1585
Segitsetek
-
#65
ütlek
borulsz -
#64
Hy all!
Írjatok valami nagyon ütős verset pls mert nagy szükség lenne rá!thx
-
MacrosTheBlack #63 "Fel vörösök, proletárok..." 
-
Taibi #62 Kis segítség kellene!
Melyik verset szavalta el a Survivor döntőjében a srác amikor megkérte a csaj kezét? (a neveket nem tudom, mert nem néztem....) -
#61
versbeszedett hazugság
kémiai folyamat
őrültté tesz, agyhalál
komolyan vett kapcsolat -
#60
Írnom kellene rímeket,
De nem találom ezeket.
Nem találom a szavakat,
Nem látom a rímes mondatokat.
Írjak ismeretlen emberi sorsokról,
Vagy csak egy ember gondolatáról?
Vagy írjak a mindenségről,
Vagy zengjek ódát a semmiről.
Esetleg írhatok a Szerelemről,
Mely lehet csodás és elrettentő.
De írhatnék a magányról,
Egy Barátnő hiányáról.
Írhatnék a gyönyörű tájról,
A dombokról, a tiszta tavakról.
Költhetnék csillogó színes halakról,
A vadban élő éneklő madarakról.
Ódát zenghetnék az állatokról,
Azok vad de csodálatos szokásaikról.
Írhatnék a mezők növényeiről,
Az ott folyó nagy versenygésről.
Zenghetne a szám álmokról,
A be nem teljesedett gondolatokról.
Írhatnék magamról, hogy megismerjenek,
Írhatnék magamról úgy, hogy szeressenek.
De ezeket most nem teszem,
Hisz ehhez most nincsen kedvem.
Csak a billentyűket ütögetni,
S magamat a homályba küldeni.
A szerelem mi elvette az eszem,
Fekete homályba burkolva lekem,
Mely blokkolja már a létem,
S már nem tudom mi van velem.
Lábam alól elveszett már az út,
S nem tudom mégis hova fut.
Csak megy-megy meg nem állva,
Mintha kergetnék úgy rohanva.
Homály közepén megállunk,
Ahol már senkit nem látunk.
S egy nagy kőre leülök,
S egy verset körmölök.
Írnom kellene rímeket,
De nem találom ezeket.
Nem találom a szavakat,
Nem látom a rímes mondatokat.
Írjak ismeretlen emberi sorsokról,
Vagy csak egy ember gondolatáról?
Vagy írjak a mindenségről,
Vagy zengjek ódát a semmiről.
-
Phat Smoker #59 a nasztalin helyett nem naftalint akartál írni ? :) -
#58
Vörös rózsa kék kankalin,
Vili Fred hónalja úgy bűzlik mint egy zsák nasztalin -
Phat Smoker #57 the grass is green
the sky is blue
the dog's are f*ckin'
i love you
kell ennél szebb szerelmes vers ? :D
-
#56
Ezt a verset Én írtam nemrég született meg, és bemutatnám 
A szerelem ritmusa
Oly szép az élet, és oly gyönyörű a szerelem, csak el ne veszítsem mindkettőt.
Őrzöm, mint drága kincset, nem engedem, hogy Tőlem bárki elvegye.
Szívembe zártalak Kedvesem, onnan ki nem engedlek, hallgasd meg szívem dobbanását.
Hallani fogod ritmusából nevedet, és azt a bűvös szót, hogy szeretlek Kedvesem.
Kedves Szerelmem, gyere, és nézz a szemembe, mely a lelkem tükre,
És nézd mily szerelmes lelkem, mely csak Téged szeret,
Nézd, mennyire csillog szemem a boldogságtól, mert Vagy Nekem.
A sors Nekem adott hogy boldog legyek, és Én boldoggá tegyelek.
Kérlek, fogd és simogasd két kezem, mely Téged ölel gyengéden
Érezned kell szerelmemet, mely beragyogja és simogatja lelkedet,
Úgy, mint nyári napsugár a természet lágy ölét, oly gyengéden és szeretetteljesen.
