Haditechnikai Topic

megvan. majd elolvasgatom õket.

ez meg jo lehet kiindulasialapnak
http://en.wikipedia.org/wiki/Nuclear_weapon

Sg-n irt Cifu valami atombombas cikksorozatot.

Ti jobban benne vagytok a témában.

Hol tudnék utána olvasni, hogy melyik országoknak milyen atombombáik ill. atomrakétáik vannak?

sztem itt se vennék észre ha vki csak úgy "véletlenül" bevonulna. 😊 tenni ellene meg pláne.

ott a pont 😊

remélem nem fogok csalódni.
amúgy Vásárhelyre megyek

Az attól függ mire számít és hová kerül ...

te tudod, csalódni fogsz ... 😞

😊
ha már majdnem elsüllyedt én is beszálok 1 csónakba 😄
de ezt szeretném csinálni és ha nem próbálnám ki akkor lehet h megbánnám.így legalább lesz róla véleményem,ha meg nem tetszik akkor ott lehet hagyni 😊)
meg még vhol reménykedek h nem fogják 0 alá vinni az egészet. tudom öreg hiba....

hmm, hát tetudod, normális emberek a sülyedõ hajóról menekülni szoktak és nem felszálni rá 😄DD najó ez gonosz volt, bocsi 😛

mert ha minden igaz áprilistól megyek és jó lenne kicsit többet tudni róla 😊

ezen kivül? mirét várod egy 0 hadseregtõl hogy 0 nál több kiképzése legyen? 😄

<#idiota>
azon kívül?
pl hány hónap meg hogy zajlik?
én úgy tudom 3 hónap de sok félét hallottam már

0 😄

Hi!
tud nekem vki vmi infót adni a honvédség kiképzésérõl?

En voltam Liechtenstein-ben...erdekes az eset..foleg hogy a miniallam par kilometer hosszu(szinte egybeer az a par telepules ami van rajta), egyik oldalrol egy folyo melynek tuloldalan Svajc van, a masik felen egy domboldalnyi varosallam aminek a "csucsa" a hegyormon fent a kiralyi kastely. Eleg nehez nem felfigyelni Liechtenstein-re, meg ejszaka is...plane hogy vagy a folyon kellet atgazolniuk, vagy egy hidon amin mindenhol tabla van hogy a hid tuloldalan mi van....<#rolleyes>

az összes..., már mint a nem észrevevést illeti, hogy véletlenül melyik azt passz, de direkt bármelyik az tuti 😛

ez komoly 😊

szerintetek hozzánk hány "barátságos" szomszéd tudna így áttévedni?

mindkettõt tegyél 😛

Naakkó figyejjé ide 😊 Nézd meg politikus szemmel. Van itten ez a fõderitõ vagy mi, meg mélységi. Fõderit rendben van. De minek derit fõ ha úgysincs lassan még egy csepel teherótó sem amivel szembe lehetne szállni a terrorista elemekkel. Ja mer a martalócot nem lehet érteni a parlamentbe, ezé inkább terrorista legyen, mert attól jól félnek az emberek. Ide milyen jelet tegyek? Sirósat vagy mosolygósat?

de könyörgöm kitõl fél a NATO a blakánon? A svájc méretûre zsugorodott szerbiától, "jugoszláviától"? Ott van nekik még a nato tag görögország, románia. Az meg a másik, hogy ahogy a nyúlszívû magyar vezetést ismerem, még NATO tagság nélkül is lazán belemenne abba Mo, hogy itt masírozzanak át a NATO katonák.

Tudod, hogymit jelent szerintem az hogy könnyû lövész? Azt, hogy könnyen lehet, hogy szart sem érnek.

hát az irodából még talán kitalálnak, de a folyosón már könnyû eltévedni......

Ugyan, ha jon az 1000 martaloc, akkor majd a tiszturak a szep egyenruhajukban AKval kivonulnak az irodajukbol es megallitjak oket.
Vagy rosszul gondolom? 😛

Nemigazán erre gondoltam ezt a részét ismerem😊
Ez egy mostanában épûlt változat. A német haditengerészet nagy titokban tartja a mûködési elvét.
Annyiban azonban pontosítanék, - és ez az én hibám, hogy nem fogalmaztam pontosan - hogy üzemanyagcellás meghajtásról van szó.

