1585
Segitsetek
-
Viktorio #225 Ez tényleg nagyon szuper!!!!!!
Húúúúúú!De jo kis versike!!!!!
-
#224
Köszike. 
-
#223
de jó kis versike, aranyos, Neked is gratula
-
#222
Álmodtam múlt éjszaka.
Álmomban láttam arcodat.
Álmomban hallottam hangodat.
Álmodtam múlt éjszaka.
Nem féltem Álmomban.
Nem féltem, láttam arcodat.
Nem féltem, hallottam hangodat.
Nem féltem Álmomban.
Felébredtem Álmomból.
Felébredtem, nem láttam arcodat.
Felébredtem, nem hallottam hangodat.
Felébredtem Álmomból.
Álmodtam múlt éjszaka.
Álmomban láttam arcodat.
Álmomban hallottam hangodat.
Tudom, csak álmodtam múlt éjszaka. -
#221
persze mert vidám, és talán még mosolyt is hozok az arcokra ezzel:))
Köszönöm:) -
Gina79 #220 nekem sokkal jobban tetszik, mint a szerelmesek:)
grat:) -
#219
van még megint egy versem, de az nem szerelmes 
Godnoltam, hogy kis vidámságosabb vers is kéne ide mindig szomorkásak vannak itt.:))
Játssz velem
Csitt, csitt, ne szólj,
figyeld a mondandóm.
Játszanék veled,
mert jó a kedvem,
Vidám vagyok, nevetek
itt van, adok belőle neked.
Úgy szeretek élni,
reggel mosolyogva ébredni,
olyan jó nevetgélni.
Gyere velem s nevess,
gondjaid félre tedd.
Legyünk gondtalanok,
mint kisgyermek,
játszunk míg lehet.
Az élet szép elhiheted
megmutatom én Neked.
Csitt, ne ellenkezz!
Inkább gyere, nevess,
és játszál velem.
-
#218
köszönjük
-
#217
Gratulálok. :) -
#216
de örülök, akkor tetszik Neked 
-
#215
WOW!!!!!!!!!!! ez fantasztikus!!!!!!!!!!!!!!
a mester nem én vaok! én csak tanulok Tőled!!!
végre nem csak én írok ide! :-)))
-
#214
Még éltet a remény
Kérlek, hallgasd meg bús énekem,
Neked szól, mit papírra vetek.
Bocsáss meg, adj esélyt.
Még éltet a remény.
Amit tettem mélyen megbántam,
És most itt ülök a zord magányban.
Nem kell nekem senki más,
Amióta nem vagy velem, szenvedek
és nem nyugszik meg szívem.
Reméltem, hogy megbocsájtod
gaz tettemet,amit ész nélkül tettem,
Nem akartam,nem vagyok én ilyen.
Sajnálom, hogy megbántottam
Érzékeny jó szíved.
Sötét szobámban búsan elmerengve.
Csak Rád gondol szomorú szívem.
Hidd el még mindig szeretlek Téged.
Nem tudlak elfeledni, hiányzol nekem,
Nélküled üres minden.
A vágytól, amit érzek, reszketek,
Szeretnélek átölelni
De már nem vagy Velem.
Szép kék szemedbe néznék,
Két kezem lágyan arcod érinteném
Suttognám Neked,
Te vagy a mindenem, s Szeretlek.
Nélküled nem létezem.
Barna selymes hajad illatát
nem feledem, újra-és újra
érezni szeretném.
Aranyos kis vidámságod imádom,
kérlek légy a párom.
Érzem, hogy szeretsz még,
Adj nekem még egy esélyt.
Elemészt a bánat engem,
szívem vérzik,szenved lelkem.
Gyere vissza szerelmem. -
#213
Ekkolákkko Mester
Úgy hiszem ez a topic a miénk lett :DD -
#212
Ez pontosan így van, nincs is olyan ember akiben nincs hiba, de nem is lenne az élet olyan érdekes, ha hibátlan lenne sok ember:))
-
#211
ekkolákko The Terminator!
az élet nagy igazsága tökéletesen megfogalmazva!
-
#210
ekkolákko MindentudÓ!
ok köszy szépen!