Érezzed szerelmem forró tűzét, mely hatalmas lánggal ég.
Nézd, milyen szépen lassan nyugszik le a Nap a hegyek mögé bújva, békésen,
Mosolygósan, s szép színes tekintetével Reánk nézve tér nyugovóra,
Szinte a szél susogásában hallani, hogy azt mondja: „Legyetek boldogok!”
De kérlek, most még ölelj sokáig, mindjárt feljönnek az égbolton már a csillagok.
Ha megérkeztek a csillagok majd látják, hogy lelkünk szívalakban összefonódik,
Két hulló csillag kíséretében, ajándékként kapunk fényes kis csillagocskákat,
Mely mindig ott tündököl majd a szemünkben, így a Világegyetem is tudni fogja,
Hogy a Mi lelkünkben, s szívünkben gyönyörűen lángoló nagy szerelem él.
-
#55
Na, ez hosszú lesz, de nagyon szép. Olvassátok :)
forrás: idezetek.hu
Halálos szerelem
Volt egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben,
Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred.
Örökké tart majd, s Ő csak várta...
Hitte, hogy többé nem marad már árva.
Szeretetre vágyott, megértésre, és két ölelő karra,
Arra, hogy viszont szeressék, semmire... csak arra...
Nem értette miért kér olyan nagyon sokat,
S miért nem talál valaki mellett végre oltalmat.
S egy szép nap úgy tűnt az álom végre valóra vált,
Hisz találkozott azzal, kire már oly régóta várt.
A fiú büszke volt, hiú, s naív,
De a lány olyat érzett, mint még soha addig.
Rájött a fiú is, ez még több is lehet,
Lehet ez még igaz szerelem.
Bízott benne, hogy így elfelejti azt a lányt,
Ki nem hagyott maga után mást, csak örök talányt.
Szomorú volt, félt, szenvedett,
Hisz az dobta el, kit igazán szeretett.
De a gönyörű lány csak oltalomra várt,
Így Ő is feledni kezdte a mély gyászt.
Rájöttek, hogy Ők talán egymásnak lettek teremtve,
S a szerelem örök oltárára szentelve...
A lány megkapta az áhított oltalmat, s szerelmet,
A fiú pedig gyógyulni érezte a fájó sebeket.
Szerették egymást, együtt voltak, míg a nap ragyogott az égen,
Úgy hitték, nem éreztek ilyet már nagyon régen.
De minden álom elmúlik egyszer... miért is ne?!
S a gyönyörű tavasz helyére hideg tél köszönt be.
Mégis hitték, hogy egymással minden jó lehet,
S hogy együtt, ketten legyőzhetetlenek lesznek.
A szerelem csodákra képes, ezt el kell ismerni,
Olykor tudni kell a másikat oroszlánként védeni.
Mert ki egyszer már Tiéd lett,
S úgy érzed, örökre Őt szereted,
Nem hagyhatod, hogy elmenjen, Érte küzdeni kell,
Ha már egyszer megszerezted, nem engedheted el.
A szerelem erős lánc,
Örökké tartó, szédítő tánc.
Úgy fűz magához, hogy észre sem veszed,
S úgy táncol, hogy elveszted az eszed.
Örökké remél, örökké bízik,
S megtanít Téged örökké hinni.
Hinni a másikban... s ezt el is éri,
Hisz elhiszed, hogy örökre mellette fogsz élni.
Így hittek Ők is egymásban,
S vakon bíztak a szeretett társban.
Hisz az igaz szerelem elvakít,
S hiszed, hogy szép, amíg a másik el nem taszít.
S akkor jön a fájó ébredés,
A mindenkori tiszta reszketés.
Hisz egyedül félsz, együtt bármi könnyebb,
De Ő akkor már nincs melletted... helyette más van... a fájó könnyek!
Ez történt a gyönyörű lánnyal,
S a hiú, naív sráccal.
A fiú nem bízott az érzéseiben, mindent tagadott,
S a lány szemei előtt is ködként szállt el az édes oltalom.
