1129
Neumann János, Nikola Tesla, Albert Einstein
-
sublimiter #527 'Sajnos' csak egyfelekepp.
http://en.wikipedia.org/wiki/Wheeler%E2%80%93Feynman_absorber_theory
Ha a hullam elnyelodik, onnan idoben visszafele is hullamnak kell haladnia, ami a beamsplitteren kioltja a masik agban halado hullamot.
Sehogy mashogy nem lehetseges.
Ha igaz amit leirtam, akkor igaz az idobeli visszahatas is.
Tovabba van egy masik ok is, amit miatt visszafele halado hullam kell. A fotont kisugazo elektron-hullamnak is el kell hajlania valamit. Nem torhet meg csak ugy.
A visszafele halado hullamon torik meg. A kor bezarult.
Itt mar le volt irva, hogy a foton frekvenciaja avagy energiaja, a ket elektronpalya-energia kulonbsege. Ez egy modulacio vagy lebeges, amit ket kozeli frekvencia hoz letre. Az terben ket hullam van jelen EGYSZERRE, az egyik a kisugazo elektron kelti, a masikat az elnyelo. Mivel a ket hullam mindenutt egyszerre jelen van, ez az jelenti, hogy az egyiknek feltetlenul idoben visszafele kell haladnia.
Ennyi,
-
sublimiter #526 A hullamter energiaatadasa kvantumokban tortenik. Ez eddig stimmel. De aki jartas a foton viselkedeseben, az tisztaban van azzal, hogy ez igy meg keves.
Egy beamsplitteren a foton vagy az egyik iranyba halad tovabb, vagy a masikba. A hullam mindig mindket iranyba halad. Ha a fotonelnyelodes nem mas, mint az elektronhullam diffrakcioja az elektromagneses ter hullamai altal alkotott racson, akkor ott mindig mindket oldalon energiaelmyelodes lenne.
Hogyan lehet ezt a problemat kikerulni?
-
sublimiter #525 Ha belegondolok, hogy itt a szomszet topikban mar igazolodott, hogy a gravitacio leginkabb a fenyelhajlashoz hasonlithato.
Ez mar utalt az arra, hogy a tomeg is valahogy onnan ered. Mert mit is mondott Einstein? A gravitalo tomeg ekvivalens a tehetetlen tomeggel. A ketto ugyan az.
Ha az egyik hullamjelenseg, akkor a masik is. Dehat nincs itt semmi ujdonsag, a kvantumfizika is hullamokkal irja le az anyagot.
Kar, hogy az eredmeny csak kozelitoleg jo. Igy nem eleg meggyozo az egesz.
De nem rossz.
-
sublimiter #524 Persze megint gunyos kacaj, hogy ilyen nincs.
Persze persze, akkor olvassunk.
Megjelent az Élet és Tudomány 1999/42. számában
Atomoptika:
Ha atom és fény helyet cserél
Nem a fény szóródik anyagkristályokon, hanem az atomok szóródnak fénykristályokon. Ez a költőien hangzó esemény abban a furcsa, “megfordított” világban történik, amelyben – a mindennapi tapasztalattól eltérően – az atomok és a fény szerepet cserélnek. Az Innsbrucki Egyetem professzora, Anton Zeilinger és munkatársai, akik az első sikeres kvantumteleportálási kísérlettel tettek szert világhírnévre, (lásd lapunk tavalyi 6. és 7. számát – A szerk.), évek óta végeznek hasonló kísérleteket. Legutóbb a kristályszerkezetek meghatározásában használatos Bragg-féle elhajlás "ikerfolyamatát" vizsgálták fényállóhullámok rácsára beeső atomokon.
