92652
10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!


[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • molnibalage83
    #88822
    Hát, golyó helyett kiszáradásban is meg lehet halni.
    Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2018.09.17. 19:35:00
  • F1End
    #88821
    Node elvileg nem lesz melegebb a hőjelet is takaró ghiliben?

    Vagy rosszul gondolom, hogy azlrt nem látszik a hőmkamerán, mert nem engedi kisugározni -> leadni a hőt?
  • [NST]Cifu
    #88820
    Ha az életedről van szó, akkor nagy áldozat? :)
  • SZUsszan
    #88819
    Mint bármelyik Ghilliben. A napszúrástól megvéd, de azért literszámra lehet alatta izzadni nyáron.

    Nekem is van egy, gond nélkül túl lehet élni benne egy napos airsoftozást. Egyébként meg a sniperek minden ruhában meg tudnak gyulladni, ha olyan a körülmény, hogy napokig keresik a másik orvlövészt a sziklák között kúszva a napon...

  • steweee
    #88818
  • molnibalage83
    #88817
    Azért megnézném, hogy csak tavasszal ősszel mekkora hőmérséklet van ilyen ruciban...
  • [NST]Cifu
    #88816
    Létezik, csak hát teljes testet fedő rucira van szükséged:

  • steweee
    #88815
    már régóta volt eszembe hogy megkérdezzem, csak mindig elfelejtettem.

    van vmi olyan ruha, amibe öltözve elrejti a testhőt, hogy helikoterről/ repülőről este a gyalogság ellen ne pulykavadászatot tartsanak ? pl:afganisztáni háború
  • [NST]Cifu
    #88814
    Négy darab? Lesz több?


    2db Mi-24V és 2db Mi-24P. Igen, négy további (eddig repképtelen) Mi-24P ment még ki. Van még négy Mi-24V, amelyek szintén hosszú ideje állnak a füvön (7-16 éve), hogy ezek megkapják-e a nagyfelújítást, az még kérdéses (hivatalosan az első négy tapasztalataitól függ).

    Fegyverzet változott valamit vagy még a 40 évvel ezelőtti színvonal 20 éve lejárt szavatossággal?


    Éjjellátót említenek, NVG szemüveggel, és ehhez átalakított műszerfallal. Fegyverzet terén nincs szó beszerzésről, az embargó miatt elviekben lehetőségünk se lenne Ataka beszerzéshez (amit a Mi-35 esetében integráltak).
  • Gunslinger
    #88813
    Négy darab? Lesz több? Fegyverzet változott valamit vagy még a 40 évvel ezelőtti színvonal 20 éve lejárt szavatossággal?
  • ximix #88812
    Visszaérkeztek az oroszországi nagyjavításról a Magyar Honvédség Mi-24-es harci helikopterei – hangzott el az M1 csütörtök reggeli műsorában.
    link
  • ximix #88811
  • [NST]Cifu
    #88810
    A Jaguar felderítő jármű egy VBCI mellett. A VBCI hivatalosan 3.22 méter magas, míg a Jaguar esetében 3.5 métert említenek...

  • Hpasp
    #88809
    Én csak a forrásoddal vitatkoztam, ami ezt írja:

    Service Ceiling
    (U-2C) 85,000 ft (25,930 m)
    (U-2S) 90,000 ft (27,430 m)



    Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2018.09.12. 07:28:45
  • [NST]Cifu
    #88808
    Mint említettem, az U-2S esetében is túlzó lehet a 27km-es repülési magasság, de attól még az U-2C és az U-2S két külön altípus, más hajtóművel (Pratt & Whitney J75 vs. General Electric F 118-GE-101), majdnem kétszer nagyobb felületű szárnnyal, stb...
    Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2018.09.12. 06:21:26
  • molnibalage83
    #88807
    És mi a fittyfenétől tudna kb. 15 ezer lábbal fentebb menni? Ez a mese habbal kategória. SR-71 tud felmenni 90k láb tájára. Éppenhogy...


    Ez kb. akkora marhaság, mintha az F-15SA statikus magassága megnőne több km-mel csak azért, mert GE hajtómű van benne. A gép felhajtóerő tartaléka ettől nem lesz több és a mivel végsebesség is azonos, a gép meg nem könnyebb...
    Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2018.09.11. 22:44:27
  • [NST]Cifu
    #88806
    Hihi, az US ARMY is játszik most a típusjelzésekkel. Az M1A2 SEPv3 és SEPv4 át lett nevezve - M1A2C és M1A2D jelölésre... :)


    M1A2 SEPv3 változat Trophy APS-el... akarom mondani M1A2C... :)
  • [NST]Cifu
    #88805
    Hm, ok, tehát a forrásoldal túloz, de viszont ez még mindig az U-2C/F anyaga, ma pedig az U-2S (ex-TR-1) van hadrendben.
  • Hpasp
    #88804
    Forrás:

  • Hpasp
    #88803
  • Hpasp
    #88802
  • [NST]Cifu
    #88801
    A 27 km-es U-2 magasság honnan jön...? Nincs az még 23 km sem sok változatnál, lásd Élenjáró haditechnika blogot.


    Forrás

    Service Ceiling:
    (U-2S) 90,000 ft (27,430 m)
  • molnibalage83
    #88800
    A B-52J-vel meg lehetne dönteni a felszállás nélküli átrepülési rekordot, amit széria gépek terén mai napig B-52H tart.

