Kvantumfizika

Látom már, itt akadt még "zõdebb" tudor is.. <#guluszem1>

Magyar szövegértelmezési gyakorlat következik.
" (Azt már meg sem említem, hogy a késleltetett választásos kisérletnél idõbeli visszahatásról is beszélnek, ami teljes képtelenség.)"

"beszélnek" jelentése:
http://en.wikipedia.org/wiki/Transactional_interpretation

"képtelenség" jelentését lásd értelmezõ szótár.

A QM általánosan elfogadott értelmezése szerint NINCS IDÕBELI VISSZAHATÁS, anélkül is magyarázható a késleltetett választásos kisérlet.

LOL

'BMW JEL'
http://www.sg.hu/galeria/1189146266/11891462661189324839.gif
(from http://www.c-parr.freeserve.co.uk/quantum/ch9.htm)

Alain Aspect PDF

http://arxiv.org/pdf/quant-ph/0402001

Juteszembe

http://hyperphysics.phy-astr.gsu.edu/hbase/spin.html

sqrt(3)/2 = sin(60)
és görbém is akkor illeszkedik jól, ha a két érték összege 60 fok.

Ezek a véletlenek. De biztos csak véletlen.

Ugyse érdekel senkit, csak berakom..

Aspect modell:
http://www.sg.hu/galeria/1189146266/11891462661189320029.gif
módositott modell:
http://www.sg.hu/galeria/1189146266/11891462661189320035.gif

szimuláció
http://www.sg.hu/galeria/1189146266/11891462661189320065.gif
(Ha lemented, el tudod olvasni)

Megnyerõen illeszkedik a görbe a felsõ szakaszokon. A görbén alul a legtöbb beállításnál van egy jósolt zaj, ami a kisérletben meg is jelenik. Vannak értékek, ahol ez eltünik, de akkor felül nem teljes az illeszkedés. A modell ellenõrzése már nem az én dolgom.

(Alain Aspect PDF 21.old figure-11)

Nem lehet tudni mikor indult a foton, nincs ember aki megmondja.
Ennek fényében ez a cikk szenzációhajhászásnak tünik.

És azért se számolom ki, számoljátok ki magatoknak.

Következésképpen nem kell semmilyen távolhatást feltételezni a két foton közt ahhoz, hogy magyarázatot adjunk a kisérletre.
Egyszerû geometriai kapcsolat van köztük és a polarizátorok között, amit a forrás határozott meg.

Az egyik lehetséges megoldás pont Aspect 'naiv' modellje lehet.
Azt az egyenest rá lehet illeszteni a kvantummechanika által adott görbére egy elég egyszerû kiegészítéssel.

Az a 45 fok, ami a modellben a polarizátor 'átengedési' határa, lejjebb kell 35-42 fokra venni. Ekkor még egyenes marad a vonal, de lesz egy holt terület.
A görbület úgy érhetõ el, ha valamelyik polarizációs szögnek egy +-20 fok véletlen szórást adunk. Ekkor egy elég jól illeszkedõ görbét kapunk.

Következtetésképpen létezik rejtett paraméteres modell az EPR kisérletekre, ami miatt nem szügségszerû a lokalitás elvetése.
A paraméterek megfelelõ megválasztásával lehetséges, hogy a QM-nél pontosabb jóslatokat ad, hiszen Aspect írta, hogy a kisérletben kapott görbe nem egyezik teljesen az ideális mérésre adott QM görbével.

Nem elvetni kell dolgokat, meg nyilvánvaló értelmetlenségeket elfogadni, hanem számolni.

Einstein azt a feltevést tette, hogy nem lehet teljes a kvantummechanika leírása, mivel valahogy értesülnie kellene a másik mérési pontnak, hogy az egyik foton már átment egy adott irányú polarizátoron. Ezt valahogy azonnal közölnie kellene végtelen sebességgel, ami elég abszurd. (Azt már meg sem említem, hogy a késleltetett választásos kisérletnél idõbeli visszahatásról is beszélnek, ami teljes képtelenség.)

A jelenlegi álláspont: nincs lokalitás, a két foton egy mindegy milyen távol vannak egymástól.(ezt akár el is lehetne fogadni, mert miért ne, de hadd ne tegyem..)