Fény és anyag szerepcseréjét a kvantumfizika törvényei teszik lehetővé. Ezek szerint a fény kvantumai (a fotonok) esetenként részecskeként, míg a kvantumrészecskék (elektron, proton, atomok, stb.) bizonyos körülmények között hullámokként viselkednek. Az előbbire példa a fényelektromos-hatás, az utóbbira az elektronok elhajlása kristályrácson. Atomok esetében azonban a hullámtulajdonságok csak az abszolút nulla fok (0 kelvin) közelében – amikor az atomok mozgása már elegendően lomha – kerülnek előtérbe, és csupán az utóbbi évtizedben alakultak ki azok az eljárások, amelyekkel az atomok ennyire lehűthetők. (Lásd a fizikai Nobel-díjról szóló cikkünket, lapunk 1997. évi 49. számában. – A szerk.) Az atomoptika, amely az atomnyalábokat a fényhez hasonlóan kezeli, a fizika egy izgalmas új és gyorsan fejlődő ága, amelyet olyan nagyszerű eredmények fémjeleznek mint például a Bose–Einstein-kondenzátum, vagy az első atomlézerek előállítása.
Atomok fénykristályon való szóródásakor kialakuló interferenciaképek
(részletes magyarázat a szövegben)
Az eredeti Bragg-féle elhajlási (diffrakciós) kísérletekben röntgensugarak esnek egy kristályra. A rácsot alkotó atomok a sugárzást minden irányba szórják, a szórt sugarak újratalálkozásukkor fázisuktól függően erősítik vagy gyengítik egymást, így interferenciakép alakul ki. A Bragg-törvény szerint az erősítés a rácssíkokról való tükörvisszaverődés irányánál a legnagyobb: az ehhez tartozó úgynevezett Bragg-szög () a sugárzás hullámhosszától és a kristály rácsállandójától függ.
Az osztrák kutatók a fénykristály létrehozására lézerfényt irányítottak egy aranytükörre: a beeső és a tükörről visszavert hullámok interferenciájából állóhullámok alakultak ki, amelyekben a terjedés irányára merőleges sötétebb és világosabb hullámsíkok az anyagkristályok atomsíkjaihoz hasonló periodikus rácsot alkotnak. Ezen vizsgálták a kutatók a lézersugár irányára merőlegesen beeső argonatomok szóródását.
Az anyagkristályokban a beeső röntgensugarak azonban többnyire nemcsak szóródnak, hanem egy részüket a kristály atomjai el is nyelik. A fénykristályon szóródó atomok esetében a kutatók ezt a hatást nagyon szellemesen modellezték. Mivel a fény fotonjai természetesen nem nyelhetnek el argonatomokat, egy további, megfelelő frekvenciára hangolt lézerrel az argonatomok egy részét gerjesztett állapotba emelték. A szóródó atomok észlelésére pedig olyan detektort készítettek, amely csak az alapállapotú atomokat mutatja ki, a gerjesztett atomok láthatatlanok számára, ezért úgy tűnik, mintha a fénykristály elnyelte volna őket. (Ugyanezzel a módszerrel egyébként olyan szűrőmaszkok” is készíthetők, amelyekkel az atomok nagyon monokromatikus és térben is jól kollimált nyalábjai állítható elő, amelyek a továbbiakban atomlitográfiában vagy atomoptikai alapkísérletekben egyaránt jól alkalmazhatók.) Az atomok fénykristályon való szóródásával olyan jelenségek is vizsgálhatók, amelyek a hagyományos fény–kristály elhajlási kísérletekben nem. Ez annak köszönhető, hogy míg az anyagkristályoknál be kell érnünk azzal, amit a természet kínál, addig a lézer(ek) frekvenciájának változtatásával kívánság szerinti, “testreszabott” fénykristályok állíthatók elő. Ezt kihasználva a kutatók olyan kristályt hoztak létre, amely teljes mértékben sérti az úgynevezett Friedel-féle törvényt, és nincs megfelelője az anyagkristályok körében. E tapasztalati úton felállított törvény (1913) szerint a kristályról szórt röntgensugarak interferenciája a Bragg-szög pozitív és negatív értékéinél ugyanakkora maximális erősítést okoz. Ez a szabály azonban csupán a sugárzást tisztán csak törő kristályokra igaz, a sugárzást részben el is nyelőkben viszont többé-kevésbé sérül, náluk a pozitív és a negatív Bragg-szögnél némileg eltérő intenzitás jön létre. Zeilinger és munkatársai az atomsugarat “törő” és “elnyelő” összetevők kombinációjával olyan fénykristályt állítottak elő, amelyben az egyik irányban teljes kioltás jött létre – valódi kristályokban ez a véglet sohasem valósul meg. Az eredmény a mellékelt képsorozaton látható: a valamennyi kép közepén végighúzódó széles vörös csík az elhajlás nélkül áthaladó atomoknak felel meg, míg a fényes “szigetek” az elhajlási kép legnagyobb intenzitású helyeit jelzik. Középen a szimmetrikus, tőle balra és jobbra a két teljesen aszimmetrikus eset látható, amikor a Bragg-szög pozitív illetőleg negatív értékénél teljes kioltás jön létre.
