1585
Segitsetek
-
#305
De ügyik vagytok, grat nektek versírók 
Én lemaradtam mert nem volt időm gondolkozni sem:D -
#304
de azért nagyon jót írtál:) -
#303
semmi gond a hatás:) -
#302
jó hogy életben yagy:) -
#301
meghatódott:) -
Mirk #300 hopp egyhelyütt elírtam -
Mirk #299 Életben vagyok
Életben vagyok,
Bár ki tudja meddig még.
Szeretetet nem kapok,
Úgy érzem közeleg számomra
A vég.
Mososlyod varázsa,
Mely melengeti lelkem
Nem nekem szól, hiába
Vágyom rád
Kedvesem.
Szertefoszló reményeim
Összevisszasága,
Búsan tükrözi,
A múltban szőtt
Álmaim.
A valóságra ébredvén,
Visszatérni próbálok,
Szürke életem színterén
Magányosa állok,
A világ elé.
Nem haragszom.
Megsebeztél bár,
De nem fáj semmim,
Csak ég a lelkem,
Pokoltűzben, úgy érzem. -
#298
Életben vagyok…
Kettesben ültem egy Jó baráttal,
Én meséltem, s ő hallgatott.
Csendben, gyógyított alázattal,
Segített, hallgatása gyógyított engem.
Lelkem kezdett megnyugodni,
De egyszer csak a Jó barát elhagyott.
Tudta, hogy továbbra is itt kell maradnom.
Táskámból egy új Jó barát köszönt rám.
Sok Jó barát hevert körülöttem, hangoskodva.
Rettegve kerestem még egyet, aki hallgatott.
De mind elhagyott, énekelve, dalolva elhagyott.
Nem volt senki, aki hallgatva megértett volna.
Tudtam, csak egy dolog menthet meg.
A szél társult mellém, s én vele nevettem.
Hívott, ha van bátorságom, kövessem.
Nevettem. Hisz a sok Jó barát erő adott nekem.
Egy hang szólt. „Mit teszel Te Barom”
Egy Igaz barát karolt fel, segített.
Újból a hang. „Mond mi a Bajod!”
Rettegve, fázva tértem magamhoz.
Féltem, nehezen jöttek a szavak.
„Iszom a boldogságra, mely elkerül.”
Nem szólt semmit, csak leült, s hallgatott.
Meséltem, ahogy sok Jó barát tanított.
”Menj haza! Ezeket bízd csak rám.”
Körbenézte, s a földön sok Jó barát.
Hangosan nevettek, mutogattak rám.
Ők hallgattak meg, most… Minden fájt.
Vesztemet akarják oda fent.
Elvették életem, egyetlen értelmét,
S küldtek sok hamis Jó barátot.
Majd csalfa szelet, hogy vezessen.
De volt egy Igaz barát, aki nem engedett.
Mikor nem talált. Tudta, hogy baj lehet.
Szembeszállt Velük, hogy segítsen nekem.
Nem engedte, hogy megtegyem…
A múltat nem tette semmisé, hisz nem lehet.
De megvédett a sok hamis Jó baráttól,
S erőt adott nekem ahhoz, hogy tovább élhessek.
Még mindig fáj, s szenvedek. De ez az életem.
„Szeretlek. De ez így nem helyes.
Nem helyes, hogy ennyire szeretlek.
Nem helyes, hogy csak egymást ismerjük.
Ha ez így megy, akkor örökké együtt maradunk.
Nem vagyunk azok az emberek,
Szabad lelkek vagyunk, akik nem rabok.
Kérlek! Engedj el, hogy elengedhesselek.”
Ezek a szavak öltek meg… -
#297
Mi történt? -
#296
most milett? 
-
#295
-
#294
Köszike. :) -
#293
+ható -
#292
hát ez fantasztikus nagyon jó
Majd nemsoká én következem, elkezdtem de várakozás van
-
#291
Várakozás
Egy perc, egy óra.
Egy óra, egy nap.
Egy napszak, egy hét.
Egy nap, egy élet.
Óránként szívem rád gondol.
Naponként jutnak eszembe hibáim.
Hetenként gyötör félelem, kétely.
Egy életen szenvedek nélküled.
Minden perc, egy óra.
Minden óra túl sok perc.
Minden szenvedésem végtelen.
Így telnek a napjaim nélküled. -
#290
köszike Kedves vagy 
Jaj, megint nem leszel? Nem jó az:(
Mindig csak várok és várok:D -
#289
ekkolákko!
köszy szépen MindentudÓ!
biztos vak benne, hogy sikerülni fog.
én most egy idelyig nem leszek, mert sok a meló otthon, s így szabit vettem ki, de majd szombat este megnézem. addig is yoooo alkotást.
ekkolákko -
#288
nana, nem végeztél be semmit, maradsz itt és maradj ülve nyugodtan 
Már vártalak, bizony, kiváncsi voltam, hogy mit alkotsz amit Hanga feladott itt :DD
Lehet, hogy sikerül majd nekem is valamit kreálnom:)))
Gratulálok tigerbá, nagy költő lehetnél.