    A 27 km-es U-2 magasság honnan jön...? Nincs az még 23 km sem sok változatnál, lásd Élenjáró haditechnika blogot.
    Lásd itt.

    Az SR-71 is éppenhogy fel tud mászni 27 km-re. Otthon van FM-em, tudom linkelni az idevágó oldalát.

  • [NST]Cifu
    #88799
    Az USAF két további vén típus továbbüzemeltetése mellett döntött.

    A B-52H gépek B-52J-re (nem végleges jelölés) való feljavító programja még csak formálódik...



    A lényeg meglepően visszafogott: legalább 20%, de ideális esetben 40%-al alacsonyabb fogyasztás a jelenlegi felszállási, repülési magassági és teljesítmény képesség megtartásával, némi plusz energiafejlesztési képesség a jövőbeni rendszerek számára és 2050 utánig való üzemeltethetőség. Ennyi.

    A 20-40%-al alacsonyabb fogyasztás bőven megvalósítható kategória, figyelembe véve, hogy a B-52 a vénséges vén, 1950-es években tervezett TF30-as hajtóművekkel repül. Érdemes elgondolkozni azon, hogy ez azt jelentené, hogy a gép hatósugara ~7200km-ről 8500-9500km-re nőhetne (az átrepülési távolsága pedig akár 22 - 25 ezer km is lehet!). A többi igazából semmi rendkívüli. Nem kerül szóba világmegváltó rendszerek integrálásáról, ahogy más új technológiákról sem.

    Az mindenesetre félelmetes valahol, hogy a típus akár 100 évig is hadrendben lehet ezek alapján. Vajon 2050-ben mennyire fog idegenül hatni ez a látvány?



    A másik vén repülőtípus az U-2 kémgép. Noha már párszor temették, hogy a műholdak és a drónok kiváltják, ehhez képest a mai napig egyedülálló repülési magasság terén, még az RQ-4 Global Hawk is csak felnézhet rá - 18 km-ről 27 km-re. Alapvetően ez menti meg ismét, ugyanis a légierő nagy hatótávolságú új érzékelők integrálását szeretné megvalósítani.



    Az U-2S jelenleg modulárisan felszerelhető, de van multispektrális kamerát, vagy képalkotó radart (esetleg más érzékelőket) vihet, vagy más feladatokat lásson el - például repülő átjátszó állomás legyen különféle légi, tenger és szárazföldi egységek közötti kommunikációban (ez az un. Eisten box). A lényeg itt a vagy-vagy. Az új képesség az un. Triple Intelligence képességet hozná el, amely lehetővé tenné, hogy egyetlen gép egyszerre széles spektrumban vizsgáljon egy régiót, így a képet és adatok párhuzamos elemzésével könnyebb kiszűrhető az álcázásban, fedésben lévő célpontok.


    Egy U-2S az Eisten box (a fehér has alatti modul) tesztelésekor


    Most e mellé jön az 'Agile container' integrálása is, amely az MS-177 kamerát is tartalmazhatja. Az MS-177 hivatalos képessége az, hogy cirka 18-20km-es magasságból akár 100km feletti távolságról is méteres felbontású képet készíthet, különböző hullámhosszokon (multi-spektrális fotózás). Ez megtámogatva a képalkotó radarokkal és más SIGINT érzékelőkkel igen hatásos felderítő képességet nyújthat. Ez most a terv...


    Egy RQ-4-es drónnal, MS-177-es kamerával készült, feltehetően butított kép
  • fonak
    #88798
    Gondolom az orosz szereplők neve is ismert, ha nem is közölte le a szerző, ez alapján pedig azért ki lehetett volna nyomozni, mi történt velük.
  • molnibalage83
    #88797
    Köszi.
  • ximix #88796
    Kégl Tamás
    Tankkal a kocsmába

    link

    SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!

    Új HORIZONT
    XXX. évfolyam, 2002., 5. szám

    Kégl Tamás

    Tankkal a kocsmába

    Három szovjet katonatiszt - egy százados, egy főhadnagy és egy alhadnagy - baktat Gy. községben, a posta utcáján a kocsma felé.

    Az időpont felejthetetlen, l986. június l6. R. J. 36 éves karbantartó kőműves életének utolsó napja.

    Kicsivel múlt el dél. A nap zavartalanul ontja melegét, szellő sem mozdítja a forróságot. A tisztek lépteit a hőség lassítja, szomjúságuk meg szaporázza. A százados kezében viszi a sapkáját, az alhadnagy kigombolta zubbonyát. Csak a főhadnagy öltözéke szabályos, katonás.

    A közeli lőtérről jönnek. Harckocsizó egységük ott gyakorlatozik. A napokban érkeztek az ország más vidékéről. Helyismeretük nincs, de a kocsma helyét könnyű rárajzolni a katonai térképre.

    A falu szélén állították le a tankot, onnan gyalogolnak. A harckocsi a szélső háztól alig kijjebb, a réten áll. Vezetője, fiatal sorkatona kikászálódik belőle. Neki is melege van, ő is szomjas. Beköszön a szélső házba és kér egy pohár friss vizet. Aztán még egyet.