1999/42
http://optika.hu/magazin/atomfeny.htm
-
sublimiter #523 A kerdes az, hogy vajon leirhato olyan KVANTALT energiaatadas, ami kozonseges hullamokra epul.
Az igazi legyeg kimaradt. Marpedig az elektronhullam diffrakcio egy fotonhullam altal kepviselt racson kvantalt energia atadas. Hogy miert?
Mert a toresi szog mindig csak a foton es az elektron hullamhosszatol fugg.
hmmm csak nem igy viselkedik a 'foton' is?
Ha ez igaz, akkor nincs semmifele HIGGS mechanizmus, a tomeget kutyakozonseges hullam-diffrakcio hozza letre.
-
sublimiter #522 "Állítólag a klasszikus fizika szerint az elektromágneses hullám amplitudójától függ az elektron keringési sebessége."
Igazabol nem is ez a fo kerdes. A kerdes az, hogy vajon leirhato olyan energiaatadas, ami kozonseges hullamokra epul.
Akkor lassuk.
Hullam energiahordozo es pontszeru enegria-elnyelovel nem fog menni, vagy csak nagyon nehezen, kulonfele csalasokkal. De semmi gond, az elektron hullamkent is leirhato.
Oke, de hogyan adhat at hullam hullamnak energiat? Mint ismert, a kozonseges hullamok linearis szuperpozicioban vannak, magyarul valtozatlanul athaladnak egymason, De tegyuk fel, hogy a hullamoknak lehet egy masik csopotja is, ahol ez nem igaz. Ekkor a ket hullam valahogy hat egymasra. Ki kellene talalni egy mechanizmust erre.
Mihez hasonlit egy hullam a legyjobban? Egy racsra.
Egy racson pedig egy masik hullam el tud hajlani. Ezt nevezik diffrakcionak.
http://en.wikipedia.org/wiki/Diffraction
Itt a hullam a racsallandotol fuggoen elhajlik a racson. Ha a fotont is egy ilyen racsnak vesszuk, akkor az elektron-foton kolcsonhatas felirhato ugy, hogy az elektron-hullam diffrakciot szenved a foton-hullam racson.
Ki kellene szamolni, hogy ez valos feltetelezes-e?
Lassuk.
http://en.wikipedia.org/wiki/Bragg%27s_law
l=2*d*sin(fi)/n
Az utobbi egyenletbol levezetheto az a szog, ahol a beeso es a visszaverodo hullam egymasnak az egesz szamu tobbszorosei, Itt jon legre a hullamok konstruktiv interferenciaja.Ez a szog lesz:
fi4=asin((l*n)/(2*d))
Vegyunk egy elektron-hullamot, es valasszunk egy aranyszamot, ami a foton-hullamhosszat adja meg az elektron-hullamhosszabol.
v=c*0.3
l=h/(m*v)
a=3.5
A d lesz a foton hullamhossza, amihez tartozik egy frekvencia es egy energia.
d=l*a
f=c/d
E=h*f
Ezekbol az adatokbol mar kiszamolhato a foton impulzusa.
p=2*E/c
Majd az adott beesesi szogre az elektron impulzusa. A szamitas nem relativisztikus, igy csak kozelitoleg helyes.
px=p*sin(fi)
py=p*cos(fi) + v*m
fi3=atan(px/py)
a fi3*radian fi4*radian
1.500 14.314 19.471
1.900 12.826 15.258
2.300 11.614 12.556
2.700 10.609 10.672
3.100 9.762 9.282
3.500 9.040 8.213
3.900 8.416 7.366
4.300 7.873 6.677
4.700 7.395 6.107
5.100 6.971 5.626
Amit a szamok mutatjak, a feltetelezes lehetsegesnek tunik. A ket utolso szogertek kozel esik egymashoz.