Az oltalom, mit annyira áhított, mire annyira vágyott,
S közben nem tett mást, csak kergetett egy álmot...
Szép volt a fiúval, de nem tehetett mást,
Érezte, vissza már nem jön, elengedte hát!
A fiú rájött, még mindig a másikat szereti,
Akárhogy is bánt Vele, soha nem felejti.
A gyönyörű lány hívta, kérlelte, maradjon Vele...
Hisz Ő nem tenne mást, csak igazán szeretne.
De a fiú hajthatatlan volt, vissza se fordult,
S a lány nem értette mit csinált ennyire rosszul.
A fiú csak rohant, szaladt messze már,
Úgy érezte, ha kell, a halálból is visszahozza a másik lányt.
Hisz szerette, csak Érte élt,
De nem tudta, hogy a gyönyörű lány csak Miatta remél.
Eltelt egy hosszú év, s a fiú egyedül maradt,
Nem találta meg a lányt, kit annyira akart.
S a fiú újra csak szaladt, szaladt vissza...
De a lány ekkor már búcsúlevelét írta.
Mire a fiú odaért, a lány már a földön hevert,
S véres, gyenge kezében szorított egy levelet.
A fiú szólította: "Szerelmem!",
De a lány akkor már semmit sem felelt...
S ekkor a fiú észrevette a papírt,
Alig tudta olvasni... csak sírt...
De erőt vett magán, s kezébe vette a levelet,
S közben végigsimította az erőtlen, puha kezet.
Ki egy éve még forrón ölelte, s szerelmesen,
Az nem lehet már Vele többé sohasem.
A borítékra csak ennyi volt írva:
"A kék szemű fiúnak, kit már nem feledek soha!"
Lassan, könnyeitől szinte alig látva kibontotta, s olvasta...
"Drága Egyetlenem! Kedves édes Szerelmem!
Még mindig kimondhatatlanul szeretlek, pedig már egy év telt el a búcsúnk óta,
De még mindig előttem lebeg az utolsó óra.
Az utolsó, édes pillantás, mit rám vetettél,
Gyönyörű két szemed, mivel egyszer, utoljára szemembe néztél.
Bárhová megyek, és bárhol is járok,
Mindenhol egy emléket találok...
Azt hittem, az átsírt éjjeleknek vége,
S hogy szívem elfelejt Téged már végre.
De hallottam csengő hangod, láttalak, s életre kélt az édes múlt,
Hiába küzdöttem, egyedül kevés voltam ellene, így az emléked lelkem mélyén mindent feldúlt.
Legszívesebben menekülnék előlük, és előled is, de nincs hely hova bújjak,
A régi, közös, szép emlékek újra meg újra feltörnek, s nem kellenek már újak!
Hiszen Te jelentesz mindent nekem, s az életemet,
Mindenemet odaadnám azért, szívemet, lelkemet...
Hogy csak messziről is, de újra lássalak, s hogy érezzem illatod...
Hogy újra fülemben halljam édes hangod, egyetlen mondatod.
Mondd! Miért nem értik meg, hogy Nélküled élni nem akarok?
Hisz, ha nem vagy velem, fáj a levegővétel, szinte belehalok.
Nem akarok már Nélküled élni, Nélküled nem is létezek,
Nem megy már semmi... minden fáj... Nélküled nem élhetek!
Mikor megyek az utcán lehajtott fejjel, kísér a halál,
Hiszen két szemem szüntelen keres, de sehol nem talál...
Boldogtalan életemből hiányzik a törődés,
S teljes felismerésként zúdul lelkemre a feledés.
Nincs már szerelem, boldogság, s édes, tiszta gyermeki öröm,
Mindent, mit Veled éltem át, már örökké magamban őrzöm.
Nélküled szívem nem nyugszik, szüntelen csak az álmatlanság hál velem,
Félek, rettegek attól, hogy egy rossz emlékké kell lennem...
Gyilkolnak, szinte marcangolnak az elhangzott utolsó szavak,
Fájdalmamra csak gyengéd ölelésed nyújtana vigaszt.