-
TheTerminator #209 Sziasztok!!!! Ha az életben boldog akarsz lenni, tanulj meg egy embert hibával szeretni,mert ha olyat keresel kibe hiba nincs, más világon válassz, mert a Földön nincs! -
#208
Én sem gondolkozom már túl sokat rajta, mert sokkal rosszabb úgy és belebonyolódik az ember, azt kell leírni ami egyből jön a fejünkből.:))
Majd beteszem a linket:) -
#207
A Halál szagát érzem,
Tudom el jön értem,
Bár nem félek mégis rettegek,
Nem tudom miért szenvedek.
Örülök neki, hogy meghalok,
De sírok ha erre gondolok,
Nevetek, hogy nem fogok szenvedni,
De vidáman nem tudok elbúcsúzni.
Itt van eljött értem,
Sajnálom hogy véget ért életem,
Vidáman az ajtót kinyitom Neki,
Kaszájával rögtön legyint, s ennyi.
Sötétség borul a fejemre,
Nincs senki ki üdvözölne,
Várok hátha csak késnek,
S köszöntésemre összegyűlnek.
De lassan rá kell ébrednem,
Hogy nem jön senki értem,
A Pokol Tornácára léptem,
Mert az életembe semmi jót nem tettem.
Az életben sem volt párom,
Itt a büntetésem a magányom,
Szenvedtem ott is egyedül,
Szenvedek itt is kegyetlenül.
Már nem örülök csak zokogom,
Már nem tetszik a halálom,
Tudom jól ezt kívántam,
De már nagyon megbántam.
Azt hittem jobb lesz nekem,
Nem lesz magányos a végzetem,
De már semmit sem tehetek,
Innen már el nem mehetek.
-
#206
ekkolákko MindentudÓ!
örülök neki, hogy elismerést kaptál, s köszönöm, hogy gondoltál rám. ha van sokk vers, s mi a szerelemről. s bánatáról szól, akkor magadhatnád a címet. elmennék olvasni.
hogy gyors vagyok, hát mit is mondjak. nem tom én írom mi jön. nem szeretek a rímeken gondolkodni; bár lehet sokkal jobb lenne, de akkor nem én lennék. akkor csak egy sablon, egy minta, mit nem is én mondok, hanem a magyar nyelv szépsége. belegondolva lehet yooobb lene. nem tom. tényleg. -
#205
Na, tessék, és milyen szép verecske, de nagyon hamar megírsz egy verset, én ennyire nem vagyok gyors:D -
#204
Nem égetnéd magad, láttam ott olyan verseket, amik elbújhatnának a Tieid mögött, de ott nincs olyan hozzászólás mint itt a fórumban, max. javasolnak valamit, hogy esetleg formailag, vagy akármit.:))
AZ én versemre egy úgymond modern formát szabtak, ami tényleg nagyon érdekes, és jobban kifejező, mint ahogy én tettem versszakokba.
Köszi a gratut nem hencegésből írtam csak szerettem volna ha tudod és nagyon örültem neki, hogy írtak nekem, hogy mennyek oda:)) -
#203
amúgy buta vagyok! hát nem gratuláltam! gratulation mégegyszer Neked!
-
#202
szétnézek, de nem látlak,
kereslek, de nem talállak,
rohanok utánad, de el nem érlek,
hogyan fogom megmondani, hogy szeretlek?
már egy napja nem tudok semmit Rólad,
nem látlak nem hallom dallamos szavad,
könnyező szemmel a leveled olvasom,
de mért írtad fel nem foghatom.
azt írod e levélben nekem,
ha látni akrlak csukjam be szemem,
mert már csak ott láthatlak,
már csak az álmomban tudhatlak.
már nem beszélhetek Veled,
s feljtsem el a Neved,
gondoljak Rád csendben halkan,
beszéljek Veled az álmomben.
azt írod elhagysz engem,
szebb lesz életed nélkülem,
csendben sírva mentél el,
s gondolsz rám szeretettel.
de ha így van mért nem beszélünk,
mért kellett akkor szétmennünk,
mért kellett elmenekülnöd,
mért kellett elrejtőznöd.
hiányzól szívem vérzik,
agyam már nem is álmodik,
csak Rád gondolok minden percben,
s dolgozni sem tudok munkahelyemen.
nem tudom mit tegyek,
miattad nagyon szenvedek,
magamnak a Kaszás társaságát kívánom,
életem Nélküled elképzelni nem tudom.
a lelkem a kezedben tartod,
mióta elmentél magaddal húrcolod,
meggyötörve egyszer el dobhatod,
vagy mosolygó arcal visszahozhatod.