-
tomcat1 #521 100 év múlva megtudjuk... -
#520
hullám és részecsketulajdonsága van egyaránt -
OKkultist #519 A lényege, hogy egy szupernehéz elemről beszél, a 115-ös elemről, 1989-ben, holott az akkor még nem volt felfedezve. Az ebből az elemből kinyerhető gravitációs hullámokról is mond ezt azt, pl., hogy 2féle gravitációs hullám van: A és B, az A a lényeges, mert az olyan erős, mint az atomokat összekötő erő, a B meg gyenge, viszont az A csak azokban az elemekben terjed ki legalább az atommag átmérőjének a feléig, ahol elég proton és neutron van, pl. az UUP-ben. Ezt a sugárzást erősítik fel, mint a mikrohullámot, és ezzel sok mindent el lehet érni. De mond mást is, pl. egy 100%-os hatásfokkal működő cucc, ami a hőt alakítja elektromos árammá. Állítólag egy kevés 115-ös elemet sikerült kilopnia, és ezzel végeztek pár kísérletet is, legalábbis ezt állítják, ő és John Lear. (a milliomos hobbikutató) Aki az összes hasonló témakörben felbukkkan, az Teller Ede. (mint belsős, ő viszont a haláláig sem beszélt ezekről, sírba vitte a titkot) -
tomcat1 #518 nekem ez magas angol miről beszél? -
OKkultist #517 Van itt fizikus?
Ez a fizikus vajon igazat beszél? -
#516
kétréses módszer erre a meggyőző példa, de a fény dualizmusa is érdekes... lehet h csak mi tesszük azzá h megfigyeljük és mi okozzuk a hullámfüggvény összeomlását -
Albertus #515 Ne csúsztass!
Csak a térben haladó fotonok nem interferálnak egymással!
Anyagra együtt érkező fotonok interferálnak. -
#514
Szegény fotonok, nem iterferálódhatnak.
Már azt sem. -
Albertus #513 Azt írod, hogy:
"
tegnap 17:09 | privát | válasz erre | #511
Visszatérve a QMre.
A foton hullámcsomag, a hullámcsomag pedig elemi hullámokból áll. "
Pedig nem. Nem hullámcsomag és nem áll hullámokból!
ENERGIA csomag! Jegyezd meg! Energia és nem hullám!
A térben haladó fotonok különben sem interferálódnak.
Ezt a butaságot is idézted, vagy magadtól írtad? -
Albertus #512 Az látom, hogy nem érted. Értesz bármit az egészből?
Amint látom a rózsaszín elefántokat.. -
#511
Visszatérve a QMre.
A foton hullámcsomag, a hullámcsomag pedig elemi hullámokból áll. Nem lila elefántokból se nem másból. Nem érdekes, hogy számunkra ez csak egy valószínűségi amplitudónak tünik, az elemi hullámok reálisak.
Nem számít, hogy egy kétkarú interferométerben csak az egyik karban detektálhatunk fotont, mert tudjuk hogy az elemi hullámok minkét karban terjednek, csak épp a másikban kioltják egymást. Az egyszem foton nem önmagával interferál, hanem az elemi hullámok interferálnak a másik irányban haladó elemi hullámokkal.
Csak éppen a másik karban haladók nem alakítanak ki hullámcsomagot, mert épp úgy állnak a fázisaik.
Nem állítom hogy az elemi hullámok elektromágneses hullámok, de valami olyasmik.
-
#510
Ezek idézetek. Amit írtál, annak meg semmi értelme. -
Albertus #509 Kedves Ithink!
"Hiányosak az ismeretei tanárúr!" -- mondatodat mire alapoztad?
Először is: Még az egykristályokban sincs olyan hosszú szabad
egyenes szakasz amin akadály nélkül végighaladhatna egy foton
(ill. akinek úgy jobban tetszik: egy hullám).
A fotonok mindig az elektronfelhőben nyelődnek el és sugárzódnak ki.
Én csupán ezt az általános érvényű megállapítást tettem.