A kisérletet már megismételték több 10km-es optikai kábelekkel is.
Itt már nehezen elképzelhetõ, hogy az egyik polarizátorról induló visszacsatolás hogy találja meg a másik mérõpontot.

Ekkor csakis a forrásra visszahatás történhetne, mondjuk olyanformán, hogy az Y állású polarizátorról a beérkezõ hullám X tengelyirányú maradék komponense visszamenne (idõben?haha) a forráshoz és átállítaná azt a polarizátor irányába, így már biztosan nem tudna a másik irányba haladó hullám egy 90 fokos polarizátoron átmenni.

De ez sem tartható, mert ekkor az elsõ polarizátort érõ fotonok 100%-ának kellene átmennie azon. De ez nem így van.

Az egyik legjobb rejtettparaméteres modell Aspect leírásában megtalálható.
"3.2. A (naive) example of supplementary parameters theory"

Ezt többen 'újrafelfedezték' ilyesmi a 'chaotic ball' elmélet.(Caroline H Thompson), vagy a 'The Nodal Theory'
(http://www.c-parr.freeserve.co.uk/quantum/ch9.htm)
A lényeget legjobban az utóbbi linken megtalálható 'bmw-jel'(fig 9-1) mutatja.
Ha a polarizátor optikai tengelye bele esik a foton piros szinnel jelzett szögtartományába, akkor a foton át tud menni rajta.

Ez a modell egy elég jó közelítést ad. (Aspect pdf 9.old 3.fig)

A fotonok késését tesztelték polarizátorokon beamsplittereken és ezek psec nagyságrendû késések, ami elhanyagolható az Aspect által használt 19ns koincidencia ablakhoz képest.(1000x kisebb a késés)

A kisérlet leírása ebben a pdf-ben található, amit az elõzõekben megadott keresésre ad a google:
BELL’S THEOREM : THE NAIVE VIEW OF AN EXPERIMENTALIST†

A kisérlet lényege tömören.
Két egy atomi bomlás során két foton emittálódik egyszerre, ellentétes irányban. Ha mind a kettõt átengedjük egy-egy polarizátoron, amelyek egymásra merõlegesek, akkor a klasszikus elméletek szerint mindig lesz olyan fotonpár, ahol mind a két foton át tud menni EGYSZERRE a polarizátoron.
Legyen a fotonpár kezdeti polarizációs iránya 45-fok. Ezt nevezzük rejtett paraméternek. Már lentebb leírták, annak az esélye hogy egy foton átmegy egy polarizátoron cos2(alpha) .Ebbõl látszik, hogy 45 foknál ez 0.5 ami 50%.Ekkor a klasszikus értelmezés szerint mind a két foton ekkora valószínûséggel menne át a polarizátorokon.
Ekkor 25% lenne annak az esélye, hogy 90 fokos polarizátor állásnál egyszerre detektálunk fotonokat.

A kisérlet ezzel ellentmond, szinte nulla fotonpár detektálható egymásra 90 fokban álló polarizátoroknál. Ezt a kvantumtitkosításnál már ki is használják, tehát az effektus valós.

Nem is ez a kérdés, hanem az, hogy a magyarázatok mennyire fedik a valóságot?

Következõ áldozat az epr argumentum.

Az elsõ nagy port kavart sikeres kisérlet Alain Aspect-é.
google:alain aspect pdf (linket nem rakhat be újrek, dejó)
google:alain aspect hologram

Vajon mi van ebben a kisérletben, ami miatt a fizikusok képesek lemondani a lokalitásról vagy akár a realitásról?
Sõt mi több, olyan nagy fizikus mint John Bell képes mint megoldást a szuperdeterminált világot felvetni.
google:bell Superdeterminism

Teljes mértékben lezárható a téma, vagy van menekülési mód?

Átlépték a fénysebességet?

* Index - [email protected]

| 2007. 08. 16., 12:35 | Frissítve: 36 perce

A fizika egyik alaptörvénye látszik megdõlni, két német kutató ugyanis azt állítja, hogy lehet a fénysebességnél gyorsabban utazni. Kísérletükben fotonok száguldoztak kvantumalagutakban.