Bár elmondhatnám, hogy öl meg lassan ez az érzés,
De megfagynak a szavak, s kínná lesz a légzés.
Most félek! Félek, hiszen örökre elvesztettem tekinteted,
Nem sírok már... inkább elfojtom magamban minden emlékedet.
Hirtelen a végtelenből rám zuhan a fájdalom,
S önmagam felett gyűlöletté nő a szánalom.
Szánom magam, hisz akit bárminél s bárkinél jobban imádtam,
Annak ellenére, hogy megbántott, mégsem tudtam feledni... nagyot hibáztam!
Óh, Istenem! Hányszor mondták, hogy felejtselek el Téged!
Hányszor mondták, értsem meg már végre: többé sohasem leszek Véled!
Istenem! Mikor kimondtad azt a szót, hogy VÉGE,
Mintha minden álmom, s vele az életem is véget érne.
S már a halállal sem küzdök,
Most már csak bátorságot gyüjtök...
Csak a halál csókját érezném már végre... ennyi csak, mit remélek...
Le akarok lépni az útról, mit már oly régóta járok,
Hisz többé már soha nem lesz velem, kit annyira várok.
El akarok végre menni, de nem tudlak búcsú nélkül itthagyni...
Hát ég Veled! De egy valamit tudnod kell: a síron túl sem foglak feledni!
Búcsúzok, talán így jobb, hisz nem gondoltam, hogy gyenge is tudok lenni,
Hogy Nélküled ugyanúgy már soha többé nem tudok nevetni!
Zárom soraim örökre... de még így is szeretlek mindig,
Csodás emléked magammal viszem egyenesen a sírig..."
Ekkor a srác lecsukta a levelet,
Melyre búcsúzásként még egy könnycseppet ejtett.
Képzeletben még újra látta szerelmét,
S mégegyszer, utoljára szélesre tárta két kezét.
Ölelni akarta a lányt, de már nem tudta,
Csak könnyei folytak tovább, újra meg újra...
Keserves könnypatak áztatta puha, gyermeki arcát,
Majd örökre magára zárta a fájdalom végtelen ajtaját.
Majd édes, lágy szellő támadt váratlanul,
Kérlelte a fiút fáradatlanul...
Leszállt az éj, s a fiú elhagyta otthonát,
Az édes szellő a temető felé vezette két lábát.
Két szemével sírva kutatta a sírt,
Vérző szívére már semmi nem nyújt írt.
Ekkor elsuhant a szellő, s csend borult a tájra,
A fiú keservesen zokogva borult a fejfára.
"Ne sírj, kérlek Drága, ne sírjál,
Már nem fáj, hogy akkor eldobtál.
Már nem fáj semmi... végre megnyugodtam...
Szerettelek, imádtalak jobban minden másnál,
S Veled bátrabb voltam a halálnál...
Nem is Ő keresett engem, én kutattam utána,
S én leheltem csókot mérgező ajkára.
Tudd, hogy bennem élsz... most már örökre, s én is Veled maradok,
Védeni foglak mindörökké, én leszek az őrangyalod!
Óvni foglak végig az utadon, hűen vigyázlak,
Hisz a síron túl is MINDÖRÖKKÉ IMÁDLAK..."
A fiú csak fájdalmasan zokogott,
Tudta, hogy saját magának ezzel mekkora űrt okozott.
A szellő a sír felől egy halk, őszinte szót hozott: "Szeretlek!"
S a fiú csak ennyit súgott sírva: "Soha nem feledlek!"
