94980
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
#36065
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#36064
Tessék. -
#36063
Hogy néz ki az A1; A2; M4; HBAR Barrel profile? AR15-ről van szó. -
JanáJ #36062 OFF
Nem tudja valaki hol lehet AK-74-hez való (nem 47-hez!) bajonettet venni?
ON -
#36061
De -
JanáJ #36060 
-
JanáJ #36059 nem néztem meg a videót, de jól látom, hogy a kezdő képen ejtőernyős felvarrójuk van??? -
#36058
Köszi. -
#36057
jsz, honnét volt az infód? a következőben mi lesz? -
#36056
Még csak nem is újság. -
#36055
egy lap. rajta teljesen általános információkkal. -
#36054
ez elég silánynak tűnik bár ennyi pénzért többet nem is lehet várni . maga az újság milyen ( cikkek ) , érdemes amiatt megvenni ? -
#36053
![]()
-
#36052
hoppá. nem erről volt szó itt nemrég? -
#36051
azért egy "nemzeti" páncélos gyártása jót tesz a hazai iparnak. -
#36050
Itt, ha bekeményítenének, akkor simán mondhatnák, hogy: "vagy megcsinálod rendesen, vagy 2300ig nem szállítasz senkinek fegyvert :-) (jó tudom, ez csak az én kis világomban)
Amint az indiai példa is mutatja, sok esetben a "nemzeti" dolog fontosabb, mint a végeredmény. Nekünk is vannak történelmi hagyományaink e téren, lásd I.Vh-s papírtalpú csizmák...
Mit tudtak a 2. VH-s légiharc rakéták? Egy német csupaszárny gép fegyverzetének szánt X4 rakétáról olvastam. innen a kérdés.
Rakéták terén ketté kell választani az irányított és irányítatlan rakétákat. Utóbbiak főleg az alakzatban repülő, nem manőverező bombázógépek ellen voltak hatásosak, mint a német R4M. Ez egy roppant egyszerű, de egyben elég hatásos fegyver volt a bombázók ellen. A gond vele az volt, hogy még ezzel is egy km-en belül kellett kerülni a célhoz. A Ruhrstahl X-4 egy irányított légiharc rakéta volt már, de továbbra is a bombázók ellen szánták. A rakéta vezetéket bocsátott ki, és ezen keresztül kapta a korrekciós parancsokat az indító repülőgépről, ahonnan egy kis joystick segedelmével adták ki a parancsokat. A robbanótöltetet egy akusztikus gyújtó robbantotta, amelyik a B-17-esek motorjainak frekvenciájára volt hangolva. Az X-4 nem lett bevetve harcban, de alkalmazása elég körülményes lett volna. Az elv viszont később fel lett használva az első generációs irányított pct. rakétáknál.
Egy jó kis oldal, képekkel. -
JanáJ #36049 Mit tudtak a 2. VH-s légiharc rakéták? Egy német csupaszárny gép fegyverzetének szánt X4 rakétáról olvastam. innen a kérdés. -
JanáJ #36048 De ezek mind nemzeti öntudatos dolgok.
Itt, ha bekeményítenének, akkor simán mondhatnák, hogy: "vagy megcsinálod rendesen, vagy 2300ig nem szállítasz senkinek fegyvert :-) (jó tudom, ez csak az én kis világomban) -
#36047
tesco, 950, vagy kb ennyi -
#36046
Gondolom ha megfelelő árnyékolást kap. -
#36045
Na tessék, egy másik példa, ezúttal Indiából. Az ottani fehér elefánt neve Arjun, és szegény egy modern harckocsi akarna lenni. Csak nem sikerül sehogy sem. A program az 1970-es évek elején fogant, és a helyi nagy katonai cég, a DRDO gyermeke. A DRDO azonban nem rendelkezett semmi konkrét tapasztalattal a fejlesztések terén, némi licencgyártási sikeren túl semmit sem tudott felmutatni. A fejlesztés iszonyatosan lassan haladt, részben a szűk költségvetés, részben a nagy elvárások, részben pedig a technológia fejlődése miatt folyamatosan jelentkező tervmódosítások miatt.