Nem emlegettem csoportsebességet, diszperziót.. így nem vitattam
a tárgyalásának ilyen módú voltát sem.
Az igaz, hogy az atomok rezgései módosíthatják a vezetés szögét,
fázisát, de:
Miután az egyfotonos esetben a teljes fényúton a módosítások
eredője zéró, így hacsak nem túl vékony réteget vizsgálunk,
a termikus rezgések okozta fázistolás éréke is zéró.
Abban igazad van, hogy ha elegendően sok, egyetlen frekvenciájú
fotont küldünk be egy kristályba, akkor az interferenciák helyi csoportsebesség változásokat idéznek elő, de
miután az interferenciák oka a termikus rezgésből és a különböző
útszakaszok megtételéből adódik, és mint tudjuk a termikus rezgések statisztikusan minden irányú változása semlegesíti egymást, valamint
a különböző útszakaszok szimmetriái hasonló képpen semlegesítik
a változásokat, szintén ezen okokból nem történik fázistolódás.
Ami valóban okoz fázis eltolást, az a lézergirókban alkalmazott
hatás: az elindított impulzus haladási ideje alatt elmozduló hordozó közeg fázistoló hatása.
Ugyanis ez a hatás nem egyenlítődik ki a statisztikus szimmetriák
következtében, hiszen a vezető közeg elmozdulásai aszimmetrikusak.
(Pl. a Föld forgása következtében.) -
#508
Amiről én írtam, az minden tipusú diszperzió alapja, ez a fázis eltolódása.
Amiről ő ir, az az egyik tipusa a diszperziónak(Módusdiszperzió), például a sokmódusú üvegszálban
lép fel.Ott is a fázis tolódik el, de itt az az ok, hogy hosszabb úton is halad a fény, és emiatt
adódik folyamatosan egy késleltetett fázisú hullám az eredetihez, ahogy bemutattam.
De nem ez a hagyományos értelemben vett diszperzió.(Anyagi diszperzió)
Ha a fény csak egyenesen tud menni az anyagban, akkor is fellép diszperzió, például nagyon vékony
üvegszálakban.
Diszperziók lehetnek:
"
Módusdiszperzió (különböző módusok különböző sebességgel terjednek)
kromatikus diszperzió (különböző spektrális komponensek különböző sebességgel terjednek)
Anyagi diszperzió, DM (az átviteli közeg anyagának tulajdonságai miatt)
hullámvezető diszperzió, DW (a hullámvezető tulajdonságai miatt)
Polarizáció diszperzió (különböző polarizációjú komponensek eltérő sebességgel terjednek).
Hatása általában elhanyagolható.
"
Ő erről beszélt:
"
Módusdiszperzió
Többmódusú szálakban jelentős a szerepe, ez a meghatározó nagyságrendű jelenség.
Abból származik, hogy a különböző hullámformák csoportsebessége különbözik,
azaz a különböző módusok különböző úton és különböző idő alatt érnek a szál egyik végéből a másikba.
Nem függ a forrás vonalszélességétől, mert nem kromatikus diszperzió.
Tipikus értéke körülbelül három nagyságrenddel nagyobb, tehát hatására általában jobban kiszélesedik az impulzus,
mint a kromatikus diszperzió hatására.
"
http://74.125.39.104/search?q=cache:9XvscXD2DcAJ:kando.prociweb.hu/letoltes/data/2.evfolyam/Altalanos_mernoki_ismeretek/MTI_Meszlenyi_Gyorgy/VG1/Optikai_Kabelek_Katay_Miklos/Optikai%2520k%25E1belek.doc+feny+diszperzio+uvegszal&hl=hu&ct=clnk&cd=2&gl=hu
Az anyagi diszperzió okai:
"
Anyag okozta diszperzió:
Elmélet: elektromágneses hullám az anyag atomjaival kölcsönhatásba lép.
Ez frekvenciafüggő (diszperzív az anyag, az impulzusok szétkenődnek).
A hullám csillapodik:
Az anyag polarizálódik fény hatásásra (az atomok elektromos struktúrája rezeg
a hullám frekvenciájával).A rezgő töltés új hullámot bocsát ki, amely interferál a fénnyel.
