1585
Segitsetek
  • Gina79 #145
    nem találtam a füzetkémet, asszem anyuéknál van, majd szólok neki, hogy ássa elő valahonnan:D

    viszont egy rövidkét találtam egy régi naplómban, igaz, ez angolul van, és úgy kell olvasni, hogy 13 évesen írtam:DDD

    Happiness

    Sometimes I think
    that I'm happy
    but only the sun
    begins to shine
    and it hides
    behind
    a dark cloud again.

  • Phat Smoker
    #144
    szavamon fogtál!
  • bogyoka
    #143
    vagyis kire Azt nem mondom meg:))
  • Hanga
    #142
    mire?:)
  • bogyoka
    #141
    Az jó lesz Gina, és amúgy meg igazad van, nem a rím számít ott másnak is kell lenni:)))
  • Gina79 #140


    13 évvel ezelőtt én is költöttem verseket, majd megosztom veletek, ha megtalálom a füzetkémet, legalább vidám napotok lesz


    ( .. attól mert valami úgy ahogy rímel, még nem vers.... de ezt csak nagyon halkan és zárójelben.. SZERINTEM)

  • bogyoka
    #139
    na, az jó, én benne vagyok:))

    Ma elakartam kezdeni de megfájdult a fogam:(
  • Hanga
    #138
    együtt is költhetünk:)
  • Gina79 #137
    költs:)

  • bogyoka
    #136
    már most mindig olyan szomorúak a verseid:(

    Na, majd költök valami vidámat most már ide azt hiszem
  • bogyoka
    #135
    hát de ez de aranyos
  • Hanga
    #134
    1 pillanat a türelem
    a szívem éppen szerelem:)

    P.S.után szabadon:)
  • tigerbácsi
    #133
    Söröm? Nem esik most jó nekem,
    Ízét ma valahogy nem kedvelem,
    Nem látok már benne örömet,
    Nem hozz már a feledésemet.

    Gyere, elmesélek egy történetet,
    Melyből a bajom leszűrheted,
    De csak akkor gyere, ha van kedved,
    Kevés idődet most rám szenteled.

    Egyszer nem is olyan régen
    Egy ember született decemberben,
    Hogy melyik évben azt is tudom,
    Nyolcvanban, ha jól gondolom.

    S már akkor is jól gondolta,
    S a sírást nem is vállalta,
    De az orvosok kicsikarták belőle,
    S így megkezdődött a rövid élete.

    Boldog gyerekkora nem volt igazán,
    Új játékot nem kapott soha tán,
    Játék helyett pofonok jártak neki,
    S rájött itt nem szereti senki.

    De felnőtt nem adta fel soha,
    Hiába fájt ő azt gondolta,
    Hogy megmutatja mindenkinek,
    Vele akármit is tehetnek.

    Tizenéves korában gondolta,
    Hogy a világot ő megváltja,
    S talán így is lehetett volna,
    Ha apja nem lesz alkoholista.

    De ekkor el kellett menni dolgoznia,
    Sok sírással, nehezen de kibírta,
    Igaz a suli már nem mint neki,
    Hogy miért nem tudta senki.

    S még ekkor megismert egy Hölgyet,
    Kit nagyon megszeretett,
    S elfeledni nem tudta,
    Meghódítja úgy gondolta.

    De az álom neki nem sikerült,
    S a magányába belemerült,
    S elkezdett nagyon sokat dolgozni,
    Hátha így tud egy kicsit feledni.

    Csak dolgozott s tanult sokat,
    Nem vette észre a gondokat,
    Még nem egyszer a kórházba került,
    S ott másodszor is megrendült.

    Közölték ott vele,
    Hogy nem jó a szeme,
    Elveszti majd szeme világát,
    S ezzel együtt a munkáját.

    Ekkor lemondott mindenről,
    Lemondott az életéről,
    Lemondott a családról,
    S lemondott a lányokról.

    Úgy érezte vége van mindennek,
    Hogy vele már nem beszélnek,
    Nem jöhet össze senkivel,
    Nem fogják zaklatni szívével.

    De neki ez se jött össze,
    Nagyot dobbant egyszer a szíve,
    Mikor meglátott egy csodás Hölgyet,
    Szívét elárasztotta szeretet.

    De nem mert hozzá szólni,
    Nem tudott csak rettegni,
    Hiszen félt hogy elveszítheti,
    S őt a lány megszégyeníti.

    Így elkezdett keményen inni,
    Hogy tudjon egy kicsit feledni,
    Hogy ne fájjon neki a magánya,
    Hogy ne fájjon a szeretet hiánya.