![]()
Az Indiai hadsereg az 1990-es években lemondott az Arjun-ról, és végül inkább a T-90S harckocsik megrendelése és licencgyártása mellett döntött. A helyi politikusok számára viszont fontos volt a "saját", "hazai" harckocsiprogram, tehát addig kavartak, amíg 124 darabra nem született megrendelés - noha a hadsereg vezetése egyáltalán nem akart egyetlen egyet sem. A gyártási és minőségi problémák miatt végül az izraeli IMI cég is be lett vonva a fejlesztésbe, az erőforrás pedig már korábban egy német eredetű MTU 883-as diesel-motor lett.
A hadsereg 2004-ben megkapta az első öt Arjun Mk.1. harckocsiját. Minden nyáron egy össznépi nagy tesztnek vetették alá, így 2005, 2006, 2007-ben és 2008-ban is részt vett ezeken az Arjun. Az eredmény finoman szólva is kiábrándító volt. A motor túlmelegszik a nem megfelelő hűtés miatt, a tűzvezető rendszert "hulladék"-nak minősítették, a 120mm-es löveg és a hozzá való lőszerek szórása túl nagy, a hidropneumatikus futómű engedte a hidraulika olajat. A jármű belsejében a hőmérséklet az 55°C-ot is meghaladta a tesztek folyamán. A gyártó tagadta a hibákat, és szabotázst emlegetett.
Ugyan a megrendelt 124 harckocsit leszállítja a DRDO, de a hadsereg mereven elzárkózott attól, hogy akár egyetlen darabbal is többet kapjon. A DRDO egy MBT-EX nevű programmal próbálkozott még, amely a T-72 alvázát vegyítette volna az Arjun tornyával, de a hadsereg ezt sem tekintette kielégítőnek. Jelenleg az elvárásaiknak egy olyan modern harckocsi felelne meg, amelyik legalább két évtizeddel előre mutat. Nos, az Arjun inkább visszafelé... :) -
#36044
Az elektronika kibírja ha railgunból lövik ki? Nem teszi tönkre a mágneses impulzus? -
#36043
Mindenhol. Az angoloknál ott van az SA80 gépkarabély esete, amely igaz hogy pontos, amikor éppen működik, de a műanyag részeit oldotta a szúnyogriasztó krém, az eredetileg gyengébb lőszerhez tervezett tok hamar fáradás jeleit mutatta, illetve csak és kizárólag jobb kézzel használható... A franciáknál ott van a Charles de Gaulle repülőgép-hordozó, ami igazi állatorvosi ló, de a franciák nagyon büszkék arra, hogy az USA-n kívűl csak ők rendelkeznek CVN hajóval, még akkor is már többet költöttek rá, mint az USA egy Nimitz-osztályú egységre, és ennek ellenére sem működik igazán tökéletesen továbbra sem. És a többi, és a többi... -
#36042
Pont tegnap láttama Nat Geon egy filmet a Freedomról,szép kis ladik^^ -
JanáJ #36041 A renomé alatt, arra gondoltam, hogy pl a nortrop G eljátsza a hitelét és a következő 700 évben nem vesznek tőle semmit 
Érdekes hogy nem csak nálunk, de amiknál is b@sszák el a pénzt ész nélkül. A baj, hogy nekik van... :-S -
#36040
Ebben az a vicc, hogy az USS San Antonio nem mondható egy roppant bonyolult hajónak, még a rá került fejlettnek tekinthető radar és kommunikációs eszközök ellenére sem. A 830 millió dolláros indulóár nem tekinthető magasnak, főleg ha azt nézzük, hogy a Freedom of the Seas nevű, 154 ezer tonnás luxus utasszállító is hasonló nagyságrendbe került, az építése rövidebb idő alatt megvolt (2004-ben fektették le a gerincet, 2006-ban adták át), de ott viszont nem volt túlköltekezés.