    Szomjúságát csillapítva visszamegy a tankhoz. A réten virágot lát. Mint otthon. Tudja, hogy parancsnokai hamarosan nem jönnek vissza.

    A tisztek szomjúságát nem lehet olyan hamar csillapítani, mint a sorkatonáét.
    Van hát ideje virágot szedni, s a tank melletti árnyékban koszorút kezd el fonni. Mint otthon. Kinek szánja? Édesanyjának? Kis húgának? Kedvesének? Ki tudja?

    *

    A kocsma előtt egy árok van. Keskeny híd vezeti be a vendéget. A három tiszt is vendégként érkezett. Nem gondoltak arra, hogy egyikük gyilkosként távozik.

    A hídon kialakult libasorban, rang szerint lépnek be a kellemesen hűvös ivóba. Elől a százados, szőke, nagy darab, csupa izom atléta. Utána a főhadnagy, magas, sportos, sötéthajú harmincas, majd a köpcös, bikaerős kinézetű alhadnagy.
    - Szto gramma vodka, ogyin pivo - kezdi a százados a pulthoz lépve.
    A magyarul jól beszélő főhadnagy ugyanezt, de érthetőbben rendeli:
    - Egy deci vodka, egy korsó sör !
    Az alhadnagy ujjával mutatja, hogy ugyanezt. Először, még a pultnál állva a vodkát hajtják fel, s utána nyomban a sört. S rögtön kérik a folytatást. Leülnek az asztalokhoz, ahol csak egy-két vendég időzik. Így szokott ez lenni kora délután. Majd úgy öt óra körül népesül be a kocsma. Ekkor érkezik meg a téesz autóbusza. Addig alig van esemény a kocsmában. Legfeljebb annyi, hogy a szovjet tisztek folyamatosan rendelnek : egy vodka, egy sör.

    Bírják az italt, erős legények ezek - állapítják meg a helybéliek elismerően addig, amíg az ember erősebb, mint a szesz.

    Úgy öt óra körül kezd az alkohol felülkerekedni. A százados erejét fitogtatva szkanderezésre hívja ki a helyieket. Sorra jönnek a jelentkezők. Mindenkit legyőz, különös erőlködés nélkül.
    - Szar magyar - minősíti legyőzött ellenfeleit a százados, s ezzel a megjegyzéssel a "békegalamb kiszállt" a nyitott kocsmaajtón.

    A "szar magyar" kijelentést alátámasztva a tisztek feltépték a néhány napos érzékeny sebet, a mexikói labdarúgó világbajnokságon a magyarokra mért 6:0-ás szovjet győzelem felemlegetésével. Hangoskodás, viták közepette a többieknél józanabb főhadnagy figyelmeztette a helyieket:

    - Ezekkel ne vitázzatok, ezek afganisztáni hősök, kiképzett kommandósok, mindenkit legyőznek!

    Az alhadnagyot közben az alkohol győzte le, mert az atlétatrikóra vetkőzött köpcös "izompacsirta" megtántorodván az asztalba kapaszkodva lesöpörte a poharakat a betonra. A cserepeket sepregető kocsmáros kiküldte a szovjet különítményt az udvarra, ott murvás a placc. Ám az udvari levegő sem hatott józanítólag, így hát a kocsmáros kijelentette: szeszes itallal nem szolgálja ki a tiszteket, mert részegek. Erre a kocsmába "berepült a viharmadár"!

    A szovjet tisztek továbbra is rendeltek, nyújtogatták a l00 forintost, s amikor nem kaptak érte italt, megköpködték a papírpénzt, majd földre dobva megtaposták. És ekkor a százados eltűnt. A helyiek nem is vették észre, s aki észlelte se gondolta, hogy még visszajön. A másik két tiszt hajthatatlanul italhoz próbált jutni. Az alhadnagy volt az agresszívabb. Mikor ismételten nem kapott pénzért, hát kivette a kifizetett sört egy magyar kezéből és megitta.

    A kocsmáros végképp megelégelte a rendbontást és azt hajtogatva, hogy "ittatok eleget, részegek vagytok, menjetek haza", elkezdte a két tisztet a kijárat felé tuszkolni. A helyiek segítettek neki. Ezt a vendégek zokon vették és az ajtón kívül visszafordultak. S ekkor tört ki a verekedés. A főhadnagy és ellenfele egy kis hempergés és adok-kapok után hamar befejezték. Az alhadnagy azonban részegen is életveszélyes ellenfélnek bizonyult. Elkapta a szintén erős testi felépítésű K. I. nyakát, leteperte és fojtogatta.

    A tragédia már ekkor bekövetkezhetett volna, hiszen már lilult a magyar feje, fuldoklott, amikor E. F. az utolsó pillanatban munkatársa segítségére sietett és "telirüszttel" vesén rúgta az alhadnagyot. Ő erre elengedte alélt ellenfelét, akin a fojtogatás nyomai még egy hétig árulkodtak a történtekről.

    A verekedés és a rúgás tanúja volt a helyi önkéntes rendőr, aki E. F.- nek megjegyezte: "Sokba kerül még neked ez a rúgás!" (Másnap a rendőrségen, a kihallgatást végző szovjet tiszt más szellemben vélekedett: "Rúgtad volna meg úgy, hogy döglött volna bele !")