    S elkezdett levelet írni,
    Lelkén így próbált könnyíteni,
    De ez sem sikerült neki,
    Szerelmet nem tud felejteni senki.

    Mostmár csak az ital segítette,
    Csak az állt ki mellette,
    Hiába meg is hozta gyümölcsét,
    Mostmár tényleg dobhatja életét.

    Kiderült hogy nagy a baja,
    S ettől elment a hangja,
    Mert nem írt több levelet,
    Hiába volt meg a szeretet.

    Kiderült, hogy halálos beteg,
    S szíve lelke ettől remeg,
    De nem kér már segítséget,
    Hisz nem kap senkitől szeretetet.

    S ekkor elkezdett keményebben inni,
    Semmivel nem kezdett el törődni,
    Hisz rájött hogy nincs minek élni,
    Nem is élni hanem félni.

    Megfogadta azért még azt az egyet,
    Hogy majd mond egy beszédet,
    De csak annak a Hölgynek,
    Ki fontos a szívének.

    S elmondja az is ma még Neki,
    Hogy az Örök Barát nem feledi,
    Hogy ő nagyon szereti,
    S soha el nem feledi.

    S a történetnek itt legyen vége,
    Mivel élete nem tart a végtelenbe,
    De már nem fél a haláltól,
    S nem fél annak hangjától.

    Ma este szembenéz vele,
    Hiszen ez már a mindene,
    Nem kell tovább szenvednie,
    S nem kell tovább élnie.

    Hát ennyi volt a történet,
    Most elmondtam egy beszédet,
    Már nem kell hallgatnod a hangom,
    Nem volt kellemes jól tudom.

    Ennyit szerettem volna mondani,
    S ezen nem kell gondolkodni,
    Csak még azt mondom,
    S most figyeld a hangom.

    Szeretnék Neked sok jót kívánni,
    S azt, hogy tudjál boldogan élni,
    Ajkad mindig mosolyogjon,
    S nevess sokat boldog hangon.
  • Hanga
    #132
  • Gina79 #131
    sziasztok, itt is olvasgattam kicsit

    ez különösön tetszett
  • tigerbácsi
    #130
    ohh a hazug szavak szépet nem mondanak,
    semmilyen szépről rímet nem faragnak,
    bár mesélhetnék zöldellő tájakról,
    halban dúskáló csendes patakokról.

    mesélhetnék szívet rajzoló felhőkről,
    vagy virágba borult hatalmas mezőkről,
    de e szavak hazugak lennének,
    s nem öszinte szívből jönnének.

    hazudhatnék boldog gyönyörű szerelemről,
    beteljesült vágyakról, forró érzelmekről,
    vagy egy csendes nyugalmas együttlétről,
    kettesben eltőltött hangulatos estéről.

    de nem tehetem hisz ezt én nem ismerem,
    nem tudom milyen a beteljesedett szerelem,
    nem tudom milyen valakihez odabújni,
    s fülébe szerelmes szavakat suttogni.
  • bogyoka
    #129
  • tigerbácsi
    #128
    én nem értem már ezt az életet,
    engem valaki mért nem kedvelhet,
    mért nem mondhatom meg Neki,
    hogy nélküle nem tudok élni.

    mért nem merek elé állni,
    s az érzéseimről beszélni,
    mért reszketek, ha rá nézek,
    ha Vele vagyok mért rettegek?

    mért nem tudom elfeledni,
    ha szerelmet nem tudok bevallani,
    mért kell rá mosolyognom,
    mikor belül zokogom?

    Istenem gyűlölök szeretni,
    már gyűlölök nélküle létezni,
    de mellette sem szeretek lenni,
    már nem tudom mit kellene tenni.

    ha beszélek Vele remeg hangom,
    rajta jár eszem, ha nem látom,
    ha rá gondolok zokogom,
    gyűlölöm s mégis hiányolom.

    már nem tudom mit is tegyek,
    mert szerelem mit érzek,
    de beszélni Vele nem merek,
    s nélküle már nem élhetek.

    ohhh Élet, Sors vagy Istenek,
    mindegy Titeket hogyan nevezlek,
    mért nem segítetek rajtam,
    ha nem tudom megoldani magam!

    kérlek hallgasatok meg engem,
    előtetek térdre ereszkedem,
    segítsetek, hogy elfeledjem,
    vaga boldogan éljen mellettem!

    ha nagy a kérésem,
    szólítsátok magatokhoz lelkem,
    mert már nem Élet az életem,
    magányom már nem élvezem.

    hagyjátok e tetet nyugovóra térni,
    hagyjátok az emlékeket elveszteni,
    hagyjatok már engem nyugodni,
    mára már meg szeretnék halni.

    belefáradtam a szerelembe,
    nagyot csalódtam az életembe,
    már fel szeretném adni,
    így nem tudok, nem akarok élni.
  • bogyoka
    #127
    olyan szomorúakat írsz, nem költenél valami szép vidámabb szerelmeseset?