Erre nem tud nekem valami infót adni? Kíváncsi vagyok, hogy van-e ma is használt verziója.

Elméletben sokkal nagyobb volt a lövedék kezdõsebessége a kupos furat és az elvékonyodó lövedék miatt.
Ha jól emléxem a 75mm-s Pak41-es is ilyen volt, csak túl drága volt a németeknek a Wolfram, mintsem elpuffogtassák.

ezért kellett megszüntetni az egri felderítõket is.....végül is minek igazi harcoló alakulat észak-magyarországra, balkán/afganisztán/irak az összes akció nagyrészét õk adták ki mert a mélységikre tényleg büszkék lehettünk, bele nyomtak pár milliárdot a laktanyába új tiszti házak épültek aztán egyszercsak megszüntették.....

IDF Stryker Trophy-val (kipróbálásra van náluk ~3 db)

Egyszeruen hatarosak vagyunk a "balkannal". Ez strategiai elony.

Én azt nem értem, hogy a NATO-nak mi haszna van belõlünk? Gyakorlatilag nincs semmink, amit bevethetnénk. Kiváncsi lennék, hogy a környezõ országoknál milyen a helyzet. Fog még ez az ország tovább zsugorodni.

ne aggodj fognak jönni azok a fosztogatok ha tényleg megszünt rendesen az mh, a zsiros falatot senki se hagya ki 😛 vagy legalábbis amit könnyü lenyelni... :/

Hát igen, itthon aki döntési pozícióban van, az soha nem ért a munkájához. Búcsúzásképpen átmennék rajtuk egy T-72-vel hátha észbekapnak, hogy mégse kéne ezt csinálni mert ebbõkl még nagy baj lehet. Lassan már ott tartnuk, hogy ha hirtelen 1000 fosztogató martalóc megjelenne a határnál semmit nem tudnánk velük kezdeni. Komolyan mondom ez már NAGYBETÛS SZÉGYEN!!! Nincs is akkora betû itt amivel le tudnám írni, hogy mekkora. Ne csak a NATO, a VILÁG szégyene az MH lassan. Minden ország büszke lehet a hadseregére, mi már arra sem... Így múlik el a világ dicsõségeg. R.I.P. MH..

Ha mar meglatom ezt a "konnyu loveszt" leirva vagy meghallom is felall a szor a hatamon! Olyan szintu ellenszenvet kepeztek magyar szinten bennem rola hogy az mar mar klinkai eset..pedig az az elv az jo lenne/lehetne...

Arról még ha tömören is, de írtam már.

Egyfelõl ez inkább a Hunyadi Mátyás zászlóalj állapotának (stagnálásának?) kõbe vésése volt. Amennyire tudom, csak két század volt többé-kevésbé feltöltve (papíron négybõl állt). Sajnos a mostani HM vezetés számára a harckocsi nem túl népszerû, mert nagy, randa, drága és különben sem illik bele a "könnyû lövész" doktrinába.

Misem termeszetesebb!

Lefogadom, hogy az utolsó harcoló alakulat felszámolása után is még hosszú évekig lesz vezérkar és HM...

Nem lehet hogy az új, üzemanyagcellás tengókra gondolt?
Mint pl ez: http://en.wikipedia.org/wiki/Type_212_submarine

....nincs mar onallo legieronk, nincs mar onallo harckocsizoink, nincs mar flottillank stb-stb......lassan hadseregunk se lesz....

<#rinya><#kuss><#wave>

http://index.hu/politika/belfold/t520301h/

<#ticking>

Olyat mondok ketto lesz belole....AZ ANYJUK PICSAJAT AKIK EZT TESZIK A MH-el!