-
Sekler #54 nemtom ismeritek e a Road együttest na annak van egy száma aminek a címe:Nem kell más, de ez a szám beér egy szerelmes versel, bele lehet hallgatni ha szeretnétek megéri! -
#53
álmodtam, hogy lányom született,
kerek arcával rám nevetett,
kis kezével megfogta újjam,
kerek szemmel figyelte szavam.
olyan boldogságot sosem érezetem,
hirtelen teljes lett életem,
s örömöm csak az fokozta,
hogy egészségessen jött a világra.
minden percben csak néztem,
s könnyeztem mikor hozzáértem,
mikor magyarázott nekem,
olyankor őszintén nevettem.
majd láttam hogy felcseperedik,
s kapcsolatunk nem változik,
mindig mindent megbeszéltünk,
s együtt sírtunk vagy nevettünk.
majd egyszer egy férfit felhozott,
kit Barátjaként bemutatott,
s bár féltékenyen éreztem magam,
mégis mindig mosolyogtam.
az esküvőjükön összetörtem,
azt hittem, hogy elvesztettem,
de sűrűn meglátogatott,
s mindent elmondott.
következő emlékképem,
hogy az ágyban felébrettem,
s csendben a fal felé fordúltam,
s egyedül magányosan zokogtam.
-
#52
köszy hogy együtt érzel vele,
de leborulni nem kell előttem,
én is egy halandó vagyok,
ki félelmében rímeket mormol.
nem vagyok egy herceg,
csak egy loser ki beteg,
s retteg a Hölgyektől,
fél az ellenkező nemtől.
ezért a magány fogságába kerültem,
a sötétség homályába menekültem,
s csak onnan nézem a másik Nemet,
hogy észre ne vegyék a tekintetet.
ha észrevesznek elfordulok,
magam köré falat húzok,
vagy eltünök a sötétben,
s meghalok szépen csendben.
nem kell engem tisztelni,
nem kell engem dicsérni,
hiszen meg nem érdemlem,
rendkívüli dolgot nem tettem.
csak élem magányos életem,
leírom mi fáj nekem,
s elmesélem mire gondolok,
s ha egyedül vagyok miért sírok. -
Norbi7 #51 Bocs de az előbbi az Tigerbácsi-nak szól! sorry -
Norbi7 #50 Elolvastam mindet és azt kell mondanom hogy nagyon jó, én is pont ezt érzem egy csaj iránt amiket leírtál. még ilyeneket!!!!! 
-
Norbi7 #49 Nagyon klassz! tényleg tetszik. 
-
#48
-
#47
:O -
#46
tigerbácsi lassan elolvad,
s szava lassan elakad,
hiszen előtte még le nem borultak,
arcára csókot még nem adtak. -
#45
nagyon szép, nagyon szépen köszönjük 
-
#44
Ekkolákko Édes Barátnőm,
Igaz nem vagy a szeretőm,
De mivel eddig tetszet a hangom,
Hallgasd most a gondolatom.
Névnapod ma vagyon,
S ezért mindenki mosolyogjon,
Ünnepeljen Téged s szeressen,
A mai nap után el ne feledjen.
Legyen Tied minden mező,
Legyen Tied minden erdő,
Ahol a madarak vígan énekelnek,
S a nyulak vígan legelésznek.
Legyen Tied minden föld,
Ahol a rét selymesen zöld,
Legyen Tied minden tó vize,
S annak minden egyes cseppje.
Legyen Tied a Föld kincse,
S annak minden ékszere,
Tudd, hogy mindenki Szeret,
Hogy megőriz az Emlékezet.
Vagy csak legyél boldog,
S ha arcod mindig mosolyog,
Akkor nem feled el senki,
Emlékezik Rád mindenki.
S ha az ember az életével elégedett,
Akkor már minden bánat elfeledett,
Nem lesz többé semmi gondja,
Boldog lesz a gyönyörű hangja.
Most csak kívánom már Neked,
Ne legyen soha rossz a kedved,
Találjon meg Téged a szeretet,
Adjál az Uradnak gyermeket.
Ne szenvedj soha hiányban,
Ne éljél soha szomorúságban,
Ne féljél soha a szerelemtől,
Ne féljél soha az Életedtől.
Mivel Névnapod ma vagyon,
Köszöntelek hát boldog hangon,
S most Téged ünnepelünk,
Mert mi nagyon szeretünk.