Így annak laz eredetihez képest fáziseltolódása lesz..Ez folyamatosan történik a teljes
fázistolás arányos a terjedési távolsággal és az eredeti hullám kisebb fázissebességgel
tud terjedni.
"
http://www.eet.bme.hu/~zolomy/vieem500/
A többmódusú szálban a kiszélesedés oka a sokféle úton terjedés, de ez
az egymódusú szálnál nincs:
"
Az impulzusok kiszélesedése
...
A kiszélesedés oka, hogy a fénysugár a szálban nagyon sokféle úton terjedhet:
A legrövidebb úton a szál tengelyével párhuzamosan beeső sugár halad, míg a leghosszabb
utat nyilvánvalóan a Θk szög alatt beeső sugár teszi meg.
...
Mivel egymódusú szál esetében csak egy úton haladhat végig a jel (csak egy jelúton terjed a fény),
a többmódusú diszperzió ezzel kiiktatódott. Az egymódusú szál teljesítményét a
kromatikus diszperzió határozza meg, amit az okoz, hogy az üveg törésmutatójának változása
csekély mértékben függ az alkalmazott fény hullámhosszától, és a valódi adótól jövő fénysugárnak
nem nulla szélességű a spektruma, hanem véges.
"
http://hu.wikipedia.org/wiki/Optikai_szál
page 45: 6.3 Diszperzió
http://www.mht.bme.hu/~zolomy/OptTavkJegyzet_javitott.pdf
"
A diszperziót elméletileg az elektronelmélet alapján lehet értelmezni.
Eszerint az anyag molekulái (atomjai vagy ionjai) úgy tekinthetők, mint apró rezonátorok.
Az atomi részecskében a töltések egyensúlyi helyzetük körül rezgőmozgást végeznek,
amelyekhez meghatározott sajátfrekvenciák tartoznak. A beeső fény ezeket az apró rezonátorokat
a saját frekvenciájával rezgésekre kényszeríti, miközben mint a kis rezgő dipólok,
szekunder hullámokat bocsátanak ki. Az anyagban terjedő, ténylegesen megfigyelhető hullám
a gerjesztő primer hullámnak és a szekunder hullámnak az eredője lesz.
Az anyagban terjedő hullám fázissebessége a számítások szerint a primer
hullám frekvenciájától függ, vagyis a törésmutató függ a frekvenciától.
Ez a diszperzió
"
http://74.125.39.104/search?q=cache:va7IvBJuOJgJ:members.iif.hu/rad8012/fiz-programok/geomopt.doc+feny+anyagban+diszperzio&hl=hu&ct=clnk&cd=2&gl=hu
"
A klasszikus hullámképben a lassulást lehet úgy magyarázni, hogy a fény elektromos
polarizációt indukál az anyagban, és a polarizált anyag új fényt sugároz ki, amely
interferál az eredetivel késleltetett hullámot hozva létre. Részecskeképben ehelyett
a fotonok és az anyag kvantumgerjesztéseinek (kvázirészecskék, mint a fonon és az exciton)
keveredéseiként, polaritonokként írható le; ez a polariton nem nulla effektív tömeggel
rendelkezik, emiatt nem haladhat c sebességgel. A különböző frekvenciájú fény különböző
sebességgel haladhat át az anyagon; ezt hívják diszperziónak.
"
http://hu.wikipedia.org/wiki/Foton
..és ugyebár én a klasszikus képpel magyaráztam az elemi hullámok terjedését..
Hiányosak az ismeretei, Albertus tanárúr ,)
-
#507
Olvasd el ezt elsőnek, ha érdekel a téma. -
pet0330 #506 És am miért elketrontól elektronig mennének?? -
pet0330 #505 xD na most akkor kinek van igaza??? -
Albertus #504 Szia!
Nos, az úgy van, hogy a fotonok az anyagokban is, elektrontól elektronig haladnak. Azaz egy gyémánt rácson át, a rácspontokról
rácspontokra sugárzódva (ugyanis ott vannak az elektronok is..)
közel két és félszer hosszabb utat futnak be, mint amit mi "kintről"
látunk..