(jo a hir nem meglepo..tudjuk hogy efele tartottunk...de lassan mi marad?! semmihez konvergalo MH marad....)

mega tank is ^^

(mondhat akarki akarmit ez a gep akkor szep 😉

A Walter-féle tengókra gondolsz?

Elõször is: a Walter-féle tengók hidrogénperoxid (H2O2) üzemanyagúak voltak, illetve ezt a veszélyes és instabil anyagot egy viszonylag stabil, Perhydrol nevezetû vegyület formájában tárolták.

Hellmuth Walter még az 1933-ban kezdett el dolgozni egy zárt ciklusú meghajtáson a tengeralattjárók számára. A zárt ciklus annyit tesz, hogy valamiféle vegyület vagy tiszta oxigén adja a belsõégésû motornak az oxidálószert, nem pedig külsõ forrásból, a légkörbõl kapja azt. Eféle meghajtással sokan kisérleteztek, az oroszok például zárt ciklusú diesel-motorokkal, amelyeknél külön oxigéntartály volt a fedélzeten.

Walter ötlete egy olyan gázturbina volt, amelyenél H2O2 az oxidálószer. A rendszerében a Perhydrol egy katalizátoron megy keresztül, amely a H2O2-õt lebontja hidrogénre és oxigénre, a reakció pedig forró gõzt (H2O) és szabad oxigént eredményez. Ebbe diesel-olajat fecskendeztek a további hatásfok növelésére, és így juttatták ezt az égésterméket a turbinába. Magát a turbinát tehát részben gõz, részben diesel-olaj/oxigén égésterméke hajtotta.

1934-ben adott be a tengerészeti vezetésnek egy tervet egy 300 tonnás (mint a IIA típus) tengóról, amely vízfelszinen 24 csomós, víz alatt 30 csomós végsebességet érhet el, és víz alá merülve 500 tengeri mérföldet tehet meg 15 csomós sebesség mellett, a felszinen pedig 2500-at. Viszonyításképpen a IIA víz alatt 7 csomós, víz felett 11 csomós sebességet volt képes elérni, és akkoriban csak néhány romboló-osztály volt képes 30 csomós sebességgel repeszteni, a csatahajók és repülõgéphordozók többsége 22-27 csomós végsebességel bírt.

Walter tervét elsõ körben elvetették, mivel túl radikális volt, de 1937-ben Dönitz, az akkori tengeralattjáró-kiképzõflotta parancsoka elé került a terv. Neki megtetszett, és utasította Waltert és a Kieli hajógyárat, hogy titokban építsenek egy prototípust. Ez volt a V-80 jelû tengó, amelyet 1940-ben bocsátottak vízre. A V-80 víz alatt több, mint 28 csomós sebességet ért el, ami akkoriban hihetettlenül jó eredmény volt. A nagy végsebesség nemcsak a meghajtásnak volt köszönhetõ, hanem annak is, hogy Walter rájött, hogy az akkor általánosan használt, még az I.Vh elõtt kialakult tengeralattjáró desing nem volt ideális. Ezeket még a vízfelszini használatra optimalizálták, és a fedélzet tele volt akadályokkal, amelyek áramlástanilag rontották a tengeralattjáró teljesítményét víz alá merülve - például a jól ismert fedélzeti löveg. Ezért egy letisztult formát választott, és teljesen lemondott a fedélzeti lövegrõl.

A V-80 sikere azonban rosszkor jött, mivel a hajógyárak gõzerõvel gyártották a VII.-es és IX.-es osztályú tengókat, hogy fent tudják tartani az Atlanti-oceánon akkor éppen fentálló U-boat fölényt. A Walter-féle technológia pedig e célra nem felelt meg, a korlátozott üzemanyagmennyiség miatt (a Diesel-motorok sokkal nagyobb hatótávolságot tettek lehetõvé azonos mennyiségû üzemanyag mellett, mint a Walter-turbinák, ezért a Walter-tengók is rendelkeztek diesel-elektromos meghajtással, csak éppen egy viszonylag gyenge változattal és kevés üzemanyaggal). A tengerészet éppen ezért partmenti vizekre szánt kisebb tengókban gondolkozott, ami a V-300, késõbb Type XVII.-es osztály lett volna, a 600 tonnás tengó azonban csak 19 csomós végsebességre számíthatott, amit Walter túl alacsonynak tartottt, ezért egy könnyebb, 220 tonnás tervvel hozakodott elõ.