Neketek én csak azt mondom,
S őszintén úgy gondolom,
Hogy mi soha el nem feledünk,
Mert mi nagyon szeretünk.
end of the game
tom nem szerelmes, sde szívből j5!
-
#43
:D -
#42
nem vagyok én fejőgép
ácsolom a tetőt még
mától várom téglát nyáron
huzzál innen el a francba ááááá nemrímel bazmeg :O -
#41
Egy éjszaka megláttam,
Gyönyörű két szemed,
Többé nem feledem,
Amit akkor éreztem.
Rád néztem és éreztem,
Te vagy az én szerelmem.
Oda kellett volna mennem,
Bevallom nem mertem.
Egy másik srác is szeretett,
És ez nagyon fájt nekem.
Megbántani nem lehetett,
Így tovább szenvedtem.
Aztán Ő is elhagyott,
Veled nem foglalkozott,
Szívem tovább szenvedett,
Mert egy másik srác szeretett.
Enyém viszont nem lehetsz,
Mert Te mást szeretsz.
Érzem szívem gyengül,
Meghalok így egyedül.
Nekem csak egy Nő számit,
Ő is Istennőként ámít.
Tudom, hogy nem szeret,
Enyém soha nem lehet.
Ő az egyetlen női barát,
Ki megérti szívem bánatát.
Sajnálom is nagyon érte,
Mert csak rólam szól az ének.
Most is csak magam sajnálom,
Csak saját érzéseimmel foglalkozom,
Nem érdekel senki bánata,
Csak saját szívem baja.
Ő engem nem szeret,
Így élni nekem nem lehet,
Meg kell halnom érzem,
Így talán könnyebb lesz nekem.
Halálom után is érzem,
Szeretni foglak végleg.
Halál se vehet el Téged,
Szerelmem örökké érzem.
-
takony #40 szevasztok mizu???valami jo no??valami valami?? -
#39
itt vagyok jani,
kinek a karjaik bazi,
ha akarsz egy jot baszni,
mondd csak bátran "JANI"!
---
és még rimmel is !
-
#38
Itt vagyok s Rád gondolok,
S ezért szomorú vagyok,
Most szeretnék Veled lenni,
S a kezedet most megfogni.
Elbeszélgetnék Veled egyszer,
De sajnos lelkem nem mer,
Nem jönnek hangok a számra,
Szám nem nyílik ki a szóra.
Testem s lelkem remeg,
Szívem ezért nagyon beteg,
Mert nem tudom hogyan mondjam,
Magam el hogyan adjam.
Nem tudom hogyan mondjam,
Veled hogyan tudassam,
Amit érzek én Irántad,
Hogy hogyan csókolnám ajkad.
Sokáig abban bíztam,
Mert én azt hallottam,
Hogy én is tetszem Neked,
S megosztanád velem Életed.
Sokáig abban reménykedtem,
Hogy megmondod majd nekem,
Hogy mennyire szeretsz engem,
S hogy szeretnél együtt lenni velem.
Akkor boldogok lettünk volna,
S mindenki arra gondolna,
Hogy milyen szépek vagyunk,
Hiszen együtt mindig mosolygunk.
Nevettünk volna mi mindig,
Legalábbis egészen addig,
Még a halál el nem választ,
Még a kemence el nem hamvaszt.
De Így csak Te lehetsz boldog,
S csak a Te arcod mosolyog,
Én meg csak azért nevetek,
Igaz ritkán, de Veled beszélhetek.
Nekem az jelent sokat,
Hogy láthatom a mosolyodat,
S érezhetem a boldogságod,
Hallhatom gyönyörű hangod.
Ha ezt elveszik tőlem,
Akkor összetörik a lelkem,
Testem már semmit sem ér,
Kifolyhat belőlem a vér.
Akkor már nincs miért élnem,
Eldobnám testem s lelkem,
Nem érdekelnének az emberek,
Nem érdekelnének mit beszélnek.
Úgyérzem mindent feladnék,
S nem érdekel hogy az ég kék,
Mert akkor a nappal is éjszaka volna,
Mindent sötét feketeség borítana.