[center]![]()
-
#36039
Ahogy írtam, az Arleigh Burke osztálynál is ott voltak a különbségek a két gyártó között. Renomé? Az itt max. a hajósok környékén alakul ki, akik majd a tengeren átkozhatják / áldhatják, hogy melyik gyártó hajóján van szerencsétlenségük / szerencséjük szolgálni.
Egy kivágás az egyik jelentésből:
![]()
Azt írja, hogy a Parancsnok egy 108 tételes listát írt az általa sürgősnek vélt lényeges problémákat jelentő hibákról. Ezekből 53-ra nincs megfelelő megoldás vagy javítás. 6 lényeges hibáról a karbantartás tehető felelőssé. A hajógyár garanciája 2006 áprilisában lejár, a legfontosabb hibákat ebben a jelentésben sorolják fel.
A levél 2005 júliusi, a hajót 2003 júliusában bocsátották vízre, és 2006 Januárjában került hadrendbe. A hajón történt utólagos javítások és hibakezelések teszik ki az 1.85 milliárdos végösszeg csaknem felét... -
#36038
Vibráció, a beélesítéssel járó procedurák (pl. kriogenikus hűtésű hőképalkotók esetén a folyékony nitrogén/hélium alkalmazása), stb. -
Lacusch69 #36037 Az olcsó jelentheti a kevésbé kvalifikált (vagyis kevésbé megfizetett) munkaerőt is.
Persze az sem kizárható, hogy: "Joe, mozogjatok már, mert ha nem adjuk időben át a csónakot, olyan kötbért vágnak a nyakunkba, hogy attól koldulunk!" -
#36036
Ez így nem igaz, kifejezetten tűzvezető radarként tervezték, meglehetősen pontos is volt, ha jó emlékszem fél szögnyi pontossággal adta meg az azimutot - ez jobb volt mint a háború eleji szövi radarok, és összemérhető a háború második felében rendszeresített centiméteres hullámhosszú radaroké. Nem véletlenül kerültek a tűzvezető tornyok tetejére.
Most akkor képes volt távolságmérésre, vagy sem? Az irány ismerete hasznos dolog, de ha a távolságmérésre továbbra is az optikai távolságmérőket kellett használni, akkor azért a radar csak kiegészítő eszköz lehetett...
Az hogy a II vh-ra a nagytávolságú tűz lett jellemző, nem igazán igaz
Akkor végül is a páncélozott fedélzet fontossága egyedül a légi támadások miatt volt jelentős? Elég sok helyen olvastam, hogy a meredeken beérkező tüzérségi találatok miatt szólták le a német hajókat - ezek szerint jogtalanul? -
#36035
Szerintem vágni akartak a költségeken, és mindenből a legolcsóbbat tették bele.
Ez így nem magyarázza azt, hogy silány módon végezték el például a bekábelezést. Idézet a szemrevételezésből:
POOR CONSTRUCTION AND CRAFTSMANSHIP STANDARDS ARE EVIDENT THROUGHOUT THE SHIP AND ARE MANIFESTED IN NUMEROUS WAYS.
Vagyis: "Gyenge építési és szakmai munka nyomai láthatóak mindenhol a hajón, és következményeik számos helyen tetten érhetőek."
SAN ANTONIO WILL BE PLAGUED BY ELECTRICAL/ELECTRONIC CABLE PLANT INSTALLATION DEFICIENCIES THROUGHOUT ITS ENTIRE SERVICE LIFE IF CURRENTLY-PLANNED CORRECTIVE ACTIONS ARE NOT COMPLETED. POOR INSTALLATION PRACTICES HAVE RESULTED IN UNSAT WIREWAY CONDITIONS. POOR INITIAL CABLE-PULLING PRACTICE LED TO WHAT IS NOW A SNARLED, OVER-PACKED, POORLY-ASSEMBLED, AND VIRTUALLY UNCORRECTABLE ELECTRICAL/ELECTRONIC CABLE PLANT.
