Neumann János, Nikola Tesla, Albert Einstein
-
remark #622 Alapvetően igazad van. Ha a dimenzió, vagy sík (plane) kifejezéseket használom, akkor megérted hogy miről beszélek? Érted-e azt, hogy valami olyasmire akarok rávilágítani, amire nincs konkrét szavunk, így egy más értelmű szót kell kölcsönvegyek, és elmagyaráznom, hogy én szeretném a szó értelmét kibővíteni. Ezt érted?
Arra adhatnál valami magyarázatot, vagy forrás linket, hogy Feynman-nal kapcsolatban mire célzol (hogy õ jól használja a fogalmakat). Szeretném én is jól használni a fogalmakat, hogy megértsd hogy miről beszélek, és ne a szavak értelmén vitatkozzunk.
A példám lényege az volt, hogy ugyanabban az univerzumban térben és időben nem elválasztva egyszerre több "valóság" is létezhet. Ezeket az eltérő valóságokat te hívhatod dimenzióknak, síkoknak, vagy akár más-más univerzumoknak is. Azért használhatod mindezt, mert mikor ezeket a fogalmakat alkották, akkor nem az járt a fejükben, ami nekem, így nem is alkothatták meg ezeket a fogalmakat úgy, hogy amiről beszélek az egyértelműen része legyen az adott fogalomnak, vagy egyértelműen ne legyen része neki. (Bár lehet, hogy azóta a jelentéseket pontosították, ezért várom hogy adj valami anyagot, amiből kiderül számomra, hogy ez a pontosítás megtörtént-e.)
A valóság a fenti kijelentésben nem véletlenül volt idézőjelben. Mert valóság alatt a kijelentésemben az ember számára érzékelhető valóságot értem, ami egyfajta szubjektív valóság (ezt próbáltam az idézőjellel jelezni). Így a "több valóság" nem feltételezi több univerzum párhuzamos létezését, szimplán azt jelenti, hogy az univerzum annál tovább ér, mint amit felfogunk belőle (egyesével vagy akár együtt is). Ezzel ugye semmi újat nem mondtam.
A felvetésem annyi volt, hogy ez a több, amire hivatkozok, ez lehet hogy térben és időben a számunkra érzékelhető valóságtól el nem választva létezik. Úgy, ahogy a Kossuth rádió és a Bartók rádió térben és időben egymástól el nem választva létezik, és hogy melyik válik a kettő közül a megfigyelő számára az ő (immáron szubjektív) valóságává, az a megfigyelő FÓKUSZÁTÓL függ.
És az ok, amiért ezt az elképzelést itt vetettem fel, az meg az, hogy az elképzelés kapcsolódik a macskás példához, így talán a kvantumfizikához is (amihez nagyjából semmi közöm, de legalább nyitott vagyok).