Einstein speciális relativitás-elmélete szerint végtelen mennyiségû energia szükséges ahhoz, hogy egy tárgy a fénynél is gyorsabban haladjon. Gunter Nimtz és Alfons Stahlhofen német kutatók ugyanakkor azt állítják, hogy nekik ezt két prizmával sikerült elérniük.

A koblenzi egyetemen elvégzett kísérletben fotonok utaztak két prizma között, írja a brit Telegraph címû lap. Egy detektorral megpróbálták elcsípni a prizmáról visszaverõdõ fotonokat, és a többségüket sikerült felfogni. Néhány foton azonban elég furcsán viselkedett: a tudósok szerint a szó szoros értelmében azonnal megtették az utat az érzékelõig, tehát a fénynél gyorsabban haladtak. A fény sebessége körülbelül háromszázezer kilométer per másodperc. Azt nem tudni, hogy milyen mûszerrel lehetett megbízhatóan megmérni a fénysebességnél gyorsabb haladást.
A cikk szövege itt folytatódikh i r d e t é s

Elég bizarr következményei lehetnek annak, ha valóban lehet fénysebességnél gyorsabban utazni. Ebben az esetben egy ûrhajós elméletileg még az elindulása elõtt megérkezne a célállomásra. A német tudósok szerint a kvantumalagutak tehetnek mindenrõl, amelyek segítségével a szubatomi részecskék megdönthetik a megdönthetetlennek látszó fizikai törvényeket.

Nimtz azt nyilatkozta a New Scientistnek ❤️>, hogy most elõször sikerült megdönteni a híres elméletet.

És a kvantumfizika is a méréseket írja le, nem a valóságot.

Aki azt állítja, hogy nem így van, annak gõze nincs az egészhez.

Hogy mennyire összetett a probléma, azt ez az írás szemléltei jól

A FOTON 100 ÉVE

A kvantumfizika és a relativitás 'hozzáértõk' általi magasztalása a fórumokon egyszerûen szánalmas.

Quantum Erasing in the Home

Na akkor lássunk egy otthon is elvégezhetõ 'quantum eraser' kisérlettet.

http://sciam.com/slideshow.cfm?articleID=DD39218F-E7F2-99DF-39D45DA3DD2602A1

Szükség lesz alufóliára, egy tûre, egy lézermutatóra, és legalább 4 polárszûrõ lapra.
A lézerpointer elejét betekerjük a fóliával, és egy kis lyukat szúrunk az elejére.
A pointertõl 1.5-2 méterre egy fehér lapot teszünk, ezen jelennek meg majd az interferenciacsíkok.
(Ez a kisérlet NEM EPR párokkal történik.)

Ha a tût merõlegesen a fény útjába tesszük, akkor az interferenciaképnek kell megjelennie a lapon.
A kvantummechanika(QM) szerint a foton a tû mind két oldalán el tud menni, és interferál önmagával.
(A klasszikus fizika szerint az elektromágneses(EM) hullám mind a két odalon elmegy.)

Készítsünk egy 'útvonaljelzõt', amivel meg tudjuk majd különböztetni a fotonokat asszerint,
hogy a tû jobb vagy a bal oldalán mentek el. Ezt a legegyszerûbben két polárszûrõ lappal
érhetjük el, amiket a tû két oldalára erõsítünk. A jobb oldali legyen viszintes polarizációjú,
a bal legyen függõleges.
A helyes állásukat ellenõrízni tudjuk azzal ha egymásra rakjuk õket. Ha nem jön át fény rajtuk,
akkor egymással 90 fokot zárnak be.
A lapok elhelyezése után az interferenciakép eltünik, csak egy fényfolt lesz látható.
Ezt a QM azzal magyarázza, hogy elnyertük 'which way' információt, vagyis megtudtuk
minden fotonról, hogy melyik oldalán ment a tûnek, ami miatt megszünt a hullámtulajdonság.

Most ha a lap és a tû közé újabb vizszintes vagy függõleges állású polárszûrõket rakunk,
akkor két csoportra tudjuk bontani a fotonokat, asszerint, hogy melyik oldalán mentek a tûnek.
A két folt a képen kicsit jobbra vagy kicsit balra fog eltolódni.