A törésmutató hányadosa így ezt a belső szöget mutatja..
hiszen éppen az utolsó cikk-(cakk) szögét..
Ami kétségtelenül a belső cikk-cakk útvonalát is jelenti egyben..
Azaz minél nagyobb ez a szög, annál nagyobb cikk-cakkonat tesz
meg a fény az anyagban.
-
pet0330 #503 Jah nekem ezzel magyarázta. Miért nem így van?? -
Albertus #502 Szia!
Jól értelek?
Ezzel magyarázod az egyes anyagokbani különböző fénysebességet? -
pet0330 #501 hm? :D -
pet0330 #500 Azért még van kérdésem. :D Pl. ha van 2 ugyanolyan frekvenciáju hullám csak az egyiknek sokkal nagyob az amplitudója akkor milyen észrevehető különbség van a 2 között?? -
ithink #499 no problem
Majd emlits meg amikor majd megkapod a Nóbeldíjad. ,)
-
ithink #498 A kvantumok és a zene:
http://www.sfu.ca/sonic-studio/handbook/Grain.html
-
pet0330 #497 Köszi szépen mostmár értem :) Nyolcadikos létemre :P XXD
Tehát amikor egy ilyen másodlagos forrás belép akkor az (ha az egészet nézed) amplitudó legmagasabb pontja hárébb kerül.
Tényleg kössz. -
ithink #496 Az ember azt hinné első látásra, hogy amikor ez a hullámcsopot kilép az anyagból, akkor is megmarad a lassusága, hiszen a lila hullámok már léteznek, és továbbra is azokból épül fel a sárga eredő görbe.
De le kell tudni olvasni az ábráról, hogy azért lassul folyamatosan a sárga rezgés, mert mindig belép egy új forrás. Ezek a pontok a lila vonalak kezdeteinél vannak. Látszik hogy a sárga hullám fázisa itt ugrik hátrébb. A kis animációnál ezek sűrűbben voltak.
Amit megszünnek a belépő másodlagos források, az eredő hullám onnantól újra gyorsan fog menni.
A folyamatos újragerjesztés miatt lassul le a fény az anyagban, -
ithink #495 Egy nyolcadikosnak nem biztos hogy értenie kell ezeket a dolgokat.
De legyen.
Balról jobbra terjed a rezgés.Sorba lépnek be a másodlagos források, ezek kicsit más fázisban sugározzák vissza a fényt. Látszik a rajzon, hogy minél több lép be, annál hátrább tolódik az amplitudók összegéből felépülő eredő hullám. Ez azt is jelenti, hogy ugyanannyi idő alatt kevesebb utat tud megtenni a hullám, tehát lassabban megy.
Az összetevői továbbra is 300000 km/s-al haladnak, de az eredő fény lelassul. Mint már a hullámcsomagnál írtam, az összetevők, az elemi síkhullámok önmagukban kimutathatatlanok.
![]()
-
pet0330 #494 éne=kéne és mnnie=mennie
sose tudtam írni XD -
pet0330 #493 Na ezt el tudod magyarázni egy 8-adikosnak?? :D
Addig hogy rezgésbe hozza az atomokat és molekulákat, és azok olyan (frekvencia,és amplitudójau?????) hullámot hoz létre. Azt is hogy miért lesz eltolódva, csak azt nem hogy ez a frekvencián kívül mit változtat az eredeti hullámon?? Ettől még annak ugyanolyan gyorsan éne mnnie vagy nem??
Remélem nem mondtam nagy hülyeséget, ha mégis akkor bocs -
ithink #492 Továbbá kicsit csaltam #476.
spd_electron-=amp_electron*amp_electron*0.75e-5*s;//r^2
Vártam, hátha valaki észreveszi, de nem szólt senki.
Ez egy rugószerű mozgás, de nem a rezgés amplitudójától függ a visszahúzó erő, hanem annak a négyzetétől.
Tehát NEM keringő elektront számoltam, hanem egy különleges(multidimenziós?) rezgést.
-
ithink #491 És a kérdés, amire rá akartok vezetni:
Hogy lehetne már a gravitáció olyan mint a fénytörés, amikor mindenki tudja, hogy a sűrűbb közegben lassabban halad a fény, és a vak is látja, hogy a gravitáció gyorsítja a testeket.