    Az aggódó önkéntes rendőr telefonálni ment. Felhívta a feletteseit.
    - Ütik a szovjet katonákat - jelentette.
    Nem várt választ kapott:
    - Akit ütnek, megérdemli - és nem jött ki senki a helyszínre.
    Ekkor még...
    Ekkor még sokan azt hitték, hogy elült a vihar... Pedig valójában ez a néhány "békésebb" perc a félelmetes vihar előtti csend volt.

    *

    Elmúlt 5 óra, amire R. J. 36 éves karbantartó kőműves a munkából haza érkezett. Megmosakodott, felvett egy tiszta inget, evett és elindult a kocsmába.

    Mint máskor. Nem az ital, inkább a társak, barátok kedvéért ment egy kicsit beszélgetni. Közelgett a hétvége. Ilyenkor szokták egyeztetni a szombat-vasárnapi munkát. Mert R. J. akkor is dolgozott. Kellett a pénz.

    Ott a két gyerek, a 9 éves fiú, meg a 6 éves kislány ... Nemrég fejezte be a családiház-építést, törleszteni kell az adósságokat is... Odaért a kocsmához. Még mindig nagyon meleg volt. Az épület árnyékot vetett a hídra. Ráült a korlátra. Kényelmes ülés volt rajta. Megkért valakit, hogy hozzon ki neki egy korsó sört. Éppen csapolás volt. Várni kellett rá...

    Az önkéntes rendőrtől megtudta, hogy szovjet katonák összeverekedtek a helyiekkel. A "félhivatalos" ember kért tőle két forintot, hogy ismét felhívja a rendőrséget, rosszat sejtett...

    A kocsmai helyszínt elhagyó százados ekkorra tért vissza a tankhoz. A kiskatona már a harmadik virágkoszorúval készült el. (Gondolatban jutott belőle mindenkinek.) A százados láttán vigyázzba állt és várta a parancsot. Megrettent, mert látta, hogy a parancsnoka részeg. Talán pénzért jött vissza?

    Az illuminált tiszt a tankért jött vissza. Bemászott, indított, s a tank vezetőjét hátrahagyva behajtott a faluba. A kiskatona - kezében egy virágkoszorúval - egy darabig még futott utána, aztán a kanyarban eltűnt szeme elől a robogó páncélos, ami rémületet keltve berontott a csendes falusi alkonyatba. A posta sarkán elvitte a kerítést, majd hajszál híján a telefonfülkét önkéntes rendőröstől és hirtelen megállt a kocsma előtt. A korláton R. J. ült békésen, várta a sörét. Valaki odakiáltott neki:

    - Gyere onnan...
    Bent a kocsmában hallották, amint a tank motorja felhördült, azt azonban nem látták, amint az útról, szinte álló helyzetből derékszögben ráfordult a kocsmára. Hallották még az éktelen robajt, csattanást, s közben megjelent szemük előtt a tank csövének a vége, átütve a felső ajtótokot, s megállt B. I. és a kocsmáros orra előtt. A tank tovább nem tudott menni, mert leszakadt alatta a híd, az orra belehuppant az árokba, s lefulladt a motor.

    Aki tudott, menekült a tank elől. Volt aki oldalra, volt aki a nyitott kocsmaajtón át befelé ugrott, s voltak, akik a tank alá kerültek. A szerencsések a két lánctalp között, a tank csapott orra alatt életben maradtak. Volt akit úgy rántottak ki, N. S. négykézláb mászott be a kocsmába. H. J.-nek csak a papucsa maradt a tank alatt, a lábát sikerült kirántani belőle... A kocsmárosnak nem esett bántódása, pedig a százados haragja ellene irányult. Újra próbálta indítani a lefulladt tankmotort, hosszan "köszörült", hasztalan. Közben az emberek a hátulsó udvaron keresztül ("körben") kifutottak az utcára, a kocsma elé. Először csak azt látták, hogy az alhadnagy és a hadnagy igyekeznek felugrani a tankra. A köpcös útjába az éppen húsz éves V. A. került, akit egy vízszintes, gyomorra irányuló karate-rúgással akart eltakarítani az útból. V.A. gyors válaszként kirúgta a tiszt támaszkodó lábát, aki így beleesett az árokba. V.A. ráugrott, meglovagolta és ököllel megsorozta a fejét. (Néhány nap elteltével, mikor a rendőrségen elétették a szovjet tisztek fényképét - kérdezvén, ki vezette a tankot - megelégedéssel látta, hogy több ütésének nyoma maradt.)

    A tank vezetője közben egyfolytában önindítózott. A nyitott "kiemelt" vezetői résen keresztül többen is látták az indulatos arcát. Amikor végre beindult a motor, a két tisztnek sikerült felugrania a harckocsira. A főhadnagynak azonban nem volt szerencséje: B. I. utánanyúlt és lehúzta az induló páncélosról. S amint a harckocsi kihátrált a kocsmaárokból, döbbentek rá a jelenlévők: R. J.-t halálra zúzta.

    Az elmenekülő harckocsin véres testfoszlányok lebegtek...

    *

    A tank elment. A kocsma előtt a döbbenet, egy ember széttiport teteme és a lefogott főhadnagy maradt. A szörnyű hír futótűzként terjedt. Minden irányból rohantak az emberek a kocsma felé.