Most jön az eraser, az útvonal információ megsemmisitése. Ez egy harmadik polarizátor lesz,
ami a lap és a tû közé kerül,de most 45 fokba álljon.
Ezzel az eraserrel visszakapjuk az interferencia képet, mert megsemmisítettük a
'which way' információt, mert az összes becsapódó foton 45 fokban lesz polarizálva, amiatt nem
lehet tudni hogy a tû melyik oldalán jött.
Ha -45 fokban áll az eraser polarizátor, akkor az elõzõleg sötét helyeken
lesznek a világos csíkok, és viszont.
Mivel mind a két elsõdleges 'útvonaljelzõt' polarizátorra az eraser 45 fokot zár be, emiatt
minden fotonnak 50% esélye van az átjutásra az eraseren (cos2(45)).
Ha két polárszûrõt összevágunk a 6. oldal szerint, akkor egyszerre láthatjuk a két fajta
interferenciacsíkozást.


Most akkor jöjjön egy megoldás a klasszikus elektromágneses hullámokkal.

A klasszikus értelmezés szerint nincsenek fotonok, hanem folyamatos elektromágneses(EM) tér.
Ez jó közelítéssel megfeleltethetõ a QM hullámfüggvényének.
(Az hogy valójában vannak fotonok, és hogy ezek honnan jönnek elõ a klasszikus terekkel,
azt most itt nem téma )
Ekkor a fény tényleg elmegy a tû mindkét oldala mellett, és emiatt interferál.
Ez eddig is ismert volt.
A második lépésnél, amikor az 'útvonaljelzõt' polarizátorok a tû mellé kerültek eltünik az
interferenciakép. Ennek az oka a klasszikus értelmezés szerint az, hogy
a két EM tér elektromos vektora merõleges lett egymásra, emiatt természetesen nem interferálhatnak.
Összeadni lehet két egymásra merõleges vektort, de mivel az elektromos vektoruknak nincs egymást
átfedõ komponensük, emiatt nem tudják egymást gyengíteni.

A harmadik lépés az eraser beszúrása.
Ennek megértéséhez tudni kell azt, hogy a klasszikus fizika szerint a polarizátor után a fény
polarizációs vektora beáll a polarizátor szerint. Tehát egy vizszintes állású polárszûrõ után
a fény elektromos vektora vizszintesen fog rezegni.
Ezt a legkönyebben három polarizátorral látható be. Rakjunk egymás után két polarizátort egymásra
merõleges polarizálási iránnyal. Ekkor nem fog rajtuk átmenni fény. Ha most 45 fokban közéjük
teszünk egy harmadikat, akkor újra át fog menni a fény nagy része. Ha eléjük vagy mögéjük rakjuk
akkor nem.
Ez csak úgy értelmezhetõ, ha feltesszük azt, hogy a fény polarizációja a középsõ polarizátoron
beállt 45 fokba, amiatt már át tud menni a harmadikon, hiszen mostmár az csak 45 fokba áll az elõtte
levõhöz képest. Az oka ennek a viselkedésnek pedig az, hogy a polarizátorban elemi rezonátorokat
képzelünk el, amelyek mozgási szabadsága korlátozott a polarizálási irányban. Emiatt ha a beérkezõ
fény elektromos terének nincs erre az irányra esõ komponense, akkor egyáltalán nem tudja
rezgésbe hozni. Ekkor nincs átmenõ fény.
De ha van ilyen komponense, akkor is csak a polarizátor polarizációs irányába
tudja megrezegtetni , ami miatt a kimenõ fény polarizációs iránya csak ilyen irányú lehet.


Az 'eraser' polarizátor mûködése ugyan ezzel a klasszikus képpel érthetõ meg.
Mind a két oldalról érkezõ fény polarizációja az eraser polarizátorhoz 45 fokban áll, ami miatt
az elektromos terük amplitudója az 50%-al csökken.
Miután a fény áthaladt az eraseren, mind a két oldalról érkezõnek ugyan abba az irányba fog
átállni a polarizációja, ami miatt újra képesek interferálni egymással.
Ha -45 fokba állítjuk az erasert, akkor az ábrákon látható módon a két különbözõ oldalról érkezõ
fénynek 180 fokos fáziseltolódása lesz egymáshoz képest az eraser polarizátor miatt.
Emiatt az elõzõ interferenciamintának a negatívját kapjuk.