-
#287
vers , bocsánat. -
#286
hú ez aver nagyon izgalmas lett. köszönet érte -
#285
ááááá nem igazán yoook az utsók
lehet felejteni
sorry! -
#284
Várakozás
Egyedül szerettem volna lenni,
Hogy az életemet át tudjam gondolni.
Így kimentem a Duna partra,
Egyedül csendben borozgatva.
Gondoltam átnézem az életem,
De nem azon járt a fejem,
Megint csak rá tudtam gondolni,
Milyen jó lenne vele együtt lenni.
Megsimogatnám gyönyörű haját,
Megcsókolnám vörösre festett ajkát,
Megfognám törékeny kis kezét,
Csodálnám gyönyörű tekintetét.
Elképzelem, hogy itt ül mellettem,
S csendben nézi a vizet velem,
Nézzük a tovaúszó hullámokat,
Hallgatjuk morajló hangjukat.
Hisz tudjuk nekünk szólnak,
Ők is ránk mosolyognak,
Elmondják, hogy tiszta az érzésünk,
Megsúgják mennyire összeillünk.
Egy hajó most tovaúszik,
S nekünk azt kürtölik,
Hogy mennyire nagy a szerelmünk,
Hogy mennyire tiszta a lelkünk.
Egy hattyúpárt megpillantunk,
S mi arra gondolunk,
Hogy mi is velük úszunk,
Némán a vízbe lubickolunk.
De a hattyúk elrepülnek,
S ekkor felébredek,
Rá kell most jönnöm,
Hogy nincs meg az örömöm.
Hiszen a Dunán csak a jégtábla úszik,
A jég csak recsegve morajlik,
Én meg egyedül nézem,
S nem fogja senki a kezem,
Ekkor egy kutya elkezd ugatni,
Hát itt se lehet egyedül lenni,
S elindulok vissza a koleszba,
De előtte betérek egy kocsmába.
Most leiszom magam gondolom,
De a tömény ízétől már undorodom,
A söröm se esik jó nekem,
Nem tudom mi van most velem.
Lehet hogy már nem élek,
Bár érzem, hogy még remegek,
S iszok még egy pár sört,
S még kérek egy – két kört.
A többire már nem emlékszem,
Nem tudom mi történt velem,
A koleszbe felébredtem,
S össze volt törve a lelkem.
De nem adom fel az életem,
Hátha a kezét egyszer elnyerem,
Addig is csak ülök s várok,
Miközben Rá vágyom s gondolok. -
#283
Életben vagyok
Csendet! Csendet kérek!
Most itt én beszélek!
Miért mentek el innen?
Valaki végre figyeljen!
Elment mindenki,
Rám nem kíváncsi senki,
Engem meg nem hallgatnak,
S nekem semmit nem mondanak.
Itt hagynak, elfelejtenek,
Engem nem szeretnek,
S csak azt kívánják nekem,
Haljon meg a testem.
A lelkem tovább éljen,
S csendben sokat szenvedjen,
Hangom Ők ne hallják,
Testen ne is lássák.
Könnyes szemmel elindulok,
Minden mit szerettem, itt hagyok,
Elmegyek észre se vesznek,
Tőlem el nem is köszönnek.
Örülnek, hogy elmegyek,
Hogy köztük én nem leszek,
Egy nagy ünnepséget rendeznek,
Mert mostmár boldogabban élnek.
Én csak megyek,
Vissza nem nézek,
De közben zokogok,
Tudom soha nem leszek boldog.
Hirtelen utánam futnak,
S kiabálnak, hogy várjak,
Megállok s visszanézek,
Azt hittem bocsánatot kérnek.
De érzem rosszul tetem,
Látom mást akarnak velem,
A földről valamit felvesznek,
S rám gúnyosan nevetnek.
Kövek zúgnak fejem mellett,
Az is megdob ki egykor szeretett,
Mára Ők sem kímélnek, csak dobálnak,
S minden rosszat a szemembe mondanak.
Eltalált kövektől összeesek,
A fájdalomtól már szenvedek,
Összetörik a testem,
Megtiporják a lelkem.
Ott hagynak engem a porba,
Ott a véres mocsokba,
Testem sebektől vérzik,
Tudatom szertefoszlik.
Otthagynak, hogy szenvedjek,
Hogy tovább ne is éljek,
Azt akarják, hogy a vadak,
Belőlem jóllakjanak.
De azok meg nem esznek,
Nyüszítve elmenekülnek,
Nem azt akarják, hogy tovább éljek,
Csak a fájdalomtól tovább szenvedjek.
A testem a vérben úszik,
S akkor valami történik,
Mert fel tudtam kelni,
Mintha nem történt volna semmi.
Felálltam, s magamon végignéztem,
Egy karcolást se látok a testemen,
De lelkemben a sötétség,
Mindig ott rejtőzik még.
Lelkem s szívem még mindig zokog,
Ami történt még mindig ott kavarog,
De nem értem mi történt velem,
Hogy vagyok még életben.