    Nekem nagyon kéne olyan:DD
  • tigerbácsi
    #126
    gyűlölök már szeretni,
    gyűlölök már ránézni,
    gyűlölök már hozzá szólni,
    már ngyon fáj rágondolni.

    imádom égszínkék szemét,
    az ártatlan tekintetét,
    selymesen lágy hangját,
    az őszinte kerek mosolyát.

    ha Vele vagyok szenvedek,
    nélküle már nem élhetek,
    már mellette is meghalok,
    s távoll Tőle csak Rá gondolok.

    ha nem látom ideges leszek,
    az agyvérzés kerülget ha rá tekintek,
    megbicsaklik hangom ha Hozzá szólok,
    s ha nincs közelemben meg nem szólalok.

    gyűlölöm a napot mikor találkoztunk,
    gyűlölöm mikor egymáshoz szóltunk,
    feledném hogy rendszeresen beszélgettünk,
    utálom hogy jó barátok lettünk.

    kikészít hogy ismerem,
    sajnálom, hogy nem feledhetem,
    de ha nem látom elkap a félelem,
    de hát mit tegyek SZERETEM.
  • tproli
    #125
    ============================

    Vers vagy


    Vers vagy, hullámzó rét,
    Folyóban a márvány csillogás;
    Tündérek lágy táncában
    A májusi, büszke nyár.

    Vers vagy, ha akarom,
    Hajnalok csillámló párája:
    Körötted csend s béke
    S a végtelen tornáca.

    Vers vagy. Akarom.

    ============================
  • tigerbácsi
    #124
    Szerelem hagyj el engem,
    ne aprísd tovább szívem,
    mond mért kínzod tovább lelkem,
    mért vagy itt mindig velem!

    ha itt vagy ezt mért teszed,
    felém mért nem nyújtod kezed,
    mondd mért mindig vagy ellenem,
    mért nem állsz ki mellettem!

    mért kell engem kínoznod,
    szeressen valaki mért nem hagyod,
    mért dolgozól folyton ellenem,
    miközben állhatnál mellettem!

    egykor hittem Benned,
    istenítettem Neved,
    a bizalmamba fogadtalak,
    egyedül soha nem hagytalak!

    elhittem hazug hangod,
    csodáltam képmutató arcod,
    bíztam a csaló képben mit elém festettél,
    megfogtam a kötelet melyet szeggel kivertél!

    nem hittem azoknak kik Téged szidtak,
    azoknak kik Téged állandóan átkoztak,
    nem hittem e bölcs szavaknak,
    a segítőkész igaz tanácsoknak!

    hittem benned Te csaló Szerelem,
    s pokollá tetted az életem,
    a hullámok átcsaptak felettem,
    Te meg elégetted a lelkem!

    tüzes vízbe mártottál,
    s még kiúszni sem hagytál,
    nézted égő testem fulldoklását,
    hallgattad könyörgő lelkem kiáltását!

    de Te aljas módon cselbenhagytál,
    szerelmes érzést csak nekem adtál,
    elvetted tőlem az álmom a hitem,
    s megaláztad szerény kis életem!

    de egyet adtál nem tagadhatom,
    nekem adtad a sötét magányom,
    s a bagányban már Te sem lehetsz velem,
    már soha nem kínozhatsz többet engem!

    szívemen mély sebek tátonganak,
    s tudom be soha nem gyógyulnak,
    teljes életet már nem élhetek,
    hagyj el engem könyörögve kérlek!