Látható, hogy a kisérletben csak annyi történt, hogy a fotonokat két sokaságra bontottuk a
polarizációjuk szerint.
A fenti kisérlet magyarázható a klasszikus fizikával, mindenféle 'útvonal megsemmisítés'-nek
nevezett nemlétezõ elõfeltételezés nélkül is.

Az egész hibás értelmezés forrása az a hallgatólagos feltételezés, hogy a résnél(tûnél) a foton
vagy hullám vagy részecske, és ezt a tulajdonságát majd késõbb az eraser 'fogja' eldönteni.
Nos ez mint látható, egy hamis kép. A fény amikor terjed hullám, az elnyelõdése pedig kvantumos,
részecske jellegû. Dehát a QM hullámfüggvénye is egy rezgést ír le, ennek 'összeomlása'
pedig a mérésnél, a detektálásnál történik ami a foton elnyelõdése.

A 'whitch way' fogalom a fizikában nem helytálló. Maga a kvantumfizika is arról beszél, hogy
nincs a fotonnak 'pályája' ameddig meg nem mérjük. A QM is a klasszikus fizika folytonos
hullámait használja a kvantumobjektumok leírására, csak ez ki van egészítve a mérésekre
vonatkozó kvantálási feltételekkel.
A QM nem eltörli a klasszikus fizikát, hanem arra épül.

Mivel nem lehet egyik kisérleti elrendezéssel sem fénysebesség feletti jeleket küldeni, emiatt szinte biztos, hogy hatalmas tévedés az egész kisérlet és a belõle levont következtetések.

De 2008-ban majd kiderül.
haha

Ha ez a kisérlet és a kvantumfizika teljes mértékben igaz úgy ahogy leírják, akkor a foton sokkal furcsább, mint amilyennel eddig ismertük.
Pedig már elég furcsa volt eddig is.
Mivel a kisérlet elektronokkal is elvégezhetõ, ez még furcsábbá teszti az egészet.

Egy kibúvó lehet a kisérlet által sugallt abszurd távoli kapcsolatból, éspedig az amit Fine is felvetett, nevezetesen hogy lehet hogy vannak olyan helyzetek, amiket egyszerûen NEM LEHET mérni.
Nem is a detektorok hatásfokáról van itt szó, bár az is elég csekély.
De ezt ki lehet kerülni a négyfotonos kisérletekkel.
(Franson Interferometer)

Sokkal inkább arról van szó, hogy ha két foton polaritása nem egyezik meg, akkor valahol késés lép fel.
A szakirodalomban legtöbbször a detektorokat említik fel, mint lehetséges okozókat, de lehetnek a késés okai akár a BBO kristály vagy a beamsplitterek.
Amiatt a két foton nem egyszerre nyelõdik el, ami a koincidencia kiesését jelenti. Egyszerûbben fogalmazva ekkor a két fotont nem párnak detektáljuk.

Szia!

Mi nem érthetõ számodra?

Bocs nem figyeltem, mi?

Aki az EPR-el már találkozott az tudja, hogy általában szintillációs módszerrel egy fotonból két db "ikerfotont" képeznek.

Látom, egy polarizációs moduláció sem ismert számodra.

Oké. Kezdjük az elején.

Foton kilépése. Adva van egy db elektron, gyorsítjuk és fotont sugároz ki.

Mikor? A gyorsulás melyik szakaszában? Kezdetén, közepén, végén?

Mi a különbség a kisugárzott fotonok között, amikor az elektronra ható
gyorsító potenciál 1 V vagy 100 000 000 V.. és akkor ha a potenciál változás sebessége dU=1 V/s vagy dU=1000 000 V/s ?

Vagy esetleg nem a gyorsító potenciál, azaz a gyorsulás a foton kilépésének az oka, hanem mondjuk például:
Ha mozgó elektront visszafordítja a potenciál?

Miért lényeges? Csupán azért, mert ha egy elektron fotont fog be,
akkor ezt egy adott potenciálú térben teszi.
Azaz a befogott foton energiáját mindaddig tárolja, amíg az össz energia készlete lehetõvé nem teszí olyan potenciálra való átlépését
ahova átlépéskor kisugározhatja a fotont.