Vagyis: "A San Antonio egész élettartamára szóló problémát jelenthet az elektronikai és elektromos kábelrendszer tökéletlensége, ha a jelenleg tervezett hibajavítások nem történnek meg. A silány kábeltelepítési gyakorlat elégtelen kábelezési körülményeket eredményezett. A silány kezdeti kábel-behúzási gyakorlat azt eredményezte, hogy a kábelalagutakban összebogozódott, túl zsúfult, gyengén összeszerelt és csaknem javíthatatlan kábelrendszer található."
Nem olyan bonyolult dolog a hegesztés, csak nem szabad félvállról venni. 18éve vagyok lakatos...
Nem vitatom el, hogy meg lehet jól tanulni, de ahhoz, hogy valaki valóban jól tudjon hegeszteni, szerintem kell egy bizonyos belső ráérzés is. Bennem szerintem ez nincs meg. Valószínű, hogy én sem tudtam volna jobban meghegeszteni azokat a kötéseket, de nekem nem is ebből kell megélnem (még, aztán a mai világban ki tudja... :))) -
JanáJ #36034 Ilyenkor mi van? Hadidajóra van garancia? Gyártó renoméját haza vágja a dolog? -
#36033
A haditechnikai és a civil járművek építése között olyan hatalmas különbségek nincsenek, sőt... A katonai megrendeléseknél nem igazán piaci elv működik. A civil piacon ha valamit silány minőségben gyártasz le, akkor azt eléggé visszaüthet, hiszen a vásárló inkább fogja magát, és más gyártó termékeit vásárolja meg legközelebb. A katonai ipar teljesen más sémára épül, ott tendereztetés / megbízás van. Amit aztán vevő átvesz, és ha szükséges, akkor legfeljebb kijavítják a hibáit. Persze plusz pénzért. Az USS San Antonio építésekor 830 millió dolláros áron indult. Az US NAVY 2007-ben úgy becsülte, hogy ha a felmerült műszaki hibákat megoldják, a javításokra elköltött pénzzel együtt 1,85 milliárd dollárba fog kerülni a hajó. Amint a lentiekből is látni, még így is hihetetlenül drága lesz üzemeltetni az SA osztályt. A NAVY pedig 12 darabot szeretne belőle. Ilyenkor persze felmerülnek a kérdések, hogy mégis ki volt az, aki a silány munkát átvette? Ki vállalja a felelősséget a selejtes hajó miatt? Mert elvileg vannak felelősök, de felelősségre vonás nincs. Ahogy a kritikusok meg szokták jegyezni, valahol rámutat a hibára az, hogy sok magas poziciót betöltő katona a katonai karrierje után elhelyezkedik a katonai iparban, valami zsíros állásban. Azok fizetnek ezentúl neki, akiknek korábban a termékeit minősítenie, véleményeznie kellett. A másik probléma a személyes meggyőződések kérdése, sokszor ugyanis egyes katonai vezetők egyáltalán nem támogattak bizonyos elképzeléseket, vagy fegyverrendszereket, típusokat. Ilyen volt például az F-16, az A-10 program is, amelyek elég lassan és kevés pénzből, nehézkesen jöttek a világra, utólag mégis sikeresnek bizonyultak. Erről a kvázi megvesztegetési állapotról írt egy könyvet egy ex-katona, aki első kézből látta működni a rendszert, James G. Burton a fickó neve, a könyv címe pedig a "The Pentagon Wars: Reformers Challenge the Old Guard". Az HBO egy dramatizált TV-film változatot készített belőle Kelsey Grammer és Cary Elwes főszereplésével, The Pentagon Wars címen. Érdemes megnézni, ha nem is tökéletesen korrekt, de szórakoztató és elgondolkoztató film.
Példák vannak amúgy a közelmúltból is.