A válasz a másik topikban jön.. -
ithink #490 Hah.
Szóóvaal [] és közé egy i.
-
ithink #489 Az összes surface_faz[x] és surface_faz[j] után közvetlenül kell egy [i]. A fórum lenyelte őket. -
ithink #488 A programok c++ban vannak megírva, linuxon ha a fejlesztői környezet fel van installálva, akkor egy konzolban egyszerűen lefordíthatóak ezt begépelve.
cc x.cpp /usr/X11R6/lib/libX11.so.6.2 -lm
ha nem találja a 6.2est, akkor meg kell keresni, milyen van felrakva.
A futtatható file a ./a.out
Ha a két vonalat kiszedem, akkor érvényes a definició, akkor csak egy forrás lesz(második kép):
//#define one_src
float surface_faz[1200][20];
float3 center=float3(300,100,0);
for(int i=0;i<20;i++)
for(int x=0;x<1200;x++) surface_faz[x][i]=0.0;
for(int y=0;y<501;y++)
for(int x=0;x<1200;x++) {
float amp=0.0;
for(int i=0;i<20;i++) {
float3 pos=float3(x+i*10,y-i*4,0);
float3 dir=pos-center;
float dis1=sqrt(dot(dir,dir));
amp+=sin(dis1*M_PI/30.0);
if(y==500) surface_faz[x][i]=dis1;
}
int color=(int)(amp*15.0);
if(color> 255) color= 255;
if(color<-255) color=-255;
if(color<0) pixel(x,y,-color);
else pixel(x,y,color<<16);
}
for(int y=500;y<1000;y++)
for(int x=0;x<1200;x++) {
float amp=0.0;
#ifdef one_src
int j=370;
#else
for(int j=0;j<1200;j++)
#endif
{
float3 pos2=float3(j,500,0);
float3 pos=float3(x,y,0);
float3 dir=pos-pos2;
float dis1=sqrt(dot(dir,dir));
for(int i=0;i<20;i++) {
amp+=sin(dis1*M_PI/15.0+surface_faz[j][i]*M_PI/30.0);
}
}
#ifndef one_src
amp/=40.0;
#endif
int color=(int)(amp*15.0);
if(color> 255) color= 255;
if(color<-255) color=-255;
if(color<0) pixel(x,y,-color);
else pixel(x,y,color<<16);
}
Ezt meg be kell tenni az xwindow kezelő elé(#446), mert vektorokra is sükség van:
class float3
{
public:
float x,y,z;
float3::float3() {x=0.0;y=0.0;z=0.0;};
float3::float3(int x2,int y2,int z2) {x=x2;y=y2;z=z2;};
float3::float3(float x2,float y2,float z2) {x=x2;y=y2;z=z2;};
float3 operator +(float3 v2) {float3 v1;v1.x=x+v2.x;v1.y=y+v2.y;v1.z=z+v2.z; return v1;};
float3 operator -(float3 v2) {float3 v1;v1.x=x-v2.x;v1.y=y-v2.y;v1.z=z-v2.z; return v1;};
float3 operator *(float3 v2) {float3 v1;v1.x=x*v2.x;v1.y=y*v2.y;v1.z=z*v2.z; return v1;};
float3 operator /(float3 v2) {float3 v1;v1.x=x/v2.x;v1.y=y/v2.y;v1.z=z/v2.z; return v1;};
float3 operator +(float v2) {float3 v1;v1.x=x+v2;v1.y=y+v2;v1.z=z+v2; return v1;};
float3 operator -(float v2) {float3 v1;v1.x=x-v2;v1.y=y-v2;v1.z=z-v2; return v1;};
float3 operator *(float v2) {float3 v1;v1.x=x*v2;v1.y=y*v2;v1.z=z*v2; return v1;};
float3 operator /(float v2) {float3 v1;v1.x=x/v2;v1.y=y/v2;v1.z=z/v2; return v1;};
};
float dot(float3 w1,float3 w2) {return w1.x*w2.x+w1.y*w2.y+w1.z*w2.z;};