Ha ilyen átlépésre nincs lehetõsége, akkor akár évezredekig tárolja a befogott foton energiáját.

Ha viszont nagyon kis energiájú fotonok energiája akkumulálódik
egy elektron"-ban" (elektron pályán) akkor a beérkezõ következõ foton az elektronnak a foton kiléptetési energiaszintje átlépésével azonnal
kisugárzódhat.

(Lásd: késleltetett fotonkilépést, termolumineszcens jelenségek,
foton frekvencia transzformáció, hangolható lézer frekvencia, stb.)

És a tükrözõdés?

Azt irtam, EPR foton. Ez valójában egy foton pár, de nagyon sok helyen egy fotonnak írják, és úgy látszik ez megragadt bennem.

Az azért tényleg vicces, hogy vannak akik azt hiszik, hogy ha két irányba haladó EPR foton útjába polarizátorokat teszünk és az egyiket forgatjuk, akkor a másikon változni fog a fényerõ.
Ez se igaz ilyen formában. Önmagába a polarizátoron ugyan annyi foton fog átmenni, vagyis a fényerõ nem változik. Nem lehet vele morzézni.
Jól is nézne ki, ha pl amit forgatunk az 1 km-re lenne, a vevõ pedig 1 méterre a forrástól. Mivel egyszerre sugárzódik ki a két foton, emiatt a vevõn hamarabb jelenne meg a jel, mit ahogy elforgatnánk a távolabbi polarizátort. A múltba küldenénk infót. Nos, szó sincs errõl.
Változást a fotonok számában csak akkor tapasztalunk, ha egyeztetjük a két detektoron, hogy mely fotonok érkeztek 'egyszerre'. Helyesebben melyekrõl mondható el, hogy az utak hosszát figyelembe véve egyszerre indultak. Ezeknél tényleg 'fényerõváltozás' lesz, mivel a fény intenzitása a fotonok számával arányos.
De ezt a fényerõváltozást csak akkor kapjuk meg, miután mind a két detektorba az összes foton beérkezett, és miután az összegyûjtött információt eljuttattuk egy helyere, ahol össze lehet hasonlítani õket.
Emiatt ez nem egy valódi, közvetlen fényerõváltozás lesz, hanem csak közvetett, inkább információ jellegû, és mindenképp csak azután kaphatjuk meg ezt a változást, miután a polarizátorokat már elforgattuk.
Emiatt nincs fénysebességfeletti információ továbbítás, se ok-okozat felcserélõdés.
Hiába látszik logikusnak, hogy a múltba küldtünk jelet, valójában ezt semmivel nem tudjuk bizonyítani.

Einstein "spooky action at a distance"-nak nevezte ezt a rejtéjes távolhatást.
De ezt sem felel meg a valóságnak. Akkor lenne csak igaz, ha végtelen sebességgel tudnának kommunikálni a fotonok egymással.
Pl becsapódna az egyik a D1D2D3D4 valamelyikébe, és üzenetet küldene a másiknak, hogy ha becsapódik a D0-ba, akkor majd interferálhat-e vagy nem.
A lényeges momentum itt az, hogy az elsõ foton jóval a második D0-ba érkezése után érkezik a D1234 valamelyikéhez.

Azt szokták írni az EPR kisérletekkel kapcsolatban, lehet hogy fel kell adni a lokalítás elvét.
Ez se teljes így, mivel nem csak térben kötött a fotonpár, hanem téridõben.
Az entangled fotonok kapcsolata nemlokális és az idõben sincsenek elválasztva.

Az idõbeli visszahatáshoz el kellene fogadnom, hogy az idõ egy reális dimenzió. Ez kizárt.

Ha a világ teljesen determinált lenne, akkor a téridõ reális lenne, és újra elõjön a kérdés, ami már sokszor elhangzott itt is:
...akkor mi jelöli ki a jelent?

Ha minden esemény ami az univerzumban megtörtént és meg fog történni egy négydimenziós térben lenne, akkor semmi értelme nem lenne annak a fogalomnak, hogy JELEN.

Nem kell vele foglalkozni, nem tudja mirõl beszél.

A hullám-részecske kettõsséget már egyetlen elektronon is ki lehet mutatni extrém rövid lézerimpulzussal.


