz..
#485
Ha már így berángattatok a mátrixba, nézzük meg mi történik egy bonyolultabb helyzetben, 2d-ben.
Magad ellen harcolsz..
#484
float fazis=0.0;
while(1)
{
XClearWindow(dpy,w);
for(int x=0;x<1200;x++)
{
int y=500+(int)(100.0*sin((float)x*M_PI/100.0+fazis));
pixel(x,y,0xff0000);
float amp=100.0*sin((float)x*M_PI/100.0);
for(int i=0;i<1200;i+=10)
if(x>=i) amp+=100.0*sin((float)(x+i/5)*M_PI/100.0+fazis);
y=500+(int)(amp/20.0);
pixel(x,y,0xffff00);
}
fazis-=0.2;
}
A progi generál egy mozgó síkhullámot. Ami számunkra érdekes, az ez:
for(int i=0;i<1200;i+=10)
if(x>=i) amp+=100.0*sin((float)(x+i/5)*M_PI/100.0+fazis);
10 pixelenként egy új forrás lép be, ami ugyan olyan fázissebességgel rezeg és a hullámhossza is annyi mint az eredetié. A külömbség csak az, hogy +i/5 késés adódik a hullám fázisához.
Minél jobban haladunk a kép jobb széle fele, annál több ilyen fáziskésésû hullám adódik az eredetihez.
Amint látszik a képen, az eredõ hullám lelassult és a hullámhossza is kisebb lett, hiszen a ságra maximum jobb oldalt már majdnem a piros minimumánál van.
Az anyagban ugyan ez történik a fénnyel. Minél nagyobb a törésmutatója, minél sûrûbb optikailag, annál nagyobb fáziskéséssel sugározza vissza az õt gerjesztõ rezgést.
Magad ellen harcolsz..
#483
Ez így szövegesen elég száraz. Jöjjön valami,ami látványosabb.
Magad ellen harcolsz..
#482
A foton se nem lassul,se nem gyorsul, mivel nem hat rá erõ. Nem az a lényeg, hogy sûrûbb a közeg(optikailag), hanem hogy miért halad benne a fény lassabban.
Mint lentebb olvasható, a foton sok elemi hullám összege. Ezek ha egy közegben haladnak, rezgésbe hozzák annak atomjait, molekuláit. Ezek ugyan olyan síkhullámokat fognak létrehozni, mint ami rezgésbe hozta õket, de kicsit késésben lesz a fázisuk (az amplitudó maximuma el lesz tolódva), emiatt az eredõ hullám sebessége kisebb lesz, és hullámhossza rövidebb.
Tehát a fotont felépítõ síkhullámok akár mehetnek továbbra is 300000km/s-al, az hullámcsomag csoportsebessége kisebb lesz.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Diszperzió
Mint lentebb olvasható, a foton sok elemi hullám összege. Ezek ha egy közegben haladnak, rezgésbe hozzák annak atomjait, molekuláit. Ezek ugyan olyan síkhullámokat fognak létrehozni, mint ami rezgésbe hozta õket, de kicsit késésben lesz a fázisuk (az amplitudó maximuma el lesz tolódva), emiatt az eredõ hullám sebessége kisebb lesz, és hullámhossza rövidebb.
Tehát a fotont felépítõ síkhullámok akár mehetnek továbbra is 300000km/s-al, az hullámcsomag csoportsebessége kisebb lesz.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Diszperzió
Magad ellen harcolsz..
#481
Azt tudom hogy sûrûbb, csak azt nem értem hogy amikor a foton kilép mi az az erõ ami vissza felgyorsítja???
#480
Alapvetõen az, hogy az üveg sûrûbb a levegõnél(vákuumnál fõleg), így lassabban halad benne, miután kilép kisebb sûrûséggel találkozik így felgyorsul. Egyenesen menni, hát megy, de attól függ milyen szögben érkezett , mert ugye a beesési szög megegyezik a kimeneti szöggel... majd y3dy kollega elmondja szépen, én csöppet ittas vagy most ehhez 😄
Repatarurgyán
#479
Sziasztok!
Lenne egy kérdésem. Amikor a fény belép pl. levegõbõl az üvegbe akkor lelassul, de amikor kilép megint felgyorsul. Ezt mi okozza?? Mi gyorsítja vissza a fotonokat?? Jah és a fény ugye az üvegben is egyenesen megy??
Lenne egy kérdésem. Amikor a fény belép pl. levegõbõl az üvegbe akkor lelassul, de amikor kilép megint felgyorsul. Ezt mi okozza?? Mi gyorsítja vissza a fotonokat?? Jah és a fény ugye az üvegben is egyenesen megy??
#478
Ha kisebb hullámhosszakból építünk hullámcsomagot, akkor a keringõ elektron nagyon nagy sebességre tesz szert. Itt ugyan úgy hatástalan lesz az amplitudó megnégyszerezése.
amp_photon+=sin((float)(x-500*z)*M_PI/(70.0+40.0*(float)i/(float)(n-1)));
A dolog a valóságban bonyolultabb, mert van mágneses tér is. De most nem az a lényeg.
Ez klasszikus fizika. A kvantummechanika cáfolja a régi fizikát?
Én nem azt látom. Csak egy egyszerûbb leírási módja a természetnek.
A kettõ ugyan azt az eredményt adja, nincs értelme bármelyiket is favorizálni, vagy valamelyik cáfolásával próbálkozni.
amp_photon+=sin((float)(x-500*z)*M_PI/(70.0+40.0*(float)i/(float)(n-1)));
A dolog a valóságban bonyolultabb, mert van mágneses tér is. De most nem az a lényeg.
Ez klasszikus fizika. A kvantummechanika cáfolja a régi fizikát?
Én nem azt látom. Csak egy egyszerûbb leírási módja a természetnek.
A kettõ ugyan azt az eredményt adja, nincs értelme bármelyiket is favorizálni, vagy valamelyik cáfolásával próbálkozni.
by google