    Látták, hogy a főhadnagyot egy közlekedési táblához vonszolja B. I. és egy munkásőr ruhás férfi, majd oda is kötözték az oszlophoz, munkásőr derékszíjjal.
    - A nyakára tedd!
    - Fojtsátok meg!
    - Akasszátok fel!
    A lincshangulat közepette néhány ember józan maradt, az önkéntes rendőr, aki ismét telefonált a rendőrségre, a főhadnagyot kikötöző két férfi, akik nem mozdultak halálra rémült fogjuk mellől, s megvédték a népharagtól.

    Elsőnek a rendőrség érkezett a helyszínre, majd egy mentőautó, s végül a szovjet katonai rendészek. Kiszabadították a főhadnagyot. R. J. teteméhez senki nem nyúlt. Később lemérték: 76 cm maradt belőle emberi formában...

    Percek alatt rendőrkordon vette körül a helyszínt. Több száz fős zúgó tömeg gyűlt össze a kocsma körül, majd magas rangú szovjet tisztek érkeztek a körzeti parancsnokságról. B. M. l2 piroscsíkos nadrágos főtisztet számolt meg. A tömeg torkaszakadtából kiabált: "Pasli damoj!" "Ruszkik haza"! Majd elkezdtek köpködni. A rendőrkordonon keresztül a szovjet főtiszteket vették célba. B. M. szerint "a tisztek zokszó nélkül tűrték a turhát".

    R. J. családjához többen vitték a szörnyű hírt. A döbbenet percei után a fájdalom órái következtek. Az özveggyé vált feleség gyermekeit magához ölelve görcsösen kapaszkodott abba, ami férjéből számára megmaradt.

    A helyszínen megkezdődött a jegyzőkönyvezés. Verekedésbe keveredett helybelieket, szemtanúkat kerestek. B. I. elé - meghallgatása után - egy oroszul írott jegyzőkönyvet tettek. Nem írta alá. Kérte, írják le magyarul. Nem írták. Soha többet nem kérdezték.

    Még aznap este kézbesítették az idézéseket a másnapi rendőrségi kihallgatásra. E. F.-et már otthon találták. A gyalázat láttán a helyszínen elfogta a hányinger. Hazáig hányt...

    A falu csak éjfél után csendesedett el. R. J. családja még akkor sem. Az összeroskadt özvegyhez orvost kellett hívni. A fájdalomtól meggyötört gyerekek apjuk után anyjukért imádkoztak.És újra, meg újra kérdezték: az ő szelíd apjuk kinek volt útjában és miért tették ezt vele? Miért?! Miért?!

    *

    Az emberi szenvedések felállíthatatlan sorrendjében a temetés átélése nagyon elől van. Fájdalmainkat nem csak elviselni kell, hanem ki kell vele állnunk az emberek elé. Leplezni kell érzéseinket, mert elvárják tőlünk, hogy viselkedjünk.

    R. J. temetésén a hatalom várta el, hogy viselkedjen a család, a pap, a gyászoló falu. Az égbekiáltó bűnt elkövették, de beszélni róla, utalni rá már tilos volt. Csak a Szabad Európa Rádió adta hírül a gyalázatot. A hatalom a gyilkosságból közúti balesetet kreált, "halált okozó közúti veszélyeztetés" címen.

    A temetéshez a Gy.-i Katonai Ügyészség engedélyére volt szükség. Ezt már másnap, június l7-én kiadták. A katonai ügyész a holttest elhamvasztásához nem járult hozzá. Ez beszédes kitétel volt...

    A temetésre l986. június l9-én délután 3 órától került sor. Rokonok, barátok, ismerősök ásták ki a sírgödröt. A temetés időpontját szájról-szájra adták az emberek.

    A hatalom is készült. A szovjet katonai alakulatok, járművek, csellengő katonák elkerülték a falut, a szőlőhegyet. A faluban rendőrök járőröztek. Illetékesek felkeresték a temetési szertartást celebráló katolikus papot. Nyomatékosan meghagyták neki, hogy röviden, csak a szertartás szerinti szöveget mondhatja. A halál körülményeire még csak nem is utalhat.

    A hatalom félelme indokolt volt. A falu valóssággal forrongott! A népharag főként a szovjet katonai alakulatok ellen irányult. Nem is képviseltették magukat a temetésen.

    A helyi temetőben soha nem látott tömeg gyülekezett csendesen. Mindenki feketébe öltözött, s kezükben volt egy-két szál virág. A helybéliek jó ötszázan lehettek.

    A gyászoló sokaság közé civil ruhás rendőrök keveredtek, Cs. J. szerint legalább ötvenen. Egyforma öltözékük elárulta őket. És az ő kezükben nem volt virág... Lestek, füleltek, éberek voltak.

    - Ezek mitőlünk féltik a ruszkikat, ahelyett, hogy minket védenének meg őtőlük - volt az általános vélekedés.

    A szertartás rövid volt. A pap visszafogottan beszélt. A koporsó sírba helyezése után elindultak a helyiek a sírhoz. Vitték virágjaikat. Puhán ráejtették a koporsóra, hogy ne fájjon... A virágokkal majd megtelt a sír.

    R. J. gyilkosa és a szovjet katonai parancsnokság nem küldött koszorút. Az utóbbi kifizette a temetés költségét, 5.195 forint l0 fillért.