Fura érzés uralkodik el bennem,
Mivel nem tudom mi van velem,
Úgy gondoltam még visszanézek,
S aztán utamon továbbmegyek.
Ekkor visszanéztem,
S rettenetesen megijedtem,
Hiszen testem ott fekszik,
S még mindig nagyon vérzik.
Tudtam, hogy meghaltam,
S hogy a Mennybe nem jutattam,
De akkor mi történik velem,
Hogyan zajlik majd az életem.
Az Istenek is kitagadnak,
A Pokolba se várnak,
Csak itt bolyonghatok,
S már nem is mosolyoghatok.
Egy ember jön a város felé,
S a tudatom megkérdezné,
Hogy mi is történik velem,
Állok, s mégis ott fekszem.
De hang nem hagyja el a torkom,
Hiába is akarom s próbálom,
Beszélni nem tudok, s nem is tehetem,
Némán kell itt már lebegnem.
Elindultam egy pusztába,
Egyedül a magányba,
Azóta itt szenvedek,
Csendesen éldegélek.
-
#282
de , nagyon találó a vers -
#281
áááá dehogy! -
#280
de milyen igaz... kész filozófus vagy -
#279
oppp ez előző vége
sorry -
#278
S ezt a hazugságnak köszönhetem.
Ismeretlen ismerős
Ismeretlen emberek állnak körülöttem,
Nem köszönnek hiába köszöntem,
Ha kérdezek elfordúlnak,
Hozzám nem szólnak.
Régen még ismerkedtünk,
Szórakozni jártunk, nevettünk,
Beszélgetünk ismerkedtünk,
S vidáman egymás mellett éltünk,
Mára minden megváltozott,
Az idő mindent elkoptatott,
Kivel régen együtt játszottunk,
Most egymás ellenségei vagyunk,
Felnőtt fejjel már nem barátkozunk,
Csak kit lehet kihasználunk,
Nem számít ismertük gyermek fejjel,
Mert ma már mindenhez pénz kell.
Ismerős arcok ki erre járnak,
De ismeretlenként továbbállnak,
A barátságok megszakadtak,
Felnőtt korra már elmúltak.
-
#277
köszy
-
#276
nahát ez nagyon szép lett grat:) -
#275
Hazudtam
Sokat beszélgettünk, mindig jól el voltunk,
Egymásnak mindent őszintén elmondunk,
Együtt sírtunk s hangosan nevettünk,
S ha láttuk egymást jobb lett a kedvünk.
De egyszer a szemedbe néztem,
Valamit mondtál de nem értettem,
Nem értettem mert nem figyeltem,
Mert akkor egy dologra ráébredtem.
Csak néztelek, s gyönyörködtem,
Minden szavam elfeledtem,
Némán csak legeltettem szemem,
Mert tudtam rám talált a Szerelem.
Emlékszem rákérdeztél mi van velem,
De elmondani nem mertem, nem merem,
Féltem s félek ha megtudod,
Elvesztem a Barátságod.
Szemedbe néztem s hazudtam,
Nem mondtam el fájdalmam,
Csak mondtam a szavakat,
Melyek igazat nem mondtak.
Később már nem is beszéltünk,
Egymás társaságát nem kerestük,
A szavak mik elhangoztak,
A fejünkbe zakatolnak.
Te nem érted miért mondtam,
Én meg már hiába bántam,
Barátságodat mára már elvesztettem,
S ezt a hazugságnak köszönhetem.
-
#274
hmmmmm! látom már nem is kell verselnem! megteszi ezt helyettem mindenki!
ez tetszik
lassan tt is bevégzem, lehajaznak leégem.
de e kihívásokat nem tudom kihagyni!
yaaa gratula mindenkinek ki verselt!
megyek rémes rímet írni,
s majd jövök Veletek megosztani.
ekkolákko!
-
#273
:) ez a cim:) lenne
Életben vagyok
Bár leszakítottak,
életben vagyok,
gyökereim kitépték,
még életben vagyok.
...folytasd -
Mirk #272 köszi:) -
#271
Milyen sokunkban megvan a költői hajlam csak csodálkozom 
Ez nagyon tetszett, nagyon megfogott engem, gratulálok
-
Mirk #270 Egy kavics vagy csupán a tóban,
Csepp a tengerben a világ számára,
De a végtelen, tiszta égbolt,
Az el nem vesző szeretet és békesség,
Mely életet lehel holt,
Kiszáradt szívem reszketése felé.
Magad vagy az élet és annak,
Minden csodája, mely elűzi
A sötét magány árnyait,
Az ékkő, mely fényesen ragyog
Csak nekem
Szerelmem -
#269
most ezt mondod, vagy az a cím?:DD -
#268
hogy lehessen választani:
Életben vagyok....c:)))) -
#267
okés, jajdejó, írjál a lentebbi címmel is az ismeretlen ismerősről:DD -
#266
Én majd holnap... Ebbe a körbe én is beszállok. De most sietnem kell...