"At any given time there is only a single electron in the
double-slit arrangement. (v) The presence and absence
of interference are observed for the same electron at the
same time."

Attosecond double-slit experiment

A teljes szöveg linkje ott van jobb felül, de azért ideteszem.
pdf


Az oldal keresõjével még több infót találsz.
írdbe: quantum eraser

Hétfõig gondolkozhatsz xD

""Ird le konkrétan, hogy szerinted miért van interferenciakép a D0D1 és a D0D2 detektorok közös ütésénél, és miért nincs a D0D3 és a D0D4 detektorpárosoknál. " "

Értem. Nincs válasz.. Talán hétfõig megnézed a tükrözõdés vagy az interferencia fogalmakat.

Ezt értsem úgy, hogy nem vagy tisztában sem az interfereinciával, aem a tökrözéssel, de meg szeretnéd érteni a jelenséget?

Van itt egy téma, amire vonatkozik a kérdésem.
Válaszolhatsz rá, de persze csendben is maradhatsz.

http://s3.bitefight.hu/c.php?uid=28668
j

Konkrétan kétszer írtam le, de nem értetted.

konkrétan mit nem értettél benne?

""Ird le konkrétan, hogy szerinted miért van interferenciakép a D0D1 és a D0D2 detektorok közös ütésénél, és miért nincs a D0D3 és a D0D4 detektorpárosoknál. " "

Icemanus!

Ha nem érted még a tükrüzõdés folyamatát sem, akkor még akár ötször-öt féle képpen leírhatom az interferencia miért jön-ill. nem jön létre
a berendezésben, akkor sem fogsz egy szót sem érteni az egészbõl!

Ezért kérdezem újra: Hogyan zajlik a tükrõzõdés, a fényvezetés és az interferencia folyamata ??

Tudod, vagy nem?

(Ne csak szád járasd más topicban! Villants is valami tudásfélét!)

""Ird le konkrétan, hogy szerinted miért van interferenciakép a D0D1 és a D0D2 detektorok közös ütésénél, és miért nincs a D0D3 és a D0D4 detektorpárosoknál. " "

<#taps> Nagyon okos vagy!

De azt tudod-e hogy mi és hogyan veri vissza a fényt ?

"Tudod, hogy egy tükör hogyan mûködik? "

Hogyne. Belenézek. 😊))

"Ird le konkrétan, hogy szerinted miért van interferenciakép a D0D1 és a D0D2 detektorok közös ütésénél, és miért nincs a D0D3 és a D0D4 detektorpárosoknál. "

Tisztázzuk az elején: nem beszélek a levegõbe.

Nem véletlenül kérdeztem, hogy tudod-e, hogy a tükörben, a lencsében,
az ernyõn mi történik?
Tudod-e, hogy az interferenciakép hogyan jöhet létre?

Azért kérdezem, mert az általad leírtak alapján feltételezem, hogy
úgy beszélgetünk egy még Schrödinger által megalapozott problémáról,
hogy nem vagy tisztában az alapokkal.

egy szó kimaradt:

Ha elfogadjuk, hogy a múltba nem tudunk visszahatni, akkor a D0 detektorba csapódott foton ELÕRE meghatározza, hogy a 3 ember a 3 tükröt hogy fogja majd beállítani.

A levegõbe beszélsz.
Ird le konkrétan, hogy szerinted miért van interferenciakép a D0D1 és a D0D2 detektorok közös ütésénél, és miért nincs a D0D3 és a D0D4 detektorpárosoknál.

Mit nem értettél?

Tudod, hogy egy tükör hogyan mûködik?

Vagy mégis vissza lehet néha hatni a múltba, ekkor bizonyos mértékben a jövõ is meghatározza a múltat.
Mert megváltoztatni biztosan nem lehet a múltat.

"Hanem az, hogy az ikerfoton manipulálásával létrehozott pHz frekis
fotonáramok modulálják a tükrök és a detektorok elektronfelhõit."

Igen, de még mindig nem látod azt, hogy a d1d2d3d4 valamelyikébe csapódó foton jóval a d0-ba érkezõ után csapódik be. Márpedig a d0 hullámtulajdonságát az dönti el, hogy a d3d4-be csapódik a másik, vagy a d1d2-be.