Most bennem is ott a sötétség,
De lelkemben egy szál gyertya ég,
S az Te vagy kit én szeretek,
Kit soha el nem feledek.
Ha az a szál gyertya is leég,
Akkor mindent elfed a feketeség,
S tudom akkor már nem élhetek,
A Haláltól már nem retteghetek.
De ha valami csoda történik,
A gyertya lángja fényesebbre gyúlik,
Akkor mi boldogok leszünk.
S hatalmas lest szerelmünk.
Szívembe nap fog ragyogni,
S minden embert fogok szeretni,
A lelkemből a sötétséget,
Elűzi majd a szeretet.
Az emberiség közt találsz egy embert,
Ki életében semmit nem mert,
De egy Istennő megváltoztatta,
A Boldogságot neki adta.
-
#37
Egyszer az életben hallgass meg engem,
De elkezdeni nem merem, mert nagy a félelmem.
Nem tudom hogyan mondjam, miként tegyem,
Szeretlek, de személyesen elmondani nem merem.
Remélem megérted, hogy hozzádszólni nem merek
Mert a hölgyekkel szemben nagyon félek.
Nem merem, nem tudom elmondani mit érzek,
Mert óriási félelemben élek.
Most se tudom kifejezni magam,
Érzelmeket kifejezni nem lehet szavakban.
Mégis megpróbálom azt leírni,
Megpróbálom mindezt kimondani.
Ősszel a falevél,
Lehullik úgy mint én.
A levél se tud a fa nélkül élni,
Én is Nélküled meg fogok halni.
Mint a hal ki kiugrott a vízből,
Neki is elege lett az életből.
Ő se tudta elviselni a magányt,
Meghalt mert szeretett egy hallányt.
Ohh, szavak, melyek semmit nem mondanak,
Mit érzek arról nem szavalnak,
Csak a fájdalmat írják serényen,
A Hölgy mellett elhaladnak csendesen.
akkor nem beszélnek, csak visszahúzódnak,
nem mondanak szerelmes szavakat,
csak csendesen eltünnek minha néma lennék,
úgy viselkedem mintha nem is élnék. -
ugot2know #36 talán a tettek többet értek volna az ő esetében -
#35
Én egyszer próbálkoztam egy szerelmes versel de nem jött be a csaj le se szart -
#34
-
#33
a szerelem szép, nem szomorú,
az ibolya kék bruhuhuhúú! -
ujzsulla #32 Néha a lélek ura a létnek,
Néha a szív parancsol az észnek.
Néha fáj a szív, néha a lélek,
Néha mind a kéttő, és ez az élet!
-
ujzsulla #31 Szeretnék csillag lenni, mindig téged nézni,
Szeretnék álom lenni, mindig benned élni.
Szeretnék őrangyalod lenni, mindig téged óvni,
Szeretnék melletted lenni, szorosan átölelni! -
#30
A Strongba ülök s Rád gondolok,
Pedig holnap vizsgázok.
De nem tudok Simonnal foglalkozni,
Az eszemből nem tudlak kiverni.
Nem tudom elviselni,
Hogy soha nem fogunk találkozni.
Nem tudom soha megszokni,
Hogy csodálatos arcodat nem fogom látni.
Nem foglak hallani,
S nem látlak mosolyogni.
Csak a szürke falat fogom nézni,
S csak egyedül fogok sírni.
Mert nem látom csodálatos szádat,
Vörösre festett csillogó ajkad.
Ezek az ajkak rám nem nevetek,
Velem már soha nem beszélnek.
Nem fogom látni csillogó szemed,
Melyből kiolvasható csodás nevetésed.
Nem fog rám mosolyogni e szempár,
Nem fogom látni e csodát már.
Nem foghatom a kezed,
Nem lehetek már soha Veled.
Nem érezhetem csodás illatod,
Nem hallhatom csengő hangod.
Hiányzik a boldog nevetésed,
Hiányzik a gyönyörű két szemed.
Hiányzik két szép kezed,
Hiányzik mindened.