-
#201
köszönöm! de nem szükséges! én nem vagyok költő, csak rímelek ha unatkozom, ha fáj vmi! ez még nem költészet mit én alkotok. leégni meg nem igazán van kedvem. elég az ha itt égetem magam. -
#200
Nagyon köszönöm, képzeld, annyira siker lett ez a vers, hogy elhívtak az Amatőr Művészek fórumára, ott már 5 csillagos értékelést is megkaptam
Küldök Neked ajánlást, hogy esetleg beregiznél és ott belehetne a verseid mutatni:))
De nagyon örülök, hogy végre látlak és most már rendben vagy és várom nagyon versedet, mely megsúgod Nekem
-
#199
GRATULATION!
ez egy igen szép és szívhezszóló vers!
azthiszem lassan el kell bújdosnom!
bocs eddig azért nem írtam, mert buktam bike-kal, s kórházban feküdtem eddig!
de mostmár itt vagyok s lehet alkotok,
lehet hogy ehgy - két rímecskét eémormolok,
s ha lesz erőm s időm még mai napon,
megsúgom Neked csendes hangon. -
#198
köszönöm
Hajnalcat, aranyos vagy, és nem búsúlok ám
-
Hajnalcat #197 Nem szomorkodj, biztos minden jóra fordul, csak hinned kell benne. :) -
#196
Szép. Gratulálok. -
#195
Én írtam:)
Hol jársz Kedvesem?
Hol jársz Kedvesem, míg várok Rád?
Félek, mert lelkem rosszat érez.
Gyenge vagyok, remeg testem, ráz a hideg.
Én szeretlek! Hol jársz Kedvesem?
Tudom, hogy hazudtál Nekem, tán nem szeretsz már?
Mondd el ha szíved másé, kérlek ne kínozd lelkem.
Ne kimélj, hogy fájhat, inkább elviselem majd, és sírok.
Ne félj nem tombolok, szép csendben visszavonulok.
Lelkemre vigyázok mint ékszerre, hisz sérülékeny.
Átadlak én annak kit inkább szeretsz, de ne játsz velem.
Hol jársz Kedvesem? Miért nem vagy Velem.
Én nagyon szeretlek és félek, hogy elveszítelek,
De Te ezt nem értheted mit érez szerelmes szívem.
Hol jársz kedvesem, gyere vissza hozzám,
Én nagy szeretetet, szerelmet adok cserébe.
Talán szeretsz még, adj belőle nekem még.
De nem, ne úgy adj, hogy követelem,
Most szíved legyen a döntéshozó,
Hol jársz kedvesem, szívem érted dobog.
-
#194
köszi a verset, most futtában elolvastam mert elutazom kicsit, de alkossál még mert tudod, nagyon kell nekem a versike
Írjál még arról, hogy milyen rossz a távollét a szerelmünktől vagy ilyesmi valahogy:DD -
#193
ekkolákko!
nem hagytalak volna itt se Teged, se más barátokat elköszönés nélkül.
köszönöm már majdnem teljesen rendbejöttem. fájdalmat nem érzek, szóval yoooo vagyok. remélem Te is yoooo vagy!
hmmmm most csak ez jutott eszembe sorry! -
#192
Fáj minden pillanat melyet itt töltök,
Már csak szenvedek már nem örülök,
Itt hagynám e helyet a halálba menekülnék,
Vagy egy csendes pusztában elbújnék.
Végtelennek tűnő harcban a fegyvert lerakom,
S azt Élet hada előtt a magam megadom,
E reménytelen harc felőrölte lelkem,
S nem edzette meg testem sem.
Feladtam, de kegyelmet nem kértem,
A halálos büntetésért én könyörögtem,
Nincstelenül megtiporva nem akartam élni,
Csak a néma fekete homályba menekülni.
Elfeledni a háború minden pillanatát,
Elfeledni minden fájdalmát s bánatát,
Az életem is szeretném feledni,
S azt is hogy valaha tudtam szeretni.
De múltam a halálba is kísért engem,
Nem hagyja elfeledni életem egy percét sem,
Még itt is kínoz, büntet és megtipor engem,
Testemből a lelkiismeret nem távozik sohasem.
Már nem tudok s nem akarok semmit tenni,
A halálból nem lehet visszafordulni,
De még itt is jobb nekem,
Nem látja senki szenvedésem.