    *

    A tragédia megtörténte után nyomban megkezdődött a vizsgálat, ki volt a gyilkos? - illetve ahogy feltették a kérdést: ki vezette a tankot? A szovjet katonai ügyészség a V.-i rendőrség segítségével nyomozott, s hallgatták ki a tucatnyi tanút. Volt akit ötször-hatszor vagy még többször is berendeltek.

    Mindenki ugyanazt vallotta: a százados vezette a tankot! Hisz látták, meg más nem is vezethette: a tank sorkatona vezetőjét a százados a falu végén hagyta, az alhadnagy és a főhadnagy a szörnyűség pillanatában a kocsma előtt tartózkodott. Látni lehetett a százados arcát a vezetői résen keresztül, amikor lefulladt a tank, s farkasszemet nézett sokakkal, így a százados arcára határozottan emlékező (t)R. J.-vel is. Minden helyszínen lévő ember tudta: a százados a gyilkos!

    A vizsgálatot végzőknek azonban más volt az elképzelésük. Ezért megpróbáltak hát oroszul felvett jegyzőkönyvet magyar tanúkkal "látatlanban" aláíratni. Nem sikerült. Senki nem írta alá.

    Ekkor módszert váltottak: megpróbálták a tanúkat rábeszélni arra, hogy a sorkatona vezette a tankot. A tanúk elé tették a harckocsi személyzetének fényképeit, 3-3 felvételt, egyet-egyet szemből, jobbról, balról. A kérdések így következtek:
    - Ki vezette a tankot, a kiskatona?
    - Nem?
    - Biztos benne?
    - Akkor melyik vezette?
    A válasz minden esetben ugyanaz volt: a tankot a szőke, bajuszos százados vezette.
    Egy hét múlva újra behívták a tanút:
    - Kezdjük az elején. A sorkatona vezette a tankot? Neem?! Biztos benne?
    V. A.-t legalább hatszor hívták a rendőrségre. Még két hónap elteltével is kapott idézést, a közben katonai szolgálatra bevonult honvéd. A kérdések nem változtak:
    - Ki vezette a tankot? A sorkatona? Neem?! Biztos benne?...

    Senki sem vallott az ártatlan kiskatonára, aki virágkoszorút kötött, miközben részeg parancsnoka kitervelte a "megtorlást". A magyar tanúk az életét védték meg, amit honfitársai szívesen dobtak volna oda, elégtétel gyanánt, hogy védjék a szovjet tisztek becsületét. A korábbi évek gyakorlatából ugyanis ismert volt, hogy a halálos balesetet okozó szovjet közkatonát könyörtelenül kivégezték, de egy százados, egy afganisztáni hős, egy különlegesen kiképzett kommandós más elbírálás alá esett.

    Sakknyelven szólva: tisztért szívesen áldoztak volna gyalogot. Rideg, könyörtelen játszma. Hála a tanúknak: a helybeliek igazolták a kiskatonát...

    Hónapok elteltével pártberkekből azt lehetett hallani, hogy a százados 8 évet kapott, a közkatona 6-ot, a többiek 4-et. Egy másik verzió szerint a kiskatonát felmentették. Azt is beszélték, hogy a büntetés végrehajtását felfüggesztették és "vezekelni" visszavitték az "afganisztáni hősöket" az afganisztáni szovjet csapatokhoz, harcolni. Nem tudni, mi az igazság. Csak remélni lehet, hogy a kiskatona otthon újra font virágból csodát, szeretteinek. S talán a századosnak (őrnagynak? alezredesnek?) hazatérvén Afganisztánból megszólalt gyötrő lelkiismerete.

    *

    Lehet-e egy családot kártalanítani a családfő elvesztéséért? Képtelenség. A Polgári Törvénykönyv - anyagi értelemben - ad rá lehetőséget. R. J. özvegye kártérítési keresetet nyújtott be a Magyar-Szovjet Vegyes Bizottsághoz 1986.07.09-én. Ennek pontos eredményét alig néhányan ismerik. Azt azonban sokan tudni vélik a faluban, hogy R. J. özvegye és gyermekei olyan bőséges kártalanítást kaptak, ami mellett anyagi gondjaik nem lehettek. Igaz ez? Annyi igaz belőle, hogy teljes anyagi kártalanítás járt volna nekik, a Ptk. 345. §. (1) bekezdése értelmében, ugyanis a szovjet fél teljes kártérítési felelőssége megállapítást nyert, ami a Ptk. 359. §. (1) bekezdése szerint "a bíróság a károkozásért felelős személyt olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas."

    Mit jelent ez valójában a "teljes anyagi kárpótlás"?

    A Magyar-Szovjet Vegyes Bizottság 1989. november 23-án kelt, 470/1986-50. számú határozata egyértelműen rendelkezik: az özvegy részére 29.000 forint dologi kár megtérítését rendeli el sírkőállítás (17.000) és örökösödési illeték (12.000) költsége címén. Az özvegyet megilleti még 1.008 forint utazási költség. A két kiskorú gyermeknek apjuk havi 6.560 forint nettó keresete alapján összesen l00.000.- Ft "nem vagyoni kártérítést" ítélnek meg.