Az U-792 elsõ tesztútján

A Walter tengeralattjárók elsõ sorozatgyártott példányai a Type XVIIA. négy példánya lett (U-792 - U-795), amely két altípusra bomlott, az elsõ kettõ (U-792 és -793) egy kicsivel nehezebb, mintegy 277 tonna volt felszinen, és 309 víz alá merülve, hatótávolsága a diesel-motorokkal 2910 tengeri mérföld 8.5 csomóval, akkumulátorokkat használva alámerülve 50 tengeri mérföld 2 csomóval, illetve a Walter-turbinákkal 20 csomós sebesség mellett 127 tengeri mérföld. A második kettõ tengó kicsivel könnyebb volt, csak 236 tonna felszinen, kevesebb olajat vittek magukkal, így hatótávolságuk diesel-motorokkal csak 1840 tengeri mérföld. Mindkét altípus négy torpedóval rendelkezett. Ezeket 1943-44-ben adták át, de sose lettek bevetve, gyakorlatozás és kiképzés céljára használták õket, víz alatti végsebességük a Walter-turbinákkal elérte a 24 csomót.

További hármat építettek a XVIIB. osztályból, amelyek az XVIIA. osztály kissé megnagyobbított változatai voltak, a felszinen 3000 tengeri mérföldes hatótávolsággal, víz alatt a Walter turbinákkal maximális, 25 csomós végsebességgel 127 tengeri mérföldet tehettek meg. Ezeket 1944 legvégén, 1945 elején adták át, de már túl késõn, hogy effektíven részt vehessenek a harcokban.


Az egyik Type XVIIB. a háború végén, ahogy a szövetségesek éppen kielemzik

Walter az elsõ teszteredmények alapján továbbfejlesztette tervét, és elõállt egy nagy méretû tengeralattjáróval, amely 1487 tonnás vízkiszorítással bírt a felszinen, és 1652-vel alámerülve. A 71 méteres hajótestbe hatalmas üzemanyag tartályokat tervezett, így hagyományos meghajtással, 17 csomós sebességel a felszinen 3000 tengeri mérföldes hatótávolsággal bírt, a Walter-turbinák által elérhetõ alámerült végsebességével, 24 csomóval pedig 202 tengeri mérföldet tehetett meg. Elõl hat, hátul négy torpedóvetõ csõvel rendelkezett, és 23 torpedót lehetett a torpedótereiben elhelyezni. A nagy méretû tengót 1943-ban el is kezdték építeni, de rövid úton a saját csapdájába sétált bele: A tengeralattjáró teste tökéletes volt a hagyományos meghajtáshoz is, a nagy Perhydrol tartályok helyére hatalamas akkumulátortelepek kerültek, és létrejött a Type XXI., a közismert Elektroboot. Ez pedig minden téren jobb megoldásnak tünt az akkori németország számára, mint a Walter eredeti Type XVIII. típusa. A Walter-turbinás tengóknak ugyanis sok problémája is volt. A Perhydrol erõsen korrozív anyag volt, amely speciális csöveket és kezelést igényelt. Az egész rendszer nagyon bonyolult és összetett volt, ami egyfelõl nehézkes és drágább gyártást, másfelõl nehézkesen üzemeltethetõ és nehezen karbantarthatót jelentett. A hagyományos Type XXI. ugyanakkor kipróbált, bevált technológia volt, "csupán" a hatalmas akkutelepek és a Walter-féle hajótest által így is képes volt 17 csomós víz alatti sebességet elérni. A másik nagyon nagy probléma az, hogy a Walter-tengeralattjáró csak addig képes a rendkívûli víz alatti sebességre, amíg van Perhydrol-ja az üzemanyagtartályban. Tehát összesen 202 tengeri mérföld teljes sebességel víz alatt, és ennyi. A hagyományos meghajtás esetén viszont akárhányszor újratölthették az akkumulátorokat, és hasonló távolságot tehettek meg egyetlen feltöltéssel - tehát gyakorlatilag sokkal több idõt tölthet víz alatt, nagy sebességre képesen. A Type XVIII.-ak építését 1944-ben félbehagyták, és a prioritást a Type XXI. kapta meg. Az utolsó, szintén nem elhanyagolható kérdés pedig az, hogy képesek-e elegendõ mennyiségû H2O2-t biztosítani a Walter-turbinákhoz. A háború második felében fellépõ nehézségek miatt ez valószinûtlennek tünt, ez volt a végsõ szög, a Walter-tengók koporsojában.