![]()
A V-22 Osprey program például több évtizedes múltra tekinthet vissza, akár egészen az 1950-es évekig, ha az első változtatható dőlésszögű rotorral való kísérletekig vezetjük le a fejlődését. De még ha magában nézzük, akkor is elgondolkodtató, hogy a program 1986-ban indult - 22 éve! A program irgalmatlanul hosszúra nyúlt fejlesztési periódusa mellé exponenciálisan megnövekedett költségek párosultak, a teljes program 50 milliárd dollárnál is többe fog kerülni, és az MV-22 beszerzési költsége jelenleg 70 millió dollár felett van. E mellé ott van még pár kérdőjeles dolog, például hogy a Tengerészgyaloságnál a V-22 egy olyan gépet vált le (a CH-46 Sea King), aminél kisebb a belső rakterének befoglaló mérete (ie. kevesebb katonát tud szállítani), az előzetes várakozásokhoz képest kisebb a vízszintes repülési sebessége, hatótávolsága és sluszpoénként a tervezési és fejlesztési fázisban teljességgel megfeledkeztek mindennemű önvédelmi fegyverzet beépítéséről, ezért most utólag, egy a hason elhelyezett, kibocsátható toronyban lévő géppuskát terveznek beépíteni. A műszaki hibák tönkelegéről, az eredetileg alulméretezet hidraulikus csövekről már nem is szólva. De a tengerészgyalogság kitart mellette az utolsó leheletéig...
![]()
A másik ilyen fehér elefánt a DDG-1000 Zumwalt osztályú "romboló". A még DD-21 néven indult program tényleg csillagromboló szintű technológiákat ígért. Az egyik ilyen, hogy elektromagnetikus gyorsítású ágyúval szerelik fel, igaz, azt viszonylag hamar belátták, hogy ebből egyhamar nem lesz semmi, ezért inkább egy modern, 155mm-es ágyúrendszer köré kezdték el építeni a hajót. A másik egy fejlett elektromos rendszer, és egy új fajta, nagyon hatékony elektromotor - ám ezek nem nagyon fognak megvalósulni. A hajót, amit romboló osztályúnak tekintettek, de 15.000 tonnás volt, tehát másfélszer nehezebb, mint a Ticondegora-osztályú cirkálók. A kulcseleme a hajónak a szárazföldi célpontok elleni csapásmérés ágyúkkal és robotrepülőgépekkel. Lopakodó jelleget is kapott, de őszintén szólva ki hisz abban, hogy nehezen észrevehető egy 180 méter hosszú hadihajó? A lopakodó jelleghez illően kivitelezett hajótest forma ugyanakkor meglehetősen instabilnak bizonyult a tesztek szerint, ami további akadályt jelentett a fejlesztés folyamán - a fordított ék alakú hajóorr el is tűnt már a nagyobb méretű CGN(X) program terveiről. A haditengerészet 32 darabot akart az új szuper-rombolóból, és határozottan állították, hogy minden téren túlmutat az Arleigh Burke osztályon. A megnövekedett költségek miatt viszont a politikusok egyre nagyobb figyelmet szenteltek a programnak, ezért először 7, majd végül csupán két hajóra apadt a megrendelt egységek száma. Beszerzési áruk a legutóbbi elemzés szerint 3,3 milliárd dollár, a DD-21/DDG-1000 programra pedig összesen csaknem 10 milliárd dollárt költöttek már el, ami nincs benne a beszerzési árban. A bomba akkor robbant, amikor kiderült, hogy az új szuperhajó esetében a légvédelmet másodlagos fontosságúnak tekintették, így nem képes a haditengerészet első számú légvédelmi rakétacsaládjának, a Standard rakétáknak egyikét sem indítani, csupán az Evolved Sea Sparrow Missile (ESSM) rakétáival rendelkezik majd, illetve a fejlesztés alatt álló, nagy méretű KEI ballisztikus rakéták elleni (Ballistic Missile Defence rendszerbe tartozó) elhárító rakétával szerelik fel. A helyzet elég kínosra sikerült, mikor az US NAVY mégis úgy döntött, hogy további Arleigh Burke osztályú hajókra kért pénzt - holott elvileg egyszer már temették a hajóosztály továbbépítését. -
JanáJ #36032 #35980 Erre senki? :-S -
JanáJ #36031 Vicc volt, én sem szeretnék ilyen agyatlannal szembekerülni, még a végén leszúrna, ha elfogy a BB-je 
-
Kurfürst #36030 "A Bismarck radarja ha jól tudom csak keresőradarként üzemelt, távolságmérésre nem volt alkalmas, így a tűzvezetésben igazából nem lehetett normálisan használni."