    Mivel R. J. hétvégeken alkalmi munkát is vállalt, s az ebből származó mintegy havi 6-7.000 forint jövedelemről az elhunyt írásos feljegyzéseit fel tudták mutatni, így a gyermekeknek 16 éves korukig (illetve az igazolt továbbtanulás végéig) még havi 1.000-1.000 forint "általános kártérítést" állapítanak meg. Majd két évvel később, az inflációra való tekintettel a gyermekek havi 1.000 forintos kártérítését 2.000 forintra emelték. A "határozat" arról is rendelkezik, hogy a család részére korábban kiutalt 85.000.- forint előleg a kártérítésbe beszámít. A "határozat" záró passzusa kiemeli, hogy ellene fellebbezésnek helye nincs! Hát ennyi a "teljes anyagi kárpótlás".

    Érdemes a "határozat" dátumát is nézni: l989.11.23. Vagyis három és fél év után zárult le az ügy. Eddig húzta a Magyar-Szovjet Vegyes Bizottság. Pedig az özvegy és ügyvédje számos sürgető beadvánnyal élt. A Vegyes Bizottság kezdetben arra hivatkozott, hogy a Fővárosi Bíróság állásfoglalása hiányzik. Aztán eltelt két év, s a Vegyes Bizottság még mindig nem határozott.

    Ekkor az özvegy levelet írt a Vegyes Bizottság titkárságvezető ezredesének és (Ő !) közölte vele, hogy a Fővárosi Bíróság már továbbította állásfoglalását a Vegyes Bizottsághoz, majd hozzátette: "Férjem halála óta eltelt két év. Mikor fog már egyszer végre lezárulni az ügy? Másban úgy sem tudnak rajtam segíteni. Legalább anyagilag támogassanak,... mivel sok a kiadásom és az árak is egyre mennek felfele... Minden problémát egyedül kell megoldanom..."

    Az özvegy szívhez szóló levele sem rendítette meg a Vegyes Bizottságot, hiszen csak másfél évvel később, l989. november 23-án "határozott." - Ehhez azonban arra volt szükség, hogy pontosan egy hónappal korábban, l989. október 23-án kikiáltsák a Köztársaságot - vélekedik utólag ifj. R. J.

    *

    A Gy.-i alsó temetőben észrevétlenül húzódik meg R. J. sírja. A sírkövön ez áll: R. J. 1950-1986. S alatta a család fájdalmas vallomása: Míg éltél szerettünk, míg élünk el nem felejtünk.

    Nem csak a család, a falu emlékezetéből is kitörölhetetlen R. J. emléke.

    A tragikus napokat követően eltűntek Gy.-ből és a szőlőhegyből a gyakran sanda szándékkal csellengő szovjet katonák. Érintetlenek maradtak a pincék, húsfüstölők. Katonai járműveknek megtiltották a faluba történő behajtást. A gyakorlótérről a községbe vezető utak mellé őrséget állítottak. A falut és az azon átvezető főutat elkerülendő célból a gyakorlatozó egységek számára külön utat és aluljárót építettek. Létesítettek még egy külön telefonvonalat is, amin közvetlenül a szovjet laktanyába lehetett jelezni az esetleges rendbontást.

    A nyílt szovjetellenes megnyilvánulások ellenére a faluban senkinek sem esett bántódása. Egyedül annak a munkásőrségi alkalmazottnak nem bocsátottak meg, aki közreműködött a főhadnagy helyben-marasztalásában, s akinek nadrágszíjával kikötötték a szovjet tisztet. Az eset után egy hónappal elbocsátották. (t) R. J. emlékezik az indoklásra is: "Egy szovjet tisztet kikötöttek, mint egy kutyát!"

    Hát igen. Az egyik tiszt (terhelő tanú!) helyben-marasztalása konkréttá, eltussolhatatlanná tette az ügyet. Mert máskor is történtek atrocitások, lopások, betörések. Többször is felírták a helyszínről elmenekülő szovjet katonai járművek rendszámát. Soha nem mentek vele semmire. A válasz mindig ez volt: ilyen rendszám nincs is a szovjet hadseregben.

    Most azonban - a főhadnagy lefogásának, B. I. lélekjelenlétének köszönhetően - el kellett ismerniük a történteket. A tragikus eset iratait titkosították. Hivatalos televízió, rádió nem beszélt, sajtó nem írt róla. A falu azonban kitörölhetetlenné tette történelméből R. J. emlékét: l99l. szeptember 29-én emlékművet avattak a második világháború áldozatainak emlékére. A kőoszlop oldalán szerepel azoknak a neve is, akik "A háború következtében haltak meg."

    Köztük van R. J. is. 41 évvel a háború vége után.

    Ha az elefántnak szorulása van címmel az Alpha-Vet Kft (Székesfehérvár) kiadásában megjelenő kötetből


    kereső szónak, hogy visszataláljunk vagy akiket érdekel megtalálják
    Új HORIZONT, XXX. évfolyam, 2002., 5. szám, Kégl Tamás, Tankkal a kocsmába
    https://web.archive.org/web/20030513094849/http://www.pikk.hu:80/ujhorizont/2002_5/04.html
  • [NST]Cifu
    #88795
    Hoppá. Tehát egy robotrepülőgép, ami JP-233 harc résszel bír. Pardon, így mondjuk más a leányzó fekvése...
  • molnibalage83
    #88794
    Volt egy másik eset Gyulafirátóton. Az sokkal tragikusabb volt. Anno egy pdf anyagot is találtam róla, de most valahogy nem találom meg.