Egy épülõfélben lévõ Type XXI., a "nyolcas" alakú nyomásálló rész alsó fele a Walter-féle megoldásnál a Perhydrol tartály lett volna

Egy kisebb, mintegy 800 tonnás tengeralattjáró terveit is elkészítette, ez szintén Walter-meghajtást kapott volna, de egy másik újítás jelent meg rajta - a "Schnee-orgona" (a kiötlõjének, egy bizonyos Schnee kapitánynak a neve után). A hajón egy torpedóterem volt, amelybõl elõre négy vetõcsõ nézett, a két oldalon pedig 3-3 hátrafelé átlósan kifelé, mintegy 10°-os szögben. A Type XXVI.-bõl 100db-ot rendeltek 1944-ben, (U-4501 - U-4600), de az elsõ négy példány még építés alatt volt a háború befejezésekor.

Walter további terveket is készített. Az egyik, a Type XXII. osztály egy kis méretû, a mediterrán térségbe szánt tengó, természetesen Walter-meghajtással, 12 fõs személyzettel, egy elõre és két hátranézõ torpedóvetõ csõvel. A program elindult, 72 hajó gyártására szerzõdést is kötöttek, de 1943 õszén az egész programot leállították. A Type XXIV. a Type XVIII. továbbfejlesztése lett volna, 14 elõre nézõ torpedóvetõ csõvel az orrán és a hasán (ne kérdezzétek hogyan, nekem is csak ködös ötleteim vannak miként is nézhetett ez ki), négy torpedóvetõcsõvel a taton, és a két oldalon 4-4 hátrafelé nézõ vetõcsõ Schnee-orgona módra.

Érdekesség, hogy a Schnee-orgona felmerült a Type XXI. esetében is, mindkét oldalon 3-3 (Type XXIb.) és 6-6 vetõcsõvel (Type XXIc.). Ezek egyike sem valósult azonban meg.

A II.Vh után a Walter által elért eredmények a szövetségesek kezeibe kerültek. A Walter-féle hajótest nagyon rövid idõ alatt elterjedt, az amerikaiak például rögtön átépítették az összes tengójukat, leszerelve róluk a fedélzeti lövegeket, áramvonalasabb tornyot építettek rájuk, és drasztikusan megnövelték az akkumulátortelepeiket. A Walter-turbinákkal csak az angolok kisérleteztek tovább, két kísérleti hajót, a HMS Explorert és a HMS Excaliburt építették meg, de a Hidrogénperoxid miatt annyi mûszaki probléma lépett fel velük, és a rendszer olyan tûzjelenségekkel indult el, hogy a rossz nyelv csak HMS Exploder (Felrobbanó) néven emlegették õket. A H2O2 annyi problémát okozott, hogy egy tengerész egyszer megjegyezte, hogy legjobban úgy lehetne felhasználni, ha az ellenségre zúdítjuk.

[center]
A HMS Explorer

Hello!

Valaki tud nekem infókat adni a kúpos furatú fegyverekrõl? Úgy tudom, hogy drága mesterlövész illetve vadászfegyverek csöveinél alkalmazták, illetve néhány II.VH-s német lövegnél.

Cifu vagy valaki!

Tudtok valamit mondani a világ elsõ hidrogénhajtású tengeralatjárójáról, amit a német haditengerészet épített?