    ne kínozd tovább lelkem,
    hagyd hagy éljem életem,
    ne törd tovább testem,
    hagyd dobogni vérző szívem!
  • bogyoka
    #123
    ugyan már, ne mondd, olyan szép verseid vannak tényleg. Van olyan verseid mint a neves költőknek is:))
  • tigerbácsi
    #122
    köszönöm dicsőítő szavaitokat! de ahogy már írtam nem vagyok költő, nem vagyok Ady vagy Petőfi, én cssk egy egyszerű ember vagyok, ki dolgozik s alszik! a verselést én meghagyom a nálam okosabbakra, ügyesebbekre, tanultabbakra, tisztább lelkűekre!
  • fernando torres
    #121
    csak így jön magától
    tényleg terjeszd ezt máshol iszonyat nagy vagy
    ááhh
  • GabcsiManó
    #120
    hopsz :D legközelebb ügyesebben álcázom :D
  • bogyoka
    #119
    hát én úgy kiszoktam találni, de a nevedből és az írásodból úgy vettem ki:))
  • GabcsiManó
    #118
    árulkodó lenne a nevem? :D
  • bogyoka
    #117
    igen, gondoltam,hogy lány vagy, és köszike
  • GabcsiManó
    #116
    jó érzés, én csak tudom :D lány lévén :) csak így tovább
  • bogyoka
    #115
    sokat, nagyon sokat számít egy szép verset átadni annak aki kedves nekünk, én is így tettem amit költöttem, és mégjobban magamhoz húztam érzelmileg is:))
  • GabcsiManó
    #114
    szavak nem is de tettek igen :) nincs olyan helyzet amihez nincs valami megoldás, egyébként én is ilyen helyzetbe vagyok... nagyon szeretm őt... tessék azért neki verset küldeni, megérinti biztos. egy kedves mosoly is sokat ér :)
  • tigerbácsi
    #113
    áhhh az nem tehetem,
    bár szeretem,
    de a szavak hazudnak,
    szerelemről nem szavalnak!

    nem mondják Neki hogy szeretlek,
    nem hangoztatják hogy féltelek,
    nem mesélnek neki szép tájakról,
    csodás dallamot játszó patakokról!

    sajnos visszahódítani nem tudom,
    mert soha el sem hódítom,
    nem tudom Neki elmondani,
    mennyire szeretem bámúlni!

    nem tom elmesélni,
    hogy nélküle nem tudok elaludni,
    hogy minden este rá gondolok,
    s csak ha látom akkor vagyok boldog.
  • GabcsiManó
    #112
    azzal meg hogy ide írsz, kiéled magad, meg nekünk is jó szóval csak bátran :) de írj egy szép verset annak a lánynak is :)
  • GabcsiManó
    #111
    nah, hát ez elképesztő :P és ez csak úgy jön :) hódítsd vissza azt a szerelmed, nem lesz nehéz így hidd el
  • tigerbácsi
    #110
    ehhe köszönöm szépen!
    de nem vagyok én Költő, vagy rímelő,
    csak egy kis rímeket beszélő,
    kinek hangja halk s érdes,
    de semmiképpen nem érdekes.

    ez csak egy érdekes játék mit írok,
    kösztük elbújnak az őszinte gondolatok,
    de ez költővé ez nem emel,
    tigerbácsi annyira nem remekel!

    én nem tok szépet költeni,
    nem tudok szép dolgokról rímelni,
    nem tudom a stilisztikát használni,
    én nem tudok verset kreálni.

    én csak leírom az érzelmem,
    leírom hogy áll a lelkem,
    leírom mit kimondani nem tudok,
    leírom miért zokogok.

    verselni nem tudok,
    csak rímeket formálok,
    hisz a szavak embere nem vagyok,
    uralkodni rajtuk nem tudok.

    bár lehet már nem is akarok,
    s szándékosan a magányba fordulok,
    hogy tudjam magam sajnálni,
    s ne tudjon senki megismerni.

    tudom nem kellene állandóan ide írnom,
    nem kellene megosztani gondolatom,
    de ha itt magam csendesen kisírom,
    akkor az utcán nem látják bánatom.

    nem látják, hogy rettegem,
    hogy nincs mellettem szerelmem,
    nem látják, hogy gyáva vagyok,
    s egyedül állandóan zokogok.

    de köszönöm hogy dicsértek,
    s ezzel értem sokat tesztek,
    hogy egyáltalán elolvastok,
    s nyíltan véleményt montok.

    bár lehet csak azt mondjátok,
    mit én igazán hallani akarok,
    de bizalmam adom Neketek,
    s mit montok nondent elhiszek!



    valaki más is írhat ide! nem az enyém a topic! yoooo látom hogy néha írtok! s le is köröztök! de ez nem gond! :-))))
  • GabcsiManó
    #109
    höhönekem is sikerült egy versecskét írnom :) nagyon megy ez neked Tiger :) terjeszd szélesebb körben is szerintem mint csak itt pár fórumozónak :)
  • fernando torres
    #108
    azta nagyon komoly lett

    le a kalappal előtted tigerbácsi
  • Hanga
    #107
    jó, várjuk:)
  • bogyoka
    #106
    majd később beteszem csak erőt gyűjtök