Itt nem találkozom senkivel,
Így háborúznom sohasem kell,
S itt a magány homályával takarózom,
Szerelemről itt már nem álmodozhatom.
-
#191
nem hallottam nem mondták 
Akartam a cseten kérdezni, de gondoltam, hogy inkább leléptél de ilynre nem gondoltam és nagyon sajnálom.
Remélem rendbe jöttél, és vannak szép gondolataid.
Légyszíves mihamarabb írj valami versikét ide, nagyon hiányoztál ám és nagyon örülök, hogy itt vagy velünk újra
-
#190
ehhe!
ekkolákko Bogyóka a mindentudó!
hogyhogy nem tudtad meg, hogy balesetem volt!
elestem bike-val április 16. - án reggel, ahogy mentem haza a melóból, s eltörtem a kulcs-csontomat 4 - be.
de mostmár itt éeszek!
köszy a szavaid, nagyon yoooo estek!
majd méglátom mit is tehetek,
hogy Neked mit is rímelhetek.
addigis ekkolákko!
-
#189
Nahát, végre, hát hova tüntél? Gyere csak vissza mert kellenének a verseid:DD
Ekkoláko
-
#188
hmmm! nem tok a vers kapcsán segíteni, de lehet már elkéstem egy kicsit, s már megvan.
naszóval ha én nem írok ide akkor senki? pedig nem is az én topicom! ohhh vagy csak engem érdekelnek e versek? hmmmm nem is tom! érdemes e éltetni, erőltetni még ezt! lehet nekem is csendben kellene maradnom?! elképzelhető. ez a kérdés is bizonytalan mint a szerelem. nem is feszegetem most tovább! ekkolákko emberek! búcsúzom most Tőletek!
-
Pemp #187 Sziasztok! Nekem 1 kis segítség kellene. Nem olyan rég hallottam egy verset,de csak a címére emlékszem (Szakítás), és annyit tudok,h egy magyar költőnő írta. Na szóval az lenne a kérésem,h ha vki tudja a költőt vagy esetleg ismeri a verset és megvan neki az lécci küldjön vmi infót róla,mer én hiába keresek rá a neten nem találok semmit. Előrre is thx.
-
#186
Hello, szia Édes Kedves,
Úr isten ez már nevetséges,
Tudod már régóta ismerlek,
Mégis makogok mint egy kisgyermek.
Ohh! Hogy itt milyen meleg van,
Gyerünk igyunk egy üdítőt gyorsan,
Tudod sokat gyakoroltam,
Hogy értelmes legyen szavam.
Elkezdem, sokáig fel nem tartalak,
Hallgasd meg őszinte gondolatomat,
Csak arra kérlek ne nevess ki,
S ne akarj majd megszégyeníteni.
Mostanában Rád sokat gondolok,
Bármit teszek, bármerre járok,
Mindig Téged látlak,
S minden hangban Téged hallak.
Hangod dalol csengő patakként,
Hozzám szól lágy énekként,
S ha ordibálsz dühösen,
Zuhatagként él bennem.
Gyémántként ragyog szemed,
Melyet szívem el nem feled,
Emlékemben mindig rám nevet,
S sugárzik belőle a szeretet.
Hajad fényének ragyogása,
Kellemes lágy tapintása,
Ahogy fürtjei aláhullnak,
Nem feledhetem elámítanak.
Csillogó ajkad halk suttogása,
Az élet értelmének forrása,
Ajkaid rubinként rám mosolyognak,
Álmomban nekem csókod adnak.
De regélhetek évekig Neked, Rólad,
Végtelen mi tetszik Benned, Rajtad,
De mit érzek szavak el nem mondják,
Érzelmeim elmondani nem tudják.
Csak körülírják ezt az érzést,
A mindennapi különös féltést,
S egy fogalmat használnak leírásnak,
Szeretlek csak ennyit mondanak.
Most már sejted mit is érzek,
S itt állok csendben Előtted,
De semmit nem ígérhetek.
S semmit nem kérhetek.
Senki vagyok, senkiként születtem,
Semmi különöset nem tettem,
Megígérni sok mindent nem tudok,
Szeretlek, s hozzád hűséges maradok.
Rajtad múlik mi lesz velünk,
Együtt leszünk, vagy külön élünk,
Rajtad múlik hogy még beszélgetünk,
Vagy egymás szemébe nem nézünk.