    Az oldal alján a link nem jó, de ez alapján lehet keresni.
  • molnibalage83
    #88793
    Az iráni cucc nem JP-233/MW-1, hanem indítható fegyverzet. Persze a HMZ-re kíváncsi lennék. Tehát nem repül át a gép a cél felett, ha jól látom.
  • [NST]Cifu
    #88792
    Korábban én is láttam leírva ezt a történetet - de hogy igaz-e, az nem tudom. :(
  • [NST]Cifu
    #88791
    Iráni Kite bombaszóró - na ez az, ami úgy 25-30 évvel elkésett dolog - ma már senki nem akar átrepülni a cél felett, hogy megszórja. Siklóbomba, robotrepülőgép, rakéta...

    40N6(E) - A rakétát mutassák már be, ne CGI-t...

    MiG-29MU1 - Hát igen, Ukrajna is meg van lőve az ex-szovjet, ma orosz vadászgépeivel, kíváncsi vagyok, mennyi ideig lehet játszani az üzemeltetéssel Irán (F-4, F-5, F-14) módra...
  • Gundark 1 1
    #88790
    Van az indexen egy cikk, a 40 évvel ezelőtti "tankkal" megszökött (gumikerekes, kétéltű tank:) orosz katonáról. De egy dolog megakasztott :)

    "Tiszaújváros – akkor még Leninváros – előtt egy harckocsizó alakulat elállta a főútvonalon az útját, így le kényszerült térni az útról, és állítólag egy helikopterből rádobott tankfogó acélhálóval állították meg”

    Ez városi legenda, vagy tényleg rádobtak egy hálót?



    Utoljára szerkesztette: Gundark 1 1, 2018.09.10. 09:09:38
  • [NST]Cifu
    #88789
    Bizonyos szintig nekem is újdonság volt. :)

    Ha belegondolok, hogy Korea felett ezzel kellett volna MiG-15-ösöket lelőni... :)
  • ximix #88788




    ZUR 40N6E
    link

    «Бук-М3»
    link



    Moszkva gyűrű


    BTR tuning
    link























    Vitaly -hoz is érdemes benézni van pár új képe.
    - link



    Armata T-14




    Utoljára szerkesztette: ximix, 2018.09.10. 01:05:54
  • Drubowski
    #88787
    Érdekességkppen a B-29 távirányított tornya: "To establish proper calculations, a gunner would focus a series of dots from his gunsight onto an enemy target and follow it briefly. This would allow the computer to calculate range and speed of the enemy aircraft. Altitude, outside air temperature, and speed were all available to the computer to determine the lead required. A bomber flying at 250 mph at 30,000 feet will curve a bullet approximately 36 feet. The computer would also compensate for gravity. A .50-caliber bullet will drop almost 14 feet at a range of 800 yards. Add in the variable of a fighter plane closing at 400 miles per hour—which the system would also consider—allowed gunners to simply drop their sights directly on the target and fire away."

    Bár lehet hogy csak nekem újdonság.



    Basic Mechanisms In Fire Control Computers: Shafts, Gears, Cams... 1953 US Navy Training Film
  • fonak
    #88786
    Ez részben politika, az orosz és az USA a fő geopolitikai ellenfelének tekinti egymást, a többi viszonylatban nincs így. A kérdésedre pedig, feltehetően egy meglepetés első csapással sem tudnák megakadályozni abszolút biztosan, hogy legalább pár nuki elérje őket, csak a ruszkik ezt nem érzik elégnek nyilván, a mélyen paranoid hozzáállásuk miatt.
  • [NST]Cifu
    #88785
    Egy kis képz:

    SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!

    HMS Ambush (valahogy még mindig a britek tudnak igazán ütős nevű hadihajókat hadrendbe állítani...)


    A japánba dezertélt MiG-25P-t vizsgálják amerikai és japán tisztek és mérnökök


    Ugyan az, más szögből


    T-14

    Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2018.09.07. 17:15:46
  • savaz
    #88784
    Arra reagaltam volna, hogy az urbe telepitett fegyverek nem adhatnak teljeskoru vedelmet.
    Meg mindig ott vannak a robotrepulogepes tengok, amelyek ma konnyebben meg tudjak annyira kozeliteni az Eszak Amerikai kontinenst, hogy letaroljak az USA fontosabb varosait.

    Elso csapaskent kb vedhetetlen, valaszcsapaskent meg azert szamitasba veheto. Nem biztos, hogy minden tengot eszlelnek es egy oran belul megsemmisitenek, ami mar komoly fenyegetes lehet.

    A csillaghaborus terveket is azert adtak fel, mert amig nem kepes 100%-os vedelmet adni addig nem eri meg.
  • fade2black
    #88783
    Részletezd akkor kérlek, hogy biztosítható, hogy az Orosz nuki arzenált kiüssék. aknazárban lévő deltatól kezdve extra csendes Borejen át, fix és mobil indítóálomásokon keresztül....

    És akkor az Orosz nuki elrettentés töredékével rendelkzeő Kína pl mért nem érdekli? Mért érzi egy pl Franciao, hogy ő is meg tudja valósítani a MADet? 4db SSBN meg minimális légierővel. föld ICBMje még nincs is.