Ez így nem igaz, kifejezetten tűzvezető radarként tervezték, meglehetősen pontos is volt, ha jó emlékszem fél szögnyi pontossággal adta meg az azimutot - ez jobb volt mint a háború eleji szövi radarok, és összemérhető a háború második felében rendszeresített centiméteres hullámhosszú radaroké. Nem véletlenül kerültek a tűzvezető tornyok tetejére.
A németeknél a páncélzat esetén ha jól rémlik a Jütlandi csata képe lebegett a tervező mérnökök előtt, és alapvetően a rövid távú, lapos pályán érkező lövedékek ellen készítették fel a hajót. A II.Vh-ra jellemző nagy távolságból kilőtt, nagy szögben, felülről érkező lövedékek ellen nem rendelkezett valóban hatásos védelemmel...
Való igaz hogy a németek az alapvető elrendezésen nem sokat változtattak, hiszen az Északi tengeren a látótávolság általában csekély, a tenger pedig elég vadul hullámzik, nem kedvező a nagy távolságból vívott ütközeteknek. Nem volt elhanyagolható az sem hogy a Tirpitz által lefektetett doktrina szerint a hajó túlélőképességén volt a hangsúly, ráadásul nem kényszerűltek olyan kompromisszumokra, mint a Washintoni Egyezmény államai (lévén soha nem csatlakoztak hozzá, így a 35 000 tonnás stb. limitek nem vonatkoztak rájuk). Eszerint is jártak el, az összes nagy felszíni hajót kiterjedten, kompromisszumok nélkül páncélozták, sok vízzáró rekeszt alakítottak ki és a hajótest szokatlanul nagy területét védte páncélzat. A fő filozófiai külünbség abban rejlett, hogy a többi hajótervező ált. egyetlen vastag páncéllemezzel próbálta kizárni a beérkező lövedékeket a hajótestből, a németek sztem kicsit reálisabban elfogadták hogy igenis lesznek találatok amelyek át fognak hatolni a páncéllemezeken, és ennek a hatását próbálták csökkenteni úgy, hogy a páncélzatot több rétegben helyezték el a hajón, mint a Matroska babán.
Az hogy a II vh-ra a nagytávolságú tűz lett jellemző, nem igazán igaz - a legmesszebb elért találat minössze 25 000 yard körül történt, mindössze kétszer (Scharnhorst Norvégiánál ill. a Warspite érte el a mediterrán vizeken). A harcok általában ennél jóval kisebb távolságon folytak, általában 15-20 000 yard távolságon, ami ideális volt a Scharnhorst/Bismarck számára a páncél kialakítása miatt: a páncélozott fedélzetek ilyen rövidebb távolságon már nem voltak sebezhetők, a hajó főbb rsézeit a függőleges páncéllemezek és a mögöttük lévő újabb páncélemezek pedig igen kis vagy közvetlen távolságból leadott lövések ellen is megbízhatóan védték. Persze "soft kill"-t, a hajó elnémítását a lövegtornyok, tűzvezető rendszerek módszeres szétlövésével el lehetett érni a Bismarckon is, de a hajó még úszó és mozgásképes maradt, javítani pedig egyszerűbb volt mint újat építeni, Tirpitz elképzeléseinek megfelelően. -
Lacusch69 #36029 Nem olyan bonyolult dolog a hegesztés, csak nem szabad félvállról venni. 18éve vagyok lakatos... -
Lacusch69 #36028 Szerintem vágni akartak a költségeken, és mindenből a legolcsóbbat tették bele. -
#36027
És miért nem képesek megfelelően megépíteni? Azt hittem egy haditechnikai eszköz esetében nem ilyen "no odaheggesztettem valahogy te meg behajigáltad a kábeleket oszt jó van majd csak működik" a hozzáállás. -
#36026
Nem tudnál egy képet csinálni róla? Hogy mégis mennyire "élethű" :)