Hiányzol, mint halnak a víz,
Hiányzol, mint Vágónak a kvíz.
Hiányzol, mint madárnak a tolla,
Hiányzol, mint költőnek a pennája.
Ha Rád gondolok egy tavat látok,
Kristálytiszta vizébe belemártózok,
Körülölel a jelenléted,
Akkor én ott vagyok Veled.
Ha Rád gondolok egy erdőt látok,
Egy fa odújába belemászok,
S a fa Te vagy körülöttem,
Ott is védelmezel engem.
Ha Rád gondolok egy mezőt látok,
S a zöld fűben egy virágot találok,
S a virág mellé fekszem,
S tudom Te vagy az Életem.
Ha Rád gondolok egy hegyet látok,
Aminek a csúcsára én felmászok,
A csúcsa Te vagy, ott vársz engem,
S segíted az utamat nekem.
Ha Rád gondolok egy síkságot látok,
Melynek közepén egy dombot találok,
Melynek teteje Te vagy aranyom,
S figyeled utam feléd hogyan járom.
Ha Rád gondolok szivárványt látok,
A szivárvány színeiben én is pompázok,
Hiszen ragyogásod eltakarja feketeségem,
Mert Veled vagyok s bánatom feledem.
Ha Rád gondolok folyót látok,
Melynek habjaiban ott úszok,
S te ölelsz el nem engedsz,
Elsüllyedni nem engedsz.
Ha Rád gondolok egy falut látok,
Ahol minden emberre rámosolygok,
Mindenki kedves velem,
Hiszen mindenki Te vagy Életem.
Ha Rád gondolok egy világot látok,
Ahol békében én uralkodok,
S Te ott ülsz mellettem,
S döntéseimet Te mondod meg nekem.
Ha Rád gondolok itt vagy velem,
S viszonzod a szerelemem,
S együtt mi csókolózunk,
S mindig csak mosolygunk.
Ha Rád gondolok csak sírok,
Hiszen tudom csak gondolkodok,
S tudom nem vagy itt velem,
S nem osztod meg velem a szerelmem.
Tudom nem szeretsz engem,
S tudom soha nem találkozol velem,
Tudom hogy elfeledsz engem,
S soha nem foglakozól velem.
-
#29
Valaki titokban rólad álmodik
Valaki rólad szövi legszebb álmait
Valaki szemében miattad könny ragyog,
Hidd el ez a valaki ÉN vagyok!
Ha az éjjel lemegy a Nap
Te akkor is az eszemben vagy
Te vagy a reménység csillaga
S csillag nélkűl sötét az éjjszaka!
Te vagy a kezdet te vagy a vég
Nélüled felhős az ég
Csak veled látom szépnek a napot
Csak téged szeretlek remélem tudod!
Szeretnék beszélni veled egy délután
Forró csókok közt bevallani szeretlek igazán
Csendesen nézni égő két szemed
S bevallani, hogy nem tudok élni nélküled!
Szeretnék szemedbe bele nézni
És elmondani, hogy nélküled nem érdemes élni!
Szeretnék egy könnycsepp lenni
Szép szemedben megszületni
Végigfolyni az arcodon
És meghalni az ajkadon. -
#28
Még nem mondtam Neked,
Hogy gyönyörű a Szemed,
Hogy milyen puha kezed,
Mindenem a Tied.
Még nem mondtam Rólad,
Milyen szexis az ajkad,
Hogy milyen selymes a hajad,
Hogy milyen formás a lábad.
Még nem mondtam Szeretlek,
Téged soha el nem feledlek.
Nem mertem neked csapni a szelet,
Mert tudtam szíved mást Szeret.
Most se mertelek felhívni,
Mert nem akartalak zavarni,
Azt szerettem volna mondani,
Hiányzol, nem tudlak feledni.
Éppen sírok mikor ezt írom,
Szeretlek csak így bírom.
Ha hallod mondani nem merem,
Zsófi Te vagy az egyetlen.
-
#27
persze -
#26
jóvan na ez sikerült 